Hátfájás, zsibbadás és hidegség a lábakban: Okok és kezelés

A lábakban jelentkező zsibbadással és hidegséggel együtt jelentkező hátfájás általában a gerincvelőt, a gerincvelői idegeket vagy a lábak vérkeringését érintő problémára utal. Ezek a tünetek gyakran akkor alakulnak ki, ha a gerincben lévő struktúrák összenyomják az idegeket, vagy ha csökken a lábak vérellátása.

Az alábbiakban e tünetek okait, valamint a diagnózisra és a kezelésre vonatkozó információkat ismertetjük.

A hátfájás, a zsibbadás és a hideg lábak okai

1. Lumbális porckorongsérv

Lumbális porckorongsérv akkor keletkezik, amikor a gerinc porckorongjának puha belső anyaga kidudorodik vagy átszivárog a külső rétegén, és nyomja a közeli ideggyökeret. Ez az idegi összenyomás deréktáji fájdalmat okoz, amely gyakran az egyik vagy mindkét lábba kisugárzik. Az érintett láb zsibbadtnak, gyengének vagy hidegnek érezheti magát az érzékelést és az izomműködést szabályozó idegjelek csökkenése miatt.

Az ágyéki porckorongsérv akkor alakul ki, amikor az ismételt terhelés, az öregedés vagy a sérülés meggyengíti a porckorong külső rétegét. A gerinc porckorongok az életkor előrehaladtával veszítenek víztartalmukból és rugalmasságukból, ami hajlamosabbá teszi őket a szakadásra. A nehéz tárgyak helytelen emelése, a hirtelen csavarodás vagy a rossz testtartással járó hosszan tartó ülés növeli a porckorongokra nehezedő nyomást. A túlsúly és a dohányzás szintén felgyorsítja a porckorongok degenerációját, mivel csökkenti a gerincszövetek véráramlását és tápanyagellátását.

Diagnózis: Az orvosok az ágyéki porckorongsérv diagnózisát fizikális vizsgálat elvégzésével állapítják meg, amelynek során megvizsgálják az izomerőt, a reflexeket és a lábak érzékelését. Az olyan képalkotó vizsgálatok, mint a mágneses rezonancia vagy a komputertomográfia megerősítik a sérv pontos helyét és méretét.

Kezelés: Az enyhe esetek általában javulnak pihenéssel, fizikoterápiával és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel. Az orvosok gyakorlatokat írhatnak elő a hátizmok erősítésére és az idegnyomás csökkentésére. Ha a fájdalom, a zsibbadás vagy a hidegérzés továbbra is fennáll vagy súlyosbodik, sebészeti kezeléssel, például mikrodiszektómiával eltávolíthatják a porckorong sérvezett részét, hogy enyhítsék az idegek összenyomódását.

2. Lumbális gerincvelő szűkület

Az ágyéki gerincvelő-szűkület a gerinccsatorna szűkülete a hát alsó részén. Ez a szűkület összenyomja a gerincvelőt vagy a gerincvelői idegeket, amelyek az idegjeleket a lábakba továbbítják. Ez az állapot gyakran okoz hátfájást, zsibbadást, bizsergést, gyengeséget vagy hidegérzetet a lábakban, amely járás vagy állás közben súlyosbodik. A tünetek általában javulnak, ha ül vagy előrehajol.

Az ágyéki gerincferdülés általában a gerinc korral járó elváltozásai következtében alakul ki. A porckorongok veszítenek magasságukból, és a környező szalagok idővel megvastagodnak. A csontsarkantyúk az osteoarthritis okozta ízületi kopás következtében alakulnak ki. Ezek a szerkezeti változások fokozatosan szűkítik a gerinccsatornát. Egyes embereknél a gerincferdülés veleszületett gerincszűkület, korábbi gerincsérülés vagy olyan állapotok következménye, mint a spondylolisthesis, amely akkor következik be, amikor az egyik csigolya előrecsúszik egy másik csigolyán.

Diagnózis: Az orvosok az ágyéki gerincferdülés szűkületét a fizikális vizsgálat és a képalkotó vizsgálatok kombinálásával diagnosztizálják. A mágneses rezonanciás képalkotás részletes képet ad a gerinccsatornáról és az idegek kompressziójáról. Néha a komputertomográfiás myelogram is segít a szűkület mértékének megállapításában.

