Mi az a fejlődési koordinációs zavar?
A gyerekek általában előre látható korban fejlesztik ki azt a képességet, hogy felüljenek, álljanak, járjanak és beszéljenek. Ha későn érik el ezeket a mérföldköveket, annak fejlődési probléma lehet az oka. A fejlődési koordinációs zavar (DCD) az egyik ilyen állapot.
A DCD a koordináció hiánya a mentális szándékai és az Ön azon képessége között, hogy testét rávegye e szándékok végrehajtására. Például azt gondolhatja: „Ki kell kötnöm a cipőmet”. Az agy azonban nem küldi el megfelelően a cipőkötésre vonatkozó utasításokat a kezére és a lábára. Az agyad tudja, hogyan kell cipőt kötni, de a kezed egyszerűen nem tudja követni az agyad utasításait. Ugyanez történik, amikor megpróbálsz futni, ugrani, írni, begombolni egy inget és sok más olyan feladatot, amelyet a legtöbb ember természetesnek tart.
A DCD-ben szenvedők általában normális intelligenciával rendelkeznek. A DCD-t azonban néha „ügyetlen gyermek szindrómának” is nevezik, és ez azt gondolhatja másokban, hogy az ilyen állapotú emberek alkalmatlanok vagy intelligensek, mert nem tudják elvégezni az alapvető feladatokat. Ez az állapot gyermekkori rendellenességnek tekinthető, de a DCD hatásai felnőttkorban is folytatódnak.
Mik a fejlődési koordinációs zavar tünetei?
A DCD jelei hamarosan a születés után jelentkezhetnek. Az újszülötteknek nehézségei lehetnek a tej szopásának és lenyelésének megtanulásával. Előfordulhat, hogy a kisgyermekek lassan tanulnak meg borulni, ülni, kúszni, járni és beszélni.
Ahogy belép az iskolába, a rendellenesség tünetei észrevehetőbbé válhatnak. A DCD tünetei a következők lehetnek:
- bizonytalan séta
- nehézségekbe ütközik a lépcsőn való leszállás
- tárgyak leejtése
- összefut másokkal
- gyakori botlás
- nehézségekbe ütközik a cipőkötés, a ruhafelvétel és egyéb öngondoskodási tevékenységek
- nehézségek az iskolai tevékenységek, például az írás, a színezés és az olló használata során
A DCD-ben szenvedők öntudatossá válhatnak, és visszavonulhatnak a sporttól vagy a társadalmi tevékenységektől. A korlátozott testmozgás azonban gyenge izomtónushoz és súlygyarapodáshoz vezethet. A társadalmi szerepvállalás és a jó fizikai állapot fenntartása elengedhetetlen a DCD kihívásainak leküzdéséhez.
Mi okozza a fejlődési koordinációs zavart?
A DCD okait nem értik jól, de a kutatók úgy vélik, hogy ez az agy késleltetett fejlődésének eredménye. A DCD-ben szenvedőknek általában nincs más olyan egészségügyi problémájuk, amely megmagyarázná a rendellenességet. Egyes esetekben a DCD más rendellenességekkel is előfordulhat, például figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességgel vagy értelmi fogyatékosságot okozó rendellenességekkel. Ezek a feltételek azonban nem kapcsolódnak egymáshoz.
Hogyan diagnosztizálható a fejlődési koordinációs zavar?
A DCD-t nehéz diagnosztizálni, mert a tünetek összetéveszthetők más állapotok tüneteivel. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-V) négy kritériumot sorol fel, amelyeknek teljesülniük kell a DCD diagnózisához:
- A gyermek késéseket mutat a motoros mérföldkövek elérésében.
- Az állapot jelentősen megzavarja a mindennapi tevékenységeket és/vagy a tanulmányi teljesítményt.
- A tünetek a gyermek életének korai szakaszában jelentkeznek.
- A motoros készségekkel kapcsolatos nehézségek nem magyarázhatók jobban értelmi fogyatékossággal, látáskárosodással vagy agyi rendellenességekkel.
Hogyan kezelik a fejlődési koordinációs zavart?
A DCD-t hosszú távú oktatási programmal, fizikoterápiával, foglalkozási terápiával és szociális készségek képzésével kezelik, hogy segítsenek alkalmazkodni a rendellenességhez.
A testnevelés segíthet a koordináció, az egyensúly és a jobb kommunikáció fejlesztésében az agy és a test között. Az egyéni sportok, például az úszás vagy a kerékpározás jobb lehetőségeket kínálnak a motoros készségek fejlesztésére, mint a csapatsportok. DCD esetén elengedhetetlen a napi testmozgás annak érdekében, hogy a testet és az agyat együtt dolgozhassuk, és csökkentsük az elhízás kockázatát.
A foglalkozási terápia segíthet a napi tevékenységek elsajátításában. A foglalkozási terapeuták sok technikát ismernek, hogy segítsenek az embereknek nehéz feladatok elvégzésében. A foglalkozási terapeuta az iskolai tisztviselőkkel együttműködve azonosíthatja azokat a változásokat, amelyek elősegítik az iskolai sikert, például számítógépet használ a kézi írási feladatok helyett.
Mi várható hosszú távon?
Sajnos a DCD-s gyermekek általában felnőttként is tapasztalják a tüneteket. A motoros készségek megfelelő képzése és oktatása segíthet normális és teljes életet élni. Az Ön kilátásai attól függenek, hogy mennyire alkalmazkodik a DCD-hez, és hogyan lépi túl a korlátait.
Discussion about this post