A vérmérgezés az a köznyelvi kifejezés, amellyel az orvosok a szepszist, vagy pontosabban a szepszisemiát jelölik. A szepszisemia az orvosi kifejezés a baktériumok, vírusok és gombák által okozott vérmérgezésre. Ijesztő neve ellenére a vérmérgezésnek semmi köze a mérgezéshez. Ehelyett elsődleges oka a kórokozók jelenléte, amelyek a test más részén kialakult fertőzésből jutnak be a véráramba. Ez sebeken, égési sérüléseken, vágásokon és horzsolásokon keresztül történhet.
A szepszis a szervezet életveszélyes reakciója a fertőzésre. A stroke-hoz vagy a szívrohamhoz hasonlóan a szepszis is olyan orvosi vészhelyzet, amely gyors diagnózist és kezelést igényel.

Amikor baktériumok vagy más kórokozók bejutnak a véráramba, immunrendszerünk agresszív, az egész testet érintő védekező reakciót indít el. Az immunrendszer általában egy helyre korlátozza a fertőzést. Ehhez a szervezet fehérvérsejteket termel, amelyek a fertőzés helyére vándorolnak, hogy elpusztítsák a fertőzést okozó kórokozókat. Ez szöveti duzzanatot, azaz gyulladást vált ki, amely segít leküzdeni a fertőzést és megakadályozni annak terjedését. A fertőzés azonban átterjedhet a test más részeire is, ha az immunrendszer gyenge vagy a fertőzés súlyos. A kiterjedt gyulladás károsíthatja a szöveteket és zavarhatja a véráramlást. A véráramlás megszakadása esetén a vérnyomás veszélyesen alacsony szintre csökkenhet. Ez megakadályozza, hogy az oxigén eljusson a szervekhez és a szövetekhez.
A tudósok tudják, hogy a gyulladásos reakció olyan problémákat okoz, mint a túlzott és túl gyors belső véralvadás. Ez azt jelenti, hogy a test egyes részei nem kapnak megfelelő vérellátást, és a test szövetei nem jutnak hozzá a szükséges tápanyagokhoz.
A vérmérgezés sokkal gyakoribb, mint azt a legtöbb ember gondolná. A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) szerint a szepszis világszerte évente körülbelül 49 millió embert érint, és mintegy 11 millió halálesetet okoz, ami a világ összes halálesetének 20%-át teszi ki. Újabb globális becslések szerint 166 millió szepszis-eset és 21 millió haláleset fordul elő, és a 70 év feletti idősek viselik a legnagyobb terhet, évente több mint 9 millió halálesettel.
Bárkinél kialakulhat vérmérgezés. Gyakrabban fordul elő kórházban fekvő vagy más egészségügyi problémákkal küzdő embereknél, és azonnali orvosi ellátást és antibiotikumos kezelést igényel.
A vérmérgezés bőrön megjelenő tünetei
1. Petechiák — apró, tűhegynyi foltok, amelyek nyomásra sem halványulnak el

A petechiák 2 milliméternél kisebb méretű, pontszerű, nem elhalványuló foltok. A nem elhalványuló folt olyan folt, amely nem tűnik el, ha rövid ideig nyomást gyakorolunk az adott területre. Általában vörös vagy sötétlila színűek, és úgy nézhetnek ki, mint a bőrön szétszórt apró vérfoltokból álló kiütés.
A fertőzések többféle mechanizmuson keresztül vezethetnek petechiák kialakulásához, ideértve az érfalak károsodását, toxinok felszabadulását vagy a véralvadási kaszkád ellenőrizhetetlen aktiválódását, ami viszont alacsony vérlemezkeszámhoz vezethet. Kifejezetten a szepszis esetében a szepszis folyamata az endotoxin helyi, bőr alatti felszabadulásával kezdődik, ami gyulladásos reakciót és fokozott érpermeabilitást eredményez. Ugyanez az endotoxin akár 24 órával később is széles körű mikrovaszkuláris trombózist és a bőr vérzéses infarktusát okozza azáltal, hogy megzavarja az antikoaguláns és prokoaguláns útvonalakat, ami disszeminált intravaszkuláris koagulációhoz (DIC) vezet. Egyszerűen fogalmazva: a baktériumok által kibocsátott toxinok károsítják a apró erek és megzavarják a szervezet véralvadási rendszerét, mikroszkopikus vérzéseket okozva közvetlenül a bőr felszíne alatt.
2. Purpura — nagyobb vérzéses foltok a bőr alatt

