A nagylábujj ízületének duzzadását és fájdalmát okozó állapotok

A sérüléssel nem járó fájdalom és duzzanat a nagylábujj ízületében korlátozza a mozgást és szorongást okoz. Íme a nagylábujj ízületének fájdalmát és duzzanatát kiváltó okok.

A nagylábujj ízületének duzzadását és fájdalmát okozó állapotok és betegségek

1. Köszvény

A köszvény a felnőtteknél a nagylábujj ízületének akut, nem traumás duzzanatának és fájdalmának leggyakoribb oka. A köszvény egy gyulladásos ízületi gyulladás, amelyet az ízületben lerakódó mononátrium-urát kristályok váltanak ki. Ezek a kristályok akkor alakulnak ki, amikor a vérben a húgysavszint túl magasra emelkedik – ezt a állapotot hiperurikémiának nevezik. A húgysav a purinok bomlásterméke – ezek olyan kémiai vegyületek, amelyek természetesen megtalálhatók a szervezetben és számos élelmiszerben, például a vörös húsokban, a belsőségekben, a kagylókban és az alkoholban (különösen a sörben). Amikor a vesék nem tudnak elegendő húgysavat kiválasztani, vagy amikor a szervezet túl sokat termel belőle, a felesleges húgysav kristályosodik és lerakódik a hűvösebb perifériás ízületekben, amelyek közül a nagylábujj ízülete a leggyakoribb helyszín.

2. Pseudo-köszvény (kalcium-pirofoszfát-lerakódási betegség)

A pszeudoköszvény egy kristályos ízületi gyulladás, amely nagyon hasonlít a köszvényre, de más mechanizmusból ered. A pszeudoköszvényben a kalcium-pirofoszfát-dihidrát (CPPD) kristályok – az urátkristályok helyett – rakódnak le a porcban és az ízületi folyadékban, ami hirtelen ízületi gyulladásos rohamokat vált ki. A nagylábujj ízülete ritkábban érintett, mint a köszvény esetében, de a pszeudoköszvény ott is előfordulhat, és valóban előfordul, különösen idősebb felnőtteknél.

Az ok, amiért kalcium-pirofoszfát kristályok képződnek az ízületekben, nem teljesen ismert. A kialakuláshoz hozzájáruló tényezők közé tartozik az előrehaladott életkor, korábbi ízületi sérülés, hipomagneszémia, hiperparatireózis, haemochromatosis, hipofoszfatémia és hypothyreosis. A betegségnek családi formái is léteznek.

3. Szeptikus ízületi gyulladás (fertőző ízületi gyulladás)

A nagylábujj ízületében szeptikus ízületi gyulladás akkor alakul ki, amikor baktériumok – ritkábban gombák vagy más mikroorganizmusok – behatolnak az ízületi üregbe és ott szaporodnak. Az ebből eredő fertőzés súlyos gyulladást vált ki, amely kezelés nélkül gyorsan tönkreteheti a porcot és a csontot. A baktériumok általában a véráramon keresztül jutnak el az ízületbe egy távoli fertőzésből (például bőrfertőzés vagy húgyúti fertőzés), egy áthatoló seb révén, vagy az ízület közelében végzett orvosi beavatkozást követően.

A leggyakoribb kórokozó a Staphylococcus aureus, beleértve a meticillinrezisztens törzseket is. A streptococcus fajok is gyakran felelősek a fertőzésért. A szexuálisan aktív fiatal felnőttek körében a Neisseria gonorrhoeae a szeptikus ízületi gyulladás fontos kórokozója, bár ez inkább a nagyobb ízületeket érinti. Az intravénás kábítószer-használók körében a Gram-negatív baktériumok és a Pseudomonas aeruginosa játszanak nagyobb szerepet. A kockázati tényezők közé tartozik a diabetes mellitus, az immunszuppresszió, a rheumatoid arthritis, a láb bőrfertőzései (például lábgombásodás vagy diabéteszes lábfekélyek) és az intravénás kábítószer-használat.

A szeptikus ízületi gyulladás viszonylag ritka, becsült előfordulási gyakorisága az általános populációban évi 6 eset 100 000 főre. A nagylábujj ízülete nem tartozik a leggyakrabban fertőzött ízületek közé — a térd, a csípő és a váll a gyakoribb célpontok.

4. Rheumatoid arthritis

A rheumatoid arthritis egy krónikus autoimmun betegség, amelyben a szervezet immunrendszere tévesen támadja meg az ízületek szinoviális bélését az egész testben. A gyulladásos folyamat – amelyet aktivált T-sejtek, B-sejtek és a tumor nekrózis faktorral és interleukin-6-tal együtt járó gyulladásos molekulák kaszkádja hajt – az ízületi nyálkahártya megvastagodását, a porc erózióját és végül a csont pusztulását okozza. Bár a reumás ízületi gyulladás klasszikusan szimmetrikusan érinti az ízületeket, korai stádiumában aszimmetrikusan is jelentkezhet, és a láb metatarsophalangealis ízületei a legkorábbi és leggyakrabban érintett helyek közé tartoznak.

