A biológiai gyógyszerek forradalmasították számos súlyos és krónikus betegség kezelését. A hagyományos gyógyszerekkel – mint például az aszpirin, az ibuprofen vagy számos antibiotikum, amelyeket általában kémiai szintézissel állítanak elő – ellentétben a biológiai gyógyszereket élő szervezetekből vagy biológiai rendszerekből állítják elő. Ezek a gyógyszerek széles skáláját ölelik fel, a viszonylag egyszerű fehérjéktől – mint például az inzulin és a növekedési hormon – egészen a rendkívül összetett monoklonális antitestekig, valamint a fejlett sejt- és génalapú terápiákig.
A biológiai gyógyszereket manapság széles körben alkalmazzák a rák, a reumás ízületi gyulladás, a pikkelysömör, a gyulladásos bélbetegségek, az asztma, a cukorbetegség, a sclerosis multiplex és számos ritka betegség kezelésére. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) megjegyzi, hogy a biológiai gyógyszerek különösen fontosak olyan krónikus és gyakran rokkantságot okozó betegségek esetén, mint a cukorbetegség, az autoimmun betegségek és a rák.
Mik azok a biológiai gyógyszerek?
A biológiai gyógyszer olyan gyógyszer, amelynek hatóanyaga biológiai forrásból származik. Ez a forrás lehet ember, állat vagy mikroorganizmus – ideértve a baktériumokat és az élesztőket is –, illetve a gyógyszert élő sejtek és biotechnológia felhasználásával is előállíthatják.
A biológiai gyógyszerek tartalmazhatnak fehérjéket, cukrokat, nukleinsavakat, sejteket, szöveteket vagy ezek kombinációit. A klinikai gyakorlatban a ma használt biológiai gyógyszerek közül sok tartalmaz fehérjéket. Szerkezetük a viszonylag kis fehérjéktől – mint például az inzulin és a növekedési hormon – egészen a sokkal nagyobb és bonyolultabb molekulákig – mint például a monoklonális antitestek – terjed.
A biológiai gyógyszerek gyakori példái
Több száz biológiai gyógyszer van jelenleg használatban vagy fejlesztés alatt. Az alábbiakban néhány, Európában és az Egyesült Államokban széles körben alkalmazott biológiai gyógyszer példáját soroljuk fel.
| Generikus név | Kereskedelmi név | Főbb alkalmazási területek |
| Adalimumab | Humira | Rheumatoid arthritis, pikkelysömör, pszoriázisos ízületi gyulladás, Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás kezelése |
| Etanercept | Enbrel | Rheumatoid arthritis, pszoriázisos ízületi gyulladás, pikkelysömör, axiális spondyloarthritis kezelésére |
| Infliximab | Remicade | Rheumatoid arthritis, gyulladásos bélbetegségek, pikkelysömör és egyéb gyulladásos betegségek kezelése |
| Ustekinumab | Stelara | Pszoriázis, pszoriázisos ízületi gyulladás, Crohn-betegség és fekélyes vastagbélgyulladás kezelése |
| Secukinumab | Cosentyx | Psoriasis, psoriaticus ízületi gyulladás és axiális spondyloarthritis kezelése |
| Tocilizumab | Actemra/RoActemra | Rheumatoid arthritis, óriássejtes arteritis és egyéb gyulladásos állapotok kezelése |
| Rituximab | Rituxan/MabThera | B-sejtes limfómák, krónikus limfocitás leukémia, reumás ízületi gyulladás és egyéb immunrendellenességek kezelésére |
| Trastuzumab | Herceptin | HER2-pozitív emlőrák és gyomorrák kezelésére |
| Bevacizumab | Avastin | Különböző rákfajták kezelésére, többek között vastagbél-, tüdő-, vese- és petefészekrák esetén |
| Pembrolizumab | Keytruda | Számos rák kezelésére, beleértve a tüdőrákot, a melanómát és számos egyéb daganatot |
| Omalizumab | Xolair | Allergiás asztma, krónikus spontán urticaria és egyéb jóváhagyott allergiás állapotok kezelésére |
| Dupilumab | Dupixent | Atópiás dermatitisz, asztma, orrpolipokkal járó krónikus rhinosinusitisz és egyéb 2-es típusú gyulladásos betegségek kezelése |
| Filgrastim | Neupogen | Kemoterápiával összefüggő neutropénia megelőzése és kezelése |
| Epoetin alfa | Epogen/Procrit; egyes piacokon Eprex) | A krónikus veseelégtelenséggel és bizonyos rákbetegségekkel összefüggő vérszegénység kezelése |
| Glargin inzulin | Lantus | Cukorbetegség kezelésére |
| Szomatropin | Genotropin, Humatrope | A növekedési hormonhiány és bizonyos növekedési rendellenességek kezelése |
Hogyan hatnak a biológiai gyógyszerek?
