Az emetofóbia vagy a hányástól való félelem megértése

Mi az emetofóbia vagy a hányástól való félelem?

Az emetofóbia egy speciális fóbia, amely magában foglalja a hányástól való szélsőséges félelmet, hányást lát, mások hányását nézi vagy rosszul érzi magát. Az emetofóbiában szenvedők gyakran szoronganak, és olyan magatartást tanúsítanak, amely befolyásolja mindennapi életüket.

A legtöbb ember nem szeret hányni, de ritkán kerüli el a gondolatait. Az emetofóbiában szenvedők viszont sok időt töltenek azzal, hogy hánynak, még akkor is, ha ők vagy a körülöttük lévők nem érzik magukat rosszul. Csak a gondolat, hogy valaki hányhat, néha elég intenzív szorongáshoz.

Ez a folyamatos szorongás nagy hatással lehet arra, hogyan élsz. Például nem étkezhet kint, nem kerülheti el a zsúfolt helyeket vagy utazhat, kerülheti az új ételeket, tartózkodhat távol az esetlegesen betegektől, vagy folyamatosan figyelemmel kísérheti saját egészségi állapotát. Sok emetofóbiában szenvedő ember számára ez az állapot életük szinte minden részét befolyásolja.

Míg az emetofóbia okozta szorongás elsöprőnek tűnhet, az állapot általában terapeuta segítségével kezelhető.

Mik a tünetek?

Az emetofóbia azt jelenti, hogy valószínűleg jelentős erőfeszítéseket tesz annak elkerülése érdekében, hogy olyan helyzetekbe kerüljön, amikor Ön vagy valaki más hányhat. Előfordulhat, hogy napjait ezen forgatókönyvek elkerülése köré építi.

Egyéb viselkedések, amelyek emetofóbiára utalhatnak, a következők:

• olyan ételek vagy helyek eltávolítása, amelyeket hányással társít
• nem eszik új ételeket vagy nem iszik új italokat
• lassan eszik, nagyon keveset eszik, vagy csak otthon eszik
• az élelmiszer szaglása vagy gyakori ellenőrzése, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem romlott-e el, vagy kidobja az ételt, mielőtt lejárna
• étel túlfőzése
• ne érintse meg azokat a felületeket, amelyeken betegségekhez vezethetnek a baktériumok, mint például az ajtókilincsek, a WC-ülőkék vagy az öblítők, a korlátok vagy a nyilvános számítógépek
• kerülni kell azokat a kórházakat vagy klinikákat, ahol az emberek rosszul lehetnek vagy hányhatnak
• antacidok használata az émelygés vagy gyomorpanasz érzésének megelőzésére, mielőtt azok fellépnének
• túlzottan figyelemmel kíséri saját egészségi állapotát hőmérsékletmérés és hasonló tevékenységek révén
• túlzottan mosson kezet, edényeket, ételt és ételkészítési eszközöket
• kerülje az alkoholfogyasztást vagy olyan gyógyszereket, amelyek hányingert okozhatnak
• az utazás, az iskola, a bulik, a tömegközlekedés vagy bármely zsúfolt nyilvános hely elkerülése
• bizonyos szavak, például „hányás” vagy „hányás” használatának elkerülése
• mások egészségének ellenőrzése és elkerülése, ha betegnek tűnnek
• kerülje a rossz szagokat, például a szemetet vagy a szennyezett tárgyakat
• légzési nehézségei, szorító érzései a mellkasban vagy megnövekedett pulzusszáma a hányás gondolatára

Ezeket a viselkedéseket mentális egészségügyi tünetek kísérik, mint például:

• rendkívüli félelem attól, hogy valaki hányni fog
• rendkívüli félelem attól, hogy hányni kell, és nem talál egy fürdőszobát
• rendkívüli félelem attól, hogy nem tudja abbahagyni a hányást
• szélsőséges félelem a hányástól való fulladástól
• szorongás a hányás miatti zavar gondolatától
• pánik a gondolattól, hogy nem hagyhatja el a zsúfolt területet, ha valaki hány
• szorongás és szorongás, amikor hányingert érez vagy hányásra gondol
• rendkívüli félelem attól, hogy megbetegszik és kórházba kerül
• kitartó, irracionális gondolatok, amelyek egy cselekvést a hányással járó múltbeli tapasztalatokhoz kapcsolnak (például a kockás ruhák elkerülése, miután nyilvános helyen hányt kockás inget viselve)

Ne feledje, hogy az emberek gyakran különböző módon tapasztalnak fóbiákat, beleértve az emetofóbiát is. Például jobban aggódhat amiatt, hogy maga hányja, mint amikor mások hányását látja.

