Reaktív kötődési zavar tünetei tinédzsereknél

Reaktív kötődési zavar tünetei

A gyermekek és a tizenévesek reaktív kötődési zavara alakulhat ki, ha nem alakítanak ki egészséges köteléket gondozóikkal. A rendellenesség általában akkor fordul elő, amikor a gyerekeket már korai életkorukban bántalmazzák vagy elhanyagolják – érzelmileg vagy fizikailag. Ha nem kezelik, az állapot megakadályozhatja őket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki gondozóikkal.

A tizenévesek reaktív kötődési zavarának tünetei a következők lehetnek:

• agresszív viselkedés
• dühös kitörései
• kerülve a testi vonzalmat
• elkerülve a gondozókat és más családtagokat
• viselkedési problémák az iskolában, otthon vagy mindkettőben
• ellenőrzési problémákat, beleértve a barátok irányítását
• másokkal való szoros kapcsolat kialakításának nehézségei
• barátkozás nehézségei
• érzelmeik szabályozásának nehézségei
• túlzott éberség
• figyelmen kívül hagyja vagy nem foglalkozik közeli családjával
• ingerlékenység
• a gondozókba és más felnőttekbe vetett bizalom hiánya
• kevés önbizalom
• nem kér segítséget vagy vigaszt
• nem vesz részt társas interakcióban
• nem reagál a szeretetre vagy a vigasztalásra
• másokat közelről megfigyelni, de ritkán reagálnak vagy bevonódnak
• káros viselkedés (például szerhasználat, óvszerrel vagy más gátló módszerrel nem védett szex, bűnözői magatartás)
• visszahúzódó, szomorú hajlam

A reaktív kötődési zavarban szenvedő tinédzsereknek valószínűleg más mentális egészségi állapotuk is van legújabb kutatások.

Bár ezek a reaktív kötődési zavar tipikus tünetei, fontos, hogy tinédzserét szakemberrel értékeljék. E tünetek némelyikét más állapotok is okozhatják, beleértve az autizmust, a poszttraumás stressz zavart (PTSD) és a depressziót.

A kötődési zavar korai tünetei

A kötődési zavar tünetei észrevehetők lehetnek, mielőtt gyermeke eléri a serdülőkort. Valójában a tünetek gyakran csecsemőkorban jelentkeznek.

A kötődési zavar korai tünetei a következők:

• kerülve a szemkontaktust
• vigasztalhatatlanul sírva
• soha (vagy ritkán) mosolyog
• nem nevet és nem ad ki hangokat
• nem mutat érdeklődést az olyan interaktív játékok iránt, mint a peekaboo
• nem nyúl a gondozókhoz
• a kötődési kísérletek elutasítása vagy figyelmen kívül hagyása
• érintetlennek tűnik, ha egyedül marad
• ritkán keres vigaszt, ha szorong

Természetesen a fenti tüneteket gyermeke életkorához képest kell értékelni. Életkoruktól függően fejlődési szempontból jellemző lehet, hogy (még) nem nevetnek vagy mosolyognak.

Ha gyanítja, hogy gyermekének reaktív kötődési zavara van, az első lépés az, hogy beszéljen gyermekorvosával. Tudnak majd tanácsot adni, hogy gyermeke viselkedése atipikus-e. Szükség esetén egy másik szakemberhez, például pszichiáterhez vagy pszichológushoz utalhatnak értékelésre.

Hány éves korban jelentkezik jellemzően a reaktív kötődési zavar?

A reaktív kötődési zavar általában fiatal korban jelentkezik – néha 1 évesnél fiatalabb korban is. A reaktív kötődési zavar tünetei már azelőtt észrevehetők, hogy gyermeke betölti az 5. életévét, bár előfordulhat, hogy egy későbbi szakaszban diagnosztizálják.

Mi okozza a reaktív kötődési zavart tizenéveseknél?

A reaktív kötődési zavar akkor fordul elő, ha a gyermek érzelmi vagy fizikai szükségleteit nem elégítik ki a gondozóik. A gondoskodás hiánya megnehezítheti a kisgyermekek számára, hogy egészséges kötelékeket alakítsanak ki gondozóikkal, és nehezen bízhatnak meg másokban vagy támaszkodhatnak rájuk.

A tinédzserek nagyobb valószínűséggel szenvednek reaktív kötődési zavarban, ha korai éveikben:

• volt egy gondozója vagy szülője, aki meghalt, elhagyta vagy elhagyta őket
• volt olyan gondozója vagy szülei, akiknek a szülői nevelését mentális egészségügyi problémák, testi betegség, kábítószer-használat, bebörtönzés vagy más jelentős stresszor befolyásolta.
• több gondozója volt (gyermekotthoni élet, gyakori nevelőotthonváltás, egyik családtagról a másikra költözés miatt stb.)
• hosszan tartó elszakadás a szülőktől vagy más gondozóktól az elsődleges gondozó ismételt otthonon kívüli elhelyezése, kórházi kezelés vagy halála miatt
• szüleik vagy gondozóik bántalmazták vagy elhanyagolták őket
• huzamosabb ideig elválasztották a szülőktől vagy gondozóiktól (kórházi kezelés, betegség vagy bebörtönzés miatt)

De nem minden gyermeknél, aki átéli a fenti helyzeteket, alakul ki reaktív kötődési zavar.

