Az izoniazid egy antibiotikum, amelyet az orvosok elsősorban a tuberkulózis – a Mycobacterium tuberculosis baktérium által okozott fertőzés – kezelésére és megelőzésére alkalmaznak. A tuberkulózis leggyakrabban a tüdőt érinti, de átterjedhet a vesékre, a gerincre és az agyra is.
Az orvosok az izoniazidot főként az aktív tuberkulózis kezelésére és a látens tuberkulózisfertőzés megelőzésére (profilaxis) írják fel.
Az izoniazid rendkívül hatékony. A Világ Egészségügyi Szervezet jelentése szerint, ha a betegek helyesen szedik a gyógyszert, az izoniazid-alapú kezelésekkel a gyógyszerre érzékeny tuberkulózis esetében 95%-ot meghaladó gyógyulási arány érhető el.
Az izoniazid gyógyszert Rimifon, Isozid, Tisamid, Nydrazid vagy Laniazid márkanevek alatt is forgalmazzák.
Az izoniazid gyógyszer elsősorban orális tabletta (100 mg, 300 mg), szirup/elixír (50 mg/5 ml) és injekciós (100 mg/ml, intramuszkuláris/intravénás) formában kapható.
Az izoniazid gyógyszer hatásmechanizmusa
Az izoniazid a baktericid gyógyszerek csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy nem csupán gátolja a baktériumok szaporodását, hanem el is pusztítja őket.
Maga az izoniazid egy prodrug – inaktív formában jut be a baktériumsejtbe, és hatékonyságához aktiválódásra van szüksége a baktérium belsejében. A Mycobacterium tuberculosis-ban található KatG enzim (egy kataláz-peroxidáz enzim) alakítja át az izoniazidot aktív formájává. Aktiválódás után az izoniazid blokkolja az InhA (enoyl-ACP-reduktáz) nevű enzimet, amelyre a baktériumnak szüksége van a mikolsavak képzéséhez. A mikolsavak hosszú láncú zsírsavak, amelyek a Mycobacterium tuberculosis külső sejtfalának kritikus részét képezik. Ép sejtfal nélkül a baktérium elveszíti szerkezeti integritását és elpusztul.
Az izoniazid különösen hatékony, mivel a mikolsavak kizárólag a mikobaktériumokban fordulnak elő – az emberi sejtek nem termelik őket –, ami azt jelenti, hogy ez a gyógyszer nagyfokú specifitással képes a baktériumra hatni.
Az izoniazid gyógyszer mellékhatásai
Az izoniazid mellékhatásai:
- Perifériás neuropátia (idegkárosodás a kezekben és a lábakban)
- Hepatotoxicitás (májkárosodás vagy gyulladás)
- Bőrreakciók (bőrkiütés, viszketés, túlérzékenységi reakciók)
- Központi idegrendszeri hatások (szédülés, álmosság, memóriaproblémák, pszichózis)
- Gyomor-bélrendszeri zavarok (hányinger, hányás, gyomorpanaszok)
- Hematológiai hatások (vérszegénység, agranulocitózis, thrombocytopenia)
- Lupus-szerű szindróma (gyógyszer által kiváltott lupus erythematosus)
- Gynekomastia (mellszövet megnagyobbodása férfiaknál)
- Hiperglikémia (magas vércukorszint)
- Pellagra (niacinhiány).
Ezt követően ismertetjük a mellékhatásokat, és útmutatást adunk azok elkerülésére vagy csökkentésére.
1. Perifériás neuropátia
Az izoniazid zavarja a piridoxin, más néven B6-vitamin anyagcseréjét. Az izoniazid kötődik a piridoxinhoz, és felgyorsítja annak kiválasztását a szervezetből. Mivel az idegrendszer a piridoxinra támaszkodik a neurotranszmitterek szintéziséhez és az idegrostok szerkezeti integritásának fenntartásához, a piridoxinhiány perifériás neuropátiához vezet — az agy, a gerincvelő és a test többi része között jeleket továbbító idegek károsodásához. Jellemzően bizsergő érzést, zsibbadást vagy gyengeséget tapasztal a lábakban és a kezekben, amely később felfelé terjedhet.
