A lábujjjárás az ADHD jele gyermekeknél?

Otthon sétáló kisgyermek lábai és lábai 1
Catherine Falls kereskedelmi / Getty Images

A kisgyerekek általában sok időt töltenek a lábujjakon, olyan dolgokat csinálva, mint például a magas pult fölött lesve, tiltott harapnivalókért nyúlva vagy balerinázva. De az a gyerek, aki kizárólag a lábujjakon jár, anélkül, hogy a sarka a földet érintené, lábujjhegyen jár.

A lábujjjárás meglehetősen jellemző az élet első néhány évében. Ezen a szakaszon túl ritkább és figyelemre méltóbb lesz. Ha ez a viselkedés nyilvánvaló orvosi ok nélkül jelentkezik idősebb gyerekeknél, ezt idiopátiás lábujjjárásnak nevezik.

Bizonyíték bizonyos átfedéseket javasolt az idiopátiás lábujjjárás és a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) között, amely mentális egészségi állapot, amelyet impulzivitás, hiperaktivitás, valamint koncentrációs és fókuszálási nehézség jellemez.

A szakértők még nem határozták meg ennek a kapcsolatnak a pontos okát, de van néhány elméletük. Olvasson tovább, hogy megtudja az ADHD és a lábujjjárás közötti kapcsolat részleteit, mikor számíthat arra, hogy gyermeke valószínűleg kinövi ezt a viselkedést, valamint a lehetséges beavatkozásokról.

Pontosan mi az a lábujjjárás?

Egy tipikus lépésnek három fázisa van:

  1. A sarkad a földhöz ér.
  2. Az egész lábad érintkezik a talajjal.
  3. Lábujjaiddal lökd el a talajt.

A járni tanuló kisgyermekek néha elakadhatnak a 3. fázisban, és csak a lábuk golyóival érintik meg a talajt. Bár nem minden kisgyermek csinálja ezt, meglehetősen gyakori, hogy a gyerekek először tanulják meg a lábfej használatát. A legtöbb gyerek 18 hónapos korára megtanul a lábán járni.

Ha a lábujjjárás a kisgyermekkoron túl is folytatódik, az idegrendszeri vagy izombetegségre utalhat. Az agybénulás, az izomdisztrófia és a lúdtalp mind a gyerekek lábujjhegyét okozhatják.

Idiopátiás lábujjjárás

A gyerekek körülbelül 2 százaléka nyilvánvaló orvosi ok nélkül továbbra is lábujjhegyen jár. Lehet, hogy tudják, hogyan kell saroktól lábujjig járni, de alapértelmezés szerint a legtöbbször a lábujjaikon járnak.

A lábujjjárás lehetséges okai

A szakértők néhány elmélettel állnak elő:

  • Genetika: Egyben 2021-es tanulmány, az idiopátiás lábujjjárásban szenvedők 44,2 százalékánál előfordult már a családban ez az állapot. A szakértők úgy vélik, hogy csak az egyik szülőtől kell örökölni a géneket, hogy kifejlődjön.
  • Izom összetétel: Azoknál, akik lábujjhegyen járnak, gyakran nagyobb a lassú izomrostok aránya a lábában. Mivel ezek a rostok nem generálnak túl jól erőt, a gyerekek lábujjhegyen járhatnak, így nem kell olyan erősen nyomniuk a lábukat, amikor lépnek.
  • Túlérzékeny lábak: A 2013-as kutatás szerint az idiopátiás lábujjjárás a láb fokozott érzékenységéhez vezethet. A lábujjjárás egy öntudatlan stratégia lehet a túlstimuláció elkerülésére, ha a lábnak csak egy része érinti a talajt.
  • Korlátozott boka mozgás: Néhány idiopátiás lábujjjárásban szenvedő ember szokatlanul rövid Achilles-ínekkel születik. Lehet, hogy nehezebb dolguk van a dorsiflexióval, egy olyan mozgástípussal, amikor lábujjait a sípcsontja felé húzza fel, és így a lábuk természetesen en pointe pozícióba esik.

Lábujjjárás és ADHD

Míg a lábujjjárás számos okból megtörténhet, úgy tűnik, gyakrabban jelenik meg az idegrendszeri fejlődési rendellenességekkel küzdő gyermekeknél, beleértve az értelmi fogyatékosságot és az autizmust.

Az újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy gyakran megjelenik az ADHD-s gyermekek körében is.

