A Gun Violence Archive szerint 2021-ben az Egyesült Államokban átlagosan napi kettő volt a tömeges lövöldözés. A szervezet meghatározása szerint a tömeges lövöldözés olyan lövöldözés, amelynek során 4 vagy több ember meghal vagy megsebesül.
A jelenlegi fegyveres erőszakos válság egyfajta kollektív trauma, vagy nagyszabású esemény, amely megzavarja a közösség biztonságérzetét.
Egy olyan környezet, ahol a halálesetek és a súlyos sérülések oly gyakran és kiszámíthatatlanul történnek, önmagában is traumatikus lehet. Tehát az ismételt tömeges lövöldözés könnyen traumához vezethet, még akkor is, ha nem volt közvetlenül érintett.
A bánat gyakran keményen követi a traumát. Gyászolhatsz:
- egy adott esemény során elvesztett életek
- az elmúlt évek kevésbé erőszakos világa
- az emberiségbe vetett saját hited
A bánat és a trauma mélyen összefonódhat, egészen addig a pontig, amikor szinte lehetetlen megmondani, mely érzések képviselik a gyászt és melyek a traumát.
A tömeges lövöldözés után felmerülő bonyolult és fájdalmas érzelmek nehezen feldolgozhatók és kezelhetők. Ez a 7 tipp jó helyet kínál a navigáláshoz.
1. Először is tudd, hogy van miért gyászolnod
Ha azon kapod magad, hogy sírva fakadsz a legutóbbi iskolai lövöldözésről, akkor valószínűleg nem csak emiatt a konkrét eset miatt sírsz. Lehet, hogy a legutóbbi lövöldözés előtt is gyászol több ezer fegyveres halálos áldozatot.
Felháborodhat a közösségi média összeesküvései miatt is, amelyek szerint a lövöldözés áldozatai színészek voltak, vagy soha nem is léteztek. Vagy talán felháborodik amiatt, hogy szerinted a kormány gyenge reakciója a válságra, vagy hogy a fegyverlobbisták hogyan tehetik ezt meg.
Mindezek a problémák egymást táplálják és erősítik, és olyan összetett válságot idéznek elő, amelyre nincs gyors megoldás. Röviden: nem kell attól tartanod, hogy „túlreagálod” a tömeges lövöldözéseket. Kétségbeesés, pánik, düh – ezek mind érthető reakciók egy mélyen zavaró helyzetre.
Minden gyász érvényes
Aki elvesztette gyermekét vagy megsérült egy lövöldözés során, az kétségtelenül másfajta gyászt és traumát fog átélni, mint az, aki csak olvasott az esetről.
De ez a tény nem tagadja meg fájdalmát és bánatát, és nem jelenti azt, hogy nem szabad átélnie ezeket az érzéseket. Az óceán mély tengerészete nem teszi kevésbé kékessé az eget – ez csak egy másik árnyalat.
2. Határozza meg, mit tapasztal
A gyásznak és a traumának sok ugyanaz a tünete, de funkcionálisan különböznek:
-
A gyász, a veszteség feldolgozásának egyik módja, gyakran szomorúsággal és vágyakozással jár. Elszomoríthatja például a lövöldözés áldozatát, akit ismert, és bárcsak élne.
-
A trauma leírja a fenyegetésekre vagy potenciális fenyegetésekre adott érzelmi reakcióit. Ha nem ismerte a lövöldözés áldozatait, nem biztos, hogy erős személyes érzelmei vannak a halálával kapcsolatban. Ennek ellenére a lövöldözés grafikus médiavisszhangja rémálmokat kelthet azzal kapcsolatban, hogy magát is lelövik.
A gyász és a trauma kombinációja is megnehezítheti a felépülést. A trauma például arra késztetheti, hogy abbahagyja a barátokkal való beszélgetést vagy az internetezést, hogy elkerülje a tömeges lövöldözésre való emlékeztetőket.
Ha egy kis időt szánsz magadra, akkor átmenetileg enyhítheti a stresszt. De általában nem segít, ha hosszabb időre teljesen kivonja magát a társadalomból. A szociális támogatás megszakítása növelheti a veszteségérzetet, és megnehezítheti a megbirkózást.
Mindenki máshogy éli meg a gyászt és a traumát. Vannak, akik sírnak és kiabálnak. Mások elszigetelik magukat, és érzelmileg elzsibbadnak. A jelek nagyon finomak lehetnek, így lehet, hogy észre sem veszi, hogy kifejezetten a tömeges lövöldözésre reagál.
