Családi adenomás polipózis (FAP)

A familiáris adenomatosus polipózis (FAP) egy ritka betegség, amelyben számos prekancerózus polip alakul ki a vastagbélben, növelve a rák esélyét. A megelőző műtét a standard kezelés.

Áttekintés

Mi az a familiáris adenomatosus polipózis (FAP)?

A familiáris adenomatózus polipózis (FAP) egy ritka, örökletes állapot, amelyben a vastagbélben (vastagbélben és végbélben) számos rákmegelőző polip, úgynevezett adenoma alakul ki.

A polipok serdülőkorban vagy a 20-as évek elején alakulnak ki. A polipok száma kevesebb, mint 100-tól több ezerig terjed, és az életkor előrehaladtával a polipok egyre nagyobbak és problémásabbak lesznek. Végül egy vagy több ilyen adenoma rákos lesz.

Kezelés nélkül az FAP-ban szenvedő betegek élete során közel 100%-os kockázatot jelentenek a vastag- és végbélrák kialakulására. A vastagbélrák kialakulásának esélye az életkorral növekszik; az átlagos életkor, amikor az embereknél rákot diagnosztizálnak, 39 év.

Tünetek és okok

Mi okozza a családi adenomatosus polipózist (FAP)?

Az FAP 10 000 emberből 1-nél fordul elő. Ezt az APC gén mutációi okozzák, amelyek megzavarják a gén által termelt fehérje működését. Ez lehetővé teszi a sejtek kontrollálatlan növekedését, és hajlamosít rákos megbetegedésre. A legtöbb FAP-ban szenvedő beteg az APC mutációját örökölte egyik szülőjétől, akit szintén érintett az FAP. Az esetek körülbelül 25%-ában a mutáció akkor következik be, amikor a páciens fogantatásra kerül, és ebben az esetben a szülőknél nincs FAP előfordulás a családban.

Mivel az APC-mutációval született betegek vastagbélében minden sejtben megtalálható a mutáció, több száz, sőt több ezer ilyen potenciálisan rákot megelőző adenomát alakítanak ki. Mivel a mutáció a páciens testének minden sejtjében megtalálható, más szervek is érzékenyek a jó- vagy rosszindulatú növekedésekre.

Ezek az egyéb szervek a következők:

Csontok (az oszteomák jóindulatú csontos daganatok, amelyek általában a koponyát és az állkapcsot érintik).
A száj (nem bontott fogak, extra fogak és odontomák [benign tumors]).
A szem retinái (a retina pigment epitéliumának veleszületett hipertrófiája [pigmented lesions on the retinas that usually do not interfere with vision]).
A lágyszövetek (daganatok, például epidermoid ciszták és fibromák a bőrön).
Rostos szövet, például hegekben (desmoid tumorok).
A gyomor. Az FAP-ban szenvedő betegek körülbelül 90%-ának polipja lesz a gyomorban. A leggyakoribb gyomorpolipok a jóindulatú fundamentális mirigypolipok. A gyomorrák esetenként gyomorpolipokból alakul ki (az esetek kevesebb mint 2%-ában).
A duodenum (a vékonybél első része). Szinte minden FAP-ban szenvedő betegnél polipok alakulnak ki a nyombélben, és ezeknek a betegeknek egy kis százalékánál nyombélrák alakulhat ki.
A vékonybél. Néha polipok alakulnak ki a vékonybélben, és nagyon esetenként rákos megbetegedésekké válnak. Ez nagyon ritka.
Pajzsmirigy. A pajzsmirigyrák gyakrabban fordul elő FAP-ban szenvedő betegeknél, mint az általános populációban, és kétszer gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Ez a rák (papilláris rák) nagyon jóindulatú változata, és szinte mindig meggyógyul.
Az agy. A FAP-ban a leggyakoribb agyrák a medulloblasztóma, az asztrocitóma és az ependimoma. Ezek ritkák, még FAP-ban is. Az FAP és az agyrák a Turcot-szindróma egy fajtája.

Desmoid daganatok

A dezmoid tumorok a rostos szövet túlnövekedése, amely ritka az általános populációban, de az FAP-ban szenvedő betegek 15%-ánál fordul elő. Néha kemény, fehér desmoid szövetrétegek alakulnak ki, ami problémákat okoz anélkül, hogy daganat lenne. A betegek további 15%-a kapja meg ezt a verziót. A desmoid daganatok 50%-a a hason belül, 45%-a a hasfalban, 5%-a pedig a hason kívül nő összesen. A hasüregben általában hasi műtétet követnek, és hajlamosak a bél artériái (erek) körül növekedni. Ez megnehezíti vagy lehetetlenné teszi eltávolításukat, kivéve, ha a vékonybél nagy részét is eltávolítják. A desmoid daganatok még eltávolításuk után is hajlamosak visszatérni.