A reaktív kötődési zavar kezelési lehetőségei

Bár a reaktív kötődési zavar súlyos rendellenesség, kezelhető. Általában az állapotot terápiával kezelik, amely magában foglalja a gyermeket, valamint a gondozóját vagy gondozóit.

Tinédzserének a következő típusú terápia hasznos lehet:

• Egyéni terápia: Sokféle terápia létezik. A leggyakoribbak közé tartozik a kognitív viselkedésterápia (CBT), a dialektikus viselkedésterápia (DBT) és a pszichodinamikus terápia.
• Családterápia: Ez magában foglalhatja a tinédzsert, a gondozókat és más családtagokat.
• Csoportterápia: A csoport tinédzserekből és bizonyos esetekben gondozóikból áll majd.

Gyakran egyéni és családi terápia kombinációjára van szükség.

A következők is hasznosak lehetnek:

• Szociális készségek beavatkozása: Ez egyfajta terápia, amely segíthet a tinédzsernek abban, hogy megtanulja, hogyan kommunikáljon egészségesen barátaival, családtagjaival és másokkal.
• Gyógyító oktatás: Egyes esetekben a reaktív kötődési zavarban szenvedő tinédzserek fejlődési késéseket és viselkedési problémákat is tapasztalhatnak, amelyek hatással lehetnek iskolai karrierjükre. Az oktatási programok segíthetik őket az iskolai munkában.
• Kiegészítő terápiák: A pszichoterápia mellett az olyan kiegészítő tevékenységek, mint a művészetterápia, a lovasterápia, az éberség tréning és a jóga, szintén gyógyító hatásúak lehetnek a tinédzser számára.
• Gyógyszer: Bár kifejezetten reaktív kötődési zavarra nem írnak fel gyógyszert, előnyös lehet számukra a gyógyszeres kezelés, ha más állapotuk (például depresszió) van, amely gyógyszeres kezeléssel kezelhető.

Minden reaktív kötődési zavarban szenvedő személy más, és az Ön által alkalmazott kezelési terv a tinédzser egyéni helyzetétől függ. Ha nem tudja, hol kezdje, az első lépés egy mentális egészségügyi szakemberrel való beszélgetés.

A gyerekek kinőnek a reaktív kötődési zavarból?

Nem, a reaktív kötődési zavar élethosszig tartó zavar. Bár terápiával és egyéb programokkal kezelhető, a gyerekek nem „nőnek ki” maguktól.

Fontos, hogy segítséget kérjen, ha úgy gondolja, hogy gyermekének kötődési zavara vagy más mentális betegsége van. Minél korábban cselekszel, annál jobb.

Hogyan támogassunk egy reaktív kötődési zavarban szenvedő tinédzsert

Ha gyermekének vagy tinédzserének reaktív kötődési zavara van, a megfelelő támogatás javíthatja önbizalmát, és lehetővé teszi számukra, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki, és jobb szociális készségeket sajátítsanak el.

Szülőként vagy gondozóként segíthetsz nekik:

• Stabilitás megteremtése: A stabil, következetes élethelyzet segíthet a tinédzsernek abban, hogy biztonságban érezze magát. Bár az instabilitás néha elkerülhetetlen, fontos a biztonságérzetük előtérbe helyezése.
• Önképzés: A betegségük megértése segíthet megérteni tinédzserét és viselkedését.
• Szülői ismeretek oktatása: Ezek az órák segíthetnek olyan technikák elsajátításában, amelyek segítségével hatékonyan nevelheti gyermekét, miközben egészséges köteléket alakít ki velük.

A reaktív kötődési zavarban szenvedő tinédzserek támogatásának egyéb módjai a következők:

• segít nekik egészséges, következetes rutinokat kialakítani, hogy a stabilitás és a következetesség érzetét keltsék
• bevezetni őket az egészséges stresszoldó eszközökbe, mint például az éberség, a naplóírás és a testmozgás, amelyek segíthetnek nekik szabályozni érzelmeikat
• az érzelmi szabályozás modellezése számukra azáltal, hogy megmutatja nekik, hogyan kezeli és dolgozza fel érzelmeit
• tevékenységek (beleértve a sportot, kézműves foglalkozásokat, játékokat, önkéntességet vagy hobbit) gyakorlása a tinédzserrel, hogy elősegítse a kötődést, és ösztönözze őket érdeklődési körük folytatására és készségek fejlesztésére
• következetes szeretetet és figyelmet kapnak, még akkor is, ha nem érzik úgy, hogy elköteleződnek

A lényeg

A reaktív kötődési zavar akkor alakul ki, ha a gyermek szükségleteit nem elégítik ki a gondozóik. Ez a rendellenesség megnehezítheti a gyermekek számára, hogy kötődjenek a gondozóikhoz. Tinédzsereknél a reaktív kötődési zavar szociális és viselkedési problémákhoz vezethet.

Bár ez egy egész életen át tartó rendellenesség, kezelhető. Számos kezelési lehetőség létezik a reaktív kötődési zavarban szenvedő tinédzserek számára. Kezdje azzal, hogy felveszi a kapcsolatot egy mentális egészségügyi szakemberrel, aki tapasztalattal rendelkezik a tinédzserekkel való munkavégzésben.