Áttekintés
Mi a Ménière-kór?
A Ménière-kór a belső fül olyan rendellenessége, amely az egyensúlyt és a hallást egyaránt érintheti. Mindkét fülben előfordulhat, bár általában csak az egyik fület érinti. Az állapot súlyos szédülést és szédülésnek nevezett pörgés érzést okozhat. Halláskárosodást, fülzúgás érzetet (úgynevezett fülzúgást) és „teltségérzetet” is okozhat a fülben. Ezek az érzések spontán módon jelentkezhetnek, és percekig vagy órákig tarthatnak.
A Ménière-kórt idiopátiás endolymphaticus hydropsnak is nevezik. Ez a szédülés egyik leggyakoribb oka.
Ki kapja meg a Ménière-kórt?
Bárki elkaphatja a Ménière-kórt, de gyakrabban fordul elő 40 és 60 év közötti felnőtteknél. Az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül 615 000 embernél diagnosztizálnak Ménière-kórt, és évente körülbelül 45 500 újonnan diagnosztizált esetet diagnosztizálnak a National Institute on Defness and Other Communication Disorders (NIDCD) szerint.
Azoknál az embereknél, akiknek a családjában előfordult Ménière-kór, nagyobb a kockázata ennek az állapotnak, de nem tudjuk, hogy valóban öröklött-e.
Tünetek és okok
Mik a Ménière-kór okai?
A Ménière-kór pontos oka a legtöbb esetben ismeretlen. A halló- és egyensúlyszerveket endolimfának nevezett folyadék fürdeti. Ez a folyadék úgy működik, hogy stimulálja a receptorokat, amikor a test mozog, vagy amikor a hang mozgatja az endolimfát. Amikor a receptorokat stimulálják, jeleket küldenek az agyba a test helyzetéről és mozgásáról, valamint arról, hogy milyen hangok vannak jelen. A Ménière-kór abnormális mennyiségű folyadékot eredményez (gyakran a felszakadásig terjedő folyadéktöbblet). Az endolimfa magas szintje zavarja a receptorok által az agyba küldött jeleket. Ez okozza a Ménière-kór tüneteit. Egyes esetekben a folyadéknyomás olyan magas, hogy a membránok megrepednek, ami súlyos szédülést, valamint halláskárosodást okozhat. Amikor a membránok meggyógyulnak, a szédülés megszűnik, és a hallás normalizálódhat. Idővel a halláskárosodás tartóssá válhat, és a szédülés megszűnhet, de az egyensúlyhiány tünetei megmaradhatnak.
Mik a Ménière-kór tünetei?
A Ménière-kór gyakran gyorsan, figyelmeztető jelek nélkül fejlődik ki. Ha valakinél Ménière-betegség alakult ki, a tünetek meglehetősen gyakori előrehaladását észlelik: általában az egyének először fülnyomást és fülzúgást tapasztalnak, némi ingadozó hallásveszteséggel és ezt követően súlyos szédülési epizódokkal. A Ménière-féle rohamok eltérő súlyosságúak lehetnek, és naponta többször, vagy évente csak néhány alkalommal fordulhatnak elő. A fő tünetek a következők:
- Szédülés vagy szédülés érzése, mintha a világ forogna körülötted. Ez olyan szélsőséges lehet, hogy nem tud felállni. A szédülés néhány perctől néhány óráig tarthat, és súlyos hányingert, hányást és izzadást okozhat.
- Nyomás vagy teltségérzet a fülben. Ez általában csak az egyik fülben van.
- A hallás képességének csökkenése. Ez „tompított” hatást eredményezhet. Az alacsony frekvenciák hallásának képtelensége általában először elvész, bár végül a magasabb hangok is elveszhetnek. A halláskárosodás a rohamok között helyreállhat, de idővel tartósan romlik.
- Csengés a fülben.