A különböző biológiai gyógyszerek hatásmechanizmusa eltérő. Hatásuk attól függ, hogy melyik biológiai molekulát, sejtet vagy jelátviteli útvonalat céloznak meg.
Számos modern biológiai gyógyszer úgy hat, hogy pontosan módosítja a betegségben szerepet játszó egy adott biológiai folyamatot.
Monoklonális antitestek
Az egyik legfontosabb csoportot a monoklonális antitestek alkotják. Ezek laboratóriumban előállított antitestek, amelyeket egy adott célmolekula felismerésére terveztek.
Például:
- Az adalimumab (Humira) gátolja a tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-α) – egy gyulladásos jelátviteli fehérje – működését. A TNF-α aktivitásának csökkentése enyhítheti a gyulladást olyan betegségek esetén, mint a reumás ízületi gyulladás, a pikkelysömör és a gyulladásos bélbetegség.
- Az ustekinumab (Stelara) a gyulladásban szerepet játszó interleukin-12 és interleukin-23 jelátviteli útvonalakat célozza meg.
- Az omalizumab (Xolair) az immunglobulin E-hez (IgE) kötődik, ezzel csökkentve az allergiás gyulladás egyik fontos összetevőjét.
- A rituximab (Rituxan/MabThera) a B-limfocitákon található CD20-re hat, ami e sejtek számának csökkenését eredményezi, és módosítja a rendellenes immunaktivitást.
- A trastuzumab (Herceptin) bizonyos ráksejtek HER2-receptorához kötődik, és gátolja a daganat növekedését elősegítő jelátvitelt.
- A pembrolizumab (Keytruda) blokkolja a PD-1 immunellenőrző pontot, segítve az immunrendszert bizonyos ráksejtek felismerésében és megtámadásában.
Így egyes biológiai gyógyszerek nem egyszerűen a szervezetben található számos sejtre hatnak, hanem úgy vannak kialakítva, hogy egy adott molekulát, receptort, sejttípust vagy jelátviteli útvonalat gátoljanak.
A hiányzó fehérjék pótlása
Egyes biológiai gyógyszerek úgy hatnak, hogy pótolják azt az anyagot, amelyet a szervezet nem tud megfelelő mennyiségben előállítani.
Az inzulin egy jól ismert példa erre. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő embereknek inzulinnal kell kezelniük magukat, mert hasnyálmirigyük béta-sejtjei alig vagy egyáltalán nem termelnek inzulint. Az inzulinkészítmények pótolják ezt az alapvető hormont, és lehetővé teszik a glükózszint szabályozását.
Hasonlóképpen a szomatropin – az emberi növekedési hormon rekombináns formája – pótolhatja a növekedési hormont azoknál a betegeknél, akiknél specifikus növekedési hormonhiány áll fenn.
A vérsejtek termelésének serkentése vagy támogatása
Más biológiai gyógyszerek a természetben előforduló növekedési faktorokat utánozzák.
A filgrastim (Neupogen) a granulocita-kolónia-stimuláló faktor (G-CSF) rekombináns formája. Serkenti a csontvelőt, hogy több neutrofil sejtet termeljen, ezzel segítve a súlyos, kemoterápiával összefüggő neutropénia miatti fertőzésveszély csökkentését.
Az epoetin alfa a szervezet természetes eritropoietinjéhez hasonlóan hat, és serkenti a vörösvérsejtek termelődését. Ezért bizonyos típusú vérszegénységek kezelésére alkalmazható.
Milyen betegségeket kezelnek a biológiai gyógyszerek?
A biológiai gyógyszerekkel kezelhető betegségek köre jelentősen bővült. A főbb terápiás területek közé tartoznak:
Autoimmun és gyulladásos betegségek
A biológiai gyógyszerek különösen fontosak olyan betegségek kezelésében, amelyekben a túlaktív vagy helytelenül irányított immunválasz krónikus gyulladást okoz.
Példák:
- Reumás ízületi gyulladás
- Pszoriázisos ízületi gyulladás
- Bechterew-kór és axiális spondyloartritisz
- Plaque pszoriázis
- Crohn-betegség
- Fekélyes vastagbélgyulladás
- Atópiás dermatitis
- Bizonyos típusú vasculitisek
- Egyéb autoimmun és gyulladásos betegségek.
