Az ebolavírusok súlyos és gyakran halálos betegséget okoznak, az úgynevezett Ebola Virus Disease-t (EVD). Az Ebola vírusos betegséget korábban Ebola vérzéses láznak nevezték. Az EVD-járványok során a halálozási arány akár 90% is lehet.
Az ebola vírusok vérzéses lázat okoznak, amely állapotot más típusú vírusok is előidézhetnek, de az ebola az egyik leghalálosabb formája. A vérzéses láz egyéb tünetein, például lázon, fejfájáson, izomfájdalmakon, gyengeségen, hányáson és hasmenésen kívül a súlyosabb esetek közé tartozhat a vérerek károsodása, valamint kiterjedt belső és külső vérzés (vérzés). Az EVD halálozási aránya 25% és 90% között mozog, átlagosan 50%. A halál általában folyadékvesztés miatti sokk következtében következik be, nem pedig vérveszteség miatt.
Nincsenek jóváhagyott gyógyszerek vagy vakcinák az EVD kezelésére, bár kísérleti vakcinákat és terápiás szereket tesztelnek. Úgy tűnik, hogy a felépülés részben attól függ, hogy egy személy kezdetben mennyi vírusnak volt kitéve, milyen korán kezdik meg a kezelést, valamint a beteg életkorától és immunválaszától. A túlélés esélyei javíthatók korai szupportív ellátással, beleértve a testnedvek és elektrolitok fenntartását és a vérnyomás monitorozását. A szupportív ellátás segíthet abban, hogy a szervezet immunrendszere elegendő ideje legyen a vírus elleni küzdelemhez. Úgy tűnik, hogy a fiatalabbak felépülési aránya jobb, mint az idősebbeké. Azoknál, akik felépülnek, antitestek képződnek, amelyek legalább 10 évig fennmaradhatnak. Egyes túlélőknél hosszú távú szövődmények alakulnak ki, például ízületi és látási problémák.
Ebola vírus osztályozás
Az ebolavírusok a Filoviridae vírusok családjába tartoznak. A filovírus részecskék hosszú, néha elágazó, változó alakú vagy rövidebb filamentumokat alkotnak, és akár 14 000 nanométer hosszúak is lehetnek, átmérőjük pedig 80 nanométer. A vírusrészecskék egy molekula egyszálú, negatív értelmű RNS-t tartalmaznak, lipidmembránba burkolva. Az új vírusrészecskék gazdasejtjük felszínéről rügyeznek. Bár az Ebola vírust csak 1976-ban fedezték fel, ez egy ősi vírus, és úgy gondolják, hogy több ezer évvel ezelőtt vált el más vírusoktól.
Az ebolavírusnak öt altípusa van: Zaire, Szudán, Bundibugyo, Tai Forest (korábbi nevén Elefántcsontpart) és Reston. Minden egyes altípus elnevezése az első azonosítás helye után történik. Az első három altípust nagymértékű EVD-járványokkal hozták összefüggésbe Afrikában. A Reston altípus a Csendes-óceán nyugati részén található; és bár erősen patogén főemlősökben, emberben nem okoz megbetegedéseket. Az ebolavíruson kívül a Filovirus család egy másik tagja, a Marburg vírus néven ismert (a németországi városról kapta a nevét, ahol először fedezték fel), amely szintén vérzéses lázt okoz.
Az Ebola vírus terjedése
Az ebolavírus a fertőzött személyek (vagy fertőzött állatok) vérével vagy más testnedveivel, például spermájával, székletével vagy hányásával való közvetlen érintkezés útján terjed, beleértve az elhunyt EVD-áldozatokkal való szoros érintkezést is, amelyek nagyon fertőzőek. A fertőzés terjedhet olyan tárgyakon keresztül is, mint például tűk és fecskendők, vagy a vírussal szennyezett ruházat és ágynemű. Az Ebola-vírus terjedésének legtöbb esete családtagok között vagy nem megfelelő fertőzés-ellenőrzéssel rendelkező egészségügyi intézményekben történik, mivel ilyen körülmények között van a legnagyobb a kockázata annak, hogy az emberek érintkezésbe kerüljenek fertőzött testnedvekkel. A vírus behatol a szervezetbe bőrtörésen, vagy védtelen személy szemén, orrán vagy száján keresztül.
