A váll- és karfájdalmak okai (nem sérülés miatt)

A váll- és karfájdalmak különféle okokból előfordulhatnak, még konkrét sérülés hiányában is. Ez az állapot gyakran mögöttes egészségügyi problémákból vagy ismétlődő megerőltetésekből fakad, amelyek a váll és a kar izmait, inait, ízületeit vagy idegeit érintik. A fájdalom mozgási és napi tevékenységi nehézségeket okoz.

A váll- és karfájdalmak gyakori okai (nem sérülés miatt)

1. Rotator mandzsetta íngyulladás

A rotátor mandzsetta íngyulladása akkor fordul elő, amikor a rotátor mandzsetta inai begyulladnak vagy irritálódnak. A forgó mandzsetta négy izomból és inakból áll, amelyek stabilitást és mozgást biztosítanak a vállnak. A túlzott használat, az ismétlődő mozdulatok vagy az öregedés mikroszakadásokhoz vezethet az inakban, gyulladást és fájdalmat okozva.

Diagnózis

Az orvos értékeli az olyan tüneteket, mint a tompa, sajgó fájdalom a vállban, amely a kar mozgásával súlyosbodik. Képalkotó vizsgálatok, például MRI vagy ultrahang, megerősíthetik az inak gyulladását vagy kis szakadásait. Fizikai vizsgák, például a Neer-féle ütközési teszt is használhatók.

A rotátorköpeny íngyulladás kezelése

– Pihenés és tevékenység módosítása: A vállat súlyosbító tevékenységek csökkentése segíti az inak gyógyulását.

– Fizikoterápia: Az erősítő gyakorlatok a forgó mandzsetta és a váll izmait célozzák a mobilitás helyreállítása érdekében.

– Gyógyszerek: A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) enyhítik a fájdalmat és a gyulladást.

– Szteroid injekciók: Súlyos esetekben a kortikoszteroid injekciók csökkenthetik a gyulladást.

2. Fagyott váll (tapadó capsulitis)

A befagyott váll akkor alakul ki, amikor a vállkapszula megvastagodik és megfeszül, ami korlátozza a mozgást. A pontos ok nem ismert, de ez az állapot gyakran más állapotok vagy műtétek miatti tartós mozdulatlanság után következik be. Ez az állapot gyakrabban fordul elő 40 és 60 év közötti egyéneknél, valamint cukorbetegségben vagy pajzsmirigybetegségben szenvedőknél.

Diagnózis

A befagyott váll (tapadó kapszulitisz) diagnosztizálásához az orvos megbeszéli a tüneteit és áttekinti a kórtörténetét. Az orvos a karok és a vállak fizikai vizsgálatát is elvégzi. Az orvos:

• Mozgassa a vállát minden irányba, hogy ellenőrizze a mozgási tartományát és azt, hogy van-e fájdalom a mozgás során. Az ilyen típusú vizsgálatot, amelyben az orvos megmozdítja a karját, a „passzív mozgástartomány” meghatározásának nevezik.
• Figyelje, hogyan mozgatja a vállát, hogy lássa az „aktív mozgástartományát”.
• Hasonlítsa össze a két mozgástípust! A befagyott vállú embereknek korlátozott az aktív és passzív mozgási tartománya.

Az orvos valószínűleg váll-röntgenfelvételt fog rendelni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a tünetek oka nem a váll egy másik problémája, például az ízületi gyulladás. Általában nincs szükség fejlett képalkotó vizsgálatokra, például mágneses rezonancia képalkotásra (MRI) és ultrahangra a befagyott váll diagnosztizálásához. De az orvos kérheti ezeket a képalkotó vizsgálatokat, hogy más problémákat keressen, például a rotátor mandzsetta szakadását.

Lefagyott váll (tapadó kapszulitisz) kezelése

– Fizikoterápia: A nyújtó és erősítő gyakorlatok fontosak a váll mozgékonyságának helyreállításában.

– Gyógyszerek: Az NSAID-ok segítenek a fájdalom kezelésében a korai szakaszban.

– Szteroid injekciók: A kortikoszteroidok csökkenthetik a gyulladást és javíthatják a mozgást.

– Manipuláció érzéstelenítés alatt: Súlyos esetekben a váll manipulálható az összenövések megszakítása érdekében, miközben a beteg szedáció alatt van.

3. Nyaki radiculopathia (becsípődött ideg)

A nyaki radikulopátia akkor fordul elő, amikor egy nyaki ideg összenyomódik vagy irritálódik, gyakran porckorongsérv, csontsarkantyú vagy a nyaki gerinc degeneratív elváltozása miatt. Ez az állapot a vállba, a karba vagy akár a kézbe sugárzó fájdalomhoz vezethet.

Diagnózis

A tünetek közé tartozik az éles fájdalom, bizsergő érzés, zsibbadás vagy gyengeség a karban. A diagnózis a következőkkel történik:

• Neurológiai vizsgálat: Izomerő-, reflex- és érzéstesztek.
• Képalkotó vizsgálatok: Az MRI vagy CT-vizsgálatok idegkompressziót mutatnak ki.
• Elektromiográfia (EMG): Méri az ideg- és izomműködést.

Cervicalis radiculopathia kezelése

– Konzervatív ellátás: a pihenés, a fizikoterápia és az NSAID-ok az első vonalbeli kezelések.