Például az adalimumab, az etanercept és az infliximabhoz hasonló TNF-gátló gyógyszerek csökkentik a gyulladásos jelátvitelt. A reumás ízületi gyulladás kezelésére szolgáló biológiai gyógyszerek az immunaktivációban részt vevő bizonyos vegyi anyagok működését gátolják.
Rák
A biológiai gyógyszerek ma már a rákkezelés fontos részét képezik.
Egyes biológiai gyógyszerek közvetlenül beavatkoznak a rákkal kapcsolatos fehérjék működésébe, míg más gyógyszerek stimulálják vagy átirányítják az immunrendszert a rákos sejtek ellen.
Példák:
- A trastuzumab (Herceptin) a HER2-pozitív rákok kezelésére
- A rituximab (Rituxan/MabThera) bizonyos B-sejtes rosszindulatú daganatok kezelésére
- Bevacizumab (Avastin), amely gátolja a vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF) és korlátozhatja a tumoros erek kialakulását
- Pembrolizumab (Keytruda) – számos rákos megbetegedés kezelésére alkalmazott immunellenőrző pont gátló gyógyszer.
Allergiás és légúti betegségek
A biológiai gyógyszerek egyre nagyobb szerepet játszanak a súlyos asztma és más allergiás vagy gyulladásos légúti rendellenességek kezelésében.
Példák:
- Omalizumab (Xolair)
- Mepolizumab (Nucala)
- Benralizumab (Fasenra)
- Dupilumab (Dupixent)
- Tezepelumab (Tezspire).
Ezek a gyógyszerek a 2-es típusú gyulladás különböző komponenseit célozzák meg, és általában azoknak a betegeknek van fenntartva, akiknél a betegség a szokásos kezeléssel nem szabályozható megfelelően.
Cukorbetegség és hormonális rendellenességek
A biológiai gyógyszereket, például az inzulint, már évtizedek óta alkalmazzák.
Különböző hatástartamú inzulinkészítmények állnak rendelkezésre, beleértve a gyors hatású, rövid hatású, közepes hatású és hosszú hatású készítményeket. Más biológiai hormonterápiákat alkalmaznak a természetesen előforduló hormonok hiányával járó állapotok kezelésére.
Miért olyan fontosak a biológiai gyógyszerek?
A biológiai gyógyszerek egyik fő előnye a specifitásuk.
Számos hagyományos gyógyszer a szervezet egészében befolyásolja a biokémiai folyamatokat. A biológiai gyógyszerek viszont úgy alakíthatók ki, hogy egy adott fehérjét, receptort vagy sejttípust ismerjenek fel. Ezáltal a kutatók olyan betegségmechanizmusokba avatkozhatnak be, amelyek korábban nehezen vagy egyáltalán nem voltak megcélozhatók.
Például súlyos autoimmun betegségben szenvedő betegek esetében egy gyulladásos molekula blokkolása néha jelentős javulást eredményezhet, amikor a hagyományos gyógyszerek már kudarcot vallottak. A rák esetében a biológiai gyógyszerek képesek azonosítani a tumorsejtek specifikus jellemzőit, vagy eltávolítani azokat a gátló jeleket, amelyek megakadályozzák az immunrendszert a rák megtámadásában.
A specifitás azonban nem jelenti azt, hogy a biológiai gyógyszerek nem okoznak mellékhatásokat. A célzott biológiai útvonalnak más testrészekben is fontos funkciói lehetnek.
A biológiai gyógyszerek mellékhatásai
Ezek a biológiai gyógyszerek gyakori mellékhatásai.
1. Fertőzések
Az egyik legfontosabb aggodalomra okot adó tényező a fertőzésekkel szembeni fokozott hajlam, különösen az immunfunkciót elnyomó vagy módosító biológiai gyógyszerek esetében.
A gyógyszert szedőknél enyhe fertőzések, például felső légúti fertőzések alakulhatnak ki, de egyes biológiai gyógyszerek növelik a súlyos vagy opportunista fertőzések kockázatát. Bizonyos, az immunrendszerre ható gyógyszerek elősegíthetik a korábban lappangó fertőzések újraaktiválódását is.
Például a TNF-gátló gyógyszerek növelhetik a fertőzésekre való hajlamot, és összefüggésbe hozhatók a tuberkulózis újraaktiválódásával azoknál, akiknél látens fertőzés áll fenn. Az adalimumab növelheti a fertőzés kockázatát, míg a reumás ízületi gyulladás kezelésére szolgáló biológiai gyógyszerek esetenként a tuberkulózis újraaktiválódásához vezethetnek.