Más vírusokkal ellentétben, mint például az influenza vagy a SARS, az Ebola vírus nem terjed a levegőben. Az Ebola vírus nem terjed vízen, szúnyogokon vagy más rovarokon keresztül. Az ebola csak akkor terjedhet emberről emberre, ha a fertőzött személynél tünetek jelentkeznek (bár a közelmúltban felismerték, hogy a vírus a férfiak túlélőinek kis százalékának spermájában több mint egy évig is megmaradhat). A fertőzött személy általában nem termel magas vírusszintet, amikor először megjelennek a tünetek, így az átvitel kockázata ebben a szakaszban alacsony, de a betegség előrehaladtával és a vírus mennyiségének növekedésével a személy fertőzőbbé válik. . A lappangási idő 2-21 nap, átlagosan 8-10 nap.
Ebola vírus rezervoár
Honnan származik az Ebola vírus, és hová jut el a járványok között? Más vírusokhoz hasonlóan az Ebola túlélése a gazdaszervezettől függ. Az ember nem az ebolavírus gazdaszervezete (vagy természetes tárolója). Az emberek akkor fertőződnek meg, amikor érintkezésbe kerülnek egy fertőzött gazdaszervezettel, bár ha az ember megfertőződik, átadhatja az ebolát más embereknek. A vírus természetes tározójának azonosítása nagy érdeklődést mutat a tudósok számára, mert ez az ismeret ad információt arról a földrajzi elterjedésről és ökológiai területekről, ahol az ember kapcsolatba kerülhet olyan állatokkal vagy rovarokkal, amelyek a betegség forrásai lehetnek.
Úgy tűnik, hogy az Ebola természetes tározója a gyümölcsdenevér. A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy három befogott gyümölcsdenevérfaj tünetmentes fertőzést mutatott. Ezeknek a denevéreknek testükben Ebola-specifikus genetikai szekvenciák voltak, vagy bizonyítékok az ebolára adott immunválaszra, bár nem mutatták a betegség jeleit. A gyümölcsdenevérek Afrika olyan régióiban élnek, amelyek magukban foglalják azokat a területeket, ahol az ebolajárvány kitört, és Közép-Afrikában megeszik őket, és kulcsszerepet játszhatnak az ebola emberszabású majmokra és emberekre való átvitelében. A denevéreket más, halálos betegségeket okozó vírusok, köztük a SARS és a Marburg vírusok tározójaként is beavatták.
A fertőzött denevérek átadhatják a vírust majmoknak és majmoknak, így az emberek megfertőződhetnek az állatok leölése vagy lemészárlása közben. A főzés elpusztítja a vírust, így a fertőzés veszélye a denevér- vagy majomhús elkészítéséből fakad, nem a főtt hús fogyasztásából. Az emberek és az állatok is megfertőződhetnek fertőzött denevérekkel vagy fertőzött denevérürülékkel szennyezett gyümölcsökkel való érintkezés útján. Az emberek túlnyomó többsége azonban a vírust a fertőzött személy testnedveivel való közvetlen érintkezés útján kapja meg.
A 11. Ebola-járvány a Kongói Demokratikus Köztársaságban
2020. november 18-án a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) a 11. Ebola-vírus-járványt befejezettnek nyilvánították. A járvány kezdete óta 130 esetet regisztráltak, köztük 55 halálesetet Equateur tartomány 13 egészségügyi zónájában. Ez a járvány 6 hónapig tartott.
