Szívbillentyű csere nyitott szívműtét nélkül

A szívbillentyűk helyettesíthetők nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárásokkal, amelyeknél nem szükséges a mellkas kinyitása. A transzkatéteres szelepcsereként ismert eljárásnak kevesebb a kockázata és gyorsabb a helyreállítási ideje.

A sebész tartja a katéter végét, amelyet egy minimálisan invazív szívbillentyű-pótlási eljárás során használnak.
Fotó: Kent Nishimura/The Denver Post a Getty Images segítségével

Szívének négy szelepe van, amelyek szabályozott módon nyílnak és zárnak, hogy biztosítsák a vér megfelelő áramlását a szívkamráin keresztül. Néha egy szelep már nem tud teljesen kinyílni, vagy szorosan záródik, ami súlyosabb esetekben szívszövődményekhez vezethet.

Ha a sérült szelepet nem lehet megjavítani, előfordulhat, hogy ki kell cserélni. A szívbillentyűk helyettesíthetők nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárásokkal, amelyeknél nem szükséges a mellkas kinyitása.

A szelepjavításhoz használható minimálisan invazív lehetőség a katéteres eljárás. Ez azt jelenti, hogy vékony, rugalmas csövet (katétert) kell behelyezni az ágyéki artériába, amelyet azután az érintett szívbillentyűhöz kell csavarni. A katéter speciális eszközökkel van felszerelve, amelyek lehetővé teszik a sebész számára a sérült szívbillentyű cseréjét.

De nem mindenki jelentkezik ilyen típusú eljárásra. Ezenkívül, mint minden orvosi eljárásnak, ennek is vannak kockázatai. A megfelelő jelölt számára azonban a minimálisan invazív szelepcsere lehet a legjobb megoldás egy potenciálisan életveszélyes állapotra.

Milyen billentyűket lehet cserélni nyitott szívműtét nélkül?

Mind a négy szívbillentyű cserélhető nyitott szívműtét nélkül. Szerint a American Heart Associationa leggyakrabban cserélt billentyűk az aorta és a mitralis billentyűk, míg a pulmonalis és a tricuspidalis billentyűket ritkán cserélik.

Aortabillentyű

Az aortabillentyű lehetővé teszi a vér szivattyúzását a bal kamrából az aortába, majd ki a test többi részébe.

A transzkatéteres aortabillentyű-csere (TAVR) eljárást gyakran aortabillentyű-szűkület esetén hajtják végre – a billentyű megmerevedése, amely megakadályozza annak megfelelő kinyílását, hogy elegendő véráramlást biztosítson.

Mitrális szelep

A mitrális billentyű lehetővé teszi, hogy a vér a szív bal pitvarából (felső kamrából) le a bal kamrába (alsó kamrába), a szív fő pumpálókamrájába haladjon.

A mitrális billentyű regurgitációja a leggyakoribb billentyűprobléma. Ez azt jelenti, hogy a szelep nem záródik szorosan, ami lehetővé teszi, hogy a vér visszafelé szivárogjon a bal pitvarba. Gyakran a szelep javításával kezelik, nem pedig cserével.

A transzkatéteres mitrális billentyűcsere (TMVR) egy különösen nagy kihívást jelentő katéter alapú eljárás a billentyű elhelyezkedése, mérete és konfigurációja miatt.

A 2021-es tanulmány azt sugallja, hogy a mitrális billentyű-javítással kapcsolatos korlátok és kihívások miatt a TMVR fejlődése megváltoztathatja a helyzetet azoknak az egyéneknek, akiknél ez a gyakori állapot súlyos formái vannak.

Tüdőbillentyű

A pulmonalis billentyű lehetővé teszi, hogy a jobb kamra vért pumpáljon a pulmonalis artériába, amely a vért a tüdőbe szállítja, ahol oxigénnel gazdagodik, mielőtt visszatérne a szívbe.

A tüdőbillentyű cserét továbbra is elsősorban nyílt műtéttel végzik, de közelmúltbeli fejlesztések a transzkatéteres pulmonalis billentyűcsere (TPVR) esetében egyre több lehetőséget kínálnak az orvosoknak.

Tricuspid szelep

A tricuspidalis billentyű lehetővé teszi a vér áramlását a jobb pitvarból a jobb kamrába.

A 2022-es tanulmány megjegyzi, hogy a sebészi tricuspidalis billentyűcsere ritka. A transzkatéteres tricuspidalis billentyűcsere azonban reményt ad azoknak az embereknek, akik nem végezhetnek nyitott szívműtétet.

Ki a jó jelölt?

A transzkatéteres eljárások általában olyan személyek számára javasoltak, akik nem alkalmasak billentyűműtétre, vagy akiknek egyéb szívproblémái, gyengeségei vagy olyan egyidejűleg fennálló egészségügyi állapotai vannak, amelyek súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek a műtéten átesve.

Korábban a nyitott szívműtétet az aortabillentyű-javításhoz a fiatalabbak és az alacsony kockázattal rendelkezők kedvelték, míg az idősebbek számára a TAVR-t javasolták.

Azonban a 2020-as jelentés azt sugallja, hogy a TAVR megfelelő lehet az alacsony kockázatú egyének számára is.

Hogyan cserélhető a billentyű nyitott szívműtét nélkül?

A transzkatéteres szelepcsere eljárásának részletei némileg változnak attól függően, hogy melyik szelepet cserélik. Más tényezők, mint például az általános szív- és érrendszeri egészség, szintén okozhatnak eltéréseket az eljárás végrehajtásában. A legtöbb esetben azonban az eljárások hasonlóak.