A perifériás neuropátia az izoniazid leggyakoribb neurológiai mellékhatása. Piridoxin-kiegészítés nélkül a gyógyszert szedő emberek körülbelül 25%-ánál alakul ki valamilyen mértékű perifériás neuropátia, a dózistól és az egyéni kockázati tényezőktől függően. A magasabb adagokat (5 mg/kg/nap felett) szedő emberek, valamint az alultápláltságban, cukorbetegségben, alkoholfüggőségben, vesebetegségben vagy HIV-fertőzésben szenvedőknél jelentősen megnő a kockázat – egyes tanulmányok szerint akár 40%-ra is. Rendszeres piridoxin-kiegészítéssel ez az arány 1% alá csökken.
Tehát ennek a mellékhatásnak a megelőzése érdekében az izoniazid mellett piridoxin (B6-vitamin) kiegészítést is szednie kell.
2. Hepatotoxicitás (májkárosodás)
A máj az izoniazidot acetilezésnek nevezett folyamat során metabolizálja, amelynek során olyan metabolitok keletkeznek, mint az acetilhidrazin és a hidrazin. Ezek a metabolitok toxikusak a májsejtekre (hepatocitákra), és gyulladást, sejthalált, súlyos esetekben pedig májelégtelenséget okozhatnak. Az acetilezés sebessége genetikai tényezőktől függ: a „gyors acetilátorok” gyorsabban termelnek és ürítenek ki toxikus metabolitokat, mint a „lassú acetilátorok”.
Az izoniazid-kezelés alatt álló betegek körülbelül 15%-ánál jelentkezik enyhe és átmeneti májenzimszint-emelkedés (amely májterhelésre utal), és ezeknek az eseteknek a többsége a gyógyszer szedésének abbahagyása nélkül is megoldódik. Klinikailag jelentős hepatitis – azaz olyan májgyulladás, amely olyan tüneteket okoz, mint sárgaság, hasi fájdalom, fáradtság és hányinger – a betegek körülbelül 0,5–2%-ánál alakul ki. Súlyos, életveszélyes májelégtelenség a betegek kevesebb mint 0,1%-ánál fordul elő. A kockázat jelentősen nő az életkor előrehaladtával (az 50 évnél idősebb betegeknél magasabb az arány), a napi alkoholfogyasztás, a már meglévő májbetegség, valamint a májat érintő egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén.
Orvosának vérvizsgálatokkal (az ALT és AST májenzimek mérésével) kell ellenőriznie a májfunkcióját, mielőtt elkezdené szedni az izoniazidot, valamint a kezelés alatt rendszeres időközönként – általában havonta.
A gyógyszer szedése alatt teljesen kerülnie kell az alkoholt, mert az alkohol drámaian megnöveli a májkárosodás kockázatát. Értesítenie kell orvosát a májkárosodás bármely tünetéről is, beleértve a bőr vagy a szem sárgulását, a szokatlanul sötét vizeletet, a tartós hányingert, a jobb oldali hasi fájdalmat vagy a szokatlan fáradtságot. Ha a májenzimszintek a normál tartomány felső határának több mint ötszörösére emelkednek (vagy tünetek esetén a normál tartomány felső határának több mint háromszorosára), az orvos általában leállítja az izoniazid szedését. Az izoniazid szedése alatt soha ne szedjen nagy dózisú paracetamolt (acetaminofént), mert ez a két anyag megterheli a májat.
3. Bőrreakciók
Az izoniazid immunmediált (allergiás) bőrreakciókat válthat ki. A gyógyszer vagy metabolitjai haptenként működhetnek – ezek olyan kis molekulák, amelyek a szervezetben a fehérjékhez kötődnek és immunválaszt váltanak ki –, ami bőrkiütésekhez, viszketéshez, ritka esetekben pedig súlyos reakciókhoz, például Stevens-Johnson-szindrómához vagy toxikus epidermális nekrolízishez vezethet.