Kezelés: A kezdeti kezelés magában foglalja a fizikoterápiát, a testtartás korrekcióját, valamint a fájdalom és a gyulladás csökkentésére szolgáló gyógyszeres kezelést. Az epidurális szteroid injekciók csökkenthetik az idegek körüli duzzanatot. Súlyos esetekben műtéti dekompresszióra, például laminectomiára lehet szükség a gerinccsatorna kitágítása és az idegnyomás enyhítése érdekében.

3. Degeneratív porckorongbetegség

A degeneratív porckorongbetegség akkor alakul ki, amikor a porckorongok az életkor előrehaladtával veszítenek hidratáltságukból és rugalmasságukból. A porckorongok elvékonyodnak, és csökken a lökéselnyelő képességük, ami növeli a gerincízületekre és az idegekre nehezedő nyomást. Ez az állapot krónikus hátfájást, lábzsibbadást és hidegérzetet okozhat a csökkent idegműködés miatt.

A degeneratív porckorongbetegség elsősorban a természetes öregedés eredménye. Az ismétlődő mechanikai igénybevétel, a nehéz fizikai munka vagy a gyakori hajlítás és emelés felgyorsítja a porckorong kopását. A rossz testtartás, a dohányzás és az elhízás szintén hozzájárul a gerinc porckorongok oxigén- és tápanyagellátásának csökkenésével. Genetikai tényezők növelik a porckorongok korai degenerációra való hajlamát. Idővel repedések keletkeznek a porckorong külső rétegében, ami lehetővé teszi, hogy a belső gélszerű anyag kiszáradjon és elveszítse csillapító képességét.

Diagnózis: Az orvosok a degeneratív porckorongbetegséget fizikális vizsgálat és képalkotó vizsgálatok segítségével azonosítják. A röntgenfelvételek a porckorongok csökkent magasságát és a gerincoszlop igazodásának megváltozását mutatják. A mágneses rezonanciás képalkotás a porckorong kiszáradását és az idegek összenyomódását mutatja.

Kezelés: Konzervatív kezelés: fizikoterápia, testsúlykontroll és fájdalomcsillapító gyógyszerek. A fizioterapeuta gyakorlatokat tervezhet a gerinc stabilizálására és a rugalmasság javítására. Súlyos esetekben az olyan műtéti lehetőségek, mint a gerincfúzió vagy a mesterséges porckorongcsere segíthetnek a fájdalom csökkentésében és a stabilitás helyreállításában.

4. Iciatica

Az isiász akkor jelentkezik, amikor az ülőideg irritálódik vagy összenyomódik, általában porckorongsérv vagy csontsarkantyú miatt. Az isiászideg a gerinc alsó szakaszától a fenéken át a lábszárig fut. Ennek az idegnek a kompressziója éles derékfájdalmat okoz, amely az idegpálya mentén kisugárzik. Az érintett láb gyakran zsibbad, gyenge vagy hideg.

Az isiász leggyakoribb okai közé tartozik a porckorongsérv, a gerincferdülés vagy az idegre nyomást gyakorló csontsarkantyú. További okok közé tartozik a piriformis-szindróma, amikor a fenékben lévő piriformis-izom összenyomja az ideget, vagy a gerinc alsó részét ért trauma. Az elhízás, a hosszan tartó ülés és a rossz testtartás növeli a hát alsó részére nehezedő nyomást, és hozzájárul az idegek irritációjához.

Diagnózis: Az orvosok egyenes lábemelési tesztet végeznek annak ellenőrzésére, hogy az idegfeszültség reprodukálja-e a fájdalmat. A mágneses rezonanciás képalkotás vagy a komputertomográfia segít az idegkompresszió okának felkutatásában. Az elektromiográfia felmérheti az idegműködést.

Kezelés: Az isiász legtöbb esetben javul fizikoterápiával, gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel és nyújtó gyakorlatokkal. Tartós vagy súlyos idegkompresszió esetén szükség lehet az ideget nyomó porckorongdarab vagy csontsarkantyú műtéti eltávolítására.

5. Perifériás artériás betegség

A perifériás artériás betegség a lábakat vérrel ellátó artériák szűkülése vagy elzáródása miatt alakul ki. A csökkent véráramlás fájdalomhoz, zsibbadáshoz, gyengeséghez és hidegséghez vezet a lábakban, különösen járás közben. Súlyos esetekben a lábak vagy a lábfejek bőre sápadt vagy kékes színű lehet.