A 2018-as tanulmány 312 ADHD-val diagnosztizált gyermek bevonásával azt találták, hogy a résztvevők 20,8 százalékának volt idiopátiás lábujjjárása (ITW). Amint fentebb megjegyeztük, a szakértők az ITW általános prevalenciáját körülbelül 2 százalékra becsülik. Tehát ezek az eredmények azt sugallják, hogy az ADHD-s gyerekek 10-szer nagyobb valószínűséggel járnak lábujjhegyen, mint az általános populációban.

A 2021-es tanulmány 77 lábujjjárással küzdő ember bevonásával azt találta 9,1 százalék lábujjhegyen járók közül ADHD-t igazoltak. További 20,8 százalékuk „gyanította” az ADHD-t, vagy tüneteket mutattak, de még nem kaptak hivatalos diagnózist.

Természetesen ezek a tanulmányok mindketten meglehetősen kicsik, ahogy a tudományos kutatás folytatja. A jövőbeli bizonyítékok további betekintést nyújthatnak a kapcsolat megerősítéséhez.

Miért fordulhat elő az ADHD és a lábujjjárás?

A szakértők néhány lehetséges okot találtak ki, amiért az ADHD-s gyerekek lábujjhegyen járhatnak.

Átöröklés

A lábujjjáráshoz hasonlóan az ADHD a családokban is előfordul. Ha ADHD-s vagy, akkor nagyjából a 50-50 esély hogy az egyik szülőd is így tesz. Lehetséges, hogy ugyanazok a gének, amelyek hozzájárulnak az ADHD-hez, szintén előmozdítják a lábujjjárást.

Motoros készségek

Az agy szerkezetének különbségei megnehezíthetik az ADHD-s emberek dolgát irányítani a mozgásukat.

Az ADHD-s gyerekeknek kevésbé lehetnek automatikus járási mozgásai, ami hozzájárulhat a lábujjjáráshoz.

Érzékszervi feldolgozási problémák

Az ADHD-s emberek gyakran nem dolgozzák fel az érzékszervi információkat ugyanúgy, mint azok, akiknek nincs ADHD-ja. Egyes ADHD-s emberek érzékszervei élesebbek vagy fokozott érzékenységgel rendelkeznek az ingerekre, a fokozott tapintási érzékkel rendelkezők pedig lábujjhegyen járhatnak, hogy csökkentsék a talajról érkező zavaró ingereket.

A gyerekek kinövik a lábujjjárást?

A legtöbb gyerek beavatkozás nélkül abbahagyja a lábujjjárást. Egy 2018-ban készült svéd tanulmány 63 neurotipikus gyermeket követett nyomon, akiknek már volt ITW-je, és megállapította, hogy:

  • 59 százalékuk 5 éves korára abbahagyta
  • 68 százalékuk 8 éves korára abbahagyta
  • 79 százalékuk 10 éves korára abbahagyta

Ugyanez a tanulmány egy kisebb, 17 gyerekből álló csoportot is figyelembe vett, akik idegrendszeri fejlődési rendellenességekkel küzdenek, beleértve az ADHD-t is. Neurotipikus társaikhoz hasonlóan ezeknek a gyerekeknek a többsége (71 százaléka) 10 éves korára abbahagyta a lábujjjárást.

A lábujjjárás veszélyt jelent az egészségre?

Kíváncsi arra, hogy a lábujjhegy gyengítheti-e gyermeke bokáját, vagy megrövidítheti-e a vádli izmait?

A mai napig egyetlen randomizált, kontrollált vizsgálat sem adott választ erre a kérdésre.

A 2018-as svéd tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a lábujjhegyen végzett járás befolyásolhatja a boka fejlődését. A tanulmány szerzői azt sugallták, hogy a rövidebb izomzattal rendelkező lábujjhegyen sétálók kis része születéskor általában rendelkezik ilyen különbségekkel. Ezekben az esetekben a lábujjjárás nagyobb valószínűséggel egy már meglévő egészségi állapot tünete, nem pedig ok.

Ennek ellenére a lábujjjárás hozzájárulhat a krónikus fájdalomhoz, ami súlyosan befolyásolhatja az életminőséget.

A szerzők a 2021-es tanulmány fent krónikus fájdalomnak, valamint ADHD-státusznak tekinthető. Minél idősebbek voltak a gyerekek, annál gyakrabban számoltak be fájdalomról vádlijukban, bokájukban és lábfejükben. A krónikus fájdalomtól szenvedő gyerekek 42,3 százalékának olyan súlyos fájdalma volt, hogy az iskolából kimaradt.

