Szerves agy szindróma

Mik azok a neurokognitív zavarok?

A neurokognitív zavarok olyan állapotok csoportját jelentik, amelyek gyakran vezetnek a mentális funkciók károsodásához. Szerves agy szindróma ez volt a kifejezés ezeknek a feltételeknek a leírására, de neurokognitív zavarok ma már a leggyakrabban használt kifejezés.

A neurokognitív zavarok leggyakrabban idősebb felnőtteknél fordulnak elő, de fiatalabbakat is érinthetnek. A csökkent mentális funkciók a következők lehetnek:

problémák a memóriával
viselkedésbeli változások
nyelvértési nehézség
problémák a napi tevékenységek elvégzésében

Ezeket a tüneteket neurodegeneratív állapotok, például Alzheimer-kór vagy demencia okozhatják. Neurodegeneratív betegségekidővel az agy és az idegek állapotának romlását okozzák, ami a neurológiai funkció fokozatos elvesztéséhez vezet. A neurokognitív zavarok agyi trauma vagy szerhasználat következtében is kialakulhatnak. Az egészségügyi szolgáltatók általában a jelentett tünetek és a diagnosztikai tesztek eredményei alapján tudják meghatározni a neurokognitív zavarok kiváltó okát. A neurokognitív zavarok oka és súlyossága segíthet az egészségügyi szolgáltatóknak a legjobb kezelési mód meghatározásában.

A neurokognitív zavarokkal küzdő emberek hosszú távú kilátásai az októl függenek. Amikor egy neurodegeneratív betegség okozza a neurokognitív zavart, az állapot idővel gyakran rosszabbodik. Más esetekben a csökkent mentális funkció csak átmeneti lehet, így az emberek teljes gyógyulásra számíthatnak.

Mik a neurokognitív zavarok tünetei?

A neurokognitív zavarok tünetei az októl függően változhatnak. Ha az állapot egy neurodegeneratív betegség eredményeként jelentkezik, az emberek a következőket tapasztalhatják:

emlékezet kiesés
zavar
szorongás

Egyéb tünetek, amelyek neurokognitív zavarokban szenvedő betegeknél előfordulhatnak, a következők:

fejfájás, különösen agyrázkódás vagy traumás agysérülés esetén
képtelenség koncentrálni vagy összpontosítani
rövid távú memóriavesztés
rutinfeladatok, például vezetési nehézségek
járási és egyensúlyozási nehézség
változások a látásban

Mi okozza a neurokognitív zavarokat?

A neurokognitív zavarok leggyakoribb oka a neurodegeneratív betegség. A neurodegeneratív betegségek, amelyek neurokognitív rendellenességek kialakulásához vezethetnek, a következők:

Alzheimer kór
Parkinson kór
Huntington-kór
elmebaj
prion betegség
sclerosis multiplex

A 60 év alattiaknál azonban nagyobb valószínűséggel fordulnak elő neurokognitív zavarok sérülés vagy fertőzés után. Nem degeneratív állapotok, amelyek neurokognitív rendellenességeket okozhatnak, a következők:

agyrázkódás
traumás agysérülés, amely vérzést okoz az agyban vagy az agy körüli térben
vérrögök
agyhártyagyulladás
agyvelőgyulladás
vérmérgezés
kábítószerrel vagy alkohollal való visszaélés
vitaminhiány

Melyek a neurokognitív zavarok kockázati tényezői?

A neurokognitív zavarok kialakulásának kockázata részben az Ön életmódjától és napi szokásaitól függ. A nehézfémeknek kitett környezetben végzett munka nagymértékben növelheti a neurokognitív rendellenességek kockázatát. A nehézfémek, mint az ólom és a higany, idővel károsíthatják az idegrendszert. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a fémeknek a gyakori expozíciója növeli a csökkent mentális funkciók kockázatát.

Nagyobb a valószínűsége a neurokognitív zavarok kialakulásának, ha:

60 év felettiek
szív- és érrendszeri rendellenessége van
cukorbetegsége van
alkohollal vagy drogokkal visszaélni
részt vegyen olyan sportágakban, ahol magas a fejsérülés kockázata, mint például a futball és a rögbi

Hogyan diagnosztizálják a neurokognitív zavarokat?

A neurokognitív zavarokat nem mentális zavarok okozzák. Azonban a neurokognitív zavarok sok tünete hasonló bizonyos mentális zavarok tüneteihez, beleértve a skizofréniát, a depressziót és a pszichózist. A pontos diagnózis érdekében az egészségügyi szolgáltatók különféle diagnosztikai vizsgálatokat végeznek, amelyek meg tudják különböztetni a neurokognitív zavarok tüneteit a mentális zavaroktól. Ezek a tesztek gyakran tartalmazzák:

koponya CT-vizsgálat: Ez a teszt egy sor röntgenfelvételt használ a koponya, az agy, az orrmelléküregek és a szemüregek képeinek létrehozásához. Használható az agy lágy szöveteinek vizsgálatára.
fej MRI vizsgálat: Ez a képalkotó teszt erős mágneseket és rádióhullámokat használ az agy részletes képeinek előállításához. Ezek a képek agykárosodás jeleit mutathatják.
pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat: A PET-vizsgálat egy speciális festéket használ, amely radioaktív nyomjelzőket tartalmaz. Ezeket a nyomjelzőket vénába fecskendezik, majd az egész testben eloszlatják, kiemelve a sérült területeket.
elektroencefalogram (EEG): Az EEG az agy elektromos aktivitását méri. Ez a teszt segíthet észlelni az ezzel a tevékenységgel kapcsolatos problémákat.

Hogyan kezelik a neurokognitív zavarokat?

A neurokognitív rendellenességek kezelése a kiváltó októl függően változik. Bizonyos körülmények csak pihenést és gyógyszeres kezelést igényelhetnek. A neurodegeneratív betegségek különböző típusú terápiát igényelhetnek.

A neurokognitív zavarok kezelése a következőket foglalhatja magában:

ágynyugalom, hogy a sérüléseknek legyen ideje gyógyulni
fájdalomcsillapítók, például indometacin a fejfájás enyhítésére
antibiotikumok az agyat érintő fennmaradó fertőzések, például az agyhártyagyulladás megszüntetésére
műtét bármilyen súlyos agykárosodás helyreállítására
munkaterápia, amely segíti a mindennapi készségek újrafejlesztését
fizikai terápia az erő, a koordináció, az egyensúly és a rugalmasság javítására

Mi a hosszú távú kilátás a neurokognitív zavarokkal küzdő emberek számára?

A neurokognitív zavarokkal küzdő emberek hosszú távú kilátásai a neurokognitív zavar típusától függenek. Az olyan neurokognitív rendellenességek, mint a demencia vagy az Alzheimer-kór, kihívást jelentenek. Ennek az az oka, hogy ezekre az állapotokra nincs gyógymód, és a mentális funkció idővel folyamatosan romlik.

A neurokognitív zavarokkal, például agyrázkódással vagy fertőzéssel küzdő emberek kilátásai azonban általában jók, mivel ezek átmeneti és gyógyítható állapotok. Ezekben az esetekben az emberek általában teljes gyógyulásra számíthatnak.