Térdprotézis: műtéti lehetőségei

Teljes térdprotézis

A sérült térd helyreállításának hagyományos módszere a teljes térdprotézis műtét (TKR).

Az első, 1968-as műtét óta az orvosok drámaian javították az eljárást. Valójában az orvosi technológia fejlődése precíz és rendkívül funkcionális mesterséges térdimplantátumokhoz vezetett, amelyek szinte megismétlik az emberi térd mozgását – és testre szabottan illeszkednek. A TKR jelenleg a legbiztonságosabb és leghatékonyabb ortopédiai műtétek közé tartozik.

A TKR során a sebész eltávolítja az osteoarthritis vagy más okok miatt károsodott csontjainak felületét, és a térdét egy mesterséges implantátumra cseréli, amelyet az Ön anatómiájának megfelelően választottak ki. A sebész speciális sebészeti eszközökkel pontosan levágja az ízületi gyulladásos csontot, majd az alatta lévő egészséges csontot úgy formálja, hogy pontosan illeszkedjen az implantátum komponenseihez.

A műtét lényegében négy lépésből áll. Az első rész a csont előkészítését foglalja magában a combcsont (combcsont) és a sípcsont (tibia) végén lévő sérült porcfelületek, valamint az alatta lévő csont egy kis részének eltávolításával.

A következő fázisban a sebész elhelyezi a fém sípcsont- és combimplantátumokat, és vagy a csonthoz rögzíti, vagy préseléssel rögzíti. A „sajtolásos illesztés” olyan implantátumokra vonatkozik, amelyek durva felülettel készülnek, hogy elősegítsék a térdben lévő csontok növekedését, ezáltal szervesen rögzítve az implantátumokat.

A következő lépés egy műanyag gomb behelyezése a térdkalács (patella) alá. Ez szükségessé teheti a térdkalács alsó felületének újrafelszínezését, hogy jobban rögzítse a gombhoz.

Végül a sebész orvosi minőségű műanyag távtartót ültet be a sípcsont és a combcsont fémalkatrészei közé, hogy sima felületet hozzon létre, amely könnyen siklik és utánozza a természetes térd mozgását. A sikeres eredmény érdekében a sebésznek pontosan be kell állítania az implantátumokat, és gondosan hozzá kell illesztenie azokat a csonthoz.

Az Amerikai Ortopéd Sebészek Akadémia jelentése szerint a TKR-en átesettek 90 százalékánál drámai mértékben csökken a térdfájdalma, és javul a mobilitás és a mozgás. A legtöbben folytatni tudják a napi tevékenységeket.

Mindazonáltal nagyon fontos, hogy megfelelő elvárásokat fogalmazzunk meg, és kerüljük a nagy hatású tevékenységeket, például a futást és a síelést. A műtérd mérsékelt használata növeli annak esélyét, hogy az implantátum hosszú évekig kitart. A TKR implantátumok körülbelül 85-90 százaléka továbbra is jól működik 15-20 évvel a műtét után.

Ügyeljen arra, hogy a TKR kockázatokkal jár. Ezek a kockázatok közé tartozik a fertőzés, amely további műtétet eredményezhet, a vérrögök, amelyek szélütéshez vagy halálhoz vezethetnek, valamint a térd folyamatos instabilitása és fájdalma. A TKR kiterjesztett rehabilitációs programot és otthontervezést is igényel a gyógyulási időszakhoz. Közvetlenül a műtét után terveznie kell gyalogjáró, mankó vagy bot használatát.

Ezenkívül előfordulhat az implantátum meglazulása vagy meghibásodása – különösen akkor, ha az implantátum és a csont között a műtét során vagy azt követően tévedés történt. Bár ezek a hibák nem gyakoriak, és általában az eredeti műtétet követő hetekben fordulnak elő, vissza kell térniük a műtőbe egy revíziós műtéthez. Az eljárás során a sebész eltávolítja a meghibásodott implantátumot, ismét előkészíti a csontot, és új implantátumot helyez be.

Cruciate visszatartás vs. posterior stabilizált

A TKR-nek két különböző változata létezik. Beszélje meg kezelőorvosával, hogy melyik megközelítés a legjobb az Ön számára.

A hátsó keresztszalag eltávolítása (hátsó-stabilizált). A hátsó keresztszalag egy nagy szalag a térd hátsó részén, amely támaszt nyújt, amikor a térd meghajlik. Ha ez az ínszalag nem támasztja meg a mesterséges térdet, a sebész eltávolítja azt a TKR eljárás során. Helyette speciális implantátum alkatrészeket (bütyök és oszlop) használnak a térd stabilizálására és a hajlítás biztosítására.

A hátsó keresztszalag megőrzése (kereszttartó). Ha a szalag megtámasztja a mesterséges térdét, a sebész a helyén hagyhatja a hátsó keresztszalagot a protézis beültetésekor. Az alkalmazott mesterséges ízület „kereszttartó”, és általában van benne egy horony, amely befogadja és védi az ínszalagot, lehetővé téve, hogy továbbra is biztosítsa a térd stabilitását. Úgy gondolják, hogy a keresztszalag megőrzése természetesebb hajlítást tesz lehetővé.

Részleges térdprotézis

A részleges térdprotézis (PKR), amelyet néha uni-compartment térdprotézisnek is neveznek, az emberek kis százaléka számára választható. Sokkal kevesebb PKR-t végeznek, mint TKR-t az Egyesült Államokban.

Ahogy a név is sugallja, a térdnek csak egy részét cserélik ki, hogy a lehető legtöbb eredeti egészséges csontot és lágyszövetet megőrizzék. Az ilyen típusú műtétre jelentkezőknek általában csak a térdük egyik részében van osteoarthritis. Tehát a műtét a térd három anatómiai rekeszének bármelyikében történik, ahol a beteg csont a legtöbb fájdalmat okozza: a térd belső oldalán található mediális rekeszben, a térd külső részén található laterális rekeszben vagy a térdkalács femorális rekeszében, amely a térdre helyeződik. a térd eleje a combcsont és a térdkalács között.

A PKR során a sebész eltávolítja a térd ízületi gyulladásos részét – beleértve a csontot és a porcot -, és ezt a rekeszt fém és műanyag alkatrészekkel helyettesíti.

A PKR műtét néhány kulcsfontosságú előnyt kínál, beleértve a rövidebb kórházi tartózkodást, gyorsabb felépülési és rehabilitációs időszakot, kevesebb műtétet követő fájdalmat, valamint kevesebb traumát és vérveszteséget. A TKR-t kapókkal összehasonlítva a PKR-t kapók gyakran beszámolnak arról, hogy a térdük jobban behajlik, és természetesebbnek érzi magát.

Azonban kevésbé biztos, hogy a PKR csökkenti vagy megszünteti a mögöttes fájdalmat. És mivel a megőrzött csont még mindig érzékeny az ízületi gyulladásra, nagyobb az esélye annak, hogy a jövőben egy bizonyos ponton nyomon követett TKR műtétre lesz szükség.

A sebészek általában fiatalabb (65 év alatti) betegeknél végeznek PKR-t, akiknél sok egészséges csont maradt. Az eljárást a három térdrekesz egyikén hajtják végre. Ha két vagy több térdrekesz sérült, valószínűleg nem ez a legjobb megoldás.

A PKR-ek azok számára a legalkalmasabbak, akik aktív életmódot folytatnak, és az első implantátum elhasználódása után körülbelül 20 éven belül utókezelésre – esetleg TKR-re – lehet szükség. Azonban néhány idősebb egyéneknél is használják, akik viszonylag ülő életmódot folytatnak.

Mivel a PKR kevésbé invazív és kevesebb szövetet érint, valószínűleg hamarabb kel fel. Sok esetben a PKR-fogadó képes mankók vagy bot nélkül mozogni körülbelül négy-hat hét alatt – ez körülbelül a TKR-nél az idő fele. Kevesebb fájdalmat és jobb funkcionalitást tapasztalnak – és magas szintű elégedettségről számolnak be.

A térdprotézis-módszerek típusai

Orvosa az Ön igényeinek leginkább megfelelő sebészeti megközelítést (valamint az érzéstelenítés megközelítését, akár általános, akár regionális) választja ki. Ön és az orvosi csapat részt vesz a műtét előtti tervezésben, amely kiterjed az Ön által kapott eljárás típusára és a kapcsolódó egészségügyi követelményekre.

A zökkenőmentes beavatkozás érdekében egy szakképzett ortopéd sebész előre feltérképezi a térd anatómiáját, hogy megtervezhesse sebészeti megközelítését és előre jelezze a speciális műszereket vagy eszközöket. Ez a folyamat lényeges része. A lehetséges eljárásokat az alábbiakban tárgyaljuk.

Hagyományos sebészet

A hagyományos megközelítésben a sebész 8-12 hüvelykes bemetszést végez, és szokásos műtéti technikával operálja a térdét. Általában a bemetszést a térd elülső részén és közepe felé (középvonal vagy anteromedialis) vagy elülső és oldalsó (anterolaterális) mentén végzik.

A hagyományos sebészeti megközelítés általában magában foglalja a négyfejű izületi ín bevágását, hogy megfordítsák a térdkalácsot és szabaddá tegyék az ízületi gyulladást. Ez a megközelítés általában három-öt gyógyulási napot igényel a kórházban, és körülbelül 12 hét felépülési időt.

Minimálisan invazív műtét

A sebész minimálisan invazív műtétet (MIS) javasolhat, amely csökkenti a szövetek traumáját, csökkenti a fájdalmat és csökkenti a vérveszteséget – következésképpen felgyorsítja a felépülést. A minimálisan invazív megközelítés 3-4 hüvelykre csökkenti a bemetszést. A legfontosabb különbség e megközelítés és a szokásos műtét között az, hogy a térdkalácsot oldalra tolják, nem pedig megfordítják. Ez kisebb vágást eredményez a négyfejű izom ínjában, és kevesebb traumát okoz a négyfejű izomzatban. Mivel a sebész kevesebb izmot vág le, a gyógyulás gyorsabban megy végbe, és valószínűleg jobb mozgásterjedelem lesz a felépülés után.

