A Hodgkin-limfóma egy olyan ráktípus, amely a nyirokrendszerből indul ki. A nyirokrendszer az immunrendszerünk része. A Hodgkin-limfóma akkor alakul ki, amikor a kóros fehérvérsejtek (limfociták) kontrollálatlanul növekednek, gyakran megnagyobbodott nyirokcsomókat képezve. A Hodgkin-limfóma egyik legfontosabb jellemzője a Reed-Sternberg-sejtek jelenléte, amelyek segítenek megkülönböztetni a Hodgkin-limfómát a limfóma más típusaitól.
A Hodgkin-limfóma kimutatható vérvizsgálattal? A rövid válasz: nem, a vérvizsgálatokkal nem lehet egyértelműen kimutatni a Hodgkin-limfómát.
A Hodgkin-limfóma a nyirokrendszerben fordul elő, és gyakran okoz duzzadt nyirokcsomókat, megmagyarázhatatlan lázat, éjszakai izzadást és fogyást. Az orvosok többféle vizsgálatot alkalmaznak, hogy megtalálják e tünetek okát, és döntsenek a kezelésről.
A patológusok a Hodgkin-limfómát úgy azonosítják, hogy a nyirokcsomószövetben jellegzetes rákos sejteket találnak. A nyirokcsomó excizíciós biopsziája megőrzi a szövetek felépítését, és lehetővé teszi az immunhisztokémiai festést, amely segít a patológusoknak azonosítani a Reed Sternberg-sejteket és osztályozni az altípust. A vérvizsgálatok ritkán tartalmazzák a Hodgkin-limfómát meghatározó rosszindulatú sejteket, és a rutin vérvizsgálat nem rendelkezik a betegség bizonyításához szükséges specificitással és érzékenységgel. Az orvosi irányelvek és a rákközpontok ezért a szövetvizsgálatot tekintik a diagnosztikai arany standardnak.
Mit mutathat ki a vérvizsgálat, és miért rendelnek az orvosok vérvizsgálatot
Az orvosok az értékelés korai szakaszában vérvizsgálatot rendelnek, hogy klinikai információkat gyűjtsenek, segítsenek a biztonságos eljárások megtervezésében, és irányítsák a további vizsgálatokat. A teljes vérkép vizsgálata a vörösvértestek számát, a hemoglobinkoncentrációt, a vérlemezkeszámot és a fehérvérsejtek számát differenciálvérsejtszámmal együtt méri. Az orvosok a teljes vérkép eredményeit a vérszegénység, az alacsony limfocitaszám vagy más olyan elváltozások kimutatására használják, amelyek csontvelő érintettséget vagy szisztémás betegséget tükrözhetnek. Az orvosok vérkémiai vizsgálatokat rendelnek a vesefunkció, a májfunkció, az elektrolitok és a bilirubin mérésére, amikor a klinikusoknak meg kell tervezniük a gyógyszeradagolást vagy ellenőrizniük kell a szervkárosodást. Az orvosok laktát-dehidrogenázt mérnek, amikor a klinikusok azt gyanítják, hogy a daganatsejtek gyorsan szaporodnak és nagy arányban pusztulnak. Az orvosok a szisztémás gyulladás számszerűsítésére mérik a vörösvértest-süllyedés sebességét és a C-reaktív fehérjét, amikor a tünetek gyulladásos folyamatra utalnak.
Az orvosok a kóros véreredményeket inkább nyomként, mintsem a Hodgkin-limfóma bizonyítékaként értelmezik. A vérszegénység és az alacsony limfocitaszám krónikus gyulladás vagy csontvelő érintettség miatt is megjelenhet. A vérlemezkeszám emelkedése a gyulladásra adott válaszként jelentkezhet. A laktát-dehidrogenáz, a béta-kettes mikroglobulin, a vörösvérsejt-süllyedési sebesség vagy a C-reaktív fehérje magas értékei egyes betegeknél a betegség magas aktivitását jelezhetik, de ugyanezek az eredmények előfordulhatnak fertőzés, autoimmun betegség, vesebetegség és más rákos megbetegedések esetén is. A klinikusok ezért a kóros teszteredmények alapján döntik el, hogy milyen képalkotó vizsgálatokat és szövetmintavételi eljárásokat végezzenek a következőkben.
