A Krabbe-betegség áttekintése
A Krabbe-kór egy öröklött betegség, amely elpusztítja az idegsejtek védőbevonatát (mielint) az agyban és az egész idegrendszerben.
A legtöbb esetben a Krabbe-kór jelei és tünetei 6 hónapos koruk előtt jelentkeznek csecsemőknél, és ez a betegség általában 2 éves korig halálhoz vezet. Ha idősebb gyermekeknél és felnőtteknél alakul ki, a betegség lefolyása nagyon eltérő lehet.
A Krabbe-betegség nem gyógyítható, és a kezelés a támogató ellátásra összpontosít. Az őssejt-transzplantáció azonban bizonyos sikereket mutatott olyan csecsemőknél, akiket a tünetek megjelenése előtt kezeltek, valamint néhány idősebb gyermeknél és felnőttnél.
A Krabbe-betegség 100 000 emberből körülbelül 1 embert érint az Egyesült Államokban. A Krabbe-kórt globoid sejtes leukodystrophiának is nevezik.
A Krabbe-kór tünetei
A legtöbb esetben a Krabbe-kór jelei és tünetei az élet első 2-5 hónapjában jelentkeznek. A tünetek fokozatosan kezdődnek, és fokozatosan súlyosbodnak.
Tünetek csecsemőknél
A betegség korai szakaszában fellépő gyakori jelek és tünetek a következők:
- Táplálkozási nehézségek
- Megmagyarázhatatlan sírás
- Extrém ingerlékenység
- Láz fertőzés jele nélkül
- Az éberség csökkenése
- Késések a tipikus fejlődési mérföldkövekben
- Izomgörcsök
- A fejkontroll elvesztése
- Gyakori hányás
A betegség előrehaladtával a jelek és tünetek súlyosbodnak. A tünetek a következők lehetnek:
- Rohamok
- A fejlődési képességek elvesztése
- Progresszív hallás- és látásvesztés
- Merev, beszűkült izmok
- Merev, rögzített testtartás
- A nyelési és légzési képesség progresszív elvesztése
Tünetek idősebb gyermekeknél és felnőtteknél
Amikor a Krabbe-kór később, gyermekkorban vagy felnőttkorban alakul ki, a jelek és tünetek nagyon eltérőek lehetnek. A tünetek a következők lehetnek:
- Progresszív látásvesztés
- Nehéz járás (ataxia)
- A gondolkodási készségek csökkenése
- A kézügyesség elvesztése
- Izomgyengeség
Általános szabály, hogy minél fiatalabb korban jelentkezik a Krabbe-betegség, annál gyorsabban halad a betegség, és annál valószínűbb, hogy halált okoz.
Egyes serdülőkorban vagy felnőttkorban diagnosztizált betegeknél kevésbé súlyos tünetek jelentkezhetnek, amelyek elsődleges állapota az izomgyengeség. Lehetséges, hogy gondolkodási készségeikben nincs károsodás.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A Krabbe-kór korai jelei és tünetei csecsemőkorban számos betegségre vagy fejlődési problémára utalhatnak. Ezért fontos, hogy azonnali és pontos diagnózist kapjunk, ha gyermekénél a betegség jelei vagy tünetei vannak.
Az idősebb gyermekeknél és felnőtteknél leggyakrabban előforduló jelek és tünetek szintén nem specifikusak a Krabbe-kórra, és időben történő diagnózist igényelnek.
A Krabbe-kór okai
A Krabbe-betegséget az okozza, amikor egy személy egy megváltozott (mutált) gén két másolatát örökli – mindkét szülőtől egy példányt.
A gén egyfajta tervrajzot ad a fehérjék előállításához. Ha hiba van ebben a tervrajzban, akkor előfordulhat, hogy a fehérjetermék nem működik megfelelően. A Krabbe-kór esetében egy adott gén két mutált kópiája a galaktocerebrozidáz (GALC) nevű enzim termelését csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem eredményezi.
Az enzimek, mint például a GALC, felelősek bizonyos anyagok lebontásáért a sejt újrahasznosítási központjában (lizoszómában). Krabbe-kórban a GALC enzimek hiánya bizonyos típusú, galaktolipideknek nevezett zsírok felhalmozódását eredményezi.
Az idegsejtek károsodása
A galaktolipidek általában olyan sejtekben léteznek, amelyek az idegsejtek védőbevonatát (mielint) termelik és tartják fenn. A galaktolipidek bősége azonban mérgező hatású. Egyes galaktolipidek a mielinképző sejteket önmegsemmisítésre indítják.
Más galaktolipideket az idegrendszer speciális törmelékfaló sejtjei, az úgynevezett mikrogliák vesznek fel. A túlzott galaktolipidek eltávolításának folyamata ezeket a normálisan hasznos sejteket abnormális, mérgező sejtekké, úgynevezett globoid sejtekké alakítja, amelyek elősegítik a mielint károsító gyulladást.
A myelin későbbi elvesztése (demielinizáció) megakadályozza, hogy az idegsejtek üzeneteket küldjenek és fogadjanak.
Rizikó faktorok
A Krabbe-kórhoz kapcsolódó génmutáció csak akkor okozza a betegséget, ha a gén két mutált kópiája öröklődik. A két mutált kópiából származó betegséget autoszomális recesszív rendellenességnek nevezik.
Ha minden szülő rendelkezik a gén egy mutáns másolatával, a gyermekre vonatkozó kockázat a következő lenne:
- 25% az esélye annak, hogy két mutált kópiát örököl, ami a betegséget eredményezi
- 50%-os esélye annak, hogy csak egy mutált kópiát örököl, ami azt eredményezné, hogy a gyermek a mutáció hordozója lesz, de magát a betegséget nem
- 25% esély van a gén két normál kópiájának öröklésére
Genetikai vizsgálat
Bizonyos helyzetekben megfontolandó genetikai tesztelés annak érdekében, hogy megértsük a Krabbe-kórban szenvedő gyermek születésének kockázatát:
- Ha az egyik vagy mindkét szülő valószínűleg GALC génmutáció hordozója a Krabbe-kór ismert családi anamnézisében, akkor egy házaspárnak érdemes lehet vizsgálatot végezni, hogy megértse a saját családjában fennálló kockázatokat.
- Ha egy gyermeknél Krabbe-betegséget diagnosztizálnak, egy család fontolóra veheti a genetikai teszteket, hogy azonosítsanak más gyermekeket, akiknél később életük során kialakulhat a betegség.
- Ha a szülők ismert hordozók, kérhetnek prenatális genetikai vizsgálatot annak megállapítására, hogy gyermeküknél valószínű-e a betegség.
- Az ismert hordozók, akik in vitro megtermékenyítést alkalmaznak, kérhetnek genetikai vizsgálatot megtermékenyített petékkel a beültetés előtt.
A genetikai vizsgálatot alaposan meg kell fontolni. Kérdezze meg orvosát a genetikai tanácsadó szolgáltatásokról, amelyek segíthetnek megérteni a genetikai tesztelés előnyeit, korlátait és következményeit.
A Krabbe-kór szövődményei
Számos szövődmény – köztük fertőzések és légzési nehézségek – alakulhat ki előrehaladott Krabbe-kórban szenvedő gyermekeknél. A betegség későbbi stádiumaiban a gyermekek cselekvőképtelenné válnak, ágyukba zárják őket, és végül vegetatív állapotba kerülnek.
A legtöbb gyermek, akinél csecsemőkorban Krabbe-kór alakul ki, 2 éves koruk előtt meghal, leggyakrabban légzési elégtelenség vagy mozdulatlanság és jelentősen csökkent izomtónus szövődményei miatt. Azok a gyermekek, akiknél a betegség később alakul ki gyermekkorban, valamivel hosszabb várható élettartammal járhatnak, általában a diagnózis után két és hét év között.
A Krabbe-kór diagnózisa
Orvosa általános fizikális vizsgálatot végez, és felméri azokat a jeleket és tüneteket, amelyek neurológiai betegségre utalhatnak. A Krabbe-kór diagnózisa egy sor teszten alapul, amelyek a következő teszteket tartalmazhatják.
Laboratóriumi tesztek
A GALC enzimaktivitás szintjének felmérésére vérmintát küldenek egy laboratóriumba. Nagyon alacsony vagy nincs GALC aktivitási szintje Krabbe-kórra utalhat.
Bár az eredmények segítenek az orvosnak a diagnózis felállításában, nem adnak bizonyítékot arra, hogy a betegség milyen gyorsan fejlődhet. Például nagyon alacsony GALC az aktivitás nem mindig jelenti azt, hogy az állapot gyorsan fejlődik.
Képalkotó tesztek
Orvosa egy vagy több képalkotó vizsgálatot rendelhet el, amelyek kimutathatják a mielin elvesztését (demielinizáció) az agy érintett régióiban. Ezek a tesztek a következőket tartalmazhatják:
- Mágneses rezonancia képalkotás (MRI), egy olyan technológia, amely rádióhullámokat és mágneses mezőt használ részletes 3D képek előállításához
- Számítógépes tomográfia (CT), egy speciális röntgentechnológia, amely 2-D képeket készít
Idegvezetési vizsgálat
Az idegvezetési vizsgálat azt a sebességet méri fel, amellyel az idegek jelet vezetnek – lényegében milyen gyorsan tudnak üzenetet küldeni. Egy speciális eszköz azt az időt méri, amely alatt az elektromos impulzus eljut a test egyik pontjától a másikig. Ha a mielin károsodott, az idegvezetés lassabb.