Az eljárás módosítja a hagyományos sebészetben alkalmazott technikákat, miközben ugyanazokat az implantátumokat használja, mint a hagyományos sebészetben. A gyártók olyan speciális műszereket kínálnak, amelyek segítik az implantátum pontos behelyezését, ugyanakkor lehetővé teszik a bemetszések lehető legkisebb méretét. Mivel az egyetlen változás a MIS és a hagyományos műtét között a műtéti technikában van, a hosszú távú klinikai eredmények hasonlóak.

A minimálisan invazív módszerek a következők:

A négyfejű izületet megkímélő megközelítések

Minimális bemetszést követően a sebész oldalra tolja a térdkalácsot, és levágja az ízületi gyulladásos csontot anélkül, hogy átvágná a négyfejű izület ínját. A négyfejű izület megkímélő módszere, ahogy a neve is sugallja, kevésbé invazív, mint a hagyományos műtét. A lehető legtöbb traumától megkíméli a négyfejű izomzatot.

Ennek a megközelítésnek egy másik kifejezése a „subvastus”, mivel az ízülethez való hozzáférés a vastus izom (a négyfejű izomcsoport legnagyobb része) alól történik.

A négyfejű izület megkímélő megközelítésének egy másik változata a midvastus. Ugyancsak elkerüli a négyfejű izom ín átvágását, de ahelyett, hogy teljesen megkímélné a vastus izmot azzal, hogy alá menne, ennél a műtéti megközelítésnél az izom egy természetes vonal mentén osztódik a közepén keresztül. Az egyik megközelítés alkalmazása a másikkal szemben a térd és a környező szövetek állapotától függ.

A subvastus és midvastus megközelítések végrehajtása gyakran hosszabb ideig tart, de gyorsabb rehabilitációs folyamatot eredményezhet. Ennek az az oka, hogy a comb alatti izomzatban alig vagy egyáltalán nincs trauma, így a műtét után hamarabb járni.

Oldalirányú megközelítés

Ezt a megközelítést ritkán alkalmazzák. Gyakoribb azoknál, akiknek a térdük kifelé hajlik. A sebész oldalról, vagy a térd oldaláról lép be a térdízületbe. Az oldalirányú megközelítés kevésbé invazív, mint a hagyományos műtét, mert megkíméli a quadriceps nagy részét, így a betegek gyorsabban térhetnek vissza a járáshoz.

A minimálisan invazív műtét három-négy napra csökkenti a kórházi tartózkodást, és négy-hat hétre lerövidítheti a felépülési időszakot. Azok, akik PKR-t kaptak, kevesebb fájdalmat tapasztaltak, és gyorsabban és jobban tudták folytatni a napi tevékenységet, mint azok, akiknél szokásos műtétet végeztek. Egy év alatt azonban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.

A minimálisan invazív módszerek nem mindenki számára megfelelőek. A sebészek gondosan értékelik az egyes betegeket, és kiválasztják a legjobb megközelítést. Ezenkívül a minimálisan invazív műtétet nehezebb végrehajtani, és speciálisabb technikát, eszközöket és sebészeti képzést igényel. Egy tanulmány kimutatta, hogy körülbelül egy órával hosszabb ideig tart, mint egy hagyományos műtét. Konzultáljon sebészével, hogy megbeszélje a lehetőségeit.

Számítógéppel segített műtét (CAS)

A sebészek egyre gyakrabban fordulnak a számítógéppel segített módszerekhez mind a TKR-ek, mind a PKR-ek esetében, amelyek mind hagyományos, mind minimálisan invazív eljárásokat foglalnak magukban. A sebész beviszi a páciens anatómiai adatait egy számítógépbe – ezt a folyamatot „regisztrációnak” nevezik –, és a számítógép létrehozza a térd 3D-s modelljét.

A szoftver pontosabb, számítógépes kezelést biztosít a sebész számáraa térd képe. A számítógép segít a sebésznek a térdelemek pontosabb összehangolásában a csontban, és növeli annak esélyét, hogy a készülék hatékonyan fog működni.

A számítógép-alapú megközelítés azt is lehetővé teszi, hogy a sebész kisebb metszéssel operáljon, és a gyógyulási idő lerövidítése révén előnyös a páciens számára. A pontosabb illeszkedés csökkentheti a kopást és növelheti az új ízület élettartamát.

A mai eljárások egyre kifinomultabbak és biztonságosabbak. Emberek milliói számára nyitják meg az utat az egészségesebb és aktívabb élethez. Beszéljen sebészével, hogy meghatározza, melyik eljárás a legjobb az Ön speciális igényeinek.