Áttekintés
Mi az a tüdőtérfogat-csökkentő műtét?
A tüdőtérfogat-csökkentési műtét (LVRS) egy sebészeti eljárás a beteg, emphysemás tüdőszövet eltávolítására. Ez az eljárás csökkenti a túlfújt tüdő méretét, és lehetővé teszi a megmaradt, gyakran funkcionálisabb tüdő tágulását (növekedését).
Tüdőtérfogat-csökkentő műtétet alkalmaznak néhány olyan betegnél, akiknél súlyos tüdőtágulás, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) gyakori típusa, mozgáskorlátozott légszomj (légszomj, nehéz légzés) szenvednek, és súlyos légcsillapítás jelei vannak (a levegő „beszorult” a tüdőben. tüdőtágulás vagy más tüdőbetegség miatt nem tud kijutni).
Az emfizéma egy folyamatos és progresszív betegség, amelyet nagyrészt a dohányzás okoz. A betegség károsítja a tüdőt, és megnehezíti a légzést.
Ki jelölt a tüdőtérfogat-csökkentő műtétre?
A tüdőtérfogat-csökkentő műtétről kimutatták, hogy egyes betegeknél javítja a légzési képességet, a tüdőkapacitást és az általános életminőséget. Ennek a műtétnek a hatékonysága a beteg szövet helyétől vagy kiterjedésétől, valamint a páciens terheléstűrő képességétől és műtéttűrő képességétől függ.
A tüdőtérfogat-csökkentési műtét megfelelő kezelés lehet a meghatározott kritériumoknak megfelelő kiválasztott betegek számára. A National Emphysema Treatment Trial (NETT) vizsgálatának eredményei, amelyet először 2003-ban tettek közzé, a betegek négy alcsoportját azonosították, akiknek különböző kockázatai és előnyei voltak az LVRS-nek:
- 1. csoport: Főleg felső lebeny emfizéma és alacsony terhelés. Ezek a betegek nagyobb valószínűséggel élnek tovább, és nagyobb valószínűséggel működnek jobban LVRS után, mint az orvosi kezelés után. Ez a betegcsoport részesülhet a legtöbb előnyben az LVRS-ből, összehasonlítva a többi betegcsoporttal.
- 2. csoport: Többnyire felső lebeny emfizéma és nagy terhelés. Ezek a betegek nagyobb valószínűséggel működnek jobban LVRS után, mint az orvosi kezelés után.
- 3. csoport: Diffúz emfizéma és alacsony terhelés. Ezeknek a betegeknek a túlélési aránya és funkciója hasonló az LVRS után, mint az orvosi kezelés után.
- 4. csoport: Diffúz emfizéma és nagy terhelési kapacitás. Ezeknek a betegeknek rosszabb a túlélési aránya az LVRS után, mint az orvosi kezelés után, és úgy tűnik, hogy nem részesülnek előnyben a műtétből.
Az 1. csoportba tartozó betegek a legjobb jelöltek az LVRS-re. Mellkassebésze és pulmonológusa (tüdő- és légutak kezelésére szakosodott orvos) megbeszéli az Ön kezelési lehetőségeit, hogy meghatározza az Ön számára legjobb kezelést.
Az eljárás részletei
Milyen vizsgálatok szükségesek annak megállapításához, hogy szükség van-e tüdőtérfogat-csökkentő műtétre?
Kezelőorvosa a következő tesztek elvégzésével megállapíthatja, hogy az LVRS megfelelő kezelés-e az Ön számára:
- Mellkas röntgen
- Tüdőfunkciós vizsgálatok
- Artériás vérgáz (a vér szén-dioxid- és oxigénszintjének mérésére)
- Elektrokardiogram (EKG)
- Nagy felbontású számítógépes tomográfia
- Oxigén titrálás
- Hat perc séta
- Kardiopulmonális terhelési teszt
- Jobb szív katéterezése (csak ha további vizsgálatok szükségesek)
- Szív stresszteszt
- Pulmonológus konzultáció
Hogyan fejeződik be a tüdőtérfogat-csökkentő műtét?
Az LVRS célja az egyes tüdők akár 30 százalékának eltávolítása, ezáltal a tüdő kisebb lesz, és jobb működést tesz lehetővé. A tüdőtérfogat-csökkentő műtét elvégezhető sternotomiával vagy egy minimálisan invazív technikával, az úgynevezett thoracoscopiával. Sebésze gondosan értékelni fogja Önt, hogy meghatározza a legbiztonságosabb sebészeti megközelítést egészségügyi állapotának kezelésére.
- Sternotomia: A középső sternotomia során a szegycsontot átvágják a mellkas kinyitásához. Ebben az eljárásban mindkét tüdő (kétoldalú megközelítés) egyszerre csökken.
- Torakoszkópia: Egy minimálisan invazív technika, a thoracoscopia 3-5 kis bemetszést igényel a mellkas mindkét oldalán, a bordák között. Az egyik bemetszésen keresztül videoszkópot helyeznek be, hogy a sebész lássa a tüdőt. Tűzőt és markolót helyeznek be a többi bemetszésbe, és eltávolítják a tüdő legsérültebb területeit. A tűzőgép a megmaradt tüdő visszazárására szolgál.
A torakoszkópia használható az egyik (egyoldali) vagy mindkét tüdő (kétoldali) műtétére, és lehetővé teszi a sebész számára a tüdő bármely részének felmérését és reszekcióját (kivágását).
Kockázatok/előnyök
Mik a tüdőtérfogat-csökkentő műtét előnyei és kockázatai?
A National Emphysema Treatment Trial (NETT) eredményei megerősítik, hogy az LVRS előnyös azoknál a betegeknél, akiknek túlnyomórészt felső lebeny-betegségük van, és alacsony a megterhelési kapacitásuk, összehasonlítva az orvosi kezeléssel. Bár egyes betegeknél hatásos, a tüdőcsökkentési műtét kockázatokkal jár, beleértve:
- Levegőszivárgás (amikor levegő szivárog a tüdőszövetből, a varratsorból a mellüregbe)
- Tüdőgyulladás vagy fertőzés
- Stroke
- Vérzés
- Szívroham
- Halál (a fenti szövődmények egyikének súlyosbodása miatt)
Vannak-e alternatívák a tüdőtérfogat csökkentésére szolgáló műtét helyett?
Jelenleg olyan megközelítéseket vizsgálnak, amelyek endobronchiális billentyűket használnak a tüdőtérfogat csökkentésére anélkül, hogy bemetszésekre lenne szükség. Ezeket a szelepeket bronchoszkópiával a tüdő belsejébe helyezik. A bronchoszkópia során egy hosszú, vékony csövet, amelyet bronchoszkópnak neveznek, az orron vagy a szájon keresztül vezetnek át a légutakon, amíg szükséges. Egy kis kamera a képeket a televízió monitorjára küldi.
Helyreállítás és Outlook
Mennyi ideig leszek kórházban tüdőcsökkentési műtét után?
A tüdőcsökkentést követően 5-10 napig kórházban kell maradnia. A tüdőrehabilitáció általában a műtét utáni első 4-6 héten belül kezdődik, és nagyon fontos része a gyógyulásnak.
Discussion about this post