A desmoid betegség a második leggyakoribb halálok az FAP-ban szenvedő betegeknél.

A desmoid daganatok kockázata változó. A kockázati tényezők a következők:

A családban előfordult desmoid daganat (a család többi tagjának desmoid daganata van).
Női nem.
Gardner-szindrómában szenved.
Az 1400-as kodonon (a genetikai kód egy egységén) túli APC mutáció.

A desmoidok a méretüktől, az általuk okozott tünetektől és a növekedés ütemétől függően egy szakaszt kapnak:

Az I. stádiumú desmoidokat általában nem kell kezelni, vagy sulindac (Clinoril®), gyulladáscsökkentő gyógyszerrel kezelik.
A II. stádiumú desmoidokat általában önmagában szulindákkal vagy ösztrogénblokkoló gyógyszerrel, például raloxifennel (Evista®) kombinálva kezelik.
A III. stádiumú desmoidokat enyhe kemoterápiával kezelik.
A IV. stádiumú desmoidokat extrém kemoterápiával kezelik.

Mivel az FAP-hoz kapcsolódó desmoidok 80%-a egy hasi műtétet követő három éven belül alakul ki, a desmoidok kialakulásának magas kockázatának kitett betegeknek el kell halasztani vagy kerülniük kell a műtétet. A laparoszkópos műtét (nagyon kis „kulcslyuk” hasi bemetszéssel végzett műtét) minimalizálhatja a traumát és csökkentheti a desmoid daganatok kockázatát.

A desmoid betegség enyhébb lesz, ahogy a betegek öregszenek. A betegek körülbelül 12%-ánál a desmoidok maguktól eltűnnek. Sajnos a desmoidos betegek 7%-ánál a betegség végzetes.

Hogyan öröklődik a familiáris adenomatosus polyposis (FAP)?

Az FAP „autoszomális domináns” módon öröklődik:

Mindenkinek van két példánya az APC génből.
Az FAP-ban szenvedő emberek mutációja (elváltozása) van az APC gén egyik példányában.
A mutációt tartalmazó gén másolata továbbadható a következő generációknak.
50% annak az esélye, hogy egy FAP-ban szenvedő személy gyermeke örökli a mutációt tartalmazó gén másolatát.

Az FAP-val diagnosztizált embereknek közölniük kell családtagjaikat a diagnózissal, és ösztönözniük kell őket genetikai tanácsadásra. Ez az értékelés magában foglalja a személyes történetüket, a családtörténetüket és az APC génmutációjának genetikai vizsgálatát. A beteg ajánlásokat is kap a család egészségének megőrzésére és a rák megelőzésére.

Diagnózis és tesztek

Hogyan diagnosztizálható a familiáris adenomatosus polyposis (FAP)?

Az orvos FAP-ra gyanakodhat, ha több adenomás polipot találnak a páciens gyomor-bél traktusában.

Mindenkinek, akinek több mint 20 adenomás polip van a vastagbelében, genetikai vizsgálaton és genetikai tanácsadáson kell részt vennie. A genetikai tesztelés vért vagy arctörlőt használ a DNS kinyerésére, amelyet azután megvizsgálnak annak megállapítására, hogy van-e APC génmutáció. Ha egy egyedben mutációt azonosítanak, a családtagjait szűrni lehet az adott mutációra. Az FAP-ban szenvedő betegek és családok előnyére válnak, ha csatlakoznak egy örökletes vastagbélrák-regiszterhez.

Kezelés és kezelés

Hogyan kezelik a familiáris adenomatosus polipózist (FAP)?

Mivel az FAP nem gyógyítható, a kezelés célja a rák megelőzése és a beteg egészséges, érintetlen életmódjának megőrzése.

Az FAP-ban szenvedő betegeknek életük végéig meg kell vizsgálniuk a gyomor-bélrendszert és más veszélyeztetett szerveket. Orvosi ellátásban részesülnek egy egészségügyi csapattól, amely a következőket foglalhatja magában:

Gasztroenterológusok (az emésztőrendszeri betegségek specialistái).
Kolorektális és általános sebészek.
Endokrinológusok (az anyagcserével és az endokrin rendszer betegségeivel foglalkozó szakemberek).
Alapellátó orvosok.
Genetikusok.
Genetikai tanácsadók.
Onkológusok (rákspecialisták).

Az FAP-ban szenvedő betegeket vagy tünetek alapján diagnosztizálják, ha a családban nem szerepel a kockázatuk, vagy a szűrés során, ha FAP-ban szenvedő családban vannak, vagy pozitív genetikai teszt alapján azonosították őket. A tünetekkel járó betegeknél nagy a rák kockázata, és általában viszonylag gyorsan kell műtétre. A szűrt betegeknek nincsenek tünetei, és a kezelés időpontja az FAP súlyosságától függ.

Az APC-mutációt örökölt gyermekek általában 10 vagy 11 éves korukban kezdik meg az éves kolonoszkópiát. Azon gyermekeknél, akiknél FAP-ban szenvednek, és olyan vastagbéltüneteket észlelnek, mint például véres bélmozgás, hasi fájdalom és/vagy hasmenés, azonnal ellenőrizni kell. A gyomor és a nyombél vizsgálata általában 20 és 25 éves kor között kezdődik.

Sebészet

A műtét a standard kezelés a vastag- és végbélrák megelőzésére az FAP-ban. A vastagbélműtét időzítése és típusa a vastagbélben lévő polipok számától és méretétől függ. Ha a betegnek nem sok vastagbélpolipja van, előfordulhat, hogy a műtét csak élete későbbi szakaszában javasolható.

Ha túl sok a polip, vagy ha túl gyorsan nőnek ahhoz, hogy kolonoszkópiával ellenőrizni lehessen, szükség lehet a vastag- és/vagy végbél műtéti eltávolítására. A bél rekonstrukciója a vékonybélnek a végbélhez történő csatlakoztatásával történik (ileorectalis anasztomózis), vagy a vékonybélből egy J tasakot készítenek a végbél pótlására, így a páciens elkerülheti az állandó sztómát (zsákot). Bár a műtét kilátásai felkavaróak lehetnek, fontos felismerni, hogy enélkül nagyon magas a vastag- és végbélrák kockázata.

A vastagbélműtét időzítése és megválasztása számos tényezőtől függ, de különösen a polipok számától és méretétől. A laparoszkópos műtét kevésbé fájdalmassá és kevésbé rokkanttá tette a vastagbél eltávolítását.

A laparoszkópos műtétet nagyon kis „kulcslyuk” bemetszéseken keresztül hajtják végre a hasban. A laparoszkópot – egy kamerát tartalmazó kicsi, teleszkópszerű műszert – egy bemetszésen keresztül helyeznek el a gomb közelében, hogy lássák a has belsejét. A műtétet ezeken a kis bemetszéseken keresztül elhelyezett eszközökkel végzik. A műtét után is évente ellenőrzik a megmaradt bélrendszert.

Gyógyszerek

A gyógyszerek csökkenthetik a vastag- és végbél polipok terhelését is. Ezt kemoprevenciónak nevezik, és kiválasztott betegek számára a kemoprevenció szakértője írja fel.

Két gyógyszerről – a sulindacról (Clinoril®) és a celekoxibról (Celebrex®) – kimutatták, hogy csökkenti a kolorektális polipok számát és késlelteti az első műtét időpontját. Ezek a gyógyszerek a műtét után a tasakban vagy a végbélben lévő polipokat is szabályozhatják, vagy további műtétek szükségességét. Ezek a gyógyszerek azonban nem akadályozzák meg a kolonoszkópia szükségességét, és nem bizonyították, hogy megakadályozzák a vastagbélrák kialakulását.

Felső gyomor-bélrendszeri endoszkópia

Mivel a duodenumban adenomatózus polipok alakulhatnak ki, ezért 20 éves kortól kezdődően, majd 1-3 évente a polipok felső endoszkópiáját biopsziával (sejtek vagy szövetek eltávolítása vizsgálat céljából) el kell végezni. A felső endoszkópia során az orvos endoszkópot (hosszú, vékony, hajlékony, körülbelül 1/2 hüvelyk átmérőjű műszert) használ a felső emésztőrendszer belsejének vizsgálatára.

Ha a betegnek nagyszámú polipja van a nyombélben, a nyombélrák megelőzésére műtét javasolt. A duodenumot eltávolítják, és a bélrendszert belülről újra összekapcsolják. Az előrehaladott stádiumú nyombélpolipózisban szenvedő betegek celekoxibbal kezelhetők.

A gyomor felső részét különféle típusú polipok vastag domborulatai boríthatják be. Ebben az esetben előfordulhat, hogy 3-6 havonta felső endoszkópiát és a gyomorpolipok eltávolítását kell elvégezni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem alakul ki rák. Ha gyomorpolipózisban rákot vagy nagyfokú diszpláziát (rendellenes növekedést) találnak, a gyomor eltávolítása és a bélrendszer újracsatlakozása javasolt.

Pajzsmirigy

A pajzsmirigyet minden évben ultrahanggal ellenőrizzük a diagnózis felállításakor vagy a tizenévesek közepén, attól függően, hogy melyik következik be korábban. A pajzsmirigy rendellenességeit, például cisztákat vagy meszesedéseket (keményedéseket), általában az ultrahangvizsgálatkor biopsziát vesznek. Ha rákot észlelnek, a pajzsmirigyet eltávolítják, és a pajzsmirigy működését gyógyszeres kezeléssel helyettesítik.