A végleges diagnózist felállító vizsgálatok és az orvosok Hodgkin-limfóma stádiumbeosztása
A sebészek kimetszett nyirokcsomó biopsziát végeznek, hogy szövetet nyerjenek, amely lehetővé teszi a patológusok számára a végleges diagnózis felállítását és a limfóma altípusának meghatározását. A patológusok mikroszkópos vizsgálatot, immunhisztokémiát és néha molekuláris teszteket használnak a Hodgkin-limfóma megerősítésére. Az orvosok komputertomográfiás vizsgálatokat és komputertomográfiával kombinált pozitronemissziós tomográfiát használnak az érintett nyirokcsomócsoportok és szervek lokalizálására, valamint a betegség stádiumának meghatározására. A klinikusok a csontvelő mintavételt különleges helyzetekre tartják fenn, különösen akkor, ha a komputertomográfiával kombinált pozitronemissziós tomográfia nem áll rendelkezésre, vagy ha a csontvelő érintettségével kapcsolatos klinikai aggodalom továbbra is nagy. Az orvosok a szöveti leleteket, a képalkotó eljárások eredményeit és a laboratóriumi adatokat kombinálják a stádium meghatározásához és a kezelés megtervezéséhez.
Hogyan használják az orvosok a vérvizsgálatokat a diagnózis után
Az onkológusok vérvizsgálatokat használnak a szervfunkciók kezelés előtti ellenőrzésére és a kezelés toleranciájának nyomon követésére a terápia során. A teljes vérkép ellenőrzése irányadó az alacsony vérsejtszám kezelésében a kemoterápia során. Az orvosok a terápia során a gyógyszeradagolás beállítása és a toxicitás észlelése érdekében megismétlik a májfunkciós és a vesefunkciós vizsgálatokat. Az orvosok a szisztémás aktivitás követésére válogatott vérmarkereket használnak, amikor a klinikusok előrehaladott betegséget kezelnek vagy követnek, de a képalkotó vizsgálatok továbbra is a fő módszer a kezelésre adott válasz mérésére.
A vérvizsgálat korlátai és gyakori kihívásai
A vérvizsgálati eltéréseknek nincs specifitása, és félrevezethetnek, ha a klinikusok nem a klinikai kontextusban értelmezik az eredményeket. Az emelkedett fehérjemarkerek, mint például a béta-kettes mikroglobulin, inkább csökkent veseműködést vagy krónikus fertőzést tükrözhetnek, mint limfómát. A normális vérvizsgálati értékek nem zárják ki a lokalizált vagy korai Hodgkin-limfómát. Az orvosok ezért nem hagyatkoznak kizárólag a vérvizsgálatokra a diagnosztikai döntések meghozatalakor.
Összefoglalva, a vérvizsgálatok fontos klinikai támpontokat nyújtanak, és segítenek az orvosoknak a szervműködés értékelésében, a biztonságos eljárások megtervezésében és a kezelés nyomon követésében. A vérvizsgálatok nem helyettesíthetik a nyirokcsomószövet vizsgálatát a Hodgkin-limfóma diagnosztizálásában. A Hodgkin-limfóma megerősítéséhez és az altípus osztályozásához elengedhetetlen a nyirokcsomóbiopszia és a patológiai vizsgálat. Ha tartós vagy aggasztó tünetei vannak, időben kérjen klinikai kivizsgálást, amely magában foglalja a fizikális vizsgálatot, vérvizsgálatokat, képalkotó vizsgálatokat és – ha indokolt – szövetmintavételt.
Discussion about this post