Kérdezze meg a szakértőt: Mit kell tudnia az antipszichotikumokat szedőknek a tardív diszkinéziáról?

1. Mely antipszichotikumok okoznak tardív diszkinéziát?

Az első generációs antipszichotikumok tardív diszkinéziát (TD) okoznak. Ezek tartalmazzák:

  • haloperidol
  • klórpromazin
  • flufenazin
  • perfenazin
  • proklórperazin
  • tioridazin
  • trifluoperazin

A második generációs antipszichotikumok, mint például a riszperidon, kvetiapin, aripiprazol és olanzapin szintén növelhetik a TD kockázatát, de alacsonyabb arányban, mint az első generációs antipszichotikumok.

2. Hogyan befolyásolják az első és második generációs (vagy tipikus/atípusos) antipszichotikumok a TD kialakulásának kockázatát?

Mind az első, mind a második generációs antipszichotikumok befolyásolják a TD kialakulásának kockázatát az agyra gyakorolt ​​​​hatásuk miatt, amely magában foglalja a dopamin receptorok (D2 receptorok) blokkolását a központi idegrendszerben.

A dopamin egy olyan vegyi anyag az agyban, amely elősegíti a sima motoros mozgások stimulálását. Ha a D2 receptorok blokkolva vannak, és nincs elég dopamin, a mozgások nem zökkenőmentesek vagy nem szabályozottak, ami TD-t okoz.

Az első generációs antipszichotikumok és a második generációs antipszichotikumok összehasonlításakor azonban megjegyezték, hogy az első generációs antipszichotikumok nagyobb valószínűséggel növelik a TD kialakulásának kockázatát, mivel erősebben kötődnek a D2 receptorokhoz, és erős D2 receptor antagonisták.

3. Mely antipszichotikumok esetében a legkisebb a tardív dyskinesia kockázata?

Az atipikus antipszichotikumok (második generáció) kisebb kockázattal járnak a TD kialakulásában. Ezek a gyógyszerek az agy bizonyos területeit célozzák. Az első generációs antipszichotikumokkal ellentétben ezek szelektívebbek, és nem csak a striatumhoz (az agy mozgást okozó részéhez) ragadnak, így csökken a TD esélye.

A második generációs antipszichotikumok a szerotonin blokkolásával is javítják a hangulatot.

4. Milyen egyéb kockázati tényezőkkel jár a tardív dyskinesia?

A TD kockázati tényezői az antipszichotikus szerek használata mellett a következők:

  • öregedés
  • női nem
  • elmebaj
  • múltbeli agysérülés
  • származás
  • korai extrapiramidális tüneteket tapasztal

Ezenkívül az első generációs antipszichotikumok korábbi használata növeli a TD kockázatát. Egyes kutatások azt találták [females] menopauza után fokozottan veszélyeztetettek, mivel az ösztrogén antioxidánsként hathat, és befolyásolhatja a dopaminnal kapcsolatos hatásokat.

Tanulmányok kimutatták, hogy az afrikai származású embereknél nagyobb a valószínűsége a TD kialakulásának, mint a [people] európai származású. Ezzel szemben az ázsiai származású embereknél kisebb a TD kockázata, mint a kaukázusi származásúaké.

5. Milyen kockázatokkal jár a különböző mentális egészségügyi állapotok?

A TD-vel kapcsolatos két leggyakoribb mentális egészségi állapot a skizofrénia és a bipoláris zavar, de más állapotokhoz, például súlyos depressziós rendellenességhez is társulhat. Ezek a rendellenességek a TD-hez kapcsolódnak, mivel antipszichotikumokkal kezelhetők.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a bipoláris zavarban szenvedő egyéneknél van a legnagyobb a TD kialakulásának kockázata, annak ellenére, hogy az e rendellenességre alkalmazott antipszichotikus gyógyszerek alacsonyabb dózisai vannak. Emberek [taking] az antidepresszánsok esetében kisebb a TD kialakulásának kockázata; bizonyos populációk, például az idősebb felnőttek azonban fokozottan ki vannak téve az antidepresszánsok által kiváltott TD kockázatának.

