Hogyan néznek ki a mikroagressziók az egészségügyben? Íme néhány példa

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan néznek ki a mikroagressziók egy egészségügyi környezetben, hasznos lehet ismerni a mikroagressziók különböző típusait. Ha ezeket a viselkedéseket lebontjuk, láthatjuk, hogy háromféle mikroagresszió létezik: mikrosértés, mikrotámadás és mikroinvalidáció.

Mikrosértések

A mikrosértések durva és érzéketlen megjegyzések, akár öntudatlanul, akár szándékosan, és nem tisztelik a személy identitását. Ezek a megjegyzések gyakran olyan szempontokhoz kapcsolódnak, mint a nem, az etnikai hovatartozás, a nyelv és a megjelenés.

Íme egy példa arra, hogyan nézhet ki egy mikrosértés egészségügyi környezetben:

Egy ázsiai-amerikai nő terhesgondozást keres új orvostól. Ez az első terhessége, ezért számos aggálya van, amelyet meg szeretne beszélni. Az első látogatása során ennél az orvosnál az egyik első dolog, amit mond neki: „Nagyon jó az angolod! Már megint honnan mondtad, hogy származol?

További lehetséges példák közé tartozik a fekete betegek hozzáállásának kommentálása, a transz betegek fizikai megjelenésének megvitatása, és feltételezések az orvos tapasztalatairól, mert ők nő vagy fekete, bennszülött vagy színes bőrűek (BIPOC).

Mikrotámadások

A mikrotámadások a mikroagresszió szándékosabb típusai, és jellemzően olyan viselkedéseket foglalnak magukban, amelyek szándékosan károsítják a marginalizált személyt. Ezek a viselkedések általában a megkülönböztetés vagy előítélet nyilvánvaló formái, de lehetnek finomak vagy nyíltak.

Íme egy példa egy mikrotámadásra, amelyet valaki egészségügyi látogatás során tapasztalhat:

Egy Tourette-szindrómás férfi, aki hang- és motoros ticket is tapasztal, megérkezik egy forgalmas sürgősségi központba. Miután felkeresi a recepciót, a nővér megkéri, hogy foglaljon helyet a váróteremben. A váróban többen idegesek lesznek a motoros tic miatt, és úgy döntenek, hogy leülnek a terem másik oldalára.

További példák közé tartoznak a férfi egészségügyi szakemberek, akik „véletlen” fizikai kontaktusba lépnek nőbetegekkel, az egészségügyi szakemberek, akik megtagadják a fogyatékkal élő betegek váró- vagy vizsgálótermekben való elhelyezését, valamint a betegek hangosan megtagadják a BIPOC orvosainak szolgáltatását.

Mikroérvénytelenítések

A mikroérvénytelenítések olyan megjegyzések vagy beszélgetések, amelyek figyelmen kívül hagyják vagy érvénytelenítik a marginalizált csoportokban élő emberek tapasztalatait és identitását. Ez a fajta mikroagresszió rendkívül gyakori az egészségügyi világban, mind a betegek, mind a szakemberek körében.

Íme egy példa arra, hogyan nézhet ki a mikroinvalidáció az egészségügyben:

Egy nő felkeresi zsúfolt orvosi rendelőjét, mert gyakori hasi fájdalmat és puffadást tapasztal. Amikor megérkezik, orvosa, egy idősebb férfi sietve lép be a szobába. Alig hallgatja meg aggodalmát, felír neki gyógyszert a puffadásra, és azt mondja neki, hogy 2 hét múlva kérjen ellenőrzést.

További lehetséges példák közé tartoznak azok a szakemberek, akik rokkant betegeket érvénytelenítenek, akiknek nehezen találnak szállítási lehetőséget, és a fehér orvosok, akik leszámítolják azt a kemény munkát, amelybe fekete munkatársaik bekerültek az orvosi egyetemre.

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható mikroagressziók rendkívül negatív hatással vannak a marginalizált közösségekben élő emberekre – és rengeteg kutatás támasztja alá ezt.

Például a faji és etnikai mikroagresszió jelentősen befolyásolhatja a BIPOC egyének egészségügyi eredményeit. Ez különösen igaz az olyan területekre, mint a terhesgondozás és a krónikus betegségek gondozása.