Enyhe bőrkiütések és viszketés a gyógyszert szedők körülbelül 1–2%-ánál fordul elő. Súlyos bőrreakciók, mint például a Stevens-Johnson-szindróma, ritkák, a felhasználók kevesebb mint 0,1%-ánál fordulnak elő, de ezek a reakciók potenciálisan életveszélyesek és azonnali orvosi ellátást igényelnek.
4. A központi idegrendszerre gyakorolt hatások
Az izoniazid piridoxin-anyagcserére gyakorolt hatása a központi idegrendszert is érinti, mivel a piridoxin elengedhetetlen a gamma-aminovajsav (GABA) – az agy elsődleges gátló neurotranszmittere – szintéziséhez. Az alacsony GABA-aktivitás neurológiai izgatottsághoz vezethet. Ezenkívül az izoniazid közvetlenül gátolhatja az agy bizonyos enzimjeit. Ezek a mechanizmusok együttesen olyan hatásokat eredményeznek, amelyek az enyhe szédüléstől és álmosságtól ritka esetekben rohamokig, memóriazavarokig és pszichózisig terjednek.
Enyhe központi idegrendszeri tünetek, mint például szédülés, fejfájás és koncentrációs nehézségek, a gyógyszer szedőinek körülbelül 2–3%-ánál jelentkeznek. Rohamok szinte kizárólag az izoniazid-túladagolás esetén vagy már korábban is rohamokkal küzdő betegeknél fordulnak elő; terápiás adagok mellett a rohamok ritkák. Az izoniazid által kiváltott pszichózis nagyon ritka.
A piridoxin-kiegészítés segít megvédeni a központi idegrendszert, valamint a perifériás idegrendszert is, ezért fontos a megfelelő B6-vitamin-szint fenntartása. A kezelés ideje alatt kerülni kell az alkoholfogyasztást, mert az alkohol súlyosbíthatja a neurológiai mellékhatásokat.
5. Gyomor-bélrendszeri zavarok
Az izoniazid és metabolitjai közvetlenül irritálhatják a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáját, és befolyásolhatják a bélmozgást is. Az émelygés, a hányás és az epigasztrikus diszkomfort (felső hasi fájdalom vagy égő érzés) a leggyakrabban jelentett gyomor-bélrendszeri mellékhatások.
A gyomor-bélrendszeri mellékhatások az izoniazidot szedő emberek 1–3%-ánál jelentkeznek. Ezek a tünetek enyhék, és általában megszűnnek, ahogy a szervezet az első 3–4 hét során alkalmazkodik a gyógyszerhez.
Az izoniazid éhgyomorra történő szedése általában jobb felszívódást eredményez, de ha jelentős hányinger jelentkezik, a gyógyszert kis mennyiségű étellel is beveheti. Kerülnie kell azonban az izoniazid szedését olyan ételekkel vagy italokkal együtt, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak hisztamint vagy tiramint, mivel ezek a kombinációk súlyosabb reakciókat okozhatnak. Ha az émelygés nem múlik el, tájékoztassa orvosát – a dózis időzítésének módosítása vagy hányáscsillapító gyógyszerek szedése csökkentheti az émelygést.
6. Hematológiai hatások (vérképzőszervi rendellenességek)
Az izoniazid egyes személyeknél gátolhatja a csontvelő működését, csökkentve a különböző vérsejt-típusok termelését. Ez a hatás vérszegénységhez (vörösvérsejtek számának csökkenése), agranulocitózishoz (a fehérvérsejtek, különösen a neutrofilek számának jelentős csökkenése) vagy thrombocytopeniához (vérlemezkék számának csökkenése, ami véralvadási problémákhoz vezet) vezethet. A pontos mechanizmusok magukban foglalják a vérsejtek immunmediált pusztulását, valamint a csontvelő őssejtekre gyakorolt közvetlen toxikus hatásokat.