A rheumatoid arthritis oka a genetikai hajlam (különösen a HLA-DRB1 gén), a környezeti kiváltó tényezők (elsősorban a dohányzás), a hormonális tényezők, valamint esetlegesen bizonyos fertőzések kölcsönhatása, amelyek hajlamos egyéneknél immunrendszeri rendellenességeket válthatnak ki.

5. Pszoriázisos ízületi gyulladás

A pszoriázisos ízületi gyulladás egy gyulladásos ízületi betegség, amely egyes pszoriázisban szenvedő embereknél alakul ki. A pszoriázis egy krónikus bőrbetegség, amelyet pikkelyes, vörös foltok jellemeznek. A pszoriázisos ízületi gyulladásban az immunrendszer szabályozási zavara – amelyben az interleukin-17, az interleukin-23 és a tumor nekrózis faktor játszik kulcsszerepet – ízületi, ín- és szalaggyulladást okoz. A pszoriázisos ízületi gyulladás jellegzetes tünete a daktilitisz, azaz az egész lábujj vagy ujj diffúz, kolbászszerű duzzanata, amelyet az ín- és ízületi gyulladás egyidejűleg okoz.

A genetikai tényezők erősen befolyásolják a pikkelysömörös ízületi gyulladásra való hajlamot. A pikkelysömörben szenvedők körülbelül 30%-ánál alakul ki pikkelysömörös ízületi gyulladás; a pikkelysömörös ízületi gyulladásos esetek nagyjából 15%-ában az ízületek érintettek a nyilvánvaló bőrelváltozások megjelenése előtt vagy azok nélkül, ami megnehezíti a diagnózist.

6. Hallux rigidus (a nagylábujj ízületének osteoarthritise)

A hallux rigidus az első metatarsophalangealis ízület osteoarthritise – a nagylábujj ízületében a porc fokozatos kopása. A porc lebomlásával az alatta lévő csont felszínre kerül, és az ízületben csontkinövések (osteophyták) alakulnak ki, amelyek korlátozzák a mozgást és fájdalmat okoznak. Az ízületre nehezedő krónikus mechanikai terhelés, korábbi sérülések (akár régebbiak is), bizonyos lábformák (különösen a hosszú első lábközépcsont) és a nagylábujj ismételt túlnyújtása (amely bizonyos sportágakban és foglalkozásokban gyakori) mind felgyorsítják a degeneratív folyamatot.

A gyulladásos ízületi gyulladásokkal ellentétben a hallux rigidus nem immunrendszer által vezérelt folyamat; hanem a felhalmozódott mechanikai kopás és a szervezet nem megfelelő helyreállító reakciójának eredménye. Az életkor jelentős kockázati tényező, mivel a porc helyreállító képessége az idő múlásával csökken.

A hallux rigidus gyakori; ez a láb leggyakoribb ízületi betegsége. A tanulmányok becslései szerint a hallux rigidus az 50 év felettiek körülbelül 2,5%-ánál fordul elő, egyes becslések szerint pedig az idősebb felnőttek akár 10%-ánál is kimutatható röntgenfelvételen az első lábközépcsont-ujjízületi ízületi gyulladás. A hallux rigidus férfiaknál és nőknél nagyjából azonos arányban fordul elő. A hallux rigidusban a duzzanat általában időszakos és kevésbé heveny, mint a kristályos ízületi betegségeknél, és gyakran fokozott aktivitás utáni fájdalomrohamokat kísér.

7. Reaktív ízületi gyulladás

A reaktív ízületi gyulladás egy gyulladásos ízületi gyulladás, amely a test más részén, leggyakrabban az urogenitális vagy a gyomor-bél traktusban előforduló fertőzésre adott immunválaszként alakul ki. Maga az ízület nem fertőzött; inkább az immunrendszer fertőzésre adott válasza okoz steril gyulladást az ízületekben. A gyakori kiváltó kórokozók közé tartozik a Chlamydia trachomatis (urogenitális fertőzés), a Salmonella, a Shigella, a Campylobacter és a Yersinia (gyomor-bélrendszeri fertőzések).

Ez a betegség főként fiatal férfiaknál fordul elő. Genetikai hajlam is fennáll; a reaktív ízületi gyulladásban szenvedők körülbelül 60–80%-a hordozza a HLA-B27 antigént.

8. Hallux valgus (bunion) ízületi nyálkahártyagyulladással

A hallux valgus a bunion orvosi kifejezése – a nagylábujj ízületének szerkezeti deformitása, amelynek során a nagylábujj a második lábujj felé sodródik, miközben az első lábközépcsont feje a láb belső oldalán kifelé nyúlik. Ez a csontos kiemelkedés mechanikai ütközést okoz a lábbelivel, és idővel a kiemelkedés felett egy bursa – egy kis, folyadékkal töltött zsák – alakul ki, hogy párnázza azt. Amikor ez a bursa gyullad – egy adventív bursitis nevű állapot –, a nagylábujj ízülete feletti terület megduzzad, kivörösödik és heves fájdalmat okoz.