6. Mi rontja a tardív diszkinéziát?

Az egyik tényező, amelyről kimutatták, hogy súlyosbítja a TD-t, az antikolinerg gyógyszerek, például a prociklidin alkalmazása, amelyeket a COPD és a hólyag szabályozására használnak.

Emberek, akik [taking] A lítium és egy másik antipszichotikus gyógyszer szintén fennáll a TD romlásának kockázata.

Tanulmányok kimutatták, hogy az antipszichotikum abbahagyásakor vagy csökkentésekor kezdeti a betegek 33-53%-ában a TD tüneteinek súlyosbodása de a tünetek hosszabb időn keresztüli javulása a betegek 36-55%-ánál. Emiatt az egészségügyi szakembereknek gondos mérlegelést kell végezniük, amikor eldöntik, hogy csökkenteni kell-e az antipszichotikumok adagját vagy abba kell-e hagyni.

7. Hogyan diagnosztizálható a tardív diszkinézia?

Mivel a TD egy önkéntelen mozgási állapot, amelyet a dopaminreceptorokat befolyásoló gyógyszerek okoznak, a diagnózis felállításának első lépése a gyógyszerek értékelése, még akkor is, ha a gyógyszeres kezelés abbahagyása vagy módosítása történt.

A legszélesebb körben használt tesztelési eszköz az Abnormal Involuntary Movement Scale (AIMS), amelyet az antipszichotikus gyógyszeres kezelés megkezdése előtt és a monitorozást célzó nyomon követési látogatások alkalmával ajánlanak. A TD diagnózisának megerősítéséhez valakinek legalább 1 hónapig a tüneteknek kell maradnia [after being on an antipsychotic for 3 months].

8. Hogyan befolyásolja a gyógyszerszedés időtartama a tardív diszkinézia kialakulásának kockázatát?

Minél tovább szed antipszichotikus gyógyszert, annál nagyobb a TD kialakulásának kockázata. A nagyobb dózis növeli a TD kockázatát is.

9. Hogyan lehet biztonságosan abbahagyni a tardív diszkinéziát okozó antipszichotikumok szedését?

Azoknál az embereknél, akik TD-t okozó antipszichotikumokat szednek, lassan csökkenteni kell a gyógyszeres kezelést. A cél az, hogy biztonságosan elhagyják a gyógyszert, és ne súlyosbodjanak a pszichotikus tünetek. Ez különösen fontos, ha valaki hosszabb ideig szedi a gyógyszert.

Az adag csökkentése szintén kulcsfontosságú a TD tüneteinek enyhítésében. Az egészségügyi szakembereknek azonban figyelemmel kell kísérniük Önt, hogy lássák, a csökkenés okozza-e a TD romlását.

10. Van-e ok az antipszichotikumok szedésének folytatására, ha tardív diszkinéziát okoznak?

Bizonyos esetekben az antipszichotikumok abbahagyása rosszabb lehet valakinek, mert további szövődményekhez vezethet. Sok ember számára, akiknek felírják ezeket a gyógyszereket, ezek a gyógyszerek teszik lehetővé számukra a napi működést. Az egészségügyi szolgáltató értékelhet egy alternatív antipszichotikumot, amely jobban csökkentheti a TD esélyét.

A vezikuláris monoamin transzporter 2 (VMAT2) gátlók, például a valbenazin és a deutetrabenazin felírhatók a TD kezelésére antipszichotikus gyógyszerek szedése közben. Ez segíthet abban, hogy továbbra is működjön a gyógyszerekkel, és megszabaduljon a TD tüneteitől.


Dr. Ifeanyi Olele okleveles pszichiáter, aki a mentális egészségügyi problémákkal küzdő egyének támogatásával foglalkozik, beleértve a szorongást, a depressziót és az ADHD-t. Jelenleg Dr. Olele a Genesis Psychiatric Solutions és a Genesis TMS and Wellness alapítója és vezérigazgatója. Számos szolgáltatást nyújt, beleértve a koponyán keresztüli mágneses stimulációt olyan állapotok esetén, mint a kezelésre rezisztens depresszió és az OCD. Jelen vannak a virginiai Alexandriában; Fairfax, Virginia; és Washington DC

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *