Mi az elektrosebészet?
Az elektrosebészet a szövetek vágása és koagulálása nagyfrekvenciás elektromos áram segítségével. Az ezt a technikát használó orvosoknak ismerniük kell az elektrosebészeti eljárások lehetséges szövődményeinek megelőzését és kezelését. Ezenkívül meg kell érteniük a hatásmechanizmust és a berendezés hibaelhárításának módját. Az elektrosebészeti alapelvekre vonatkozó oktatás azért fontos, mert az elektrosebészeti szövődmények viszonylag gyakoriak.
Az elektrosebészet egy olyan technika, amelyet gyakran alkalmaznak a bőrgyógyászati sebészetben a bőr felületes vagy mély koagulálására vagy vágására. A bőr rossz vezető tulajdonságokkal rendelkezik az elektromos energiaáramláshoz. Ezért ez az energia felhalmozódik és hővé alakul. Az elektrosebészet végpontjai a hullámformától függően változnak, és a bőr kiszáradását, koagulációját vagy metszését eredményezik.
William Bovie fizikus tette az egyik legfontosabb hozzájárulást az elektrosebészethez. Készüléke koagulációs és vágóáramot egyaránt kínált. Ezt az eszközt az 1920-as években egy idegsebész használta szövetek átvágására és vérzés szabályozására sebészeti eljárások során. A „bovie” kifejezést még mindig használják az elektrosebészeti eszközre vagy általában az elektrosebészeti műveletekre.
A bőrgyógyászati gyakorlatban alkalmazott elektromos hemosztázis fő típusai közé tartozik az elektrokauter, az elektrofulguráció, az elektrodesikáció és a biterminális elektrokoaguláció. Az elektrolízis és az elektrometszés más típusú elektrosebészeti beavatkozások, amelyek a bőrgyógyászat területén alkalmazhatók.
Javallatok
A klinikai helyzet határozza meg, hogy melyik elektrosebészeti módot érdemes alkalmazni. Ha csak az epidermisz szorul kezelésre, az elektrodesikáció jó választás lehet, mivel nagyon kevés vagy egyáltalán nem okoz hegesedést. Az elektrodesikáció felületi szövetkárosodást okoz azáltal, hogy kiszárítja a kezelt bőrt. Ez egy markánsan csillapított, nagyfeszültségű áram, amelyet monoterminális eszköz szállít. Ha a sebész az elektródát kissé távol tartja a bőrtől, szikra keletkezik a bőr és az elektróda között. Ezt elektrofulgurációnak nevezik. Ez a technika felületes roncsolást is hoz, mivel a felületi elszenedés elszigeteli az alatta lévő szöveteket a hő terjedésétől. Ezt a két technikát gyakran alkalmazzák a bőrgyógyászok.
Az elektrofulguráció vagy elektrodesikáció általános indikációi felületes bőrabláció esetén az acrochordonok, az aktinikus keratosis, a kis angiomák, az epidermális nevus, a seborrheás keratosis, a verruca plana vagy a vérzéscsillapítás kapillárisvérzés esetén.
Elektrokoaguláció vagy mély bőrabláció alkalmazható angiofibrómák, bazálissejtes karcinóma, Bowen-kór, laphámsejtes karcinóma, benőtt köröm matrixectomia, faggyúmegnagyobbodás, artériás vérzésből eredő vérzéscsillapítás, jóindulatú adnexalis daganatok (syringoma, trichoepiruthelioma, trichoepirutheliomavul) kezelésére.
A bőr bemetszésével vagy kivágásával járó elektrometszés alkalmazható az acne keloidalis nuchae kezelésére, a blepharoplasztikai bemetszésre, a rhinophyma helyreállítására, a hegek felülvizsgálatára, a borotválkozás eltávolítására (jóindulatú bőrelváltozások), a bőrlebeny bemetszésére és aláaknázására, valamint a felszínre festésre. Ezt a technikát gyors és könnyed kimetszéshez vagy bemetszéshez használják. Az elektroszekció fő előnye a szikével végzett műtéttel szemben a gyors vérzéscsillapítás, amelyet a metszéskor biztosítanak. Ezzel a technikával azonban füstcsóva keletkezik, amely biztonsági kockázatokat és kellemetlen szagot okoz a páciens számára.
Ellenjavallatok
Bár nem abszolút ellenjavallat, a szívritmus-szabályozóval vagy beültethető szívdefibrillátorral (ICD) rendelkező betegek elektrosebészete sok vita tárgyát képezi. Az elektrosebészet során az elektromos energia áramlása megzavarhatja ezen eszközök működését. Az elektrosebészet bradycardiához, asystoliához vagy a pacemaker átprogramozásához vezethet. Bár a legtöbb modern beültethető eszköz ellenáll a külső elektromágneses jeleknek, az interferencia elméleti kockázata továbbra is fennáll.
