A mellkasi nyomással járó légszomj súlyos tünet, amely azonnali orvosi kivizsgálást igényel, hogy kizárható legyenek az életveszélyes állapotok, mint például a szívroham vagy a tüdőembólia. Ez a két tünet gyakran arra utal, hogy a szív vagy a tüdő nem képes megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a szervezet számára.
Légszomjat és mellkasi nyomást okozó betegségek és állapotok
1. Akut koronária szindróma (szívroham és instabil angina)
Az akut koronária szindróma olyan állapotok csoportja, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a szívizom egy részébe irányuló véráramlás hirtelen csökken vagy leáll. A két fő formája a szívroham (miokardiális infarktus) és az instabil angina. Szívroham akkor következik be, amikor a koszorúér belsejében lévő zsíros plakk felszakad, vérrögöt okoz, és teljesen elzárja az artériát. Instabil angina akkor jelentkezik, amikor az elzáródás részleges és átmeneti, de még így is a szív elégtelen vérellátását okozza.
Az akut koronária szindróma a mellkasi nyomással járó légszomj egyik leggyakoribb és legveszélyesebb oka. A mellkasi nyomást ezekben az állapotokban gyakran szorító, nehéz vagy feszítő érzésként írják le, és kiterjedhet a bal karra, az állkapocsra, a nyakra vagy a hátra. A légszomj azért alakul ki, mert a szívizom nehezen tud hatékonyan pumpálni a vért, amikor oxigénellátása megszakad.
Az akut koronária szindróma kockázatát növelő tényezők közé tartozik a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, az elhízás és a szívbetegségek családi előfordulása.
2. Szívelégtelenség
A szívelégtelenség azt jelenti, hogy a szív már nem képes a test igényeinek kielégítéséhez szükséges mértékben hatékonyan pumpálni a vért.
A koszorúér-betegség, a tartós magas vérnyomás, a korábbi szívrohamok, a cukorbetegség és bizonyos vírusfertőzések idővel károsítják a szívizmot. Amikor a szív bal oldala leáll, folyadék gyűlik fel a tüdőben (tüdőödéma), ami megnehezíti a légzést és mellkasi nehézségérzetet okoz. Sok szívelégtelenségben szenvedő ember nem tud síkban feküdni anélkül, hogy súlyos légszomj ne lépne fel, és éjszaka levegő után kapkodva ébred fel.
3. Tüdőembólia
Tüdőembólia akkor alakul ki, amikor egy vérrög – amely leggyakrabban a lábak mélyvénáiban alakul ki – a tüdőartériákba jut, és elzárja a véráramlást a tüdő egy részében. A kockázatot növeli a hosszan tartó mozgásszegénység (hosszú repülőutak, műtét utáni ágynyugalom), a rák, a terhesség, az orális fogamzásgátló tabletták és az örökletes véralvadási rendellenességek. A tünetek hirtelen jelentkeznek: súlyos légszomj és éles vagy nyomásszerű mellkasi fájdalom.
A tüdőembólia világszerte a harmadik leggyakoribb akut szív- és érrendszeri betegség.
4. Tüdőgyulladás
A tüdőgyulladás a tüdőszövetet érintő, baktériumok, vírusok vagy gombák által okozott fertőzés. A fertőzés következtében a tüdő légzsákjai (alveolusok) folyadékkal és gyulladásos anyagokkal telnek meg, ami megnehezíti a légzést és csökkenti az oxigén véráramba jutását. A tüdőgyulladással járó mellkasi nyomás vagy mellkasi fájdalom általában a tüdőszövet és a környező hártya (a pleura) gyulladásából ered. A légzés és a köhögés gyakran súlyosbítja a fájdalmat.
5. Pleuritis
A pleuritis a pleura – a tüdőt körülvevő és a mellüreget bélelő kétrétegű hártya – gyulladása. A pleura két rétege normális esetben simán csúszik egymáson, de ha gyulladás lép fel – fertőzés, autoimmun betegség vagy tüdőembólia miatt –, akkor minden lélegzetvételnél egymáshoz dörzsölődnek. Ennek eredménye éles mellkasi fájdalom, amely légzés, köhögés vagy tüsszentéskor súlyosbodik, és légszomjjal is járhat, mivel a fájdalom elkerülése érdekében öntudatlanul kerüljük a mély légvételeket.
6. Súlyos vérszegénység
Vérszegénység akkor alakul ki, amikor a vérben nincs elegendő vörösvérsejt vagy hemoglobin – az oxigént szállító fehérje – a szervezet igényeinek kielégítéséhez. Ha a vérszegénység súlyossá válik, a szívnek többet kell dolgoznia, hogy kompenzálja a csökkent oxigénellátást, ami minimális erőfeszítés esetén is légszomjat és mellkasi szorító érzést vagy nyomást okoz.
