A hányinger és a hányás gyakori tünetek, amelyeket a terhes nők tapasztalnak, különösen az első trimeszterben. Ezt az állapotot „reggeli rosszullétnek” nevezik, és aggasztó és befolyásolja az életminőséget. Míg a legtöbb eset orvosi beavatkozás nélkül megoldódik, néhány nőnek gyógyszerre van szüksége a tüneteik kezelésére. Ez a cikk áttekinti a terhesség alatti hányinger kezelésére általában használt gyógyszereket, beleértve azok alkalmazását, javallatait, ellenjavallatait, adagjait és mellékhatásait.
Általában terhes nők hányingerének kezelésére szolgáló gyógyszerek
1. Doxilamin-szukcinát és piridoxin-hidroklorid (Diclegis, Bonjesta)
Felhasználás: A doxilamin-szukcinátot és a piridoxin-hidrokloridot kombinációban alkalmazzák terhesség alatti hányinger és hányás kezelésére.
A doxilamin-szukcinát és a piridoxin-hidroklorid (Diclegis, Bonjesta) terhesség alatti használatra biztonságosnak tekinthető. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) ezeket a gyógyszereket a Pregnancy Category A kategóriába sorolta, ami azt jelenti, hogy a megfelelő és jól kontrollált vizsgálatok nem mutatták ki a magzati károsodás fokozott kockázatát.
A doxilamin egy antihisztamin, amely blokkolja a hisztamin, a hányásreflexben szerepet játszó neurotranszmitter hatását. Úgy gondolják, hogy a piridoxin, a B6-vitamin egy formája hányáscsillapító tulajdonságokkal rendelkezik, bár pontos hatásmechanizmusa nem tisztázott.
Javallatok: Ezeknek a gyógyszereknek a kombinációja émelygést és hányást tapasztaló terhes nők számára javasolt, akik nem reagáltak a konzervatív kezelésre, például az étrend módosítására és a megfelelő folyadékbevitelre.
Ellenjavallatok: Doxilaminra, piridoxinra vagy a készítmény bármely összetevőjére ismert túlérzékenységű nők nem használhatják ezt a gyógyszert.
Gyógyszeradagolás: Az ajánlott kezdő adag két Diclegis tabletta (10 mg doxilamin-szukcinát és 10 mg piridoxin-hidroklorid), lefekvés előtt bevéve. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, az adag legfeljebb napi négy tablettára emelhető.
Mellékhatások: A leggyakoribb mellékhatások az álmosság, a szédülés és a szájszárazság. Ezek a hatások általában enyhék, és folyamatos használat mellett javulnak.
2. Metoklopramid (Reglan)
Felhasználás: A metoklopramidot hányinger és hányás, valamint gastroparesis kezelésére használják, amely állapot, amikor a gyomor lassan kiürül.
A metoklopramidot az FDA a Pregnancy Category B osztályba sorolja, ami azt jelenti, hogy az állatkísérletek nem mutattak ki semmilyen káros hatást a magzatra, de nincsenek jól kontrollált vizsgálatok terhes nőkön. Ezt a gyógyszert általában biztonságosnak tekintik terhesség alatt, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat.
A metoklopramid úgy fejti ki hatását, hogy fokozza az acetilkolin felszabadulását, egy neurotranszmittert, amely serkenti a gyomor-bélrendszer motilitását és felgyorsítja a gyomor kiürülését. Ezenkívül gátolja a dopamin, egy másik, a hányásreflexben szerepet játszó neurotranszmitter hatását.
Javallatok: A metoklopramid émelygésben és hányásban szenvedő terhes nők számára javasolt, akik más kezelésekre, köztük doxilamin-szukcinátra és piridoxin-hidrokloridra nem reagáltak.
Ellenjavallatok: A metoklopramid ellenjavallt olyan nőknél, akiknél gyomor-bélrendszeri elzáródás, görcsrohamok állnak fenn, vagy akiknek a kórtörténetében tardív dyskinesia (akaratlan mozgások) szerepel.
Gyógyszeradagolás: A szokásos adag 5-10 mg szájon át naponta három-négy alkalommal, étkezés előtt 30 perccel és lefekvés előtt.
Mellékhatások: A gyakori mellékhatások közé tartozik az álmosság, szédülés és extrapiramidális tünetek (akaratlan mozgások, például remegés vagy izommerevség).
3. Ondansetron (Zofran)
Felhasználás: Az ondansetron elsősorban a kemoterápia, sugárterápia és műtét által okozott hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére szolgál.