A hallux valgus deformitás genetikai hajlam, a láb mechanikája, valamint a lábujjakat összenyomó keskeny vagy hegyes lábbelik hosszantartó viselésének kombinációja miatt alakul ki. A hallux valgus nőknél sokkal gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál, elsősorban a lábbeli viselési szokások miatt. Magát a bursitist kiválthatja a cipő okozta dörzsölés, a hosszantartó gyaloglás vagy állás, vagy esetenként egy másodlagos bakteriális fertőzés, amely a csontos kiemelkedés feletti bőrrepedésen keresztül jut be.

A hallux valgus nagyon gyakori, a 18–65 éves felnőttek körülbelül 23%-ánál, a 65 év felettieknél pedig akár 35%-ánál fordul elő. Az esetek körülbelül 80%-át nők teszik ki. Bár nem minden bütyökkel rendelkező személynél alakul ki akut bursitis, a nyáktömlő gyulladása az egyik leggyakoribb oka az akut fájdalomrohamoknak azoknál, akiknél már korábban is fennállt a hallux valgus.

9. Sesamoiditis

A sesamoid csontok két apró, borsó nagyságú csont, amelyek az első lábközépcsont feje alatt, közvetlenül a nagylábujj ízülete alatt, a flexor hallucis brevis ínbe ágyazódnak. Ezek a csontok csigaként működnek az ín számára, viselik és osztják el a nagy nyomóerőket, amelyek a lábujj elrugaszkodásakor keletkeznek járás, futás és ugrás közben. A sesamoiditis a sesamoid csontok és a környező struktúrák – az inak, a porcok és a nyáktömlők – gyulladását jelenti, amely nem egyetlen akut sérülés, hanem ismétlődő mechanikai túlterhelés eredményeként alakul ki.

Azok a tevékenységek, amelyek ismétlődően terhelik a lábfejet – futás (különösen kemény felületeken), tánc, bizonyos ütős sportok, valamint olyan foglalkozások, amelyek hosszan tartó, a lábujjakon való állást igényelnek – gyakori kiváltó tényezők.

A sesamoiditis viszonylag ritka az általános populációban, de táncosok, távfutók és más, a lábfejet erősen terhelő sportolók esetében elismert foglalkozási kockázatnak számít.

10. Enteropátiás ízületi gyulladás

Az enteropátiás ízületi gyulladás a gyulladásos bélbetegségekkel – konkrétan a Crohn-betegséggel és a fekélyes vastagbélgyulladással – összefüggő gyulladásos ízületi gyulladás egyik formája. Az enteropátiás ízületi gyullatás a spondyloarthropathiák családjába tartozik, és akkor alakul ki, amikor a bélgyulladás által kiváltott immunszabályozási zavar átterjed az ízületekre. A bélgyulladást az ízületi betegséggel összekötő mechanizmus még nem teljesen ismert, de úgy gondolják, hogy a szivárgó bélfalból származó bakteriális antigének olyan immunválaszokat váltanak ki, amelyek keresztreagálnak az ízületi szövetekkel. Genetikai tényezők, különösen a HLA-B27 antigén, szintén közrejátszanak.

A perifériás enteropátiás ízületi gyulladás – amely leggyakrabban a nagylábujj ízületét érinti – két típusra osztható. Az első típus kevés nagy ízületet érint, általában összefügg a bélbetegség aktivitásával, és a bélgyulladás kontrollálásával megszűnik. A második típus öt vagy több ízületet érint szimmetrikusan, általában függetlenül alakul a bélbetegség aktivitásától, és inkább a reumás ízületi gyulladásra hasonlít.

A perifériás ízületi gyulladás a gyulladásos bélbetegségben szenvedők körülbelül 12%-ánál fordul elő, így ez a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás leggyakoribb extraintestinalis megnyilvánulása.

11. Kalcium-hidroxiapatit-lerakódási betegség

A kalcium-hidroxiapatit-lerakódásos betegség – más néven bázikus kalcium-foszfát-lerakódásos betegség – a kristályokkal kapcsolatos ízületi és lágyrész-gyulladás harmadik formája, amely megkülönböztethető a köszvénytől és a pszeudoköszvénytől. Ebben az állapotban a kalcium-hidroxiapatit-kristályok az ízület körüli lágyrészekben (ínszalagok, nyáktömlők és ízületi tokok) és esetenként magában az ízületben rakódnak le. Amikor a lerakódásból kristályok kerülnek a környező szövetekbe vagy az ízületi térbe, az neutrofilek és makrofágok által közvetített akut, intenzív gyulladásos reakciót vált ki.

Az ok, amiért a hidroxiapatit-kristályok bizonyos helyeken képződnek, nem teljesen tisztázott. Úgy tűnik, hogy a helyi szöveti hipoxia, a sejthalál és az öregedő vagy sérült szövetekben fellépő rendellenes kalcium-anyagcsere mind elősegítik a kristályok kialakulását. Ez az állapot középkorú és idősebb felnőtteknél gyakoribb, és a nőknél gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Szinte bármely ízület körüli területen előfordulhat; a váll (ahol a rotátorköpeny kalcifikált tendinitisét okozza) a leggyakrabban jelentett hely, de a láb – beleértve a nagylábujj ízülete körüli területet is – szintén szerepel a jelentésekben.