Olyan állapotok, amelyek légszomjat és szívdobogást okoznak

A légszomj az a szubjektív érzés, hogy a légzés a szokásosnál nagyobb erőfeszítést igényel, vagy hogy nem jut elég levegő a szervezetbe. A szívdobogás az az érzés, hogy a szív túl gyorsan ver, hevesen lüktet, remeg vagy kihagy. Ha ez a két tünet együtt jelentkezik, általában a szívre, a tüdőre vagy e két rendszer közötti kapcsolatra utaló problémára utal.

Betegségek és állapotok, amelyek légszomjat és szívdobogást okoznak

1. Szívritmuszavarok

A szívritmuszavar a szív rendellenes ritmusa: a szív túl gyorsan, túl lassan vagy szabálytalanul ver. A ritmuszavarok a szívdobogás egyik leggyakoribb oka, és gyakran légszomjat váltanak ki, mivel a nem hatékony szívverés percenként kevesebb vért pumpál, csökkentve ezzel a test és a tüdő oxigénellátását.

A legelterjedtebb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, amely világszerte körülbelül 60 millió embert érint. Pitvarfibrilláció esetén a szív felső kamrái (a pitvarok) kaotikus elektromos jeleket bocsátanak ki, ahelyett, hogy összehangolt ritmusban összehúzódnának. Ennek eredménye egy szabálytalan, gyakran gyors szívverés – jellemzően 100 és 175 ütés/perc között –, amelyet sokan remegő vagy lobogó érzésként írnak le a mellkasban.

Egyéb gyakori ritmuszavarok, amelyek légszomjat és szívdobogást okoznak:

• Szupraventrikuláris tachycardia – hirtelen fellépő gyors szívverés, általában 150–220 ütés/perc, amely a kamrák felett keletkezik. Ez az állapot az általános népesség körében körülbelül 2,25/1000 fő arányban fordul elő.
• Kamrai tachycardia – az alsó kamrákból kiinduló gyors ritmus, amely veszélyesebb, mert jelentősen csökkentheti a szívteljesítményt.
• Korai kamrai összehúzódások – a kamrákból származó korai extra ütések, amelyeket a legtöbb ember úgy érez, mint egy „kihagyott” ütést, amelyet erős dobbanás követ.

Az aritmiák számos okból alakulhatnak ki: koszorúér-betegség, szívbillentyű-problémák, magas vérnyomás, pajzsmirigy-rendellenességek, elektrolit-egyensúlyhiány (különösen alacsony kálium- vagy magnéziumszint), túlzott koffein- vagy alkoholfogyasztás, bizonyos gyógyszerek, valamint a szívroham utáni szívszöveti szerkezeti változások.

2. Szívelégtelenség

A szívelégtelenség azt jelenti, hogy a szívizom túl gyenge vagy túl merev lett ahhoz, hogy hatékonyan pumpálja a vért. Amikor a szív nem képes megfelelően továbbítani a vért, a folyadék visszaáramlik a tüdőbe – ez a pulmonális pangás nevű állapot, amely megnehezíti a légzést. Ugyanakkor a legyengült szív gyakran kompenzációs aritmiákat vált ki, ami szívdobogást okoz.

A szívelégtelenség kialakulásának élethosszig tartó kockázata a 40 év feletti felnőttek esetében körülbelül 20%.

A szívelégtelenség olyan állapotokból alakul ki, amelyek idővel károsítják vagy túlterhelik a szívizmot. A fő okok a következők:

• Koszorúér-betegség – a fejlett országokban a szívelégtelenség eseteinek körülbelül 50–75%-áért felelős. A koszorúér-elzáródások miatt a szívizom nem kap elegendő vért, ami szívrohamhoz vagy krónikus ischaemiához vezet, ami gyengíti a szívizmot.
• Magas vérnyomás (hipertenzió). A magas vérnyomás miatt a szívnek évekig nagyobb ellenállás ellen kell pumpálnia, ami a szívizom megvastagodását és gyengülését okozza. A magas vérnyomás hozzájárul a szívelégtelenség eseteinek körülbelül 75%-ához, gyakran más tényezőkkel kombinálva.
• Dilatatív kardiomiopátia – a szívizom megnyúlik és elvékonyodik, csökkentve a pumpáló erejét. Vírusfertőzések, alkoholfogyasztás, bizonyos kemoterápiás gyógyszerek és genetikai mutációk okozhatnak dilatatív kardiomiopátiát.
• Szívbillentyű-betegség – a sérült vagy rosszul működő billentyűk miatt a szívnek nagyobb erőfeszítést kell tennie, ami végül szívelégtelenséghez vezet.

