A histrionikus és határ menti személyiségzavarok közös témái és egyedi jellemzői

A HPD és a BPD különálló személyiségzavarok (PD), bár van némi hasonlóságuk.

A Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve, 5. kiadás, szöveges átdolgozás (DSM-5-TR), egy nemzetközileg használt klinikai útmutató a mentális egészségi állapotok diagnosztizálására, azt jelzi, hogy a HPD és a BPD egyaránt magában foglalja:

• Érzelmi instabilitás: intenzív és gyakran előre nem látható érzelmek változásai, amelyek az érzelmek intenzív fluktuációjához, spontán érzelmekhez vagy reakciókhoz, valamint az érzelmek szabályozásának nehézségeihez vezethetnek
• Impulzivitás: az a hajlam, hogy azonnali késztetésekre cselekedjenek anélkül, hogy figyelembe vennék a lehetséges következményeket vagy kimeneteleket
• Figyelemfelkeltő: mások elkötelezettségének, jóváhagyásának vagy érvényesítésének elnyerésére irányuló magatartások és cselekvések
• Párkapcsolati kihívások: a hosszú távú kapcsolatok nehézségei a kiszámíthatatlan és kiszámíthatatlan viselkedés miatt
• Önkép torzítása: pontatlan vagy ingadozó önfelfogás, amely olyan kihívásokhoz vezethet, mint az identitászavar, az elhagyástól való félelem, a túlzott ego vagy az aránytalan önértékelés

A HPD és a BPD alapvető jellemzői alapvetően különböznek egymástól. A HPD-t a figyelemfelkeltő viselkedések határozzák meg. A DSM-5-TR szerint a HPD-vel élő emberek értékeletlenek vagy kényelmetlenül érezhetik magukat, ha nem állnak a figyelem középpontjában.

A BPD alapvető jellemzői az elhagyástól való intenzív félelemből, az érzelmi reaktivitásból és az identitászavarból fakadnak. A BPD-vel való együttélés azt jelenti, hogy rendszeresen tapasztalhat változó értékeket, célokat és önérzetet. Időnként úgy érezheted, hogy egyáltalán nem is létezel.

A DSM-5-TR szerint a BPD-t a HPD-től elsősorban az önpusztító hatás, a közeli kapcsolatok dühös megszakítása, a mély üresség tartós érzése és az identitászavar különbözteti meg.

Míg a HPD és a BPD átfogó témákat osztanak meg, mint például az interperszonális kapcsolatok kihívásai és az érzelmi nyugtalanság, sajátos gondolkodási és viselkedési minták is megkülönböztetik ezeket a feltételeket.

Érzelmi instabilitás

A HPD-ben az érzelmi instabilitás érzelmi intenzitásként mutatható be. Az érzelmek gyakran felszínesnek tűnnek és gyorsan változnak, még akkor is, ha intenzíven fejezik ki őket a figyelem érdekében.

A BPD-ben az érzelmi instabilitás elsősorban érzelmi reaktivitásként és túlzott, spontán érzelmi válaszként jelenik meg pozitív és negatív ingerekre.

Impulzivitás

Az impulzivitás a HPD-ben a szuggesztibilitás formájában jelentkezik. A HPD-vel élő emberek könnyen irányíthatók vagy befolyásolhatók bizonyos gondolatok és cselekvések felé, amelyek felkeltik a figyelmet.

Az impulzív viselkedés a BPD-ben általában önpusztító, és nem kell másoknak befolyásolnia. A BPD DSM-5-TR kritériumok szerinti diagnózisához legalább két potenciálisan önkárosító impulzív viselkedésnek jelen kell lennie.

Figyelemfelkeltő

A figyelemfelkeltés a HPD középpontjában áll, és ezek a viselkedések abból az észlelt érvényesítésből fakadnak, amely abból fakad, hogy a körülötted lévők középpontjában állsz.

A BPD-vel élő embereknél a figyelemfelkeltő viselkedés az elhagyástól való mély félelemből fakadhat.

Párkapcsolati kihívások

A HPD-vel élő emberek változó érzelmei, amelyeket gyakran intenzitással mutatnak be, azt okozhatják másoknak, hogy az illető nem őszinte vagy „hamis”, ami megnehezítheti számukra a hosszú távú kapcsolatok kialakítását vagy fenntartását.

A BPD-vel élő embereknél a hirtelen kitörések és a másokkal szembeni szélsőséges érzelmi reakciók károsíthatják a meglévő kapcsolatokat és ronthatják a hosszú távú kapcsolatok kialakításának képességét.

Önkép torzulása

Amikor HPD-vel élsz, megjelenésed eszköz lehet mások figyelmének felkeltésére. Emiatt a HPD-ben gyakori a megjelenésre fordított túlzott idő, és a HPD-vel való együttélés azt jelentheti, hogy túlkritikusan viszonyul a külsődhöz, miközben túlzott véleményed van önmagáról.

Az énkép-torzulás a BPD-ben az identitászavarra vagy az önérzet hiányára összpontosít, és együtt jár az elhagyástól való félelemmel. A DSM-5-TR azt jelzi, hogy az emberek, akik BPD-vel élnek, az elhagyottság érzését azzal társíthatják, hogy mások „rossznak” tekintik őket.

A PD-k kezelése kihívást jelenthet. Ha élete nagy részét úgy élte le, hogy bizonyos módon gondolkodott és reagált, nehéz lehet felismerni a nem támogató mintákat.

Még nehezebb lehet elfogadni a változást, de ezt a munkát nem kell egyedül végeznie.

A PD-kkel kapcsolatos viselkedések és gondolatok megváltoztatása pszichoterápia révén történik. A „beszélgetési terápiaként” is ismert pszichoterápiás megközelítések terapeuta által irányított foglalkozások, amelyek beszélgetést használnak a bizalmi kapcsolat kialakítására Ön és egy mentális egészségügyi szakember között.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) és a dialektikus viselkedésterápia (DBT) bevált pszichoterápiás keretrendszer, amelyet gyakran alkalmaznak a PD-k kezelésére. A CBT a mögöttes gondolatok és viselkedésmódok megkérdőjelezésére és átstrukturálására törekszik, hogy elősegítse a változást, míg a DBT az elfogadást, a tudatosságot és a megküzdési készségek fejlesztését hangsúlyozza.

A terapeuta kezelési tervet készít a diagnózis és az Ön egyéni céljai alapján. A közösségi támogatási programok és más pszichoterápiás formátumok, mint például a családterápia vagy a csoportterápia, szintén a terv részét képezhetik.

Tudjon meg többet a megfelelő terapeuta megtalálásáról.

A HPD és a BPD különálló diagnózisok, amelyek a spontán, intenzív és érzelmi viselkedés átfedő témáit osztják.

A hasonlóságok ellenére ezeknek a feltételeknek az alapvető jellemzői eltérőek. A HPD-t a figyelemfelkeltő viselkedés határozza meg, míg a BPD az érzelmi reaktivitás, az identitászavar és az önpusztító impulzusok domináns tüneteit foglalja magában.

Az egyénre szabott pszichoterápia segíthet megtanulni, hogyan lehet megváltoztatni a PD-kkel kapcsolatos, nem támogató gondolatokat és viselkedéseket.