A tenyérben jelentkező zsibbadás meglehetősen gyakori állapot, amely kellemetlenséget és nehézséget okozhat a mindennapi tevékenységek végzésében. Zsibbadás akkor jelentkezik, ha a tenyér bőre és az agy közötti normális érzékszervi jelek megszakadnak. A megszakítás eredhet idegek összenyomásából, rossz véráramlásból vagy az idegeket károsító szisztémás betegségekből.
A tenyérzsibbadás okai
1. Kéztőalagút-szindróma
A karpális alagút szindróma akkor következik be, amikor a középső ideg összenyomódik a karpális alagútban (a csuklóban található szűk járat). A középső ideg a hüvelykujjat, a mutatóujjat, a középső ujjat és a gyűrűsujj felét látja el érzéssel. Az ismétlődő kézmozdulatok, a csuklósérülés, az ízületi gyulladás, a terhesség és a hormonális változások olyan duzzanatot okozhatnak, amely beszűkíti a kéztőalagutat, és növeli az idegre nehezedő nyomást. A zsibbadás általában a tenyérben és az ujjakban kezdődik, különösen éjszaka vagy ismétlődő kézhasználat után.
Diagnózis: Az orvos fizikális vizsgálattal és idegfunkciós tesztekkel diagnosztizálhatja a karpális alagút szindrómát. Az orvos elvégezheti a Tinel-tesztet a csuklónál lévő középideg megtapintásával, hogy ellenőrizze, jelentkezik-e bizsergő érzés az ujjakban. Az orvos elvégezheti a Phalen-tesztet is, amikor a tünetek reprodukálása érdekében arra kéri, hogy egy percig hajlítsa be a csuklót. Az idegvezetési vizsgálatok és az elektromiográfia megerősíthetik a diagnózist az idegjelek sebességének és a középideg által irányított izmok aktivitásának mérésével.
Kezelés: A kezelés célja a középidegre nehezedő nyomás enyhítése. Az első lépés a csukló pihentetése, az ismétlődő kézmozdulatok elkerülése és csuklósín viselése, különösen éjszaka. Hideg pakolások alkalmazása csökkentheti a duzzanatot. Az orvos nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket írhat fel a gyulladás csökkentésére. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, az orvos kortikoszteroid injekciókat vagy a karpális alagút felszabadítására szolgáló műtétet javasolhat az alagút kitágítására és az ideg dekompressziójának megszüntetésére.
2. Nyaki radikulopátia
Nyaki radikulopátia akkor fordul elő, amikor a nyakban lévő ideggyökér összenyomódik vagy irritálódik. A kompressziót okozhatja porckorongsérv, degeneratív porckorongbetegség vagy az öregedés következtében kialakuló csontsarkantyú. A nyaki gerincben lévő ideggyökerek a vállak, a karok és a kezek érzékelését és mozgását biztosítják. Ezen idegek összenyomódása zsibbadást, bizsergést vagy gyengeséget okozhat a tenyérben és az ujjakban.
Diagnózis: Az orvos fizikális vizsgálat és képalkotó vizsgálatok segítségével diagnosztizálhatja a nyaki radikulopátiát. Az orvos neurológiai vizsgálatot végezhet az izomerő, a reflexek, valamint a karok és a kezek érzékszervi funkcióinak felmérésére. A mágneses rezonanciás képalkotás megmutathatja az idegkompresszió helyét és mértékét. A komputertomográfia vagy a röntgenfelvételek feltárhatják a gerinc szerkezeti elváltozásait. Az elektromiográfia megerősítheti az idegek érintettségét.
Kezelés: Az enyhe esetek javulhatnak pihenéssel, fizikoterápiával és a gyulladást és izomgörcsöt csökkentő gyógyszerekkel. Az orvos olyan fizikoterápiás gyakorlatokat írhat elő, amelyek erősítik a nyak- és vállizmokat, hogy csökkentsék az érintett idegre nehezedő nyomást. Ha a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, a kortikoszteroid injekciók vagy a csontsarkantyú vagy a porckorongsérv eltávolítására szolgáló műtét enyhítheti az idegek összenyomódását.
3. Perifériás neuropátia
A perifériás neuropátia akkor következik be, amikor a testből az agyba érzékszervi információkat továbbító perifériás idegek károsodnak. A károsodást okozhatja cukorbetegség, B-vitamin-hiány, alkoholfogyasztás, toxinhatás, fertőzések vagy autoimmun betegségek. Az idegkárosodás zsibbadást, bizsergést, égő érzést vagy fájdalmat okozhat a kezekben és a lábakban. A diabéteszes neuropátiában a magas vércukorszint károsítja az idegeket ellátó kis ereket, ami az idegműködés károsodásához vezet.
Diagnózis: Az orvos a kórtörténet, a fizikális vizsgálat és a vérvizsgálatok áttekintésével diagnosztizálhatja a perifériás neuropátiát. Az orvos vizsgálhatja az érzékelést, az izomerősséget és a reflexeket. A vérvizsgálatokkal megállapítható a cukorbetegség, vitaminhiány, vesebetegség vagy pajzsmirigyzavar. Az elektromiográfia és az idegvezetési vizsgálatok felmérhetik az idegkárosodás súlyosságát.
Kezelés: A kezelés a kiváltó októl függ. A jó vércukorszint-szabályozás lassíthatja vagy megállíthatja a diabéteszes neuropátia progresszióját. A vitaminpótlással korrigálható a táplálkozási hiányosságok. Az alkohol és a mérgező anyagok kerülése megelőzheti a további idegkárosodást. Az orvos gyógyszereket, például görcsoldó gyógyszereket, antidepresszánsokat vagy helyi kezeléseket írhat fel az idegfájdalom enyhítésére. A fizikoterápia javíthatja az izmok erejét és koordinációját.