3. Tüdőembólia

Tüdőembólia akkor alakul ki, amikor egy vérrög – amely leggyakrabban a lábak mélyvénáiból származik – a tüdőbe jut, és elzárja a tüdőartériát. Az elzáródás megakadályozza, hogy a vér eljusson a tüdő egy részébe, csökkentve az oxigénellátást és kényszerítve a szív jobb oldalát, hogy keményebben dolgozzon. Az alacsony oxigénszint és a szívterhelés kombinációja hirtelen, súlyos légszomjat és gyors vagy szabálytalan szívverést okoz.

A tüdőembólia orvosi vészhelyzet. A szívroham és a stroke után a harmadik leggyakoribb oka a szív- és érrendszeri halálozásnak.

A vérrögképződést okozó kockázati tényezők a következők:

• Hosszan tartó mozdulatlanság – a hosszú repülőutak, a műtét utáni ágynyugalom vagy a kórházi fekvés lassítja a véráramlást a láb vénáiban.
• Friss műtét – különösen az ortopédiai beavatkozások, mint például a csípő- vagy térdprotézis beültetése, amelyek különösen magas kockázattal járnak.
• Rák – a rosszindulatú daganatok olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek elősegítik a vérrögképződést.
• Terhesség és a szülés utáni időszak – a terhesség növeli a véralvadási faktorok szintjét és csökkenti a lábakból visszatérő vénás vérmennyiséget.
• Orális fogamzásgátló gyógyszerek és hormonpótló terápia – az ösztrogén növeli a vérrögképződés kockázatát.
• Örökletes véralvadási rendellenességek – olyan állapotok, mint a V. faktor Leiden-mutáció vagy az antiphospholipid szindróma, a lakosság körülbelül 5–8%-ánál fordulnak elő, és jelentősen növelik a véralvadás kockázatát.

4. Vérszegénység

A vérszegénység az egészséges vörösvérsejtek vagy a hemoglobin – az a fehérje, amely az oxigént szállítja a véráramban – hiánya. Amikor a vér kevesebb oxigént szállít térfogategységenként, a szív ezt úgy kompenzálja, hogy gyorsabban és erősebben ver, hogy ugyanannyi oxigént juttasson a szövetekhez. Ez a pulzusszám-emelkedés szívdobogást okoz, míg az alapul szolgáló oxigénhiány légszomjat okoz, különösen terhelés esetén.

A vérszegénység nagyon gyakori. A Világ Egészségügyi Szervezet becslései szerint világszerte 1,62 milliárd ember – a világ népességének körülbelül 24,8%-a – szenved vérszegénységben. A vashiány a vezető ok, amely a világ összes vérszegénységi esetének körülbelül 50%-át teszi ki. Egyéb főbb okok:

• B12-vitamin- és folsavhiány – ezek nélkül a csontvelő nem képes megfelelően termelni a vörösvérsejteket. A B12-vitamin-hiány a 60 év alatti felnőttek körülbelül 6%-ánál, a 60 év felettieknél pedig közel 20%-ánál fordul elő.
• Krónikus vesebetegség – a vesék egy eritropoietin nevű hormont termelnek, amely serkenti a vörösvérsejt-termelést. A károsodott vesék kevesebb eritropoietint termelnek, ami vérszegénységhez vezet. A krónikus vesebetegségben szenvedők körülbelül 37%-a vérszegény.
• Krónikus betegségek – a gyulladásos állapotok, mint például a rheumatoid arthritis, a gyulladásos bélbetegségek és a rák, gátolják a vörösvérsejt-termelést.
• Hemolitikus vérszegénységek – olyan állapotok, mint a sarlósejtes vérszegénység vagy az autoimmun hemolitikus vérszegénység, gyorsabban pusztítják el a vörösvérsejteket, mint amennyire a csontvelő képes azokat pótolni.

A szívdobogással járó légszomj okai között a vérszegénység gyakori kiváltó tényező – különösen a reproduktív korú nők (akiknél a prevalencia globálisan megközelítőleg 29%-ot ér el), az idős betegek és a krónikus betegségben szenvedők körében.

5. Hiperthyreózis

A hyperthyreosis akkor alakul ki, amikor a pajzsmirigy túl sok pajzsmirigy hormont termel, ami felgyorsítja a szervezet szinte minden anyagcsere-folyamatát. A pajzsmirigy hormon feleslege megnöveli a pulzusszámot, emeli a szívteljesítményt és növeli a szervezet általános oxigénigényét. Ennek eredménye tartós nyugalmi tachycardia (gyakran 100 ütés/perc felett), szívdobogás és légszomj, különösen fizikai aktivitás során.

A hyperthyreosis az ország lakosságának körülbelül 1,3%-ánál fordul elő. A hyperthyreosisz diagnózissal rendelkező emberek közül akár 70% is szívdobogást jelenti tünetként.

