A myeloma multiplex csontkárosodást okoz az egész testben. A röntgenvizsgálattal kimutatható ez a károsodás, de nem tudja bizonyítani, hogy a károsodást mielóma multiplex okozta. A diagnózis megerősítéséhez további vizsgálatokra lesz szüksége.
A myeloma multiplex olyan rák, amely a csontvelőben lévő plazmasejteket érinti. Ez károsíthatja a csontokat, például csontsérüléseket, töréseket és elvékonyodást.
A károsodás jellemzően a végtagokban, a gerincben, a medencében, a bordákban és a koponyában jelentkezik. Ha az orvos gyanítja, hogy myeloma multiplexben szenved, gyakran kéri, hogy készítsen röntgenfelvételt.
A röntgen képes azonosítani a csontkárosodást, és a mielóma diagnózisa felé mutat. A röntgenfelvétel önmagában azonban nem elegendő a teljes diagnózis felállításához. További képalkotó vizsgálatokra, vérvizsgálatokra és biopsziára lesz szüksége a myeloma multiplex diagnózisának megerősítéséhez.
Hogyan használják a röntgensugarakat mielóma multiplex kimutatására?
A röntgensugarak a myeloma multiplex diagnosztikai folyamatának fontos részét képezik. A röntgenfelvételek a mielóma multiplex következtében fellépő csontkárosodást mutathatják.
A myeloma multiplex csontkárosodást okoz azáltal, hogy felborítja a csontremodelling szokásos viselkedését. Növeli a pusztulási mechanizmust (oszteoklasztok) és elnyomja a csontépítés mechanizmusát (oszteoblasztok).
A myeloma multiplex diagnosztizálásához röntgenfelvételeket készíthet az egész testéről. Ezt nevezik csontváz felmérésnek. Segíthet az orvosoknak megtalálni a mielóma okozta csontkárosodás jeleit.
A röntgenfelvételen kimutatható csontkárosodás a következőket tartalmazza:
- lyukak a csontban (lítikus elváltozások)
- csontvesztés
- csonttörések
A röntgenfelvétel azonban nem tudja pontosan meghatározni, honnan származik ez a csontkárosodás, és mennyi idős. Ez azt jelenti, hogy bár a röntgenfelvétel segíthet a mielóma multiplex tüneteinek és szövődményeinek kimutatásában, nem tudja meghatározni azok okát.
További vizsgálatokra lesz szükség a myeloma multiplex diagnózisának megerősítéséhez.
Milyen egyéb képalkotó vizsgálatok használhatók a mielóma diagnosztizálására?
A további képalkotó vizsgálatok segíthetnek az orvosoknak tisztább képet kapni a csontokról, és segíthetnek a diagnózis megerősítésében. Ez magában foglalhat olyan teszteket, mint például:
- Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálatok: A CT-vizsgálat részletesebb információkat nyújthat, mint a röntgen. Például egy CT-vizsgálat tiszta képeket hozhat létre a lítikus elváltozásokról. Ezenkívül bármilyen károsodást, atipikus struktúrákat és daganatokat mutathat a csontokon belül.
- Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Az MRI-vizsgálat segíthet a korai stádiumú csontelváltozások feltárásában azáltal, hogy 3D-s képeket készít, amelyek megmutatják a csontkárosodást, valamint a csontvelőben és a plazmasejtekben található daganatokat. A plazmasejtek daganatait plazmacitómának nevezik, és előrehaladhatnak, és myeloma multiplexré válhatnak.
- Pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgálat: A PET-vizsgálat speciális cukoroldatot használ, amelyet befecskendezve rákos sejtek jelennek meg a diagnosztikai képeken. Ez segíthet kiemelni a myeloma multiplex sejteket.
Milyen egyéb vizsgálatokat használnak az orvosok a mielóma diagnózisának megerősítésére?