Ban ben egy tanulmány A 2019-ben közzétett cikkben a kutatók a faji mikroagressziók terhesgondozásra gyakorolt ​​hatását vizsgálták, és azt találták, hogy azok a fekete nők, akik faji megkülönböztetést és mikroagressziót tapasztaltak, nagyobb valószínűséggel késleltették a fontos terhesgondozást.

A szexualitáson és a nemen alapuló mikroagresszió szintén jelentős hatással lehet az LMBTQIA+ közösségek tagjainak egészségügyi ellátására.

Egy másikban tanulmány 2019-tőla kutatók 489 LMBTQ felnőttet kérdeztek meg az Egyesült Államokban a diszkriminációval kapcsolatos tapasztalataikról.

A kutatók azt találták, hogy a résztvevők 53%-a számolt be nemi identitásuk vagy szexuális irányultságuk miatti mikroagresszióról. Ez a fajta diszkrimináció annyira hatásos, hogy a megkérdezettek 18%-a nyilatkozott úgy, hogy a várható diszkrimináció miatt kerülte el az egészségügyi ellátást önmaga vagy szerettei számára.

A mikroagressziók negatívan befolyásolhatják más marginalizált közösségekben élő emberek fizikai és mentális egészségét is, mint például a fogyatékkal élők és a neurodivergens emberek.

Kulcsfontosságú, hogy a mikroagressziót ugyanúgy kezeljük, mint a nyílt előítéleteket és diszkriminációt, mert ezek a viselkedések nem csak az egészségügyi területeken vannak jelen, hanem az iskolákban, a munkahelyeken és a társadalom minden más területén is.

Itt van néhány lépések megtehetjük, hogy elkezdjük kezelni és megelőzni ezeket a viselkedéseket az egészségügyben:

• A szerepek egyenlőségének és sokszínűségének biztosítása: Az egészségügyi szakemberek túlnyomó százaléka fehér, és gyakran hiányzik az egészségügyi szerepkörök sokfélesége. Fontos, hogy méltányos lehetőségeket biztosítsunk a marginalizált közösségekben élők számára, hogy belépjenek az egészségügyi területre.
• Nyílt párbeszéd fenntartása a sokszínűségről: Mielőtt elkezdhetnénk megváltoztatni ezeket a viselkedéseket, tudnunk kell nyíltan beszélni róluk. A sokszínűség, méltányosság és befogadás (DEI) kezdeményezései és a sokszínűség témájú programozás néhány módja annak, hogy megnyitjuk a teret a vitához.
• Magatartási kódexek létrehozása és betartása: Egy másik fontos lépés a mikroagressziók leküzdése felé, hogy képesek vagyunk dokumentálni és kezelni ezeket a tapasztalatokat. Az intézményeknek nemcsak világosan felvázolt irányelvekkel kell rendelkezniük, hanem szigorúan felelősségre kell vonniuk az embereket, ha megszegik azokat.

E változások közül soknak intézményi szinten kell megtörténnie, de ez nem jelenti azt, hogy nem tehet változást, ha véletlenül szemtanúja lesz ezeknek a mikroagresszióknak.

Ha azt látja, hogy valaki ilyen típusú viselkedést tanúsít – akár beteg, akár a orvos — csak az kell, hogy egy ember felálljon és mondjon valamit. És ha nem érzi magát elég kényelmesen ahhoz, hogy pillanatnyilag mondjon valamit, jelentse azt valakinek, aki meg tudja tenni a megfelelő lépéseket.

Mindenkinek joga van a méltányos egészségügyi ellátáshoz, függetlenül nemétől, korától, fajától, etnikai hovatartozásától vagy identitásától. De az egészségügyi világ a mikroagressziók egyik leghírhedtebb helyszíne, és ezek a káros viselkedések gyakran rosszabb egészségügyi eredményekhez vezetnek a marginalizált közösségekben élők számára.

Ha foglalkozni akarunk az egészségügyi mikroagressziókkal, akkor a forrásnál kell kezdenünk – képzés és oktatás jelenlegi és leendő egészségügyi szakemberek számára. Végső soron az orvostanhallgatók, a törekvő orvosok és más szakemberek azok, akik az első lépés megtételével a legnagyobb változást ezen a téren tudják elérni.