A szívbillentyűk helyettesíthetők nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárásokkal, amelyeknél nem szükséges a mellkas kinyitása. A transzkatéteres szelepcsereként ismert eljárásnak kevesebb a kockázata és gyorsabb a helyreállítási ideje.
Szívének négy szelepe van, amelyek szabályozott módon nyílnak és zárnak, hogy biztosítsák a vér megfelelő áramlását a szívkamráin keresztül. Néha egy szelep már nem tud teljesen kinyílni, vagy szorosan záródik, ami súlyosabb esetekben szívszövődményekhez vezethet.
Ha a sérült szelepet nem lehet megjavítani, előfordulhat, hogy ki kell cserélni. A szívbillentyűk helyettesíthetők nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárásokkal, amelyeknél nem szükséges a mellkas kinyitása.
A szelepjavításhoz használható minimálisan invazív lehetőség a katéteres eljárás. Ez azt jelenti, hogy vékony, rugalmas csövet (katétert) kell behelyezni az ágyéki artériába, amelyet azután az érintett szívbillentyűhöz kell csavarni. A katéter speciális eszközökkel van felszerelve, amelyek lehetővé teszik a sebész számára a sérült szívbillentyű cseréjét.
De nem mindenki jelentkezik ilyen típusú eljárásra. Ezenkívül, mint minden orvosi eljárásnak, ennek is vannak kockázatai. A megfelelő jelölt számára azonban a minimálisan invazív szelepcsere lehet a legjobb megoldás egy potenciálisan életveszélyes állapotra.
Milyen billentyűket lehet cserélni nyitott szívműtét nélkül?
Mind a négy szívbillentyű cserélhető nyitott szívműtét nélkül. Szerint a
Aortabillentyű
Az aortabillentyű lehetővé teszi a vér szivattyúzását a bal kamrából az aortába, majd ki a test többi részébe.
A transzkatéteres aortabillentyű-csere (TAVR) eljárást gyakran aortabillentyű-szűkület esetén hajtják végre – a billentyű megmerevedése, amely megakadályozza annak megfelelő kinyílását, hogy elegendő véráramlást biztosítson.
Mitrális szelep
A mitrális billentyű lehetővé teszi, hogy a vér a szív bal pitvarából (felső kamrából) le a bal kamrába (alsó kamrába), a szív fő pumpálókamrájába haladjon.
A mitrális billentyű regurgitációja a leggyakoribb billentyűprobléma. Ez azt jelenti, hogy a szelep nem záródik szorosan, ami lehetővé teszi, hogy a vér visszafelé szivárogjon a bal pitvarba. Gyakran a szelep javításával kezelik, nem pedig cserével.
A transzkatéteres mitrális billentyűcsere (TMVR) egy különösen nagy kihívást jelentő katéter alapú eljárás a billentyű elhelyezkedése, mérete és konfigurációja miatt.
A
Tüdőbillentyű
A pulmonalis billentyű lehetővé teszi, hogy a jobb kamra vért pumpáljon a pulmonalis artériába, amely a vért a tüdőbe szállítja, ahol oxigénnel gazdagodik, mielőtt visszatérne a szívbe.
A tüdőbillentyű cserét továbbra is elsősorban nyílt műtéttel végzik, de
Tricuspid szelep
A tricuspidalis billentyű lehetővé teszi a vér áramlását a jobb pitvarból a jobb kamrába.
A
Ki a jó jelölt?
A transzkatéteres eljárások általában olyan személyek számára javasoltak, akik nem alkalmasak billentyűműtétre, vagy akiknek egyéb szívproblémái, gyengeségei vagy olyan egyidejűleg fennálló egészségügyi állapotai vannak, amelyek súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek a műtéten átesve.
Korábban a nyitott szívműtétet az aortabillentyű-javításhoz a fiatalabbak és az alacsony kockázattal rendelkezők kedvelték, míg az idősebbek számára a TAVR-t javasolták.
Azonban a
Hogyan cserélhető a billentyű nyitott szívműtét nélkül?
A transzkatéteres szelepcsere eljárásának részletei némileg változnak attól függően, hogy melyik szelepet cserélik. Más tényezők, mint például az általános szív- és érrendszeri egészség, szintén okozhatnak eltéréseket az eljárás végrehajtásában. A legtöbb esetben azonban az eljárások hasonlóak.
A transzkatéteres szelepcserét általában kórházban végzi kardiológus – egy szívbetegségek kezelésére szakosodott orvos. Az eljárás általában a következő lépéseket tartalmazza:
- Kaphat érzéstelenítőt, hogy alvásszerű állapotba kerüljön (általános érzéstelenítés), vagy olyan gyógyszert kaphat, amely álmossá és ellazulhat. Ezenkívül intravénásan gyógyszereket is kap, hogy megakadályozza a vérrögképződést az eljárás során és közvetlenül utána.