Az ilyen kardiológiai eszközöket használó betegek esetében javasolt, hogy a sebész rövid, 5 másodpercnél rövidebb energialöketeket alkalmazzon, csökkentse a teljesítménybeállításokat, kerülje az áramfogyasztás csökkentését, és kerülje a szívkészülék körüli terület kezelését. A kockázat az is csökken, ha az áramot nagyon kis területre korlátozzuk, például bipoláris csipesz használatával. A bőrgyógyászati gyakorlatban nem számoltak be pacemakerrel vagy ICD-vel való interferenciáról.
A kockázat gyakorlatilag kiküszöbölése érdekében a magas kockázatú szívbetegeknél a sebésznek valódi elektrokautert kell alkalmaznia. Ez a módszer több szövetkárosodást okozhat, mint az elektrosebészet, de nincs olyan áram, amely interferenciát okozna ezeknél a betegeknél. A mágneseket általában elektrosebészeti beavatkozások során is használják, hogy csökkentsék a beültethető eszközökkel kapcsolatos kockázatot.
Berendezések az elektrosebészetben
Az elektrosebészethez szükséges felszerelés magában foglalja magát az elektrosebészeti eszközt, a fogantyúra helyezhető steril hüvelyeket és az eldobható elektródavégeket. A füstelszívó elengedhetetlen eszköz az elektrosebészet végzésekor, mivel biztonságosan távolítja el a bizonyítottan mutagén füstcsóvát.
Elektrosebészetre való felkészítés
Az elektrosebészeti beavatkozásra való felkészülés során a környező bőrt fertőtlenítőszerrel, például klórhexidinnel vagy povidon-jóddal meg kell tisztítani. Az alkoholt kerülni kell, vagy hagyni kell teljesen megszáradni, mert elektrosebészeti beavatkozással meggyulladhat. Helyi érzéstelenítőt is kell alkalmazni elektrosebészeti beavatkozás előtt, néhány kivétellel, mint például a kisméretű arc telangiectasia kezelése.
A kezelőnek gondoskodnia kell arról, hogy steril hüvelyek legyenek a fogantyú felett, és új eldobható elektródavégeket kell használnia. A kezelőnek és a sebészasszisztenseknek is szemvédőt, kesztyűt és maszkot kell viselniük, hogy elkerüljék a füst által terjesztett organizmusoknak vagy potenciális mutagéneknek való kitettséget. A füstelvezetést készen kell tartani. Nagy hatásfokú részecskeszűrővel és körülbelül 100-150 láb/perc befogási sebességű füstelszívók ajánlottak.
A kezelőnek meg kell határoznia a megfelelő beállításokat az adott eljáráshoz az indítás előtt.
Az elektrosebészet szövődményei
A fő szövődmények, amelyeket figyelembe kell venni egy páciens elektrosebészeti kezelése során, a késleltetett vérzés és a hipopigmentáció miatti hegesedés lehetősége. A betegek megnyugodhatnak, hogy a késleltetett vérzés 20 perces állandó, a sebre gyakorolt közvetlen nyomással kontrollálható.
Az elektrosebészet egyéb lehetséges szövődményei közé tartozik a tűz, a termoelektromos égési sérülések, az elektródáról történő fertőzés vagy a füstcsóva belélegzése. A tűzveszély alkohol, oxigén vagy bélgázok jelenlétében a legnagyobb. A vérzéscsillapításban általánosan használt alumínium-klorid 90% alkoholt tartalmazhat; ezért a klinikusoknak meg kell győződniük arról, hogy a műtét helye teljesen megszáradt az elektrosebészeti beavatkozás előtt. Ezenkívül óvatosan kell eljárni, amikor elektrosebészeti eszközöket használnak a perianális területen a gyúlékony bélmetángáz miatt.
Kutatási tanulmányok megerősítették, hogy a sebészeti füst melléktermékei mérgező gázokat és gőzöket tartalmaznak, beleértve benzolt, cianidot, sejtes anyagokat és vírusokat. Ezek a szennyeződések füstelszívókkal ellenőrizhetők.
Az elektrosebészet klinikai jelentősége
Az elektrosebészetet meglehetősen gyakran alkalmazzák bőrgyógyászati eljárásokban, jó- vagy rosszindulatú daganatok eltávolítására, vagy olyan kozmetikai indikációkra, mint az acne keloidalis nuchae vagy a dermatosis papulosa nigricans eltávolítása. Az elektrodesikációt és a küretezést nagyon gyakran alkalmazzák a bőrgyógyászati klinikákon felületes bőrrákok, például laphámsejtes in situ vagy bazálissejtes karcinóma kezelésére is. Fontos megérteni ezeknek a módszereknek a különbségét, hogy a megfelelő műtéti technikát alkalmazhassuk a legjobb betegeredmény érdekében.
Discussion about this post