Egyéb tünetek lehetnek:
- Fejfájás
- Hasi fájdalom
- Hányinger
- Hasmenés
- Irányíthatatlan szemmozgások
Ha ezen tünetek bármelyikét észleli, orvoshoz kell fordulnia.
Diagnózis és tesztek
Hogyan diagnosztizálják a Ménière-kórt?
Orvosa a vizsgálatot azzal kezdi, hogy kérdéseket tesz fel a támadásaival kapcsolatban. Meg fogja kérdezni, hogy az egyes rohamok milyen súlyosak és mennyi ideig voltak, és összesen mennyi ideig voltak rohamai. Arra is rákérdeznek, hogy halláscsökkenést, fülcsengést vagy teltségérzetet észlel a fülében.
A kórtörténetének felvétele után az orvos egy sor vizsgálatot végezhet annak megállapítására, hogy Ön Ménière-betegségben szenved-e. Az orvos hallásvizsgálatot javasolhat az esetleges tartós halláskárosodás ellenőrzésére. A kalória-stimulációnak nevezett teszt elvégezhető a belső fül egyensúlyi rendszere (vestibularis) és a szemizmok közötti reflex ellenőrzésére oly módon, hogy a belső fül folyadékát meleg és hideg vízzel felmelegítjük vagy lehűtjük. Egyéb vesztibuláris vizsgálat is javasolható az egyensúlyérzék értékelésére. A további vizsgálatok magukban foglalhatják az agyi MRI kontrasztot, hogy kizárják az agydaganatokat vagy a szédülés és halláskárosodás egyéb lehetséges okait.
Miután orvosa megkapta ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit, megállapítja, hogy tüneteit a Ménière-kór okozza-e.
Kezelés és kezelés
Milyen kezelési lehetőségek vannak a Ménière-kór kezelésére?
A Ménière-kór általában idővel javul. Fontos, hogy először a Ménière-kór által okozott szédülést és szédülést kezeljük, mivel ezek súlyosak, sőt legyengítőek is lehetnek. Ennek a fő tünetnek a kezelése nagymértékben javíthatja az ember életminőségét.
Ennek az állapotnak a kezelése általában alacsony sótartalmú diétával kezdődik, és vizelethajtó (víztabletta) is javasolt a belső fülben lévő folyadéknyomás enyhítésére. A legtöbb beteg azt is tapasztalja, hogy a koffein-, csokoládé- és alkoholfogyasztás csökkentése csökkentheti vagy megszüntetheti a tüneteket. A stresszes helyzetek elkerülése és az elegendő pihenés, amikor lehetséges, szintén segíthet a tünetek csökkentésében. Ezenkívül alkalmanként szédülés elleni gyógyszereket, például meklizint, diazepamot, glikopirrolátot és lorazepamot használnak a szédülés újraélésére, ha szükséges (pl. szédülési epizód során). Egy másik kezelési lehetőség egy szteroid gentamicin (egy antibiotikum) injekció közvetlenül a fülbe.
A Ménière-kór szokatlanul súlyos esetei esetén műtéti beavatkozás javasolt. A műtéti lehetőségek közé tartozik a nyomás átirányítása vagy enyhítése a belső fülfolyadékból. Egyes esetekben szükség lehet a vesztibuláris ideg átvágására a szédülés szabályozása érdekében, vagy ha a hallás már súlyosan károsodott, közvetlenül eltávolítják a belső fül receptorait, így azok nem tudják tovább kiváltani a varázslatokat. Kezelőorvosa javasolhatja az Ön számára legjobb kezelési tervet.
Mint korábban említettük, a Ménière-kór a szédülés egyik leggyakoribb oka. Ha Ön vagy szerettei ebben a szindrómában szenvednek, az egészségügyi szakemberrel való beszélgetésen túl további támogatás is elérhető támogató csoportok, betegek reflektorfénybe állítása és más szolgáltatások formájában (Vestibularis Disorders Association; www.vestibular.org). ).
Discussion about this post