– Epidurális szteroid injekciók: A szteroid injekció enyhítheti az ideg körüli gyulladást.

– Sebészeti beavatkozás: Súlyos idegkompresszió esetén műtétre, például discectomiára vagy foraminotómiára lehet szükség.

4. Bursitis

A bursitis gyakran fordul elő a vállban az ismétlődő mozgások vagy nyomás miatt. Az öregedés, a rheumatoid arthritis és a fertőzések gyakori hozzájáruló tényezők.

Diagnózis

A tünetek közé tartozik a duzzanat és a fájdalom, amely mozgással súlyosbodik. A diagnózis a következőkkel történik:

• Fizikális vizsgálat: Duzzanat és csökkent mozgástartomány ellenőrzése.
• Képalkotó vizsgálatok: Az ultrahang vagy az MRI megerősítheti a bursa gyulladását.
• Leszívás: Bizonyos esetekben folyadékot lehet kivonni a bursából a fertőzés kizárása érdekében.

A bursitis kezelése:

– Pihenő és jeges alkalmazás: Segít csökkenteni a duzzanatot és a fájdalmat.

– NSAID-ok: Hatékonyan kezeli a gyulladást.

– Fizikoterápia: Javítja az ízületek működését.

– Aspirációs vagy kortikoszteroid injekciók: Súlyos gyulladás esetén.

5. Thoracic outlet szindróma

A mellkasi kivezetési szindróma akkor jelentkezik, amikor a mellkasi kimenetben – a kulcscsont és az első borda közötti térben – az erek vagy idegek összenyomódnak. Az okok közé tartozik a rossz testtartás, az ismétlődő karmozgások vagy anatómiai rendellenességek. A mellkasi kimeneti szindróma fájdalmat, zsibbadást és gyengeséget okozhat a vállban és a karban.

Diagnózis

Az orvosok olyan tüneteket értékelnek, mint a sajgó fájdalom, bizsergő érzés vagy elszíneződés a karban. A tesztek a következőket tartalmazzák:

• Fizikális vizsgálat: pulzusváltozások ellenőrzése a kar mozgatásakor.
• Képalkotó vizsgálatok: röntgensugarak vagy MRI-k a kompresszió azonosítására.
• Elektrodiagnosztikai tesztek: Az idegek működésének értékelése.

A thoracic outlet szindróma kezelése

– Testtartás korrekciója: a testtartás javítása csökkenti a kompressziót.

– Fizikoterápia: A váll- és nyakizmok nyújtására és erősítésére összpontosít.

– Sebészet: Súlyos esetekben dekompressziós műtétre lehet szükség.

6. Ízületi gyulladás

Az osteoarthritis vagy a rheumatoid arthritis érintheti a vállízületet, fájdalmat és ízületi merevséget okozva. Az osteoarthritis a porckopás eredménye, míg a rheumatoid arthritis egy autoimmun állapot, amely ízületi gyulladáshoz vezet.

Diagnózis

A tünetek közé tartozik az ízületi fájdalom, ízületi duzzanat és csökkent mozgás. A diagnosztikai módszerek a következők:

• Röntgen: Felfedi az ízületi tér szűkülését és a csontelváltozásokat.
• Vérvizsgálatok: A rheumatoid arthritis markereinek azonosítása, például a rheumatoid faktor (RF) és az anti-CCP antitestek.
• MRI: Részletes képeket készít az ízületi struktúrákról.

Ízületi gyulladás kezelése

– Gyógyszerek: NSAID-ok, kortikoszteroidok vagy betegségmódosító reumaellenes szerek (DMARD-ok) RA kezelésére.

– Fizikoterápia: Fenntartja az ízületek mozgékonyságát.

– Műtét: Előrehaladott esetekben ízületi pótlásra lehet szükség.

7. Perifériás neuropátia

A perifériás neuropátia a perifériás idegek károsodása, amelyet gyakran cukorbetegség, vitaminhiány vagy alkoholfogyasztás okoz. A tünetek közé tartozik az égő fájdalom, zsibbadás vagy bizsergő érzés a karokban.

Diagnózis

A diagnózishoz szükséges tesztek a következők:

• Idegvezetési vizsgálatok: Értékelje az elektromos jeleket az idegekben.
• Vérvizsgálatok: Ellenőrizze a mögöttes okokat, például a cukorbetegséget vagy a vitaminhiányt.
• Biopszia: Ritka esetekben idegbiopszia is elvégezhető.

Perifériás neuropátia kezelése

– A kiváltó ok kezelése: cukorbetegség kezelése vagy vitaminhiányok kezelése.

– Gyógyszerek: A görcsoldók vagy antidepresszánsok kezelhetik a neuropátiás fájdalmat.

– Életmódbeli változtatások: az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás.

Sérülés nélküli váll- és karfájdalmak különböző állapotokból származhatnak. A gyakori kezelések a pihenés és a tevékenység módosítása, a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók, a fizikoterápia és a jég- vagy hőterápia. De ez az állapot néha súlyos lehet, különösen, ha továbbra is fennáll vagy súlyosbodik. Fontos, hogy konzultáljon egészségügyi szakemberrel, hogy kizárja az olyan mögöttes állapotokat, mint az ízületi gyulladás, bursitis vagy akár szívproblémák.