A képalkotás önmagában nem elegendő a myeloma multiplex diagnózisának megerősítéséhez. Ezenkívül további vizsgálatokra lesz szüksége, például:
- Egy teljes vérkép (CBC): A CBC megmutatja az orvosoknak, hogy milyen vérsejtek, vegyszerek és fehérjék alkotják a vért. Az atipikus fehérjék jelenlétét vagy alacsony vörösvérsejtszámot mutató eredmények mielóma multiplexre utalhatnak.
- Antitest tesztek: A mielómával kapcsolatos antitestek típusának és számának meghatározására szolgáló vérvizsgálatok segíthetnek a myeloma multiplex diagnosztizálásában.
- Szérummentes könnyűlánc teszt: Ez a teszt összekapcsolt immunglobulinfehérjéket keres a vérében. Bizonyos lánctípusok a myeloma multiplex jelei lehetnek.
- Szérumfehérje elektroforézis (SPEP) teszt: Ezzel a teszttel kimutatható az atipikus monoklonális (M) fehérje. Ez a fehérje nagy mennyiségben található meg mielóma multiplexben szenvedőkben.
- Vizeletfehérje elektroforézis (UPEP) teszt: Ez a teszt a monoklonális (M) fehérje jelenlétét ellenőrzi a vizeletben, amelyet 24 órán keresztül gyűjtöttek össze.
- Immunglobulin szint teszt: Ez a teszt méri a különböző immunglobulinok (antitestek) mennyiségét a vérben. Ötféle immunglobulin létezik, és ezek közül az egyik típus magas szintje a mielóma gyakori markere.
- Vizeletvizsgálat: A vizeletvizsgálat atipikus fehérjéket kereshet a vizeletében. Ezek a fehérjék mielómát jelezhetnek.
- Csontvelő biopszia: A csontvelő-biopszia során a csontvelő-folyadék és a csont mintáját eltávolítják, jellemzően a csípőcsontból. Ezeket a mintákat laboratóriumban tesztelik myeloma multiplex sejtek jelenlétére. A biopszia megerősítheti a diagnózist.
Miután megerősítették a myeloma multiplex diagnózisát, az orvosok a következő teszteket használják a rák stádiumának meghatározására és annak típusának meghatározására:
- Béta-2 mikroglobulin teszt: Ez a vérvizsgálat egy béta-2 mikroglobulin nevű fehérjét keres. Ennek a fehérjének a magas szintje myeloma multiplex diagnózisára utalhat.
- Genom szekvenálás: A genomszekvenálás segíthet megtalálni azokat a genetikai markereket és mutációkat, amelyek a myeloma multiplex különböző altípusaihoz kapcsolódnak. Ha megtudja, hogy ezen mutációk és markerek közül melyikkel rendelkezik, az segíthet az orvosoknak meghatározni a myeloma multiplex altípusát, és megtervezni a legjobb kezelést az Ön állapotára.
- Tejsav-dehidrogenáz (LDH) teszt: Az LDH-teszt egy vérvizsgálat, amely a tejsav nevű enzim szintjét méri a vérben. Ennek a fehérjének a szintje növekszik, ahogy a mielóma előrehaladottabbá válik.
A myeloma multiplex olyan rák, amely a csontvelő plazmasejtjeiben fejlődik ki. A mielóma multiplex előrehaladtával csontkárosodást okozhat. Ez a károsodás csontsérüléseket és csonttöréseket foglalhat magában.
A röntgenfelvétel olyan képeket készíthet a csontokról, amelyek megmutatják ezt a károsodást. Ezért a myeloma multiplex diagnosztikai folyamatának standard része. A röntgenfelvételnek azonban vannak határai, és nem erősítheti meg a diagnózist.
Valószínűleg további vizsgálatokra lesz szüksége, például további képalkotásra, vérvizsgálatra, vizeletvizsgálatra és biopsziára. A diagnózis megerősítése után a genomszekvenálásnak nevezett teszt segíthet az orvosoknak meghatározni a mielóma típusát és stádiumát.
Discussion about this post