4. Mellkasi kivezető szindróma
A mellkasi kivezető szindróma akkor fordul elő, amikor a kulcscsont és az első borda közötti idegek vagy erek összenyomódnak. Rossz testtartás, trauma vagy ismétlődő vállmozgások okozhatnak izomfeszülést vagy anatómiai rendellenességeket, amelyek beszűkítik ezt a teret. A kompresszió zsibbadást, bizsergő érzést és gyengeséget okozhat a karokban, kezekben vagy tenyérben.
Diagnózis: Az orvos a mellkasi kivezető szindróma diagnosztizálására olyan fizikai vizsgálatokat végez, amelyek a kar felemelésekor vagy elforgatásakor a tüneteket reprodukálják. Képalkotó vizsgálatokkal, például mágneses rezonanciás képalkotással, komputertomográfiával vagy ultrahanggal azonosítható a kompresszió helye. Az idegvezetési vizsgálatok megerősíthetik az ideg érintettségét.
Kezelés: Az első kezelési lépés a fizikoterápia. A terápia célja a vállizmok erősítése és a testtartás javítása a kompresszió enyhítése érdekében. Az orvos javasolhatja az ismétlődő fej feletti mozgások elkerülését. A nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csökkenthetik a gyulladást és a fájdalmat. Súlyos esetekben az első borda egy részének eltávolítására vagy a feszes izmok felszabadítására irányuló műtét enyhítheti a kompressziót.
5. Rossz vérkeringés
A rossz vérkeringés zsibbadt tenyereket okozhat, amikor a kéz vérellátása csökken. A perifériás artériás betegség, a Raynaud-jelenség és az alacsony vérnyomás csökkentheti a véráramlást. A hideg hőmérséklet vagy a stressz Raynaud-jelenségben érszűkületet válthat ki, ami miatt az ujjak és a tenyér sápadt, hideg és zsibbadt lesz.
Diagnózis: Az orvos a pulzus erősségének, a bőr színének és a hőmérsékletnek az értékelésével diagnosztizálhatja a rossz keringést. A Doppler-ultrahanggal meg lehet mérni a véráramlást az artériákban. Vérvizsgálatokkal azonosítani lehet a kiváltó okokat, például a cukorbetegséget vagy a magas koleszterinszintet.
A kezelés az októl függ. Raynaud-jelenség esetén a kezek hideg elleni védelme, a stressz kezelése és a dohányzás kerülése csökkentheti a tüneteket. Az orvos kalciumcsatorna-blokkoló gyógyszereket vagy értágító gyógyszereket írhat fel az erek ellazítására. Perifériás artériás betegség esetén a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és a koleszterinszintet csökkentő vagy a vérrögképződést megakadályozó gyógyszerek javíthatják a véráramlást. Súlyos esetekben sebészeti beavatkozásra lehet szükség.
6. Sclerosis multiplex
A szklerózis multiplex krónikus autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer megtámadja az agyban és a gerincvelőben lévő idegrostok védőburkolatát. Ez az idegkárosodás megszakítja a jelátvitelt az agy és a test között. A tenyérben vagy a test más részein jelentkező zsibbadás vagy bizsergés lehet az egyik legkorábbi tünet.
Diagnózis: A neurológus a szklerózis multiplexet neurológiai vizsgálat, az agy és a gerincvelő mágneses rezonanciás képalkotása, valamint az agy-gerincvelői folyadék elemzése révén diagnosztizálhatja. A képalkotó vizsgálat kimutatja az idegek demielinizációjának területeit, a folyadékvizsgálat pedig kóros immunaktivitást mutathat ki.
Kezelés: A kezelés nem gyógyítja a szklerózis multiplexet, de a betegséget módosító gyógyszerek csökkenthetik a visszaeséseket és lassíthatják a betegség előrehaladását. A kortikoszteroid gyógyszerek csökkenthetik a gyulladást a fellángolások idején. A fizikoterápia és a rendszeres testmozgás fenntarthatja a mobilitást és csökkentheti a szövődményeket.
7. B12-vitamin-hiány
A B12-vitamin elengedhetetlen az idegek egészségéhez. Hiánya károsíthatja az idegeket körülvevő védőburkot, ezáltal károsítja a jelátvitelt, és zsibbadást okoz a tenyérben és más területeken. A hiányt okozhatja rossz táplálkozás, felszívódási zavar vagy bizonyos gyógyszerek, amelyek csökkentik a gyomorsavat.
Diagnózis: Az orvos a B12-vitamin-hiányt a B12-vitamin- és homociszteinszintet mérő vérvizsgálatokkal diagnosztizálhatja. Az orvos teljes vérképet is végezhet, hogy ellenőrizze a vérszegénységet.
A kezelés a normál B12-vitaminszint helyreállítása. Hús, hal, tojás és tejtermékek fogyasztása korrigálhatja az enyhe hiányt. Súlyos hiány vagy felszívódási problémák esetén az orvos B12-vitamin-injekciókat vagy nagy dózisú szájon át szedhető B12-vitamin-kiegészítőket írhat fel.
Orvosi segítséget kell kérnie, ha a zsibbadt tenyér hirtelen jelentkezik, 3-5 napnál tovább tart, vagy gyengeséggel, beszédzavarral vagy szédüléssel jár. Ezek a tünetek súlyos neurológiai vagy érrendszeri problémára utalhatnak, amely sürgős kivizsgálást igényel.
Discussion about this post