A klinikailag jelentős hematológiai mellékhatások ritkák, az izoniazid-kezelésben részesülő emberek kevesebb mint 1%-ánál fordulnak elő. Az agranulocitózis és a thrombocytopenia különösen ritka. A sideroblasztos anémia – egy speciális típusú vérszegénység, amelyet a piridoxin-hiány miatti hemoglobin-szintézis zavara okoz – azonban gyakrabban fordul elő azoknál, akik cikloszerint is szednek, vagy táplálkozási hiányállapotban vannak.
7. Gyógyszer által kiváltott lupus erythematosus
Az izoniazid kiválthatja a lupus erythematosust – egy autoimmun szindrómát, amely hasonlít a szisztémás lupus erythematosusra. A gyógyszer vagy metabolitjai megváltoztathatják az immunszabályozást, ami a szervezet saját szöveteit megtámadó antinukleáris antitestek (különösen anti-hiszton antitestek) termelődéséhez vezet. Ennek eredménye egy gyulladásos állapot, amely az ízületeket, a bőrt, a tüdőt és esetenként más szerveket is érint.
Az antinukleáris antitestek az izoniazidot hosszú távon szedő betegek 10–22%-ánál alakulnak ki, de a teljes klinikai lupus erythematosus szindróma sokkal ritkábban alakul ki – a betegek körülbelül 1%-ánál vagy annál kevesebbnél. A lassú acetilátorok nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mert a gyógyszer metabolitjait lassabban, de nagyobb koncentrációban halmozzák fel.
Ha ízületi fájdalmat, bőrkiütéseket, légzéskor jelentkező mellkasi fájdalmat vagy megmagyarázhatatlan lázat tapasztal, azonnal értesítse orvosát. A gyógyszer által kiváltott lupus erythematosus általában megszűnik, ha abbahagyja a kiváltó gyógyszer szedését, és a legtöbb ember néhány héten belül teljesen felépül a gyógyszer szedésének abbahagyása után.
8. Gynecomastia (mellszövet-megnagyobbodás férfiaknál)
Bizonyos esetekben az izoniazid gynecomastiát – férfiaknál a mellszövet megnagyobbodását – okozhat olyan mechanizmusok révén, amelyek még nem teljesen ismertek, de szerepet játszhat bennük a májban zajló ösztrogénanyagcsere megváltozása. Egyes kutatók szerint az izoniazid gátolja azokat az enzimeket, amelyek normális esetben lebontják az ösztrogént, ami az androgénekhez képest az ösztrogének relatív túlsúlyához vezet.
Ez a mellékhatás nagyon ritka.
9. Hiperglikémia (magas vércukorszint)
Az izoniazid ronthatja az inzulinszekréciót és a glükózanyagcserét, ami potenciálisan emelheti a vércukorszintet. Ez a mechanizmus a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek működésébe való beavatkozással jár, és összefüggésbe hozható a piridoxin-hiánnyal is, mivel a piridoxin szerepet játszik a glükózanyagcserében.
Klinikailag jelentős hiperglikémia nagyon ritkán fordul elő a szokásos adagok szedése esetén.
10. Pellagra (niacinhiány)
Az izoniazid gátolja a kinurenináz enzimet. Ez az enzim részt vesz abban az anyagcsere-útvonalban, amely a triptofánt niacinra (B3-vitamin) alakítja át. Az izoniazid ennek az útvonalnak a blokkolásával funkcionális niacinhiányt okozhat, ami pellagrához vezet. A pellagra jellemzően hámló bőrkiütéssel (különösen a napnak kitett területeken), hasmenéssel, demenciával (vagy kognitív zavarokkal) jár, és súlyos esetekben halált is okozhat.
A kizárólag izoniazid által okozott pellagra jól táplált populációkban ritka, de jelentősen nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan embereknél, akiknek már eleve alacsony a niacin- vagy triptofánbevitele – például alacsony jövedelmű környezetben élőknél vagy súlyos alultápláltságban szenvedőknél.
Discussion about this post