A Vibrio parahaemolyticus egy gram-negatív enterális baktérium, amely ugyanabból a családból származik, amely kolerát okoz. Ez a fajta baktérium bőségesen megtalálható a part menti vizeken az egész világon.
Milyen betegségeket okoz a Vibrio parahaemolyticus?
A Vibrio parahaemolyticus egy bélfertőzés, és általában gyomor-bélrendszeri zavarokat, például hasmenést és görcsöket okoz. Egyes esetekben hányinger, hányás, láz és fejfájás is előfordulhat.
Esetenként ez a betegség vérhasszerű betegségként is megnyilvánulhat véres vagy nyálkás széklettel, magas lázzal és magas fehérvérsejtszámmal, de általában a betegség csak két-három napig tart. A Vibrio parahaemolyticus betegség a nyári hónapokban a leggyakoribb.
Milyen ételeket társítanak általában a Vibrio parahaemolyticus ételmérgezéshez?
Ez a betegség leggyakrabban nyers vagy nem megfelelően főtt tenger gyümölcsei fogyasztásával jár, vagy bármilyen olyan étellel, amely a nyers tenger gyümölcsei vagy a szennyezett víz kezelésével szennyezett. Ez a betegség elsősorban a nyers osztriga fogyasztásával függ össze.
Más vibrációk is betegségeket okozhatnak
A vibrio családból számos más baktérium is okozhat hasmenést, köztük a V. chloerae, V. fluvialis, V. furnissii és V. hollisae. A seb típusú fertőzésekkel összefüggő szepticémiás betegséget a V. hollisae, a V. alginolyticus és a V. damsela fertőzésekkel társították.
Kórélettan
A V. parahaemolyticus különböző utakon fertőzheti meg a gazdaszervezetet. Amikor az emberek fertőzött tenger gyümölcseit esznek, azok közvetlenül érintkeznek a gyomor-bélrendszerükkel. A baktériumok nyílt sebbe is bejuthatnak sós víz hatására. Súlyos esetekben és a társbetegségekben szenvedőknél a baktériumok a gazdaszervezetbe kerülve tovább terjedhetnek a vérben. A V. parahaemolyticus számos virulenciafaktorral rendelkezik, amelyek hasonlóak más baktériumokhoz. A V. parahaemolyticus fő virulenciafaktora azonban a hőstabil közvetlen hemolizin (TDH). A TDH a klinikai minták többségében (88-96%) jelen van, de a V. parahaemolyticus természetes populációinak csak körülbelül 1%-ában. Ennek ellenére a TDH-t fő virulenciafaktorként azonosították. A specifikus mechanizmus, amellyel a TDH gastroenteritist okoz, nem teljesen ismert. A TDH egy pórusképző toxin, és a kutatók azt feltételezik, hogy ez összefüggésbe hozható a gyomor-bélrendszeri tüneteket okozó képességével. A V. parahaemolyticus a TDH virulencia faktoron kívül 3-as típusú szekréciós rendszert is alkalmaz, hasonlóan más Gram-negatív baktériumokhoz. Virulencia-tényezői ellenére a V. parahaemolyticus fertőzések többsége csak önkorlátozó enteritist okoz.
Lappangási idő
A Vibrio parahaemolyticus lappangási ideje általában 12-24 óra, de 4-96 óra is lehet, átlagosan 15 óra.
A Vibrio Parahaemolyticus epidemiológiája
Ez a szervezet nem fertőzhető emberről emberre. A Vibrio parahaemolyticus megbetegedései általában a nyári hónapokban fordulnak elő, mert a szervezet szabadon lebegve megtalálható a part menti vizekben, valamint halakban és kagylókban. A hűvösebb hónapokban a szervezet általában iszapban vagy sárban található a tengeri környezet alján.
Diagnózis
A Vibrio parahaemolyticust a Kanagawa Vibrio izolálásával diagnosztizálják, amely sókedvelő, és a „Kanagawa-jelenségként” ismert hemolitikus reakció egyik jellemzője. Tizenkét különálló „O” antigéncsoportot és körülbelül hatvan különböző „K” antigéntípust azonosítottak ezzel a szervezettel. A diagnózist megerősítheti a Kanagawa vibriók jelenléte a beteg székletében vagy az ételben.
Kezelési módszer
A kezelés az esetek többségében szupportív, ugyanúgy, mint a gastroenteritis legtöbb egyéb oka esetében. A megfelelő kezdeti lépések közé tartozik az intravénás folyadékpótlás és az elektrolit-rendellenességek korrekciója. A fertőzés tipikus lefolyása önmagától korlátozott, és a legtöbb esetben nem igényel további kezelést. A motilitást gátló szerek nem ajánlottak hasmenés kezelésére. Súlyosabb esetekben, mint például sebfertőzések és szepszis, antibiotikus kezelés javasolt. Nem végeztek kiterjedt vizsgálatokat, amelyek kifejezetten a V. parahaemolyticus fertőzés antibiotikum-kezelésére vonatkoznának. Az ajánlások más Vibrio fajok kezelésével kapcsolatos vizsgálatokon alapulnak. Ha a betegnek különösen súlyos gastroenteritise van, a doxiciklin a választott antibiotikum. Szövődménymentes sebfertőzések esetén minociklinnel vagy doxiciklinnel kell kezelni. Megfontolható egy harmadik generációs cefalosporin hozzáadása, ha a sebfertőzés súlyos, vagy ha a betegnél jelentős a szepszis kockázata (májbetegsége, alkoholizmusa vagy cukorbetegsége van). Súlyos esetekben a beteget további intravénás folyadékpótlásra és fertőző betegségekkel kapcsolatos konzultációra kell bevinni a kórházba. Az enyhe esetek hemodinamikailag stabil beteg esetén a sürgősségi osztályon kezelhetők és megfigyelhetők. Ha a beteg stabil marad, és nincsenek szepszisre utaló jelek, elbocsáthatják.
A V. parahaemolyticus fertőzés megelőzése hasonló más élelmiszer eredetű betegségekhez. A tenger gyümölcseit megfelelően kell tárolni, és fogyasztás előtt megfelelően főzni kell. A Center for Disease Control and Prevention azt javasolja, hogy ne fogyasszunk nyers osztrigát vagy más kagylót, különösen a veszélyeztetett populációkban. Ezenkívül a nyílt sebekkel rendelkező embereknek kerülniük kell a sós vagy sós vízzel való érintkezést.
Discussion about this post