Az ondansetront az FDA a Pregnancy Category B kategóriába sorolja. Bár egyes tanulmányok a születési rendellenességek, különösen a szívhibák kismértékű megnövekedett kockázatát utalták az első trimeszterben, más tanulmányok nem találtak ilyen összefüggést. Az ondansetron terhesség alatti alkalmazását gondosan mérlegelni kell, mérlegelve az előnyöket a lehetséges kockázatokkal szemben.
Az ondansetron egy szelektív szerotonin (5-HT3) receptor antagonista, amely blokkolja a szerotonin, a hányásreflexben szerepet játszó neurotranszmitter hatását.
Javallatok: Bár a terhesség alatti alkalmazás nem kifejezetten engedélyezett, az ondansetron felírható súlyos hányingerrel és hányással küzdő terhes nők számára, akik más kezelésekre nem reagáltak.
Ellenjavallatok: Az ondansetron nem alkalmazható olyan nőknél, akiknek ismert túlérzékenysége van a gyógyszerrel vagy összetevőivel szemben, vagy akiknek kórtörténetében hosszú QT-szindróma, szívritmuszavar szerepel.
Gyógyszeradagolás: A terhesség alatti hányinger és hányás kezelésére alkalmazott tipikus adag 4-8 mg, naponta kétszer-háromszor szájon át, szükség szerint.
Mellékhatások: A gyakori mellékhatások közé tartozik a fejfájás, szédülés és székrekedés. Ritka, de súlyos mellékhatások közé tartozik a QT-szakasz megnyúlása (kóros szívritmus) és a szerotonin szindróma (egy potenciálisan életveszélyes állapot, amelyet izgatottság, hallucinációk és gyors szívverés jellemez).
4. Proklórperazin (Compazine)
Felhasználás: A proklórperazint súlyos hányinger és hányás, valamint pszichotikus rendellenességek, például skizofrénia kezelésére használják.
A proklórperazint az FDA a Pregnancy Category C kategóriába sorolja, ami azt jelenti, hogy az állatkísérletek káros hatásokat mutattak ki a magzatra, de nincsenek jól kontrollált vizsgálatok terhes nőkön. Ezt a gyógyszert terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha a lehetséges előnyök igazolják a magzatra gyakorolt potenciális kockázatokat.
A proklórperazin egy fenotiazin-származék, amely az agy dopaminreceptorainak blokkolásával fejti ki hatását, ezáltal gátolja a hányási reflexet.
Javallatok: A proklórperazin súlyos hányingerrel és hányással járó terhes nők számára javasolt, akik más kezelésekre nem reagáltak.
Ellenjavallatok: A proklórperazin ellenjavallt olyan nőknél, akiknek ismert túlérzékenysége van a gyógyszerrel vagy más fenotiazinokkal szemben, valamint azoknál, akiknek kórtörténetében görcsrohamok, csontvelő-depresszió vagy májbetegség szerepel.
Gyógyszeradagolás: A terhesség alatti hányinger és hányás kezelésére szokásos adag 5-10 mg, naponta három-négy alkalommal szájon át, szükség szerint.
Mellékhatások: A gyakori mellékhatások közé tartozik az álmosság, a szédülés és az extrapiramidális tünetek. A kevésbé gyakori, de súlyos mellékhatások közé tartozik az agranulocitózis (a fehérvérsejtek számának súlyos csökkenése), a tardív dyskinesia és a neuroleptikus malignus szindróma (egy életveszélyes neurológiai rendellenesség, amelyet magas láz, izommerevség és megváltozott mentális állapot jellemez).
Az émelygést és hányást tapasztaló terhes nőknél gyógyszeres kezelésre lehet szükség a tüneteik enyhítésére, különösen akkor, ha a konzervatív intézkedések nem jártak sikerrel. A doxilamin-szukcinát és a piridoxin-hidroklorid, a metoklopramid, az ondansetron és a proklórperazin az erre a célra leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. Minden gyógyszernek egyedi hatásmechanizmusa, indikációi, ellenjavallatai, adagolása és mellékhatásai vannak. Az egészségügyi szakembereknek mérlegeniük kell az egyes gyógyszerek előnyeit és kockázatait, mielőtt terhes nőknek írnák fel őket, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a tünetek súlyossága, a nő kórtörténete és a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások.
Referencia dokumentumok:
- Az American College of Obstetricians and Gynecologists irányelvei.
- Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei.
- Az UpToDate adatbázisa.
- A PubMed adatbázisa.
Discussion about this post