Új molekuláris rendellenességet fedeztek fel az IBD-betegek bélsejtjeiben

A tudósok egy rejtett rendellenességet fedeztek fel a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő emberek bélsejtjeiben. Ez a rendellenesség akkor is aktív marad, amikor a betegek egészségesnek érzik magukat. Ez a felfedezés megváltoztathatja, ahogyan az orvosok nyomon követik és kezelik ezt a betegséget.

A gyulladásos bélbetegség (IBD) egy hosszú távú állapot. Ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás. Az IBD az emésztőrendszerben alakul ki. Gyakori tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, a hasmenés, a végbélvérzés, a fáradtság és a testsúlycsökkenés.

Az IBD lefolyása nem egyenletes. A betegek gyakran váltakoznak nyugodt időszakok és hirtelen fellángolások között. A fellángolás súlyos is lehet, és néha kórházi ellátást igényel. Az orvosok eddig nehezen tudták előre jelezni, mikor következik be egy fellángolás.

A kutatók által felfedezett rejtett rendellenesség

Az ausztráliai Walter és Eliza Hall Intézet kutatócsoportja IBD-s betegek bélszövetét vizsgálta. A tanulmány a Science folyóiratban jelent meg. A kutatók a Royal Melbourne Kórházzal együttműködve dolgoztak ezen a projekten.

A kutatócsoport molekuláris rendellenességet talált a bélsejtekben. Ez a rendellenesség hajlamosítja ezeket a sejteket a rendellenes elhalásra. Ez a folyamat észrevétlenül folytatódik, még azoknál a betegeknél is, akik jól érzik magukat. Az orvosok korábban azt hitték, hogy az IBD-ben a sejthalál csupán a gyulladás mellékhatása. Ez az új felfedezés azonban az ellenkezőjét sugallja. Lehetséges, hogy valójában éppen a sejthalál folyamata hajtja előre a betegséget.

A kutatók ezt a hibát „parázsló” jelzővel írják le. Ez azt jelenti, hogy a probléma soha nem szűnik meg teljesen. Alacsony szinten továbbra is jelen van, még remisszió alatt is. A remisszió azt jelenti, hogy a betegnél nincsenek aktív tünetek.

A vizsgálat lefolytatása

A kutatócsoport körülbelül 900 szövetmintát gyűjtött össze. Ezek a minták 80 embertől származtak. Néhányuknál IBD volt, másoknál nem. A kutatók a mintákból organoidokat tenyésztettek. Az organoidok a bélszövet kis, laboratóriumban tenyésztett másolatai. Ez a módszer lehetővé tette a tudósok számára, hogy közvetlenül az emberi sejteket tanulmányozzák, ahelyett, hogy állatmodellekre támaszkodnának.

A csapat több mint két éven át követte a betegek állapotát. Egyértelmű összefüggést fedeztek fel: azoknál a betegeknél, akiknél a bélben magasabb szintű sejthalál-aktivitást mértek, nagyobb volt a visszaesés valószínűsége. Ez az összefüggés akkor is fennállt, ha a betegeknél nem voltak látható tünetek.

Dr. Andre Samson, a tanulmány egyik szerzője, elmagyarázta e felfedezés jelentőségét. Elmondta, hogy ha valakinél IBD-t diagnosztizálnak, ez az állapot nem múlik el. Még a tünetmentes betegeknél is fennáll a visszaesés rejtett kockázata. Bélsejtjeik továbbra is hajlamosak a károsodásra.

Miért fontos ez a felfedezés?

Az IBD jelenlegi kezelései a fellángolás idején a tünetek enyhítésére összpontosítanak. Ez az új kutatás egy másik célpontra irányítja a figyelmet. Az orvosok ehelyett inkább magának a sejthalál-folyamatnak a megállítására összpontosíthatnának. Ez a váltás segíthetne a betegeknek abban, hogy hosszabb ideig remisszióban maradjanak.

Ez a rendellenesség a betegség korai szakaszában jelentkezik. Még a súlyosabb tünetek kialakulása előtt felismerhető. Ez azt jelenti, hogy jobb vizsgálati módszerekkel a problémákat hamarabb fel lehetne fedezni. A korai felismerés lehetővé tenné az orvosok számára, hogy a kezelést még a súlyos fellángolás kezdete előtt módosítsák.

Ez a kutatás a jelenlegi kezelés egyik hiányosságára is rávilágít. A szokásos vizsgálatok gyakran nem képesek kimutatni ezt a molekuláris problémát. Új, érzékenyebb eszközökre lenne szükség ahhoz, hogy a szokásos betegeknél is felismerjék. A kutatók szerint ez a munka megalapozza az ilyen eszközök kifejlesztését.

Következő lépések

Ezek az eredmények nem vezetnek azonnal új vizsgálat vagy gyógyszer kifejlesztéséhez. A kutatók a tanulmányt egy korai lépésnek tekintik. A tudósoknak még meg kell határozniuk, hogy a rendellenesség mely részeit lehet a kezeléssel célba venni.

Dr. Aysha Al-Ani, a tanulmány másik szerzője szerint az eredmények utat nyitnak a jobb előrejelző eszközök felé. Kifejtette, hogy az IBD kezelésének célja a fellángolások gyakoriságának és súlyosságának csökkentése. A pontosabb molekuláris kimutatás segíthet a betegeknek a mély remisszió fenntartásában, és új kezelési lehetőségekhez vezethet.

Csak Ausztráliában körülbelül 180 000 embert érint az IBD. Világszerte több millióan élnek ezzel a betegséggel. A betegség rejtett mechanizmusainak jobb megértése sok beteg életminőségét javíthatná. Ezenkívül csökkenthetné a hirtelen fellángolások miatt szükséges sürgősségi kórházi ellátások számát is.

Forrás