Mi az a BK vírus?

BK vírus
Mikrográfia, amely egy poliomavírussal fertőzött sejtet mutat – nagy (kék) sejt a bal középső részen. Vizelet citológiai minta.
Különlegesség	Fertőző betegség

A BK vírus a polyomavírus család tagja. A BK vírussal való fertőzés széles körben elterjedt, de a fertőzés jelentős következményei nem gyakoriak, kivéve az immunhiányos és immunszupprimált embereket. A BK-vírus az első beteg nevének rövidítése, akitől a vírust 1971-ben izolálták (a beteg akkor 29 éves volt).

A BK vírusfertőzés tünetei

A BK-vírus ritkán okoz betegséget, de jellemzően veseátültetésen átesett betegekkel jár együtt; sok ember, aki megfertőződött ezzel a vírussal, tünetmentes. Ha a tünetek megjelennek, azok általában enyhék: légúti fertőzés vagy láz. Ezek az elsődleges BK-fertőzések tünetei. Bár klinikai tünetek nélkül, a BK vírus lábnyomait kimutatták a spontán vetélésen átesett nőstények mintáiban. A BK vírus elleni szérum antitesteket a spontán abortuszban érintett nőkben, valamint az önkéntes terhességmegszakításon átesett nőknél is találták.

A vírus ezután a vesékbe és a húgyutakba terjed, ahol az egyén élete végéig megmarad. Úgy gondolják, hogy a lakosság akár 80%-a is tartalmazza ennek a vírusnak egy látens formáját, amely mindaddig látens marad, amíg a szervezetben nem megy keresztül valamilyen immunszuppresszió. Ez jellemzően vesetranszplantáció vagy több szervet érintő transzplantáció hátterében történik. Ezeknél az immunhiányos egyéneknél a megjelenés sokkal súlyosabb. A klinikai megnyilvánulások közé tartozik a veseműködési zavar (amely a szérum kreatininszintjének fokozatos emelkedésével nyilvánul meg), valamint a kóros vizeletvizsgálat, amely vese tubuláris sejteket és gyulladásos sejteket tár fel.

Ok

Vírus átadása

Az orvosok nem tudják, hogyan terjed ez a vírus. Az orvosok azonban tudják, hogy a vírus emberről emberre terjed, és nem állati eredetű. Felmerült, hogy ez a vírus légúti folyadékokon vagy vizelettel is átterjedhet, mivel a fertőzött egyének időnként a vizelettel választják ki a vírust. Egy 400 egészséges véradón végzett felmérés kimutatta, hogy 82%-uk volt pozitív IgG-re a BK-vírussal szemben.

Rizikó faktorok

Egyes vesetranszplantált betegeknél az immunszuppresszív gyógyszerek szükséges alkalmazása azzal a mellékhatással jár, hogy lehetővé teszi a vírus replikációját a graftban, ezt a betegséget BK nephropathiának nevezik.
A vesetranszplantált betegek 1–10%-a BK-vírussal összefüggő nephropathiává (BKVAN) fejlődik, és ezeknek a betegeknek akár 80%-a elveszíti a graftját. A nephritis már a transzplantáció után néhány nappal, de akár 5 év múlva is kialakulhat.

Az ureter szűkületével és az intersticiális nephritissel is összefügg. Csontvelő-transzplantált betegeknél vérzéses cystitis okozójaként figyelemre méltó.

BK virémia terhelés > 185 000 kópia/ml az első pozitív BKV diagnózis időpontjában – ez a BKVAN legerősebb prediktora (97% specificitás és 75% szenzitivitás). Ezenkívül a BKV csúcs vírusterhelés a vérben, amely bármikor elérte a 223 000 kópia/ml-t, prediktív volt a BKVAN-ra vonatkozóan (91% specificitás és 88% szenzitivitás).

A BK vírusfertőzés diagnosztizálása

Ezt a vírust a vesebiopszia elvégzése mellett BKV vérvétellel vagy csalisejtek vizeletvizsgálatával lehet diagnosztizálni. A vírus azonosítására gyakran PCR-technikákat alkalmaznak.

BK vírusfertőzés kezelése

A terápia sarokköve az immunszuppresszió csökkentése. A BKVAN közelmúltbeli emelkedése korrelál az erős immunszuppresszáns gyógyszerek, például a takrolimusz és a mikofenolát-mofetil (MMF) használatával. A vizsgálatok nem mutattak ki korrelációt a BKVAN és egyetlen immunszuppresszív szer között, hanem a teljes immunszuppresszív terhelést.