A purpura a bőr alatti vérzés, amely lila, vörös vagy barnás-sárga foltokat okozhat. A purpura egy 2 milliméternél nagyobb, nem elhalványuló folt. A petechiákhoz hasonlóan a purpura sem halványul el, ha üveget nyomunk rá. Súlyos esetekben a purpura nagy, zúzódásszerű területekké egyesülhet, amelyek feketévé válnak.
A szepszis által kiváltott fulmináns purpura bőrelváltozásai a bőr egy területén jelentkező kellemetlen érzéssel kezdődnek, amely néhány órán belül gyorsan petechiákká alakul, amelyek összeolvadva lila ekhimozist képeznek. Ez azért történik, mert a meningococcus és hasonló baktériumok lebomlásukkor endotoxint bocsátanak ki, amely aktiválja a XII. véralvadási faktort, és disszeminált intravaszkuláris koagulációt (DIC) okoz. A DIC az, ami bőrkiütésként jelenik meg az érintett személyen. A legsúlyosabb formájában a szepszishez társuló fulmináns purpura egy ritka, életveszélyes állapot, amelyet több bőrelváltozás jellemez, amelyek gyorsan nekrózisba és üszkösödésbe alakulnak át, és a kis erekben kialakuló széles körű vérrögképződés megnyilvánulását jelentik.
3. Foltos bőr — márványos, foltos elszíneződés

A foltosodás a bőr foltos elszíneződése, amely jellemzően halvány és kékes területekből álló márványos mintázatként jelenik meg. A rossz perfúzióra utal, és gyakran a végtagokon figyelhető meg. A bőr úgy nézhet ki, mint egy szabálytalan, halvány és lila-szürke foltokból álló térkép.
A foltos elszíneződés a kis erek heterogén érszűkületének következménye, és úgy gondolják, hogy a bőr rendellenes mikrokeringését tükrözi. Sepsis esetén a szervezet gyulladásos reakciója megzavarja a bőrben található apró erek normális működését. Egyes erek összehúzódnak, míg mások nyitva maradnak, ami a vér egyenetlen eloszlását eredményezi. A sápadt vagy foltos bőr azt jelzi, hogy a bőr nem kap elegendő oxigénnel dúsított vért. Kutatások megerősítették ennek a tünetnek a súlyosságát: a térd körüli foltosodás, amely a bőr véráramlásának csökkenését tükrözi, a szepszis okozta sokkban szenvedő betegek halálozásának előrejelzője.
4. Pír, vörösség vagy meleg bőr — korai figyelmeztető jel

