Áttekintés
A figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességet (ADHD) az idegrendszeri fejlődési állapotok közé sorolják, amelyek általában kora gyermekkorban jelentkeznek.
Az ADHD számos kihívást jelenthet a mindennapi tevékenységek során. Sokan azonban azzal a tévhittel vigasztalódnak, hogy az ADHD-s gyerekek okosabbak, mint a betegségben nem szenvedők. Az intelligencia és az ADHD azonban nem járnak kéz a kézben.
Néhány ADHD-s ember IQ-ja magasabb lehet. De ha feltételezzük, hogy van összefüggés, az káros lehet, mert megakadályozhatja, hogy gyermeke megkapja a szükséges segítséget.
Mi az az ADHD?
Az ADHD-t gyakran 7 éves kor körül diagnosztizálják. A rendellenesség tünetei azonban általában 12 éves kor előtt jelentkeznek. Az ADHD leginkább arról ismert, hogy hiperaktív viselkedést és figyelemzavart okoz.
A National Alliance on Mental Illness (NAMI) szerint az Egyesült Államokban élő gyermekek körülbelül 9 százaléka és a felnőttek 4 százaléka szenved ebben a betegségben. A statisztikai eltérések oka az, hogy egyes felnőtteknél a tünetek javulnak, így már nem felelnek meg a rendellenesség diagnosztikai kritériumainak. Fiúknál is gyakoribb.
Az ADHD leggyakoribb tünetei a következők:
- türelmetlenség
- állandó mozgás
- nehéz mozdulatlanul ülni
- állandó beszéd
- gondok a feladatok elvégzésével
- képtelenség meghallgatni vagy követni az utasításokat, amikor utasításokat kapnak
- unalom, hacsak nem szórakoztatják folyamatosan
- más beszélgetések megszakítása
- gondolkodás nélkül (vagy késztetésből) csinál valamit
- fogalmak és anyagok tanulási problémái az iskolában
Az Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) szintén három altípusba sorolja a rendellenességet:
-
túlnyomórészt figyelmetlen (a figyelmetlenség több tünete van, mint a hiperaktivitás)
- túlnyomórészt hiperaktív-impulzív
-
kombinált hiperaktív-impulzív és figyelmetlenség (ez az ADHD leggyakoribb formája)
Az ADHD diagnosztizálásához hat vagy több tünetet kell mutatnia (bár előfordulhat, hogy a felnőtteknek csak öt vagy több tünetet kell kimutatniuk a diagnózishoz).
ADHD és IQ
Sok vita folyik arról, hogy valakinek, aki ADHD-ja van, automatikusan magas az IQ-ja. Még több vita folyik arról, hogy mit jelent egy ilyen összefüggés.
A tünetek súlyosságától függően az ADHD befolyásolhatja az egyén iskolai és munkahelyi működési képességét. A mindennapi feladatok is nehezek lehetnek. Ez azt a benyomást keltheti, hogy egy személynek alacsonyabb az IQ-ja, ha nem ez a helyzet.
A Psychological Medicine-ben megjelent 2010-es tanulmány szerint a magas IQ-val és ADHD-vel rendelkező felnőttek összességében kevésbé kognitív funkciókat mutattak, mint a többi résztvevőhöz képest, akiknek magas volt az IQ-ja, de nem volt ADHD-juk.
A vizsgálat során számos verbális, memória- és problémamegoldó tesztet használtak. A tanulmány egyik problémája azonban az, hogy nem volt más kontrollcsoport. Például nem voltak csak ADHD-s vagy alacsony IQ-s csoportok összehasonlítás céljából.
A másik oldalon, úgy tűnik, sok ADHD-s ember csak arra összpontosítja figyelmét, amit szívesen csinál. Ez jól átültethető az iskolába vagy a munkába. Ilyen esetekben nem arról van szó, hogy alacsony az IQ – csupán arról van szó, hogy ezek az egyének csak az őket érdeklő dolgokra tudnak koncentrálni.
A tanulmány azt állítja, hogy az IQ ugyanúgy futhat a családokban, mint az ADHD, de ha egy rokon magas IQ-val rendelkezik, az nem jelenti azt, hogy egy másik ADHD-s családtagnak is ugyanolyan IQ-ja lesz.
Lehetséges problémák
Az ADHD diagnosztikai folyamata problémákat vethet fel annak megállapítása során, hogy a gyermek „okos”-e vagy sem. Nincs egyetlen olyan teszt, amely pontosan diagnosztizálná az ADHD-t – ehelyett a folyamat a lehetséges tünetek hosszú távú megfigyelésén alapul.
Néhány más állapot, például az autizmus vagy a bipoláris zavar, szintén összetéveszthető az ADHD-val. A rendellenesség bizonyos tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknél is megfigyelhető, mivel néhány ADHD-s embernek folyamati nehézségei vannak.
A stimulánsok, mint például a Ritalin és az Adderall, a leggyakoribb gyógyszerek az ADHD kezelésére, és meglehetősen hatékonyak.
A stimuláns bizonyos esetekben hasznos, mert úgy gondolják, hogy az agyban lévő vegyi anyagok növekvő szintje segít növelni a fókuszt. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik a hiperaktivitást is. Néhány ember kevésbé impulzivitást is tapasztalhat.
A stimulánsok óriási változást hozhatnak néhány olyan gyermek számára, akik iskolai nehézségekkel küzdenek. Azok IQ-ja, akik teljes mértékben tudnak tanulni és teszteket végezni, megnövekedhet, mivel jobban tudnak koncentrálni a formális IQ-teszttel kapcsolatos feladatokra.
Alsó vonal
Más rendellenességekhez hasonlóan az ADHD sem tudja megfelelően megjósolni az IQ-t. Ráadásul az „okosnak lenni” nem mindig a magas IQ-tól függ. Az ADHD és az IQ közötti összefüggések sztereotípiákon és tévhiteken alapulnak.
Mindkettőhöz veszélyek társulnak: Ha valaki azt feltételezi, hogy valakinek magas az IQ-ja, az ADHD-ban szenvedőknek nem kell megfelelő kezelést kérniük. Másrészt, aki azt feltételezi, hogy valaki ADHD-s beteg nem intelligens, az figyelmen kívül hagyja az egyén lehetőségeit.
Fontos, hogy az ADHD-t és az intelligenciát különálló egységként kezeljük. Bár az egyik hatással lehet a másikra, biztosan nem egy és ugyanaz.
Discussion about this post