A perifériás artériás betegség elsősorban az érelmeszesedés következtében alakul ki, amely akkor következik be, amikor az artériák falában zsíros lerakódások (plakkok) keletkeznek. Ezek a plakkok beszűkítik az artériákat és korlátozzák a véráramlást. A dohányzás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint felgyorsítja a plakkok kialakulását. A fizikai aktivitás hiánya és az elhízás szintén növeli a kockázatot. Ritka esetekben az erek gyulladása vagy az artériák sérülése okoz perifériás artériás betegséget.

Diagnózis: Az orvosok a perifériás artériás betegséget a boka-brachialis index vizsgálatával diagnosztizálják, amely összehasonlítja a bokában és a karban mért vérnyomást. A Doppler-ultrahang vagy angiográfia képet ad az artériákról, hogy megtalálják az elzáródásokat.

Kezelés: A kezelésben alapvető szerepet játszik az életmódváltás. Le kell szokni a dohányzásról, ellenőrizni kell a vércukorszintet és a koleszterinszintet, és rendszeresen mozogni kell. Az ereket tágító vagy a vérrögképződést megakadályozó gyógyszerek javíthatják a keringést. Előrehaladott esetekben angioplasztika vagy bypassműtét állítja helyre a véráramlást.

6. Diabéteszes neuropátia

A diabéteszes neuropátia akkor alakul ki, amikor a krónikusan magas vércukorszint károsítja a perifériás idegeket. Ez az idegkárosodás gyakran a lábakban és a lábszárakban kezdődik, és zsibbadást, égő fájdalmat és hidegérzetet okoz. A hát a megváltozott testtartás vagy a gerinc alsó szakaszából kisugárzó idegfájdalom miatt fájhat.

Diagnózis: Az orvos áttekinti az Ön kórtörténetét, ellenőrzi a vércukorszintet, és elektromiográfiával vagy idegvezetési vizsgálatokkal megvizsgálja az idegműködést. A lábvizsgálat segít az érzésvesztés kimutatásában.

Kezelés: A fő kezelés a szigorú vércukorszint-szabályozás. Az idegfájdalmat enyhítő gyógyszerek, mint például bizonyos antidepresszánsok vagy görcsoldó gyógyszerek, vigaszt nyújthatnak.

7. Egyéb okokból eredő perifériás neuropátia

A perifériás neuropátia vitaminhiányból, alkoholfogyasztással való visszaélésből, toxinokból vagy bizonyos gyógyszerekből is eredhet. A sérült idegek nem tudják megfelelően továbbítani a jeleket az agy és a lábak között, ami zsibbadáshoz, gyengeséghez, hidegérzéshez és néha hátfájáshoz vezet.

A vitaminhiány, különösen a B1-vitamin (tiamin), B6-vitamin (piridoxin), B12-vitamin (kobalamin), E-vitamin vagy niacin hiánya zavarja az idegek anyagcseréjét és a mielin fenntartását. Az alkoholfogyasztással való visszaélés mind táplálkozási hiányt, mind az idegek közvetlen toxikus károsodását okozza. A nehézfémeknek, például ólomnak vagy higanynak és egyes ipari oldószereknek való kitettség szintén károsítja az idegeket. Bizonyos gyógyszerek perifériás neuropátiát okozhatnak, beleértve a kemoterápiás gyógyszereket (például a ciszplatint és a vinkrisztint), egyes antibiotikumokat (például a metronidazolt és a nitrofurantoint), valamint a görcsrohamok vagy szívritmuszavarok kezelésére használt gyógyszereket (például az amiodaron vagy a fenitoin).

Diagnózis: Az orvosok vérvizsgálatokat végeznek a táplálkozási hiányosságok, anyagcserezavarok vagy toxikus expozíció azonosítására. Az elektromiográfia és az idegvezetési vizsgálatok meghatározzák az idegkárosodás mértékét.

Kezelés: A kezelés a kiváltó októl függ. Hiány esetén a vitaminpótlás segít. Az alkohol vagy mérgező anyagok kerülése megelőzi a további károsodást. A fizikoterápia segít az izomerő és a koordináció fenntartásában. Ha a gyógyszeres kezelés idegkárosodást okoz, az orvos módosíthatja vagy abbahagyhatja a gyógyszert, és alternatív gyógyszert választhat.

A lábakban jelentkező zsibbadással és hidegséggel együtt jelentkező hátfájás mindig orvosi vizsgálatot és kezelést igényel, mivel ezek a tünetek általában idegkompresszióra vagy rossz véráramlásra utalnak. A korai diagnózis és kezelés megelőzi a maradandó idegkárosodást, rokkantságot vagy szövetvesztést.