A vérmérgezés korai szakaszában a bőr rendellenesen vörösnek tűnhet, tapintásra meleg lehet, és pír jelenhet meg rajta — hasonlóan a leégéshez. Ez a bőrpír a test nagy területeire terjedhet.
A gyulladásos immunválasz érszűkületet és fokozott érpermeabilitást okoz a seb helyén, ami azt jelenti, hogy az erek kitágulnak (szélesednek) és szivárogni kezdenek, ami lassítja a véráramlást abban a területben. A szepszis korai szakaszában a szívteljesítmény jól fennmarad, vagy akár megnő is. Az érszűkület meleg bőrt és meleg végtagokat eredményezhet. Az erek kitágulása miatt több vér jut a bőr felszínére, ami a kipirult, vörös megjelenést eredményezi.
5. Sápadt, szürke vagy hamuszínű bőr — a állapot romlásának jele
A vérmérgezés előrehaladtával a bőr a kipirult és vörös színről természetellenesen sápadt, szürke vagy hamuszínűvé válhat. Az arc és a végtagok színtelennek tűnhetnek.
Ahogy a szepszis sokkba fordul, a bőr lehűlhet, mivel a véráramlás a létfontosságú szervek felé irányul át. A csökkent kapilláris feltöltődés, a cianózis vagy a foltos elszíneződés sokkra utalhat. A szervezet, érzékelve a válságot, elsőbbséget ad a létfontosságú szervek – a szív, az agy és a vesék – vérellátásának fenntartásának. Ezt úgy teszi, hogy összehúzza a bőr és a végtagok ereit, elvonva a vért a felszínről. Ennek eredményeként a bőr sápadt, szürke vagy szinte vérszegénynek tűnik.
6. Hideg, nyirkos bőr — az állapot romlásának jele
A bőr tapintásra hideg és nedves, annak ellenére, hogy a betegnek lázas lehet. A nedvesség izzadságból származik, de a bőr nem meleg.
A nyirkos, izzadt bőr gyakran akkor alakul ki, amikor a szervezet megpróbálja szabályozni a hőmérsékletét a fertőzés során. Ugyanakkor, ahogy a vérmérgezés súlyosbodik és a vérnyomás csökken, az idegrendszer perifériás érszűkületet vált ki — a bőr közelében lévő erek szűkülését —, hogy a vért a test belseje felé irányítsa. Ez a folyamat miatt a bőr hűvösnek tűnik, ami hidegsokkhoz vezet. A láz okozta izzadás és a keringés okozta hidegség kombinációja hozza létre a nyirkos érzést.
7. Sárgaság – a bőr és a szem sárgás elszíneződése
A bőr és a szemfehérje sárga vagy sárgásbarna árnyalatot kap. Ez a színváltozás eleinte alig észrevehető, leginkább természetes fényben látszik.
A máj oxigénfelhasználásának zavara megakadályozza az epesók szállítását, ami sárgaságot okoz, azaz a bőr sárgás elszíneződését. Amikor a szepszis csökkenti a máj oxigénellátását, a májsejtek nem tudják ellátni normális funkcióikat. A máj egyik legfontosabb feladata az epének – egy bilirubin nevű sárgászöld pigmentet tartalmazó emésztőfolyadéknak – a szállítása. Amikor a máj nem képes a bilirubint normálisan feldolgozni és eltávolítani, ez a pigment felhalmozódik a vérben, és lerakódik a bőrben és a szem szövetében, sárgává változtatva azokat.
8. Bőrnekrózis – szövetelhalás és feketedés
A legsúlyosabb esetekben a bőr egyes területei sötétlilára, majd feketére válhatnak, és végül elhalnak. A szepszisben szenvedő betegeknél általában olyan kiütés alakul ki, amely apró vérfoltok csoportjának tűnik. Ezek a foltok nagyobbá válhatnak, és friss zúzódásokhoz kezdhetnek hasonlítani. Végül ezek a foltok összeolvadhatnak, ami bőrkárosodást és elszíneződést okoz. A legrosszabb esetben teljes szövetelhalás – gangréna – léphet fel.
Amikor a súlyos szepszis során a véralvadási kaszkád teljesen ellenőrizhetetlenné válik, a test egészében a kis erek mikroszkopikus vérrögökkel telnek meg. Ezek a vérrögök elzárják a véráramlást az érintett bőrfelületek felé. A lágy szövetek elhalása után gyakran szepszis, valamint jelentős morbiditás és mortalitás következik be. A vér oxigén- és tápanyag-ellátása nélkül az érintett bőrszövet elhal. Ezért a súlyos szepszishez kapcsolódó fulmináns purpura néhány órán belül a bőrkiütésből teljes bőrelhalásig terjedhet.
A vérmérgezés életveszélyes sürgősségi állapot. A fenti tünetek – különösen a petechiák, a purpura és a foltos bőr – azonnali beavatkozást igényelnek. Ha nem kap kezelést, a szepszis gyorsan szöveti károsodást, szervi elégtelenséget és halált okozhat.





Discussion about this post