A probléma
Az Ebola vírus egy A osztályú bioterrorizmus, amely súlyosan halálos vérzéses lázat okoz. Mivel az Ebola vírus rendkívül veszélyes, a 4-es biológiai biztonsági szintbe sorolták be – az ismert legveszélyesebb ágensekhez tartozó szintre. Az Ebola-vírusok felhasználásával végzett kutatáshoz a lehető legmagasabb szintű elszigeteléssel, a hozzáférés szigorú ellenőrzésével és magasan képzett személyzettel rendelkező létesítményekre van szükség.
Amellett, hogy bioterrorizmus ágensnek minősül, komoly aggodalomra ad okot a természetes járványok és az Ebola-vírus további megjelenése. Ahogy az emberi populáció növekszik, úgy növekszik az emberi érintkezés a denevérekkel vagy az ebolával fertőzött nem humán főemlősökkel. Az emberről emberre való terjedés is fokozódik, különösen a légi közlekedés korában. A közelmúltban Afrikában kitört Ebola-vírus-járvány egyértelműen mutatja ezt a kockázatot.
Még mindig nincs gyógymód az ebolavírus-betegségre; és nincs gyógyszeres terápia az ebola fertőzés kezelésére. Nincs olyan jóváhagyott vakcina, amely megvédhetné az embereket az Ebola ellen, bár egy engedély nélküli vakcina hatásosnak bizonyult. Sok más vírusos betegséghez, így például a Zika-vírushoz hasonlóan az Ebola is elhanyagolt betegségnek számított, mert 2014-ig alacsony volt az összes fertőzés, így a vírusellenes kutatásokba kevés beruházás történt. A tudósok nem rendelkeztek elegendő diagnosztikai eszközzel az Ebola-fertőzések gyors azonosításához. A tudósoknak még alaposabb megértésre van szükségük a vírus terjedésének és a betegségek kialakulásának módjáról.
Az ebola nemcsak az embereket, hanem a nagy majmokat is fenyegeti. Az orvvadászat és az élőhelyek elvesztése miatti fenyegetések mellett a csimpánzok és a gorillák érzékenyek az Ebola-vírus fertőzésére is. Ez a vírus a fertőzött állatok több mint 90%-át képes elpusztítani. A korábbi ebolafertőzések a gorillák körülbelül egyharmadát kiirtották a védett területekről, és a nyugati síkvidéki gorillák populációit olyan mértékben megtizedelte az ebola, hogy mára „kritikusan veszélyeztetettnek” minősülnek.
Kutatás
Bármely vírusfertőzés egyik kulcsfontosságú lépése a fertőzési ciklus nagyon korai szakaszában következik be. Ez az a lépés, amikor a vírus a gazdaszervezet sejtjéhez kötődik, és bejut egy sejtbe. Mivel a vírusok túl kicsik ahhoz, hogy önmagukban szaporodjanak, meg kell támadniuk a gazdasejtet, hogy szaporodjanak, és több másolatot készítsenek magukról. Ezután ezek a másolatok más szervezeteket is megfertőznek, és folytatják a fertőzési ciklust.
Sok vírus specifikus fehérjét vagy más típusú molekulát igényel a gazdasejt felszínén – úgynevezett receptort. A receptorokon keresztül a vírus bejut a gazdaszervezet sejtjébe. Ha egy szervezet vagy sejttípus nem rendelkezik ezzel a receptorral, a vírus nem képes megfertőzni azt a szervezetet vagy sejttípust. Egy adott vírus receptorának ismerete kulcsfontosságú információ a tudósok számára, mivel a tudósok tudni fogják, mely organizmusok vagy sejttípusok érzékenyek egy bizonyos vírus általi fertőzésre. A tudósok tudták, hogy az Ebola-vírus az emberben számos különböző sejttípust megfertőz. Úgy gondolják, hogy az ebolának számos gazdaszervezete van; ez a vírus különféle emlősfajokat képes megfertőzni, beleértve a főemlősöket, rágcsálókat és denevéreket. Ez a tudás felhasználható olyan terápiák tervezésére, amelyek képesek megakadályozni, hogy a vírus bejusson a sejtbe és fertőzést indítson el.