Jelek, amelyekre figyelni kell
A tömeges lövöldözés utáni trauma és gyász lehetséges jelei a következők:
- gyakran sír, vagy látszólag a semmiből
Ingerlékenység és düh, amelyet könnyen kiválthatnak kisebb kellemetlenségek
- érzelmi zsibbadás
- tartós fáradtság
- megmagyarázhatatlan fájdalom, különösen fájdalom ugyanazon a testterületen, ahol az áldozatokat lőtték
- koncentrálási nehézség
- nehéz elfogadni a tömeges lövöldözést „valódinak”
3. Beszélj róla
Az egyik legfontosabb módja annak, hogy megbirkózzunk az olyan tragédiákkal, mint a tömeges lövöldözés? Beszélj róluk olyan emberekkel, akikben megbízol.
Érzései végül valahogyan előjönnek, és szavakká alakítása egészségesebb kifejezési módot kínálhat, mintha addig csillapítaná őket, amíg stresszkiütések vagy szorongásos álmok formájában nem jelennek meg.
Közösségi szinten egy nagyszabású trauma megvitatása segíthet az embereknek megérteni az eseményt. Az emberek információkat cserélhetnek, hogy megtudják, kit lőttek le, hol történt az erőszak, hogyan szerezte meg a lövöldöző a fegyvert, és így tovább. A tények megosztott halmaza megkönnyítheti a hasonló incidensek megelőzésének módjait.
A társadalmi támogatás különösen fontossá válik, ha egy tömeges lövöldözés egy marginalizált csoportot céloz meg. Például az LMBTQIA+ emberek aránytalanul nagyobb stresszt tapasztaltak a Pulse éjszakai klubban 2016-ban történt lövöldözés után. A közösségi tér elleni támadás sok LMBTQIA+ emberben fokozta a kiszolgáltatottság érzését és a félelmet attól, hogy láthatóan furcsa helyeken gyülekeznek.
Sokan a társadalmi kapcsolatokat létfontosságú eszköznek tartják a tragédia utáni ellenálló képesség kialakításában. A közösségi és társadalmi támogatás különösen fontos szerepet játszhat az LMBTQIA+ színes bőrűek számára, akik gyakran több fronton is szembesülnek erőszakkal, és gyakran nem ismerik el a nyilvános szolidaritási erőfeszítéseket.
4. Állítsa be a határokat a média megjelenésére
A közösségi média használata tömeges lövöldözés vagy más erőszakos cselekmény után hatással lehet érzelmi egészségére, különösen, ha a lövöldözésről készült képeket vagy videókat látja.
A 2020-as kutatás szerint a tömeges lövöldözés grafikus képeinek expozíciója:
- növelje stresszszintjét az expozíció után
- növeli a poszttraumás stressz tüneteinek hosszú távú kockázatát
- közvetve befolyásolja a napi rutinját, beleértve a munkát és a kapcsolatokat, a hosszan tartó stressz révén
A szöveges bejegyzések érzelmileg is lehengerlővé válhatnak – különösen, ha személyes támadásokat vagy összeesküvés-elméleteket tartalmaznak. Mentális egészsége védelme érdekében hasznos lehet, ha határokat szab a közösségi média használatának.
A határra úgy is gondolhat, mint egyfajta kerítésre a társasági életében. Bár nem akadályozhatja meg, hogy az emberek megosszák a grafikus vagy felkavaró dolgokat az interneten, szabályozhatja, hogy ebből az anyagból mennyit engedjen át a „kerítésen”, és mennyivel foglalkozzon.
Néhány módszer a határok felállítására a közösségi médiában:
- A lövöldözéshez kapcsolódó hashtagek szűrése.
- Használja liberálisan a blokkoló gombot, amikor trollokkal találkozik.
- Mielőtt belekezdene egy bejegyzésbe, ellenőrizze, hogy az információ megbízható forrásból származik-e.
- Hagyja ki a nap egy részét, amikor nem nézi meg közösségi média hírcsatornáit.
További útmutatást kaphat a közösségi médiában való navigáláshoz tömeges lövöldözés után.
5. Ügyeljen az igényeire
Egy tragédia után úgy tűnhet, hogy mindenki erről beszél: a tévében és a rádióban, a sorban a boltban, az iskolában és a munkahelyen is. A mindennapi életben a rengeteg expozíció elsöprőnek tűnhet, még akkor is, ha határozott digitális határokat állított fel a fényképezés körül.
Ezalatt az idő alatt próbáljon nyugodtan viselkedni. Lehet, hogy több pihenésre van szüksége, vagy nehezebben fókuszál, mint általában, és ez rendben van.
Az emberek szerte az országban hasonló kihívásokkal szembesülnek. Egy 2021-es tanulmány, amely 54 évnyi tömeges lövöldözést vizsgált, összefüggésbe hozta azokat az Egyesült Államok bruttó hazai termékének negatív változásaival. Más szóval, úgy tűnik, hogy a tömeges lövöldözések miatt az ország egésze kevésbé termelékeny – és sok embernek jó adag öngondoskodásra lenne szüksége.