- A bemetszés az ágyékában történik, bár néha az első bemetszés a mellkasban vagy a kulcscsont környékén történik.
- Ezután egy vékony, rugalmas katétert helyeznek be az artériába, és óvatosan vezetik a szívbillentyűhöz, amelyet cserélni kell. A kardiológus echokardiográfiás képalkotást használ annak biztosítására, hogy a katéter a megfelelő pozícióba kerüljön.
- A csereszelep be van hajtva a katéterbe. Ez az új szelep sertés, tehén vagy emberi donor szövetéből áll majd.
- A katéter hegyén lévő ballon felfújódik, ami lehetővé teszi a kardiológus számára, hogy rögzítse az új szelepet. Egyes eljárások során a régi szelepet eltávolíthatják az új szelep behelyezése előtt.
- Amint a csereszelep rögzítve van, az orvos ellenőrzi a szelep szivárgását, és megbizonyosodik arról, hogy az új szelep és a szíve jól működik. Ha nincs azonnali probléma, a katétert eltávolítják, és a bemetszést lezárják.
Milyen a felépülés?
A rövidebb gyógyulás a transzkatéteres szelepcsere egyik fő előnye a sebészeti eljárásokkal szemben. Az eljárás után várhatóan egy ideig kórházban kell maradnia
A kórházból való kibocsátás előtt tájékoztatást kap a felépülési ütemtervéről és az esetleges tevékenységi korlátozásokról. Fontos tudni, hogy milyen mellékhatásokra kell figyelni, és hogyan kell reagálni.
Lehetséges, hogy néhány héten belül folytathatja szokásos tevékenységeinek nagy részét. De a nehézemelés és az erőteljes tevékenység még néhány hétig nem megengedett. Összehasonlításképpen, a nyitott szívműtét általában legalább 6-8 hét korlátozott aktivitást igényel.
Valószínűleg egy-két héttel a kórház elhagyása után meg kell keresnie a kardiológusát. Az eljárást követően több hónapig rendszeres nyomon követési időpontokra is szüksége lesz.
Az orvos szívrehabilitációt is előírhat, amely segíthet megtanítani Önnek a biztonságos testmozgást és a szív-egészséges életmód követését.
Mik a kockázatok?
A transzkatéteres szelepcsere fő kockázata a vérzés és az eljáráshoz használt véredény károsodása. Egyes esetekben egy szelep kicsúszhat a helyéről, vagy szivárogni kezdhet, ami utánkövetési eljárást igényelhet.
Kismértékben fennáll a vérrögképződés kockázata is, bár a kórházi kezelés során olyan gyógyszereket kell kapnia, amelyek megakadályozzák a vérrögképződést. Vérhígítót is felírhatnak Önnek a jövőbeni vérrögképződés megelőzésére.
Egy másik lehetséges kockázat az eljárást követően szívritmuszavar vagy szívritmuszavar kialakulása.
Mikor kell orvosi ellátást igénybe venni
Ha a gyógyulás során mellkasi kellemetlenséget vagy szívdobogásérzést tapasztal, azonnal forduljon orvoshoz.
Hívja a 911-et vagy a helyi segélyszolgálatot, ha súlyos mellkasi fájdalmat vagy légszomjat tapasztal.
Milyenek a kilátások?
A szelepcsere-technológia folyamatos fejlesztése és az eljárásokat végző kardiológusok tapasztalatának növekedése javítja az ilyen eljárásokon átesett emberek kilátásait. Egy 2021-es tanulmány szerint a TAVR után legalább 3 év túlélés valószínűsége valamivel több, mint
Egy 2022-es áttekintés azt sugallja, hogy a TMVR utáni 5 éves halálozási arány az
A transzkatéteres szelepcsere-eljárások számának növekedésével a túlélési arány valószínűleg nő.
Alsó vonal
Ha súlyos szívbillentyű-betegsége van, billentyűcserére lehet szüksége. Ez történhet nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárással, amely nem igényli a mellkas kinyitását. A transzkatéteres szelepcsereként ismert eljárásnak kevesebb a kockázata és gyorsabb a helyreállítási ideje. De nem mindenki számára alkalmas.
Ha egy orvos billentyűcsere műtétet javasol, fontolja meg, hogy megkérdezze őket a nyitott szívműtét és a transzkatéteres eljárás kockázatairól és előnyeiről, valamint arról, hogy melyik a legbiztonságosabb és legjobb megoldás az Ön számára.