2. Az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók
A bőr alá beadott biológiai gyógyszerek helyi reakciókat okozhatnak, többek között fájdalmat, bőrpírral, duzzanattal, viszketéssel vagy enyhe irritációval járhatnak. Ezek a reakciók gyakran átmeneti jellegűek.
3. Infúziós reakciók
Egyes biológiai gyógyszereket intravénásan adagolnak. A betegeknél az infúzió beadása közben vagy röviddel utána reakció léphet fel. A reakciók között szerepelhetnek:
- Láz vagy hidegrázás
- Fejfájás
- Bőrpír
- Bőrkiütés
- Hányinger
- Vérnyomás-változások
- Légszomj.
A legtöbb reakció kezelhető, de esetenként súlyos reakciók is előfordulhatnak. A monoklonális antitestek gyakran okoznak infúziós reakciókat.
4. Allergiás reakciók és anafilaxia
Mivel a biológiai gyógyszerek fehérjék vagy más komplex biológiai anyagok, az immunrendszer néha idegen anyagként ismeri fel őket.
Ez túlérzékenységi reakciókhoz vezethet, amelyek a enyhe bőrkiütésektől a súlyos anafilaxisig terjedhetnek. Például az adalimumab esetében a súlyos allergiás reakció ritka, de potenciálisan életveszélyes mellékhatás.
5. A vérsejtekre gyakorolt hatások
Egyes biológiai gyógyszerek befolyásolhatják a vérsejtek számát. A gyógyszertől függően a betegeknél neutropénia, limfopénia, vérszegénység vagy thrombocytopénia alakulhat ki.
Ez az egyik oka annak, hogy bizonyos biológiai gyógyszerek esetében rendszeres vérvizsgálatokra van szükség.
6. A májra és más szervekre gyakorolt hatások
Egyes biológiai gyógyszerek rendellenességeket okozhatnak a májenzimek szintjében, vagy hatással lehetnek más szervekre. Ennek valószínűsége nagymértékben függ az adott gyógyszertől.
Emiatt az orvosok a kezelés során figyelemmel kísérhetik a vérképet, a máj- és vesefunkciót, illetve egyéb laboratóriumi eredményeket.
7. Az immunrendszerrel kapcsolatos szövődmények
Mivel számos biológiai gyógyszer szándékosan módosítja az immunrendszert, esetenként szokatlan immunreakciók léphetnek fel. Egyes gyógyszerek új autoimmun jelenségeket vagy egyéb immunmediált szövődményeket okozhatnak.
8. Hosszú távú kockázatok
Egyes biológiai gyógyszerek esetében vizsgálták a rosszindulatú daganatokkal és más súlyos hosszú távú szövődményekkel való lehetséges összefüggéseket. Ezeket a kockázatokat nehéz felmérni, mivel a biológiai gyógyszereket szedő betegek gyakran már eleve olyan betegségekben szenvednek, amelyek önmagukban is befolyásolják a fertőzés- és a rák kockázatát, ráadásul sok biológiai gyógyszer eltérő hatásmechanizmussal rendelkezik.
Ennek következtében egy biológiai gyógyszer esetében jelentett kockázatot nem szabad automatikusan minden biológiai gyógyszerre kiterjeszteni. A bizonyítékokat az adott gyógyszer és a kezelt betegség tekintetében kell értékelni.
Mik azok a bioszimiláris gyógyszerek?
A bioszimiláris gyógyszerek fejlesztése egyre nagyobb jelentőségre tett szert, mivel az eredeti biológiai gyógyszerekre vonatkozó szabadalmak és szabályozási védelem lejárnak.
A bioszimiláris gyógyszer egy olyan biológiai gyógyszer, amely nagyfokú hasonlóságot mutat egy már jóváhagyott referenciabiológiai gyógyszerrel. Bizonyítani kell, hogy a referenciagyógyszerhez képest nincs klinikailag jelentős különbség a biztonságosság, a minőség és a hatékonyság tekintetében.
A bioszimiláris gyógyszer ezért eltér a hagyományos generikus gyógyszerektől. Egy hagyományos gyógyszer, például egy egyszerű kis molekulájú gyógyszer esetében a gyártók általában képesek ugyanazt a hatóanyag-molekulát előállítani. A biológiai gyógyszerek komplex háromdimenziós szerkezete és gyártási folyamatai azonban lehetetlenné teszik a pontos másolást.
A biológiai hasonmás gyógyszerek egyre szélesebb körű elérhetősége bővíti a kezelési lehetőségeket és csökkenti a biológiai gyógyszerek költségeit, lehetővé téve az egészségügyi rendszerek számára, hogy több beteget kezeljenek.
Discussion about this post