Sok ember számára az öngondoskodás olyan dolgokat juttat az eszébe, mint a szórakoztató hobbi vagy a pihentető zene. Ezek a tevékenységek enyhíthetik az érzelmi szorongást, de ne feledkezzünk meg testünk gondozásáról sem.
Célozni:
- Tartson be olyan rutint, amely segít 7-9 órányi alvásban.
- Egyél rendszeres, tápláló ételeket.
- Ne feledje, hogy szüksége van érintésre – néha egy jó ölelés vagy összebújás kedvencével csodákat tehet a hangulatával.
6. Próbálja meg az aktív megküzdést
Az öngondoskodás a passzív vagy reaktív megküzdés egyik formája. Dióhéjban: segíthet csökkenteni a stresszor életére gyakorolt negatív hatását.
Az aktív megküzdés viszont magában foglalja a probléma közvetlen megoldását. Vannak, akik könnyebben kezelik a bánat és a stressz érzéseit, ha olyan projektbe vetik magukat, amely változáshoz vezethet.
A tömeges lövöldözéssel összefüggésben az aktív megküzdés általában aktivizmust és politikai elkötelezettséget jelent. Vannak, akik úgy kezelik a tömeges lövöldözés okozta traumát, hogy csatlakoznak az aktivista törekvésekhez, beleértve:
- adománygyűjtés nonprofit szervezetek számára, amelyek a fegyveres erőszak áldozatait és túlélőit segítik
- tüntetéseken részt venni
- részt vesz a helyi városházán a fegyveres erőszak elleni fellépések támogatása érdekében
Az aktivizmus segíthet az embereknek megerősíteni a közösségi kapcsolatokat és kialakítani az önrendelkezés érzését. És ha a kezdeményezések sikeresek, akkor értékes reményforrást jelenthetnek.
Ha még nem érzed magad készen az aktív megküzdésre, az teljesen rendben van – minden ember felépülése máshogy néz ki. Csak tudja, hogy van lehetősége a cselekvésre, ha valami érdekli.
7. Tudja, mikor kell szakszerű segítséget kérnie
A fegyveres erőszak hatalmas hatással van az emberekre szerte az Egyesült Államokban. Ez a nagy probléma bizonyos mértékig mindenkit érint az országban.
Ha nehéznek találja a gyászt, a traumát vagy a tömeges lövöldözéshez kapcsolódó egyéb szorongást, akkor nincs egyedül – és nincs szükség mentális egészségügyi diagnózisra, hogy hasznot húzzon egy kis érzelmi tartalékból.
Néhány jel arra utal, hogy a szakmai támogatás segíthet:
- Sok szabadon lebegő szorongásod van, és úgy tűnik, nem tudsz ellazulni.
- Kényszeresen ellenőrzi a frissítéseket minden egyes legutóbbi felvételen, gyakran figyelmen kívül hagyva az egyéb elvégzendő dolgokat.
- Bűnösnek és felelősnek érzi magát az áldozatok haláláért, még akkor is, ha nem tehetett volna semmit a lövöldözés megakadályozása érdekében.
- Kerülje a nyilvános helyekre vagy tömegek közelébe menést, mert attól tart, hogy lelövik.
- Teljesen reménytelennek érzi magát ezzel az erőszakkal szemben.
Egy terapeuta vagy más mentálhigiénés szakember bármikor további útmutatást nyújthat ezeknek az aggályoknak a kezeléséhez. Nem kell megvárnia, amíg eléri a válságpontot, mielőtt segítséget kap.
Alsó vonal
A jelenleg is zajló fegyveres erőszakos válság kollektív trauma, amely miatt az Egyesült Államokban sokan aggódnak a biztonságukért, miközben gyászolják a folyamatos emberéleteket. Még ha nem is veszített el valakit önmaga fegyveres erőszak miatt, akkor is sok bánatot és szorongást tapasztalhat az ország állapota miatt.
A szeretteihez fordulás jelentős változást hozhat, ha eligazodunk ezekben a nehéz érzésekben. Segíthet határokat húzni a közösségi média használatában, gyakorolni az öngondoskodást és részt venni a közösség által vezérelt aktivizmusban. A traumaterapeuta segíthet a túlnyomó vagy tartós mentális egészségügyi tünetek kezelésében is.
Emily Swaim szabadúszó egészségügyi író és szerkesztő, aki pszichológiára specializálódott. Angolból BA diplomát szerzett a Kenyon College-ban és MFA írásbeli diplomáját a California College of the Arts-on. 2021-ben megkapta az Élettudományok Szerkesztőbizottsága (BELS) minősítését. További munkáit a GoodTherapy, a Verywell, az Investopedia, a Vox és az Insider oldalakon találhatja meg. Találd meg őt Twitter és a LinkedIn.