Genetikai vizsgálat
A diagnózis megerősítésére vérmintával genetikai tesztet lehet végezni. A mutált génnek vannak olyan változatai, amelyek Krabbe-kórt eredményeznek. Az adott típusú mutáció bizonyos támpontokat adhat a betegség várható lefolyására vonatkozóan.
Újszülött szűrés
Egyes országokban a Krabbe-kór szűrővizsgálata az újszülöttekre vonatkozó standard felmérések része. A kezdeti szűrővizsgálat a GALC-t méri enzimaktivitás. Ha az enzimaktivitást alacsonynak találják, GALC-teszteket és genetikai teszteket kell végezni.
Az újszülött szűrővizsgálatok alkalmazása viszonylag új. A kutatók továbbra is azon dolgoznak, hogy megértsék, hogyan lehet a legjobban használni ezeket a teszteket, mennyire vezetnek a vizsgálatok pontos diagnózishoz, és mennyire jósolják meg a betegség lefolyását.
Az eddigi tanulmányok arra utalnak, hogy a Krabbe-betegség markereinek azonosítása a tünetek megjelenése előtt egyedi kezelési ablakot hozhat létre. Az őssejt-transzplantációnak nevezett kezelési eljárás javíthatja a Krabbe-kór lefolyását, ha az élet első heteiben alkalmazzák.
Krabbe-kór kezelése
Azoknál a csecsemőknél, akiknél már kialakultak a Krabbe-kór tünetei, jelenleg nincs olyan kezelés, amely megváltoztathatná a betegség lefolyását. A kezelés ezért a tünetek kezelésére és a támogató ellátásra összpontosít. A beavatkozások a következők lehetnek:
- Görcsoldó gyógyszerek a rohamok kezelésére
- Az izmok görcsösségét és ingerlékenységét enyhítő gyógyszerek
- Fizikoterápia az izomtónus romlásának minimalizálására
- Táplálkozási támogatás, például szonda használata folyadékok és tápanyagok közvetlenül a gyomorba juttatására (gyomorszonda)
Az idősebb gyermekek vagy a betegség kevésbé súlyos formáiban szenvedő felnőttek esetében a következők lehetnek:
- Fizikoterápia az izomtónus romlásának minimalizálására
- Munkaterápia a lehető legnagyobb függetlenség elérése érdekében a napi tevékenységekkel
Őssejt transzplantáció
A vérképző őssejtek speciális sejtek, amelyek a szervezetben a különböző típusú vérsejtekké fejlődhetnek. Ezek az őssejtek a mikroglia forrásai is, amelyek speciális törmelékfaló sejtek, amelyek az idegrendszerben telepednek le. Krabbe-kórban a mikroglia toxikus globoid sejtekké alakul át.
Az őssejt-transzplantáció során a donor őssejteket központi vénás katéternek nevezett csövön keresztül juttatják be a recipiens véráramába. A donor őssejtek segítik a szervezetet egészséges mikroglia előállításában, amely képes benépesíteni az idegrendszert és működő GALC enzimeket szállítani. Ez a kezelési módszer segíthet bizonyos fokú normál mielintermelés és fenntartás helyreállításában.
Ez a terápia javíthatja a csecsemők eredményeit, ha a kezelést a tünetek megjelenése előtt kezdik meg – vagyis amikor a diagnózis egy újszülött szűrővizsgálatból származik. A jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy az őssejt-transzplantáció akkor a leghatékonyabb, ha a csecsemő 2 hetes kora előtt elkezdődik.
Tanulmányok kimutatták, hogy az őssejt-transzplantációval kezelt, tünetmentes gyermekeknél lassabb a betegség progressziója, és jobb az életminőségük és hosszabb az életük, összehasonlítva azokkal a gyerekekkel, akik nem kapnak őssejt-transzplantációt a tünetek megjelenése előtt. Azon csecsemőknél azonban, akiknél a tünetek megjelenése előtt őssejt-transzplantációt hajtottak végre, még mindig jelentős nehézségekbe ütközik a beszéd, a járás és más motoros készségeik gyermekkorukban.
A Krabbe-kór enyhe tüneteit mutató idősebb gyermekek és felnőttek is részesülhetnek ebből a kezelésből. A csecsemőkhöz hasonlóan a tünetek súlyossága az őssejt-transzplantáció idején befolyásolja a kezelés eredményét.
Discussion about this post