Áttekintés
Mi az antinukleáris antitest?
Az antitest a fehérvérsejtek (B-sejtek) által termelt fehérje. Az antitestek segítenek védekezni a behatolók (például vírusok és baktériumok) ellen, amelyek betegséget vagy fertőzést okoznak a szervezetben. Amikor az antitestek hibát követnek el azzal, hogy „én” sejtjeinket „idegennek” ismerik fel, autoantitesteknek nevezzük.
A legtöbbünkben vannak autoantitestek, de általában nagyon kis mennyiségben. Ha elegendő autoantitest van jelen, gyulladásos (duzzanat) kaszkád indul meg. Emiatt immunrendszerünk megtámadja saját testünket (autoimmun betegség).
Az antinukleáris antitest (ANA) egy olyan autoantitest, amely tévedésből a sejtmagban lévő normál fehérjéhez kötődik. Az ANA-k általában olyan autoimmun betegségekben szenvedőknél találhatók meg, mint például a szisztémás lupus erythematosus. Más autoimmun betegségekben is megfigyelhetők, például vegyes kötőszöveti betegségben, Sjogren-szindrómában, dermatomyositisben, polymyositisben és sclerodermában.
Azonban nem mindenkinek van autoimmun betegsége, akinek ANA-ja van. Például az ANA-k a teljesen egészséges gyermekek 10-15 százalékában találhatók meg. Rövid ideig előfordulhatnak interkurrens fertőzések (olyan fertőzések, amelyek akkor lépnek fel, amikor a személynek már van egy másik fertőzése) hátterében, vagy olyan embereknél, akik bizonyos gyógyszereket (például hidralazint, izoniazidot, prokainamidot és egyes görcsoldó szereket) szednek.
Teszt részletei
Hogyan történik az antinukleáris antitest vizsgálata?
Mivel az ANA-k különféle helyzetekben jelen lehetnek, az ANA-tesztet nem a diagnózis felállítására használják, hanem egyszerűen arra, hogy felvegyék az orvosnak az autoimmun betegség lehetőségét.
Az ANA-teszt elvégzéséhez vérmintát vesznek a vénából, és laboratóriumba küldik vizsgálatra.
Az ANA-teszt egyik formáját ELISA-nak nevezik. Ebben a tesztben a személy vérmintáját összekeverik antigénekkel (a fehérjék antitesteket megkötő részeivel). Ha az adott antigén ellenanyaga a vérben van, a teszt képes megtalálni.
A laboratóriumok gyakran alkalmazzák az ELISA-t első szűrésként, de egy másik teszttel, a fluoreszcens antinukleáris antitest (FANA) teszttel is megerősítik az eredményeket. A FANA eredményeket titerekben és a keletkezett autoantitestek mintázatában (homogén, foltos, centromer stb.) adják meg.
A titerleolvasást úgy határozzák meg, hogy a plazmamintához (a vér fehérjében gazdag folyékony részéhez) bizonyos számú alkalommal sóoldatot (sós vizet) adnak. Például egy rész plazma 40 rész sóoldattal keverve 1:40 arányú keverék. Ezt a keveréket „titernek” nevezik. A keveréket ezután további hígítási (vizezési) lépéseken keresztül vezetik át, így 1:80, 1:160, 1:320 és 1:640 arányú keveréket hoznak létre. Ha magasabb titerű ANA-t találunk, az nagyobb mennyiségű ANA-t jelez.
Hogyan alkalmazzák az antinukleáris antitest tesztet?
Az ANA-teszt általában nem a rutin orvoslátogatás részeként történik. Ehelyett a vizsgálatot csak akkor szabad elrendelni, ha nagy esély van arra, hogy a gyermek tüneteit ANA-pozitív reumás betegség, például lupus, Sjogren-szindróma vagy vegyes kötőszöveti betegség okozza.
Nem specifikus panaszok, például mozgásszervi fájdalom, láz vagy bőrkiütés szűrővizsgálataként ANA vizsgálat nem rendelhető.
Az ANA-tesztet prognosztikai markerként (az idő előrejelzésének módja) is használják juvenilis idiopátiás ízületi gyulladásban (JIA) szenvedő gyermekeknél. (Az ANA-tesztet nem használják a JIA diagnosztizálására.) Azoknál a gyermekeknél, akiknél pozitív az ANA-teszt, nagyobb az uveitisz (szemen belüli gyulladás) kockázata; ezért gyakrabban igényelnek szemorvosi (szemorvosi) szemvizsgálatot, mint a negatív ANA státuszú JIA betegeknél.
Eredmények és nyomon követés
Mit tegyek, ha gyermekem ANA-tesztje pozitív?
Kezelőorvosa vagy gyermekreumatológusa az ANA-tesztet más laboratóriumi vizsgálatok, valamint gyermeke anamnézisével és fizikális vizsgálatával összefüggésben értelmezi, hogy megállapítsa, van-e gyermekénél ANA-val kapcsolatos reumatológiai betegség jele. További vizsgálatokra kerül sor, ha az orvos gyanítja, hogy gyermeke valamilyen betegségben szenved.
Az ANA-teszt magas „hamis pozitív” arányt mutat, ami azt jelenti, hogy sok olyan embernél, aki nem szenved autoimmun betegségben, magasabb lehet az ANA szintje. Fontos, hogy beszéljen gyermeke gyermekorvosával vagy gyermekreumatológusával, hogy megállapítsa, a pozitív ANA-eredmény értelmes-e, vagy kapcsolódik-e gyermeke tüneteihez.
Discussion about this post