A Marburg-vírus egy halálos kórokozó, amely Marburg-betegséget okoz. A Marburg-kór súlyos vírusos vérzéses láz. Ez a betegség a németországi Marburg városról kapta a nevét, ahol az első járvány 1967-ben történt.
Ez a vírus azóta számos járványt okozott világszerte. Szokatlan természete miatt sok kutatás a szerkezetére és az átviteli módszerére összpontosított.
Alapvető információk a Marburg vírusról és a taxonómiáról
A Marburg vírus a Filoviridae család része, valamint egy másik zoonózisos vírus: az ebola. Noha egyetlen fajról van szó, a Marburg-vírus különböző vonalai nukleotidszinten akár 21%-kal is különböznek egymástól.
Más vírusfajtákhoz képest a Marburg vírus meglehetősen lassan mutálódik, és nincs viszonylag nagy eltérés a törzsek között. Ennek oka nem köztudott.
A Marburg vírus szerkezete
A Marburg vírus szokatlan alakú. Különböző formájúak lehetnek, például rúdszerűek vagy gyűrűsek, vagy elágazó szerkezetűek.
A kutatások kimutatták, hogy a vírusrészecskék körülbelül 30%-a fonalas, 37%-a hatos alakú, 33%-a pedig kerek. Más kutatások azt találták, hogy az összes Marburg-vírus részecske átmérője 80 nm (a másik tanulmány 91 nm-es átlagához képest), de hosszúságuk nagyon eltérő volt.
A Marburg vírus részecskéinek membránja a gazdaszervezetből származik, és a vírus glikoproteinjéből készült tüskékkel van bevonva. Ezek a tüskék segítik a kötődést, a receptorkötést és a fúziót. A glikoproteinek a Marburg vírusrészecskék legnagyobb fehérjéi közé tartoznak.
A vírusrészecske magjában a ribonukleoprotein komplex, más néven nukleokapszid található, amely a vírus RNS genomjából és a hozzá kapcsolódó nukleokapszid fehérjékből áll. A nukleokapszidok csőszerű struktúrák, amelyek szorosan kapcsolódnak az RNS genommal, és megadják annak spirális alakját.
Marburg vírus átvitele
A Marburg vírus zoonózisos betegség, ami azt jelenti, hogy az állatpopulációban fennmarad, majd átterjed az emberekre. Azok a személyek, akik a Marburg vírussal fertőzött állatokkal való érintkezés következtében fertőzöttek, továbbadják azt más embereknek.
A marburgi vírus zoonózisos természete azt jelenti, hogy bizonyos határok vannak annak, hogy a laboratóriumon kívül hol fordulhatnak elő járványok. Ökológiai területe, ahol megfelelő gazdái vannak, Afrika keleti, dél-középső részének bizonyos területein találhatók, ahol az éghajlat száraz és nyílt.
Például az angolai járvány kitörését ökológiailag megjósolták, de ez volt az első olyan eset, amelyet nem lehetett Kelet-Afrikára visszavezetni. Az eredeti német járvány importmajmoktól származott.
Emberről emberre a testfolyadékok, például nyál, izzadság, széklet és anyatej közvetlen érintkezésével történik.
A kutatások azt mutatják, hogy a vírust még hetekkel vagy hónapokkal a tünetek megjelenése után is megtalálták a könnyben, a spermában és a májban. A kutatások azonban azt sugallják, hogy a Marburg-vírus fertőzött emberről való átvitele általában nem valószínű, kivéve, ha védőfelszerelés nélkül kerül sor szoros érintkezésre, például védőfelszerelés nélküli kezelés vagy bizonyos temetkezési gyakorlatok során.
A Marburg vírus replikációs ciklusa
A Marburg vírus replikációs ciklusának tanulmányozása lépésenként történik, ahol a vírus olyan változatait használják, amelyekből hiányoznak bizonyos elemek, amelyek megakadályozzák, hogy veszélyessé váljanak. Bár ez a vizsgálati módszer segít megérteni a bejutást, a replikációt és a bimbózást, nem segít megérteni a valódi marburgi vírusrészecskék morfológiai jellemzőit és fehérjeösszetételét.
Általában a Marburg vírus tapadással, endocitózissal és fúzióval jut be a gazdasejtbe. Mind a kötődést, mind a fúziót a Marburg vírus glikoproteinje közvetíti, ahol különböző típusú C-típusú lektinekhez vagy TAM receptor protein kinázokhoz kötődik. Az endocitózis kialakulásának módja nem teljesen ismert, de előfordulhat hasonlóan az ebola vírushoz, amelyhez kapcsolódik.
A vírus RNS genomjának transzkripciója és replikációja azután következik be, hogy a nukleokapszid felszabadul a fertőzött sejtbe. Hét monocisztron mRNS-t írnak át és zárnak be a nukleokapszid fehérjék.
Az új nukleokapszidokat ezt követően olyan helyekre toborozzák, ahol a vírus bimbózik. A glikoproteinek a bimbózó helyekre toborozódnak, ahol a VP40 fonalas vírusszerű részecskék képződését és felszabadulását idézi elő.
Források
- Brauburger, K. et al. (2012). Negyvenöt éves marburgi víruskutatás. Vírusok. https://doi.org/10.3390/v4101878
- Towner, JS et al. (2006). Marburgvírus genomika és összefüggés az angolai vérzéses láz nagy kitörésével. Virológiai folyóirat. https://doi.org/10.1128/JVI.00069-06
- Brainard, J. et al. (2015). Az ebola vagy a Marburg-vírus átvitelének kockázati tényezői: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. International Journal of Epidemiology. https://doi.org/10.1093/ije/dyv307
Discussion about this post