Ezenkívül a specifikus fóbiákkal küzdő emberek általában tudatában vannak annak, hogy a fóbiájuk tárgyára adott reakciójuk nem jellemző. Például előfordulhat, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje a valaki más által főzött étel elfogyasztását, de tudod, hogy a legtöbb ember nem így él.

Ez a tudás általában nem segít, és gyakran csak még nyomasztóbbá teszi az élményt. Ez szégyenérzethez is vezethet, ami miatt elrejti a tüneteit mások elől.

Mi okozza?

A specifikus fóbiák gyakran egy adott esemény után alakulnak ki. Az incidens létrehozza asszociáció egy dolog – amely lehet tárgy, helyzet vagy esemény – és a félelem között.

Az emetofóbia összefüggésében ez a következőket foglalhatja magában:

• nagyon rosszul lett nyilvánosan
• rossz ételmérgezéses esete van
• hányás alatt fontos ünnepek
• látva, hogy valaki más hány
• ha valaki rád hány
• pánikrohamot kap egy hányás során

Az emetofóbia egyértelmű ok nélkül is kialakulhat, így a szakértők úgy vélik, hogy a genetika és a környezet szerepet játszhat. Például, ha a családban specifikus fóbiák vagy más szorongásos zavarok szerepelnek, növelheti a kockázatát.

Gyakran gyermekkorban kezdődik, és néhány felnőtt, aki évtizedek óta emetofóbiával élt, nem emlékszik az első kiváltó eseményre.

Ha nem tud azonosítani olyan élményt, amely emetophobiájához vezethetett, ne aggódjon. A kezelés akkor is segíthet, ha nem tudja, mi okozta eredetileg a fóbiát.

Mi okoz hányingert és gyomorfájdalmat?

Az emetofóbiával vagy a generalizált szorongással való együttélés gyakran azt jelenti, hogy hányingert, szédülést és rosszullétet tapasztalunk. Ezek a pánikrohamok és a szorongás számos típusának fizikai jelei.

Az emetofóbiában szenvedők számára nehéz az émelygést és a gyomorfájdalmat szorongásos tünetnek tekinteni, nem pedig hányás jelének.

Ez egy ördögi kör lehet, ahol az emetofóbia tünetei rontják az élményt.

Ha terapeutával dolgozik, vagy alkalmazza az éber figyelem vagy a meditáció technikáit, szorongásos tünetei csökkenhetnek, és így kevesebb hányingert és gyomorfájdalmat tapasztalhat.

Egyes klinikusok kezdik kombájn mindfulness kognitív és viselkedési kezelésekkel. A 2020-as tanulmány 33 résztvevővel azt találták, hogy a heti 6 napon át 8 héten át végzett rövid meditációs időszakok csökkentik a stressz, a szorongás és a pulzusszám változékonyságát.

Hogyan diagnosztizálják?

Egy adott tárgy vagy helyzet körüli extrém félelmet vagy szorongást általában fóbiaként diagnosztizálják, amikor olyan szorongást kezdenek okozni, amely negatívan befolyásolja az otthoni, iskolai vagy munkahelyi életét.

Az emetofóbia diagnózisának egyéb kritériumai a következők:

• jelentős félelem- és szorongásos reakció, amely közvetlenül azután következik be, hogy hányást lát vagy arra gondol
• a hányással járó helyzetek aktív elkerülése

Az emetofóbia néhány fő tünete rögeszmés-kényszeres viselkedést foglal magában, így az emetofóbia először rögeszmés-kényszeres rendellenességként (OCD) jelentkezhet.

Az emetofóbia az agorafóbiához hasonlóan is megjelenhet. A hányástól vagy mások hányásától való félelem olyan erőssé válhat, hogy pánikhoz vezethet, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a ház elhagyását.

De ha az egyetlen ok, amiért elkerüli a nyilvános helyeket, a hányástól való félelem, akkor valószínűleg emetofóbiát diagnosztizálnak, nem agorafóbiát.

Hogyan kezelik?

A pszichológusok az emetofóbiát talkterápiával kezelhetik, ha a hányással kapcsolatos gondolati mintákat dolgoznak fel. Sok terapeuta videók és hasonló technikák segítségével fokozatosan teszi ki az embereket a hányásnak.

A fóbiák nem mindig igényelnek kezelést. Egyes esetekben az emberek megtalálják a módját, hogy megkerüljék őket. De néhány félt tárgyat vagy helyzetet, például liftet vagy úszást, könnyebb elkerülni, mint másokat.

Mivel az emetofóbia számos olyan nyomasztó viselkedést okozhat, amelyek hatással vannak élete alapvető részeire, mint például az evés vagy az orvosi kezelés igénybevétele, nehéz lehet ezt a fóbiát megkerülni.