A transzkatéteres szelepcserét általában kórházban végzi kardiológus – egy szívbetegségek kezelésére szakosodott orvos. Az eljárás általában a következő lépéseket tartalmazza:

  • Kaphat érzéstelenítőt, hogy alvásszerű állapotba kerüljön (általános érzéstelenítés), vagy olyan gyógyszert kaphat, amely álmossá és ellazulhat. Ezenkívül intravénásan gyógyszereket is kap, hogy megakadályozza a vérrögképződést az eljárás során és közvetlenül utána.
  • A bemetszés az ágyékában történik, bár néha az első bemetszés a mellkasban vagy a kulcscsont környékén történik.
  • Ezután egy vékony, rugalmas katétert helyeznek be az artériába, és óvatosan vezetik a szívbillentyűhöz, amelyet cserélni kell. A kardiológus echokardiográfiás képalkotást használ annak biztosítására, hogy a katéter a megfelelő pozícióba kerüljön.
  • A csereszelep be van hajtva a katéterbe. Ez az új szelep sertés, tehén vagy emberi donor szövetéből áll majd.
  • A katéter hegyén lévő ballon felfújódik, ami lehetővé teszi a kardiológus számára, hogy rögzítse az új szelepet. Egyes eljárások során a régi szelepet eltávolíthatják az új szelep behelyezése előtt.
  • Amint a csereszelep rögzítve van, az orvos ellenőrzi a szelep szivárgását, és megbizonyosodik arról, hogy az új szelep és a szíve jól működik. Ha nincs azonnali probléma, a katétert eltávolítják, és a bemetszést lezárják.

Milyen a felépülés?

A rövidebb gyógyulás a transzkatéteres szelepcsere egyik fő előnye a sebészeti eljárásokkal szemben. Az eljárás után várhatóan egy ideig kórházban kell maradnia néhány nap miközben a szívműködését figyelik.

A kórházból való kibocsátás előtt tájékoztatást kap a felépülési ütemtervéről és az esetleges tevékenységi korlátozásokról. Fontos tudni, hogy milyen mellékhatásokra kell figyelni, és hogyan kell reagálni.

Lehetséges, hogy néhány héten belül folytathatja szokásos tevékenységeinek nagy részét. De a nehézemelés és az erőteljes tevékenység még néhány hétig nem megengedett. Összehasonlításképpen, a nyitott szívműtét általában legalább 6-8 hét korlátozott aktivitást igényel.

Valószínűleg egy-két héttel a kórház elhagyása után meg kell keresnie a kardiológusát. Az eljárást követően több hónapig rendszeres nyomon követési időpontokra is szüksége lesz.

Az orvos szívrehabilitációt is előírhat, amely segíthet megtanítani Önnek a biztonságos testmozgást és a szív-egészséges életmód követését.

Mik a kockázatok?

A transzkatéteres szelepcsere fő kockázata a vérzés és az eljáráshoz használt véredény károsodása. Egyes esetekben egy szelep kicsúszhat a helyéről, vagy szivárogni kezdhet, ami utánkövetési eljárást igényelhet.

Kismértékben fennáll a vérrögképződés kockázata is, bár a kórházi kezelés során olyan gyógyszereket kell kapnia, amelyek megakadályozzák a vérrögképződést. Vérhígítót is felírhatnak Önnek a jövőbeni vérrögképződés megelőzésére.

Egy másik lehetséges kockázat az eljárást követően szívritmuszavar vagy szívritmuszavar kialakulása.

Mikor kell orvosi ellátást igénybe venni

Ha a gyógyulás során mellkasi kellemetlenséget vagy szívdobogásérzést tapasztal, azonnal forduljon orvoshoz.

Hívja a 911-et vagy a helyi segélyszolgálatot, ha súlyos mellkasi fájdalmat vagy légszomjat tapasztal.

Milyenek a kilátások?

A szelepcsere-technológia folyamatos fejlesztése és az eljárásokat végző kardiológusok tapasztalatának növekedése javítja az ilyen eljárásokon átesett emberek kilátásait. Egy 2021-es tanulmány szerint a TAVR után legalább 3 év túlélés valószínűsége valamivel több, mint 60%.

Egy 2022-es áttekintés azt sugallja, hogy a TMVR utáni 5 éves halálozási arány az 24,5%. A kutatók azonban megjegyzik, hogy a transzkatéteres billentyűcserén átesett személyek általában idősebbek és betegebbek, mint a műtéten átesettek, és ez befolyásolhatja a kilátásokat.

A transzkatéteres szelepcsere-eljárások számának növekedésével a túlélési arány valószínűleg nő.

Alsó vonal

Ha súlyos szívbillentyű-betegsége van, billentyűcserére lehet szüksége. Ez történhet nyitott szívműtéttel vagy kevésbé invazív eljárással, amely nem igényli a mellkas kinyitását. A transzkatéteres szelepcsereként ismert eljárásnak kevesebb a kockázata és gyorsabb a helyreállítási ideje. De nem mindenki számára alkalmas.

Ha egy orvos billentyűcsere műtétet javasol, fontolja meg, hogy megkérdezze őket a nyitott szívműtét és a transzkatéteres eljárás kockázatairól és előnyeiről, valamint arról, hogy melyik a legbiztonságosabb és legjobb megoldás az Ön számára.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *