Az agy

Az emberi agynak van egy jobb és bal halántéklebenye, amelyekben az egyik tükrözi a másikat. A mesiális halántéklebeny anatómiája olyan specifikus struktúrákat foglal magában, amelyek gyakran okozzák a rohamokat halántéklebeny epilepsziában szenvedő betegeknél. A struktúrák közé tartozik a hippocampus, a parahippocampus és az amygdala. Ezek közül sokat vagy mindegyiket eltávolítják a műtét során, hogy megállítsák a görcsrohamokat ezen a területen. A halántéklebenyben végzett rohamműtét leggyakoribb oka a hippocampusban kialakuló hegesedés vagy hippocampalis szklerózis. Ebben a helyzetben a hippocampus eltávolítása a betegek többségénél a rohamok leállításához vezet.

Ennek a régiónak a anatómiáját a következő rajz mutatja be.

A sebész által a műtét során keresett speciális struktúrák közé tartoznak a régiót ellátó artériák és vénák, a harmadik és a negyedik agyideg (ellenőrző szemmozgások), az agytörzs és a koponya alapja. Ezeket a struktúrákat a műtét során azonosítják és védik a posztoperatív neurológiai tünetek megelőzése érdekében.

A hippocampus vérellátása magában foglalja az artériás ellátást (pirossal) a hátsó agyi artériából és a vénás elvezetést (kék színnel) a Rosenthal bazális vénájába, amint az a bal oldali holttestmintán látható. A műtét során néha látható egyéb artériák közé tartozik a középső agyi artéria rendszer, az elülső érhártya artéria és a belső nyaki artéria.

A temporális lebeny funkciója

A hippokampusz szerepet játszik a memóriafeldolgozásban; az emberi agy pontos memóriaköre azonban kevéssé ismert. A nyelvi domináns oldalon (a legtöbb embernél általában az agy bal oldalán) lévő hippocampusnak sokkal fontosabb szerepe van a memóriában, mint a nem domináns oldalnak. Ez a hippokampusz a verbális vagy nyelvi memóriában és a rövid távú memóriában működik. A klinikusok a műtét előtt számos tesztet alkalmaznak annak megállapítására, hogy a domináns hippocampus eltávolítása esetén fennáll-e a memória romlása.

A domináns halántéklebenynek (balra) gyakran van nyelvi készségekre specializálódott régiója. Ezt az agyterületet klasszikusan Wernicke-területnek nevezik, és magában foglalja a nyelvi megértést. Pontos elhelyezkedése változó (lásd a vázlatot), és ha a hátsó laterális halántéklebeny műtétet ír elő, akkor ezt a nyelvi helyet azonosítani és védeni kell.

A temporális lebeny egyéb funkciói közé tartozik a látórost útvonalának egy része, amelyet Meyer hurokként ismernek. Ezek a rostok a thalamus lateralis geniculate magjából a látókéregbe nyúlnak ki. Változó lefolyást követnek a halántéklebeny mély fehér anyagában, és néha elkerülhetetlenül megsérülnek a halántéklebeny műtétje során. Ez a perifériás látás hibájához vezet, fekete folttal az ellenkező felső perifériás látómezőben („pite az égen” hiány).

A vagus ideg egy kevert agyideg, amely körülbelül 80%-ban érzékszervi rostokat tartalmaz. Az efferens rostok beidegzik a gégét, és paraszimpatikus kontrollt biztosítanak a szív, a tüdő és a hasi zsigerek számára. A jobb vagus ideg a szív sinoatriális csomópontját, míg a bal az atrioventricularis csomópontot beidegzi. A kutyamodellben a jobb vagus ideg stimulálása nagyobb szívlassulást okozott, mint a bal. Emiatt a bal emberi vagus ideget beültetik. Kedvezőtlen szívszövődményeket nem észleltek, talán azért, mert az ideg vagus ideg-stimulálása a szívágak eredetétől távolabbi szakaszon végezhető (lásd az ábrákat).