Felnőttkorban a lábujjjárás is krónikus fájdalomhoz vezethet a szerint a 2015-ös tanulmány beleértve a felnőtteket és a gyerekeket, akik lábujjhegyen jártak. Felnőtt résztvevők a mindennapi tevékenységek utáni borjúfájdalmakról, valamint gyakori tyúkszemről és bőrkeményedésről számoltak be a lábgombákon.

Hogyan kell kezelni

A lábujjjárás nem feltétlenül ad okot aggodalomra, különösen a fiatalabb gyermekek körében. Ha gyermeke teljes mozgási tartományban van, és nincs fájdalom, akkor valószínűleg nem kell tennie semmit.

Néha a túl gyakran lábujjhegyen sétáló gyerekek megerőltetik az izmaikat. Az enyhe, helyzetfüggő fájdalmat vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal kezelheti.

Arra is ösztönözheti őket, hogy próbáljanak ki néhány vádli nyújtást és bokagyakorlatot. Ezeket játékká alakíthatod, ha egyszerre csinálod meg őket.

Mikor kell orvosi útmutatást kérni

Érdemes kapcsolatba lépni egy egészségügyi szakemberrel, ha:

  • gyermeke 10 éves kora után tovább jár
  • gyermekének több hétig tartó nyújtások után is fáj a fájdalma
  • gyermekének merev bokája van – ha lapos lábbal áll a földön, az önmagában nyújtásnak tűnhet

Gyermeke orvosa speciálisabb kezeléssel kezelheti a hosszan tartó lábujjjárást és bármilyen kapcsolódó egészségügyi problémát. A lehetséges beavatkozások, a legkevésbé intenzívtől a legintenzívebbig, a következők:

  • Fizikoterápia: Egyes gyerekeknek hasznos lehet, ha „újra tanulnak” járni.
  • Speciális lábbelik: A merev talpú cipők megakadályozhatják, hogy a gyerekek meghajlítsák a lábukat.
  • Sorozatos casting: A gyermek egy sor ideiglenes gipszet visel, amelyek elősegítik az izmok fokozatos kinyújtását.
  • Botox injekció: Az A típusú botulinum toxin (Botox) befecskendezése a lábizmokba átmenetileg megnehezítheti a gyermekek számára, hogy lábujjjal járjanak.
  • Művelet: A sebészek meghosszabbíthatják az Achilles-ínt vagy a vádli izmait, hogy helyreállítsák a boka mozgási tartományát.

Mi a helyzet az ADHD értékeléssel?

Ha úgy gondolja, hogy gyermeke lábujjjárása összefüggésbe hozható az ADHD-vel, érdemes figyelni minden egyéb motoros problémára, amelyet észlel. Az ADHD-s gyerekeknek nagyobb valószínűséggel vannak nehézségei az egyensúly és a motorszabályozás terén, ami hozzájárulhat a következőkhöz:

  • ügyetlenség, beleértve a tárgyak megfogásának vagy megtartásának nehézségeit

  • séta közben megbotlik
  • testtartási kilengés
  • rendetlenebb kézírás

Az ügyetlenség önmagában nem utal automatikusan ADHD-re. De ha egy lábujjhegyen sétáló gyermeknek az ADHD egyéb jelei is vannak, beleértve a fokozott figyelemelterelődést és az ülőhely nehézségeit, akkor a következő jó lépés lehet egy értékelés.

Az ADHD-szakértő segíthet gyermekének a megfelelő diagnózis felállításában, és több információt kínálhat a kezelési lehetőségekről.

Alsó vonal

A lábujjjárás gyakori a kisgyermekkorban, és nem mindig utal ADHD-re.

Ennek ellenére az ADHD-s gyerekek nagyobb valószínűséggel folytatják a lábujjhegyet a gyermekkorban. Ha az ADHD jeleit észleli gyermekénél, egy képzett szakember további útmutatást tud nyújtani a diagnózis és a kezelés terén.

A legtöbb gyerek végül abbahagyja a lábujjjárást, és nincs szükség kezelésre. Egyes esetekben azonban a lábujjjárás mögöttes egészségi állapothoz vezethet, vagy krónikus fájdalomhoz vezethet, ezért érdemes lehet láborvost felkeresni.


Emily Swaim szabadúszó egészségügyi író és szerkesztő, aki pszichológiára specializálódott. Angolból BA diplomát szerzett a Kenyon College-ban és MFA írásbeli diplomáját a California College of the Arts-on. 2021-ben megkapta az Élettudományok Szerkesztőbizottsága (BELS) minősítését. További munkáit a GoodTherapy, a Verywell, az Investopedia, a Vox és az Insider oldalakon találhatja meg. Találd meg őt Twitter és a LinkedIn.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *