Kit fenyeget a bőr laphámsejtes karcinóma?

A laphámsejtes karcinóma olyan rák, amely a bőr laphámsejtjeiben kezdődik.

A laphámsejtek (keratinociták) az epidermisz (a bőr külső rétege) fő szerkezeti sejtjei. A laphámsejtes karcinóma ezeknek a sejteknek a rákja. A laphámsejtes karcinóma a bőrrák második leggyakoribb formája.

• Vastag, pikkelyes növedékek jelennek meg a bőrön, és nem gyógyulnak be.
• A rák diagnosztizálásához az orvosok biopsziát végeznek.
• A sebészi kezelés, a bőrön alkalmazott kemoterápiás gyógyszeres kezelés, esetenként a sugárterápia általában gyógyítja ezt a rákot, ha még nem terjedt el.
• Ha a rák a test más részeire is átterjed, végzetes lehet.

Kit fenyeget a bőr laphámsejtes karcinóma kialakulása?

A bőr laphámsejtes karcinómáját a test minden részén, minden rasszban és az egész világon jelentettek. Azonban a világos bőr, a fokozott kumulatív ultraibolya expozíció és az immunszuppresszió jelentősen növeli a laphámsejtes karcinóma kialakulásának kockázatát.

A laphámsejtes karcinóma előfordulási gyakorisága világszerte jelentősen eltér a bőrtípustól és az ultraibolya sugárzástól függően. Ausztráliában, a világos bőrtípusú, intenzív ultraibolya sugárzásnak kitett populációban az előfordulási gyakoriság 250/100 000. Ezzel szemben a fekete amerikaiak aránya 3/100 000. Az Egyesült Államokban évente körülbelül 250 000 embernél diagnosztizálják a bőr laphámsejtes karcinómáját.

A terápiás ultraibolya sugárzás és a szolárium használata szintén korrelál a laphámsejtes karcinóma gyakoribb előfordulásával. Azoknál a személyeknél, akik valaha is használtak barnítóeszközt, 2,5-szeresére nőtt a laphámsejtes karcinóma kialakulásának kockázata. Azok az egyének, akik terápiás ultraibolya sugárzást kaptak a pikkelysömör miatt, dózisfüggő megnövekedett kockázatot mutatnak a laphámsejtes karcinóma kialakulásában.

A kumulatív ultraibolya sugárzással és a bőrtípussal való korreláción túlmenően további kockázati tényezők közé tartozik: immunszuppresszió, idősebb kor, bizonyos vegyi expozíció, ionizáló sugárzás, vírusfertőzés, krónikus hegesedés vagy gyulladás, valamint genetikai rendellenességek.

Az immunszuppresszió, különösen a szilárd szervátültetésben részesülők esetében, erősen korrelál a laphámsejtes karcinóma kialakulásának fokozott kockázatával. A laphámsejtes karcinóma előfordulása szilárd szervátültetett betegeknél 65-250-szer magasabb, mint az általános populációban. Ez az incidencia korrelál az immunszuppresszió mértékével és a transzplantációt követő idővel. A vorikonazol, egy erős gombaellenes szer, szilárd szervátültetett betegeknél szintén hozzájárul a bőr laphámsejtes karcinóma kialakulásának fokozott kockázatához. Ezenkívül a szilárd szervátültetett betegek laphámsejtes karcinómái hajlamosak fiatalabb korban kifejlődni, és agresszívebben viselkednek, mint a megfelelő korú kontrollokban fejlődő betegek.

Néhány újabb immunszuppresszív kezelési mód, köztük az mTOR-gátlók, például a szirolimusz, a laphámsejtes karcinóma alacsonyabb arányával jár.

Számos nemrégiben bevezetett, onkológiában alkalmazott multikináz inhibitor, mint például a szorafenib és a szunitinib, arról számoltak be, hogy bőr laphámsejtes karcinómát váltanak ki. A IV. stádiumú melanoma kezelésére az FDA által jóváhagyott BRAF-gátló, a vemurafenib szintén összefüggésbe hozható a laphámsejtes karcinóma megnövekedett előfordulásával.

A nem niatrogén immunszupprimált egyének, beleértve a krónikus limfocitás leukémiában vagy a humán immundeficiencia vírusban szenvedőket is, a laphámsejtes karcinóma megnövekedett előfordulási gyakoriságát és agresszívabb viselkedését mutatják.

A policiklusos aromás szénhidrogének, peszticidek, arzén és más vegyi expozíció erősen összefügg a laphámsejtes karcinóma kialakulásával. A kutatók összefüggésről számoltak be a szénhidrogén (kéménykorom) expozíció és a laphámsejtes karcinóma között a kéményseprőkben.

A kapott ionizáló sugárzás dózisa korrelál a laphámsejtes karcinóma kialakulásának növekvő kockázatával. A lappangási idő azonban akár 20 év vagy több is lehet.

A humán papillomavírus (HPV) fertőzés periungualis, genitális és veruccus laphámsejtes karcinómával jár. Pontosabban, a 16-os, 31-es, 35-ös és 51-es HPV-típusok laphámsejtes karcinómákhoz kapcsolódnak.

A laphámrák későbbi kialakulása hegekben, sugárzásban, hősérüléses területeken és krónikus gyulladásos folyamatokban jól leírható. Általában több éves lappangási idő telik el a kezdeti sérülés és a laphámsejtes karcinóma későbbi kialakulása között. Sötétebb arcbőrű egyéneknél a hegek, hősérülés vagy krónikus gyulladás következtében kialakuló laphámsejtes karcinóma előfordulása meghaladja az ultraibolya sugárzás okoztaét.

Sok genetikai rendellenesség szorosan kapcsolódik a laphámrákhoz. A Xeroderma pigmentosum olyan betegségek csoportja, amelyeket a DNS-javítás hibái jellemeznek. Ezeknél a betegeknél több ezerszer nagyobb arányban alakulnak ki laphámsejtes karcinómák, mint az általános populációban.

A csökkent melaninszintézis az oculocutan albinizmus egyik kulcsfontosságú jellemzője; ez hajlamosítja az érintett egyéneket az ultraibolya sugárzás által okozott fokozott károsodásra, ami laphámsejtes karcinómához vezet. A dystrophiás epidermolysis bullosa-ban szenvedő betegeknél jelentős hegesedés alakul ki, és gyakrabban fordul elő laphámsejtes karcinóma.