Általánosságban elmondható, hogy jó ötlet segítséget kérni, ha fóbiája befolyásolja életminőségét, vagy azon kapja magát, hogy azon töpreng, hogyan lennének másként a dolgok, ha nem lenne fóbiája.

A legtöbb ember úgy találja, hogy az expozíciós terápia és bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés is megkönnyebbülést jelent.

Expozíciós terápia

Az expozíciós terápiát az egyik leghatékonyabb kezelési módnak tartják bizonyos fóbiák kezelésére. Az ilyen típusú terápia során egy terapeutával kell együttműködnie, hogy lassan kitesse magát annak, amitől fél.

Az emetofóbia kezelésére ez magában foglalhatja az új ételek elfogyasztását egy étteremben, vagy addig forgolódhat, amíg enyhén hányingert nem érez. Miközben ezeket a dolgokat kipróbálja, olyan technikákat is kap, amelyek segítenek megbirkózni a szorongás és a félelem érzéseivel az expozíció során.

Ha ez elsöprőnek hangzik, fontolja meg a szisztematikus deszenzitizálás lehetőségét. Ez egyfajta expozíciós terápia, amely magában foglalja a félelmek leküzdését a többszöri expozíció során, amelyek fokozatosan intenzívebbé válnak.

Kognitív viselkedésterápia (CBT)

A CBT egy olyan terápia, amely segít megtanulni, hogyan lehet azonosítani és megkérdőjelezni a szorongást okozó negatív gondolatokat.

A specifikus fóbiák CBT-je magában foglalja a fóbiának való kitettséget is. Amint fokozatosan kiderül, hogy terapeutájával együtt kezelheti a hányás kapcsán tapasztalt szorongást és szorongást, és megtanulhatja, hogyan lehet egyedül megbirkózni ezzel.

Egy 2016-os, 24 emetofóbiában szenvedő embert vizsgáló tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a CBT kezelésként előnyös. Ez a randomizált kontrollált vizsgálat volt az első a maga nemében, így több kutatás segíthet alátámasztani ezt a megállapítást.

hogyan lehet terapeutát találni

A terapeuta keresése ijesztő lehet, de nem kell annak lennie. Kezdje azzal, hogy feltesz magának néhány alapvető kérdést:

• Milyen problémákkal szeretne foglalkozni? Ezek lehetnek konkrétak vagy homályosak.
• Vannak olyan sajátosságok, amelyeket szeretnél egy terapeutától? Például jobban érzi magát valakivel, aki azonos nemű?
• Reálisan mennyit engedhet meg magának munkamenetenként? Szeretne valakit, aki csúszóáras árakat vagy fizetési terveket kínál?
• Hol fog beleférni a terápia az ütemtervébe? Szüksége van egy terapeutára, aki a hét egy adott napján látja Önt? Vagy valaki, akinek éjszakai ülése van?

Ezután kezdjen el listát készíteni a környéken lévő terapeutákról. Ha az Egyesült Államokban él, menjen az Amerikai Pszichológiai Társaság terapeutakeresőjébe.

Aggódik a költségek miatt? Megfizethető terápiás útmutatónk segíthet.

Gyógyszer

Mivel az emetofóbia viszonylag ritka mentális egészségi állapot, nincs szabványos gyógyszeres kezelés. Szintén nehéz bizonyos fóbiák megszüntetésére gyógyszereket használni, de bizonyos gyógyszerek segíthetnek csökkenteni a szorongás vagy pánik tüneteit.

A béta-blokkolók segíthetnek megelőzni az adrenalin hatására megnövekedett vérnyomást és pulzusszámot, valamint egyéb fizikai szorongásos tüneteket. Ezeket általában azelőtt veszik fel, hogy olyan helyzetekbe mennének, amelyek kiválthatják a fóbiáját.

A benzodiazepinek olyan nyugtatók, amelyek segíthetnek kevésbé szorongani, de függőséget okozhatnak, és hosszú távú használatuk nem ajánlott.

A d-Cycloserine (DCS) nevű gyógyszer előnyös lehet, ha expozíciós terápia során használják. A 2017-es irodalmi áttekintés 22, szorongással, OCD-vel vagy poszttraumás stressz-zavarral (PTSD) élő embereket vizsgáló tanulmányból kiderült, hogy a DCS növeli az expozíciós terápia hatékonyságát.

Az expozíciós terápia azonban általában nagyon hatékony a fóbiák önmagában történő kezelésére, ezért előfordulhat, hogy a terápia gyógyszerekkel történő kiegészítése nem szükséges.

Milyenek a kilátások?

Az emetofóbia nagy hatással lehet a mindennapi tevékenységeire, de a kezelés segíthet visszaszerezni az irányítást. Eltarthat egy ideig, amíg megtalálja az Ön igényeinek megfelelő terapeutát és kezelési megközelítést, de megéri, hogy enyhítse az életét.