A hirtelen fellépő vádliizom-görcs gyakran fájdalmat és riadalmat okoz, különösen akkor, ha eközben egyensúlyzavar vagy szédülés is jelentkezik. A szédüléssel járó vádligörcsök általában az edzés során bekövetkező túlzott folyadékvesztés vagy a meleg időben való túl hosszú tartózkodás miatt alakulnak ki. Más esetekben ez a két tünet elektrolit-egyensúlyzavarra, alacsony vérnyomásra, hormonális rendellenességre, gyógyszerhatásra vagy potenciálisan súlyos vérrögképződésre utalhat.

A vádli görcs az egyik vagy mindkét vádliizom hirtelen, akaratlan összehúzódása. Az izom megkeményedhet, fájdalmas lehet, és nehezen lazul el. A vádli görcsök általában testmozgás, az izom túlterhelése, kiszáradás vagy az ásványianyag-szintek változása után jelentkeznek. Bizonyos gyógyszerek és egészségügyi állapotok szintén növelik a vádli görcsök kialakulásának kockázatát.
A szédülés többféle érzést is jelenthet. Érezheti, hogy elszédül, elájul, gyenge, bizonytalan a lépése, vagy mintha a környezete mozogna. Az okok a kiszáradástól és az alacsony vérnyomástól kezdve az alacsony vércukorszintig, a szívritmuszavarokig vagy az idegrendszert érintő rendellenességekig terjedhetnek.
Ha a vádligörcsök és a szédülés együtt jelentkeznek, fontos támpontot jelent, hogy mindkét tünet izzadás, testmozgás, hányás, hasmenés, hosszan tartó állás, gyógyszercsere vagy más esemény után jelentkezett-e.
Olyan állapotok vagy betegségek, amelyek együttesen vádli görcsöket és szédülést okoznak
1. Kiszáradás és elektrolitvesztés
A kiszáradás a szédüléssel járó vádligörcsök leggyakoribb oka. A víz és az elektrolitok elvesztése erős izzadás, hányás, hasmenés, láz, túlzott vizeletürítés vagy egyszerűen a nem megfelelő folyadékbevitel miatt következik be.
A folyadékvesztés csökkenti a szervezetben keringő vér mennyiségét. Ennek következtében csökkenhet a vérnyomás, különösen felálláskor, ami szédülést okoz. Ugyanakkor a nátrium és más elektrolitok vesztesége zavarhatja az izmok normális összehúzódását és ellazulását, így növelve a görcsök kialakulásának valószínűségét.
A kiszáradás kezelése a súlyosságtól és az októl függ. Az enyhe kiszáradás megfelelő folyadékbevitel mellett javulhat. Ha jelentős mennyiségű só és folyadék veszett el, az orális rehidratáló oldat megfelelőbb lehet, mint a sima víz, mivel az orális rehidratáló oldatok nátriumot és egyéb összetevőket tartalmaznak, amelyek segítik a belekben a folyadék felszívódását. A súlyos kiszáradás esetén intravénás folyadékpótlásra lehet szükség egészségügyi intézményben.
Vádli-görcs esetén hagyja abba a tevékenységet, óvatosan nyújtsa meg a vádlit, és masszírozza meg az izmot.
2. Hőkimerülés és hőgörcsök
A meleg időjárás izomgörcsök és szédülés kombinációját okozhatja, különösen akkor, ha meleg környezetben edz vagy fizikai munkát végez.
Az erős izzadás víz- és sóveszteséget okoz. A hőgörcsök fájdalmas izomgörcsök, amelyek általában a lábakban jelentkeznek, míg a hőkimerültség szédülést, gyengeséget, szomjúságot, erős izzadást, fejfájást, hányingert és csökkent vizeletürítést okozhat.

Testünk úgy próbál lehűlni, hogy több vért irányít a bőr felé, és izzadást vált ki. Az erős izzadás csökkenti a keringő folyadék és a nátrium mennyiségét. A keringő folyadék csökkenése csökkentheti a vérnyomást és szédülést okozhat, míg a folyadék- és sóveszteség fájdalmas izomgörcsök kialakulásához vezethet.
3. Alacsony vérnyomás és ortosztatikus hipotenzió
Az ortosztatikus hipotenzió azt jelenti, hogy a vérnyomás túlzott mértékben csökken, amikor ülő vagy fekvő helyzetből felállunk. A felálláskor jelentkező szédülés a tipikus tünet.
A vádligörcsök az ortosztatikus hipotenzióval együtt jelentkezhetnek, ha az alapbetegség dehidratációt vagy elektrolitveszteséget is okoz. A görcsök bizonyos, a vérnyomás vagy más betegségek kezelésére használt gyógyszerek hatására is kialakulhatnak. Ezért ez a két tünet néha közös kiváltó okra utalhat.
Az alacsony vérnyomást dehidratáció, vérveszteség, szívproblémák, fertőzések, endokrin rendellenességek vagy gyógyszerek okozhatják; míg az ortosztatikus hipotenzió kifejezetten akkor jelentkezik, amikor a vérnyomás felállás után csökken, gyakran dehidratáció, gyógyszerek vagy az idegrendszer problémái miatt.