A hyperthyreosis fő okai a következők:

• Graves-kór – egy autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer olyan antitesteket termel, amelyek folyamatosan stimulálják a pajzsmirigyet. A Graves-kór az összes hyperthyreosis-eset körülbelül 70–80%-át teszi ki, és sokkal gyakoribb a nőknél, akiknél 7–10-szer gyakrabban alakul ki, mint a férfiaknál.
• Toxikus multinoduláris struma – több pajzsmirigycsomó, amelyek függetlenül termelnek hormont, megkerülve az agyalapi mirigy normális szabályozó jelzéseit. Ez az ok az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik.
• Pajzsmirigygyulladás – a pajzsmirigy gyulladása (vírusfertőzés, szülés utáni változások vagy bizonyos gyógyszerek miatt) átmenetileg felszabadítja a tárolt pajzsmirigyhormont a véráramba.
• Jódtöbblet – nagyon nagy mennyiségű jód fogyasztása (étrend-kiegészítőkből, bizonyos képalkotásban használt kontrasztanyagokból vagy amiodaron gyógyszerből) kiválthatja a pajzsmirigy túlműködését, különösen azoknál, akiknél már korábban is voltak pajzsmirigycsomók.

6. Pánikbetegség és szorongás

A pánikbetegség ismétlődő, váratlan, intenzív félelemrohamokat jelent, amelyeket olyan fizikai tünetek kísérnek, amelyek nagyon hasonlítanak súlyos egészségügyi állapotokra. Pánikroham alatt a szervezet aktiválja a „harc vagy menekülés” reakciót, és adrenalinnal árasztja el a véráramot. Az adrenalin felgyorsítja a szívverést, hiperventilációt okoz (gyors légzés, amely nem felel meg a test tényleges oxigénigényének), és mellkasi szorító érzést vált ki – egyszerre okozva szívdobogást és légszomjat.

A pánikbetegség az ország lakosságának körülbelül 2,5%-ánál fordul elő.

A pánikbetegség okai a következők:

• Genetikai hajlam – ha elsőfokú rokonunk pánikbetegségben szenved, az körülbelül három-ötszörösére növeli a saját kockázatunkat.
• Neurobiológiai tényezők – az amygdala (az agy félelemfeldolgozó központja) szabályozási zavara, valamint a szerotonin, a norepinefrin és a gamma-aminovajsavhoz hasonló neurotranszmitterek egyensúlyhiánya hozzájárul a pánikra való hajlam kialakulásához.
• Életbeli stresszfaktorok és traumák – a jelentős életesemények, a gyász és a gyermekkori traumák jelentősen növelik a pánikbetegség kialakulásának kockázatát.
• Orvosi kiváltó tényezők – a koffein, a stimuláns gyógyszerek, a hipoglikémia és a pajzsmirigy-rendellenességek mind kiválthatják vagy súlyosbíthatják a pánikrohamokat.

7. Szívbillentyű-betegség

A szívbillentyűk szabályozzák a vér áramlásának irányát a szív négy kamrájában. Ha egy billentyű szűkül (sztenózis) vagy szivárog (regurgitáció), a szívnek többet kell dolgoznia a szívteljesítmény fenntartása érdekében. Ez a többletterhelés megnyújtja és megnagyobbítja a szívkamrákat, elősegíti az aritmiákat, és emeli a pulmonális keringés nyomását – ami szívdobogáshoz és légszomjhoz vezet.

A két tünetet okozó leggyakoribb szívbillentyű-betegségek a következők:

• Mitrális billentyű prolapsus – a mitrális billentyű szelepnyelvek minden szívverésnél visszadomborodnak a bal pitvarba. A mitrális billentyű prolapsus a leggyakoribb szívbillentyű-betegség, az általános populáció körülbelül 2–3%-ánál fordul elő. A legtöbb esetben a betegség jóindulatú, de kis hányadukban jelentős visszaáramlást és ritmuszavarokat okoz.
• Mitrális regurgitáció – a vér visszaáramlik a mitrális billentyűn keresztül, csökkentve az előre irányuló véráramlást. Jelentős mitrális regurgitáció az általános populáció körülbelül 1,7%-ánál fordul elő.
• Aortaszűkület – az aortabillentyű szűkül, akadályozva a szívből kifelé irányuló véráramlást. Ez az állapot az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, a 65 év feletti felnőttek 2–5%-ánál fordul elő.

A szívbillentyű-betegségek reumás lázból (különösen a fejlődő országokban, ahol az A-csoportú streptococcus-fertőzéseket nem kezelik), a billentyűszárnyakon kialakuló, korral összefüggő kalciumlerakódásból, születéskor már jelen lévő veleszületett rendellenességekből, fertőző endokarditiszből (a billentyű bakteriális fertőzése) vagy kötőszöveti rendellenességekből, például a Marfan-szindrómából alakulnak ki.

A szívbillentyű-betegség a légszomj és a szívdobogás meglehetősen gyakori oka, különösen idősebb felnőtteknél és a reumás láz magas előfordulási arányával rendelkező populációkban. Világszerte becslések szerint 55 millió embernél fordul elő reumás szívbetegség.