• Nincsenek iránymutatások vagy gyógyszerszintek és dózisok az immunszuppresszánsok megfelelő csökkentésére a BKVAN-ban
• A leggyakoribb módszerek:

1. Az MMF vagy a takrolimusz visszavonása
2. A takrolimusz helyettesítése ciklosporinnal
3. Az immunszuppresszív terhelés általános csökkentése
4. Néhány ciklosporin minimális szintje 100-150 ng/ml-re, a takrolimusz szintje pedig 3-5 ng/ml-re csökkent

• 67 beteg retrospektív elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a graft túlélése hasonló volt a szerek csökkentése és abbahagyása között.
• Az egyközpontú vizsgálat azt mutatta, hogy a vese allograftok 8/8 olyan személynél maradtak meg, akiknél az immunszuppresszió csökkenését kezelték, míg a graft elvesztése 8/12 betegnél következett be, akiket a szervkilökődésnek vélt terápia fokozásával kezeltek.

Egyéb terápiás lehetőségek közé tartozik a Leflunomide, Cidofovir, IVIG és a fluorokinolonok. A leflunomid, a pirimidin szintézis gátlója ma már általánosan elfogadott második kezelési lehetőség az immunszuppresszió csökkentése mögött.

Leflunomid a BKVAN-ban

A leflunomid BKVAN-ban való alkalmazásának oka annak kombinált immunszuppresszív és vírusellenes tulajdonságaiból fakad. Két olyan vizsgálatban, amelyben 26 és 17 olyan beteg vett részt, akiknél a BKVAN-t három gyógyszerből álló takrolimusz, MMF és szteroid kezelés mellett fejlesztették ki, az MMF-et napi 20-60 mg leflunomiddal helyettesítették. A betegek 84%-ánál, illetve 88%-ánál a vírus terhelése kiürült vagy fokozatosan csökkent, és a graft funkciója stabilizálódott vagy javult. Teschner et al. 2009-ben 12/13 beteg, akinek MMF-jét leflunomiddal cserélték ki, 109 napon belül tisztult a vírus. Egy esetsorozatban 23/26 BKVAN-ban szenvedő betegnél javult vagy stabilizálódott az MMF leflunomidra váltása.

A BKVAN-ban nincsenek adagolási irányelvek a leflunomidra vonatkozóan. A betegek közötti eltérések rendkívül megnehezítették a leflunomid adagolását és monitorozását.

• A 26 és 17 beteg részvételével végzett vizsgálatban 20 mg/nap és 60 mg/nap közötti adagot kaptak, 50-100 µg/ml minimális szint mellett. Sikertelenséget észleltek azoknál a betegeknél, akiknél a leflunomid plazmaszintje < 40 µg/ml.
• Egy 21 beteg bevonásával végzett vizsgálat azt találta, hogy az alacsony szint (< 40 µg/ml) és a magas szint (> 40 µg/ml) hasonló hatással volt a vírus kiürülésének sebességére. A magasabb szinttel rendelkezőknél több nemkívánatos esemény volt (hematológiai, máj).
• Teschner és munkatársai tanulmányában a dózisok és a gyógyszerkoncentráció nem mutatott összefüggést a személyenkénti jelentős eltérésekkel.
• A Teschner-vizsgálatban az alacsony gyógyszerkoncentráció a vírusterhelés csökkenésével járt. Ez megnehezíti annak meghatározását, hogy a vírusterhelés csökkentése vagy a leflunomid hozzáadása okozta-e a vírus kiürülését.

Egyéb kezelési lehetőségek

• Kinolon antibiotikumok: kimutatták, hogy a ciprofloxacin (Cipro) szignifikánsan csökkenti a vírusterhelést, de a túlélésre és a graft elvesztésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.
• Az intravénás immunglobulin (IVIG) fertőzések és allograft kilökődés kezelésére használható – nehéz megkülönböztetni
• A cidofovirról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, és erősen nefrotoxikus.

Történelem

A BK vírust először 1971-ben izolálták egy vesetranszplantált beteg vizeletéből, kezdőbetűi BK A BK vírus hasonló egy másik vírushoz, a JC vírushoz (JCV), mivel genomjuk 75%-ban szekvencia hasonlóságot mutat. Mindkét vírus azonosítható és megkülönböztethető egymástól specifikus antitestek felhasználásával végzett szerológiai tesztekkel vagy PCR-alapú genotipizálási megközelítéssel.