4. Elektrolit-egyensúlyzavarok
A kálium, magnézium, kalcium vagy nátrium rendellenes szintje izomgörcsöket okozhat. Bizonyos elektrolit-egyensúlyzavarok szédülést is okozhatnak a vérnyomás csökkenése, gyengeség vagy a szívritmus zavara révén.
Alacsony káliumszint
Az alacsony káliumszint izomgörcsöket, izomgyengeséget, fáradtságot, súlyos esetben pedig szívritmuszavart okozhat. A szívritmuszavar szédülést vagy ájulást eredményezhet.
Az alacsony káliumszint hányás, hasmenés, túlzott izzadás, bizonyos gyógyszerek, hormonális rendellenességek vagy bizonyos veseelégtelenségek miatt alakulhat ki.
A diagnózishoz káliumszint-mérésre van szükség. Az egészségügyi szakemberek a körülményektől függően ellenőrizhetik a magnézium-, kalcium- és nátriumszintet, a vércukorszintet, a vesefunkciót, a hormonszinteket és a szívritmust is.
A kezelés az alapbetegség okának megszüntetéséből és szükség esetén a káliumszint pótlásából áll. Az enyhe hiányt néha vényköteles kálium-kiegészítőkkel lehet kezelni, míg a súlyos hiány kórházi kezelést és szoros szívmonitorozást igényelhet.
Alacsony kalciumszint
Az alacsony kalciumszint izomgörcsöket, izomspasmokat, izommerevséget és bizsergő érzést okozhat. A súlyos rendellenességek hatással lehetnek az idegrendszerre és a szívre.
A diagnózis a vér kalciumszintjének vizsgálatával és a rendellenes kalciumszint kiváltó okának feltárásával történik. A kezelés magában foglalja a kalcium-pótlást és a hiányért felelős állapotok kezelését.
Alacsony magnéziumszint
Az alacsony magnéziumszint hozzájárulhat izomgörcsökhöz és izomspasmákhoz, és hosszan tartó hasmenés, elégtelen táplálékfelvétel, bizonyos gyógyszerek szedése vagy egyéb egészségügyi rendellenességek esetén jelentkezhet. Az egészségügyi szakemberek megmérik a vér magnéziumszintjét, ha megmagyarázhatatlan vagy széles körű görcsöket vizsgálnak.
A kezelés a tünetek súlyosságától és az alapbetegségtől függ. Vizsgálat nélkül nagy mennyiségű ásványi anyag-kiegészítő szedése káros lehet, különösen veseelégtelenség esetén.
5. Gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos problémák
Egyes gyógyszerek hozzájárulhatnak a vádli görcsökhöz, a szédüléshez vagy mindkettőhöz. A vízhajtók például fokozhatják a folyadék- és elektrolitveszteséget, és így hozzájárulhatnak a görcsök kialakulásához és az alacsony vérnyomáshoz. A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek is néha társulnak a lábizmok tüneteihez.
A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szédüléshez vezethetnek, ha túlzottan csökkentik a vérnyomást, különösen felállás után.
6. Mellékvese-elégtelenség
A mellékvese-elégtelenség azt jelenti, hogy a mellékvesék nem termelnek elegendő hormont, különösen kortizolt. Az Addison-kór a mellékvese-elégtelenség egyik formája.
A mellékvese-elégtelenségben szenvedő embereknél fáradtság, gyengeség, fogyás, hányinger, hányás, alacsony vérnyomás, felálláskor jelentkező szédülés, alacsony vércukorszint, valamint néha a nátrium- és káliumszint rendellenességei jelentkezhetnek.
A kortizol segít a szervezetnek fenntartani a vérnyomást és reagálni a fizikai stresszre. A mellékvese-elégtelenség ezért hozzájárulhat az alacsony vérnyomáshoz és a szédüléshez. A folyadék- és elektrolit-egyensúly változásai szintén hozzájárulhatnak az izomgyengeséghez és az izomgörcsökhöz.
A mellékvese-elégtelenség egyik különösen fontos oka a kortikoszteroid-kezelés hirtelen abbahagyása hosszú távú alkalmazás után. A mellékvesék autoimmun pusztulása az Addison-kór másik fő oka.
A mellékvese-elégtelenség diagnosztizálásához az egészségügyi szakemberek általában megmérik a kortizolszintet, és elvégezhetnek egy adrenokortikotrop hormon (ACTH) stimulációs vizsgálatot is. További vérvizsgálatok, valamint bizonyos esetekben képalkotó vizsgálatok vagy antitestvizsgálatok segítenek az ok azonosításában.
A mellékvese-elégtelenséget a szervezet által nem termelt hormonok pótlásával kezelik. A kortizol pótlására általában hidrokortizont használnak, míg egyes primer mellékvese-elégtelenségben szenvedő betegeknek fludrokortizonra is szükségük van a nátrium- és folyadékegyensúly, valamint a vérnyomás szabályozásához. Jelentős fizikai terhelés esetén a dózisokat általában módosítani kell.