Az ideg az alsó agytörzstől a koponya alján keresztül fut a nyakban a nyaki artériával és a jugularis vénával. Ezután behatol a mellkasba, hogy eljut a szívbe és a tüdőbe. Továbbhalad a hasba, ahol a hasi szervekhez vezető ideghálózattá bomlik.

A vagus idegstimulátor (VNS) beültetéséhez az ideget a nyakban azonosítják a nyaki artéria és a jugularis véna között. Itt az ideg jó méretű, és az elektróda könnyen spirálozható körülötte.

A homloklebeny a legnagyobb az agyban, amely az elülső koponyától vissza a fül mögé nyúlik. Határán belül található egy régió, amely a test ellenkező oldalát mozgatja (elsődleges motoros kéreg), egy olyan rész, amely lehetővé teszi az összehangolt szemmozgásokat az ellenkező oldalra (elülső szemmezők), egy régió, amely a sima motoros mozgások elindításával és koordinálásával foglalkozik ( kiegészítő motoros terület), és ha a domináns oldalon egy motoros nyelvterület (Broca területe).

A domináns oldal leegyszerűsítve az agy azon oldalára utal, ahol a nyelvi funkció működik. A nyelvet az agy egyik oldalán belüli különböző területek jellemzik, amelyek mindegyike más-más funkciót lát el, és fehérállományi traktusok kötik össze őket (lásd az ábrát). Bár ez egy leegyszerűsített nézet, jól szolgál, ha megpróbáljuk megérteni, hogyan szerveződik a nyelv. A legtöbb ember nyelve az agy bal oldalán található. Ha valaki balkezes, vagy élete elején problémái voltak az agy bal oldalával, megnő annak esélye, hogy az agy jobb oldalán beszéljen. Függetlenül attól, hogy az agy nyelve melyik oldalon van, klasszikusan Broca területére szerveződik az alsó frontális lebenyben, közvetlenül az arc motoros területe előtt, és Wernicke területére a hátsó temporális/parietális területen. Ezeket a felületi nyelvterületeket fontos azonosítani és elkerülni a rohamzónák műtéti eltávolítása során.

A homloklebenynek ezért az agyi dominanciától függően (melyik oldal a domináns) különböző fontos vagy beszédes területei vannak. Ezt fontos tudni a műtét előtt, mivel a műtét kockázata jobbról balra változhat. Ennek meghatározására rendelkezésre álló tesztek közé tartozik az intracarotis nátrium-amobarbitál teszt (WADA), a neuropszichológiai teszt és a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás. Ezek közül a WADA teszt a legmegbízhatóbb, de a teszt invazív jellege miatt enyhe kockázatot is rejt magában.

Az elülső lebeny oldaltól független általános szerveződése magában foglalja a gyri (az agy szürke- és fehéranyag-tekervényei) és a sulci (az ereket tartalmazó sík természetes síkjai) képződését. A homloklebeny felületei közé tartozik az orbitális (bazális) felület, az oldalsó felület és a meziális felület (lásd az ábrákat). A homloklebeny mély fehér anyagában található az oldalkamra elülső része, amely cerebrospinális folyadékot tartalmaz. A precentralis gyrus néven ismert frontális lebenyek hátsó része tartalmazza az elsődleges motoros kérget. Itt a motoros funkció a mozgott testrész szerint van elrendezve (szomatotópiás ábrázolás). A kéreg elrendezése homunculus néven ismert (lásd az ábrát).

Attól függően, hogy hol kezdődik a roham, minden betegnek különböző típusú rohamai lehetnek. Fontos meghatározni a dominancia oldalát, a roham kezdeti oldalát, és a frontális lebeny melyik régióját érinti. Ezek meghatározása után műtétre lehet szükség a homloklebeny további feltérképezésére (kapcsolat a szubdurális rácsokhoz), vagy lehetséges lehet a homloklebeny kéregének közvetlen reszekciója.