7. Alacsony vércukorszint
Az alacsony vércukorszint szédülést, gyengeséget, izzadást, remegést, éhséget, zavartságot és egyéb gyorsan kialakuló tüneteket okozhat.
A vádli görcs nem az alacsony vércukorszint jellegzetes tünete. Az alacsony vércukorszint azonban több okból is együtt járhat vádli görccsel, többek között hosszan tartó testmozgás, elégtelen táplálékbevitel, gyógyszerhatások, kiszáradás vagy más alapbetegség miatt. Az izomtünetek ezért kísérhetik a szédülést, bár az alacsony vércukorszint nem a görcs közvetlen oka.
A 70 milligramm/deciliter alatti vércukorszint – ami 3,9 millimol/liternek felel meg – sok ember számára alacsonynak számít. Az alacsony vércukorszint általában túlzott inzulin- vagy cukorbetegség-gyógyszer-bevitele, étkezések kihagyása, hosszan tartó testmozgás vagy túlzott alkoholfogyasztás miatt alakul ki.
A kezelés a tünetek súlyosságától függ; enyhe tünetek esetén fogyasszon körülbelül 15–20 g gyorsan ható szénhidrátot, például glükóz tablettát, gyümölcslevet vagy hagyományos szénsavas üdítőt, majd 15 perc múlva ellenőrizze újra a vércukorszintet. Ha a beteg eszméletlen, görcsrohamot szenved, vagy nem képes biztonságosan nyelni, ne adjon neki ételt vagy italt a száján keresztül, mert fennáll a fulladás veszélye; glukagonnal történő sürgősségi kezelésre és orvosi segítségre van szükség.
8. Veseelégtelenség és veseelégtelenséggel összefüggő elektrolit-rendellenességek
A vesebetegség a kálium, kalcium, magnézium, foszfát és folyadék szintjének rendellenességei révén hozzájárulhat az izomgörcsök kialakulásához. A vesebetegség vérszegénységgel, alacsony vérnyomással vagy más, szédülést okozó problémákkal is társulhat. Az izomgörcsök gyakoriak a dialízisben részesülő betegeknél.
A vesebetegséget cukorbetegség, magas vérnyomás, fertőzések, örökletes betegségek, vesekövek vagy bizonyos gyógyszerek hosszú távú szedése okozhatja.
9. Vérrög a lábban és tüdőembólia
A láb mélyvénájában kialakuló vérrögöt néha izomproblémának tévesztik, mivel borjúfájdalmat okozhat. A vérrög azonban általában nem rövid ideig tartó izomgörcsöt, hanem tartós fájdalmat, duzzanatot, melegségérzetet vagy bőrpír kialakulását okozza.
A szédülés különösen aggasztóvá válik, ha a vérrög a lábból a tüdőbe jut, és tüdőembóliát okoz. Egy nagy tüdőembólia nagyon alacsony vérnyomást, szédülést vagy ájulást okozhat. Egyéb lehetséges tünetek közé tartozik a hirtelen légzési nehézség, a mellkasi fájdalom, a gyors vagy szabálytalan szívverés, illetve a vérköpés.
A lábban kialakuló vérrög (mélyvénás trombózis) gyakori okai és kockázati tényezői közé tartozik a hosszan tartó ülés vagy ágynyugalom, a műtétek, a sérülések, a rák, a terhesség, a dohányzás, az elhízás, valamint bizonyos gyógyszerek, például az ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók.
Diagnózis: A mélyvénás trombózis diagnosztizálására általában duplex ultrahangvizsgálatot alkalmaznak. Tüdőembólia gyanúja esetén a számítógépes tomográfiás tüdőangiográfia a szokásos képalkotó vizsgálat, de bizonyos esetekben egyéb vizsgálatokat is alkalmaznak.
Antikoaguláns gyógyszereket általában arra használnak, hogy megakadályozzák a már meglévő vérrög növekedését, és csökkentsék az újabb vérrögök kialakulásának kockázatát. A súlyos tüdőembólia sürgősségi kezelést igényel, például vérrögoldó gyógyszert vagy a vérrög eltávolítására irányuló beavatkozást.
10. Egyéb lehetséges okok
A vádli görcs és a szédülés nem mindig egy betegség következménye. Előfordulhat, hogy két, egymástól független probléma egyszerre jelentkezik.
A testmozgással összefüggő izomgörcsök egészséges embernél is előfordulhatnak, míg a szédülés oka lehet a hirtelen felállás, az étkezés kihagyása, a kiszáradás, a szorongás vagy a túlmelegedés. Az izomgörcsök idegrendszeri rendellenességek, pajzsmirigy-betegségek, terhesség, az izmok csökkent vérellátása és egyéb állapotok miatt is kialakulhatnak.
A szívritmuszavar egy másik fontos ok, amelyet érdemes figyelembe venni, ha a szédülés szívdobogással, ájulással, mellkasi kellemetlen érzéssel vagy szokatlan légszomjjal jár együtt. Az elektrolit-egyensúly zavarai néha hozzájárulhatnak a szívritmuszavarok kialakulásához, így kapcsolatot teremtve az izomtünetek és a szédülés között.








Discussion about this post