A vérszegénység az egyik leggyakoribb betegség a világon. Leggyakoribb okai a vashiány, a B12-vitamin-hiány, a krónikus betegségek és a vérveszteség.
7. Asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség
Az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) a két leggyakoribb obstruktív tüdőbetegség. Az asztma allergénekre, fertőzésekre, fizikai megterhelésre vagy légszennyező anyagokra reagálva szűkíti a légutakat. A COPD – amelynek eseteinek körülbelül 85%-ában elsődleges oka a dohányzás – fokozatosan tönkreteszi a tüdőszövetet és krónikus gyulladást okoz a légutakban. Ezek a két betegség akut rohamok során súlyos mellkasi szorító érzést és légszomjat okozhatnak.
8. Pánikbetegség
A pánikbetegség visszatérő, váratlan, intenzív félelemrohamok formájában jelentkezik, amelyek valós fizikai tüneteket okoznak: szívdobogás, mellkasi nyomásérzet és súlyos légszomj. A pánikroham alatt fellépő adrenalin-túltengés hiperventilációt okoz, ami megváltoztatja a vér szén-dioxid-szintjét és mellkasi izomfeszültséget vált ki. Ezek a fizikai érzések valósak, nem képzeletbeliak – de nem szív- vagy tüdőbetegségből erednek.
Mit kell tennie, ha légszomjat és mellkasi nyomást érez
A legfontosabb tudni, hogy a légszomj és a mellkasi nyomás együttes jelenléte orvosi vészhelyzetnek minősül, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Soha ne várja meg, hogy a tünetek maguktól elmúlnak-e.
Azonnal hívja a mentőket, ha:
- A mellkasi nyomás új, súlyos, vagy szorító érzésként, illetve nehéz súlyként jelentkezik
- A tünetek hirtelen jelentkeztek, vagy gyorsan romlanak
- Fájdalmat érez az állkapcsában, a bal karjában vagy a hátában is
- Ájulásérzése van, az ajkai kékesek, vagy erőfeszítés nélkül erősen izzad
- Vért köhögött fel.
A mentők érkezéséig üljön egyenesen, olyan testhelyzetben, amelyben a legkönnyebben tud lélegezni. Ha nem allergiás az aszpirinra, és szívrohamot gyanít, rágjon meg (ne nyelje le egészben) egy szokásos aszpirin tablettát (325 mg).
Kérjen sürgősségi ellátást még aznap – de nem feltétlenül mentővel –, ha a tünetek enyhék, kezelhetőek és nem romlanak gyorsan, különösen, ha láz vagy köhögés utal fertőzésre.
Soha ne hagyja figyelmen kívül az új tüneteket, és ne várjon a rutin vizsgálatra, különösen akkor, ha a mellkasi nyomás előre láthatóan terheléskor jelentkezik, és pihenéskor megszűnik – ez az angina jellegzetes tünete.
Légszomj és mellkasi nyomás diagnosztizálása
Amikor a sürgősségi osztályra érkezik, az orvosok gyorsan és egyidejűleg megkezdik a diagnosztikai folyamatot.
A kórelőzmény és a fizikális vizsgálat jelentik a kiindulási pontot. Az orvos megkéri, hogy részletesen írja le a tüneteit: mikor jelentkeztek, milyen érzés, mi súlyosbítja vagy enyhíti őket, voltak-e korábban hasonló tünetei, és milyen egyéb egészségügyi problémái vannak. Az orvos sztetoszkóppal meghallgatja a szívét és a tüdejét, megméri a vérnyomását mindkét karján, és ellenőrzi az oxigénszintjét.
Az elektrokardiogram rögzíti a szíve elektromos aktivitását. Az orvosok az érkezését követő néhány percen belül elvégzik ezt a vizsgálatot, mert ez gyorsan kideríti, hogy a tüneteit szívroham vagy rendellenes szívritmus okozza-e.
A vérvizsgálatok elengedhetetlenek. Az orvosok megmérik a szívtroponin szintjét – ez egy olyan fehérje, amelyet a szívizom a véráramba bocsát ki, ha károsodik. A megemelkedett troponinszint szívrohamra utal. A teljes vérkép segítségével felismerhető a vérszegénység. A D-dimer vérvizsgálat segít felmérni a tüdőembólia valószínűségét. A vérgáz-elemzés méri a vér oxigén- és szén-dioxid-szintjét.
A mellkas röntgenfelvétele lehetővé teszi az orvosok számára, hogy megvizsgálják a szív méretét és alakját, ellenőrizzék a tüdőben és körülötte lévő folyadékot, valamint azonosítsák a tüdőgyulladást vagy más tüdőproblémákat.
Az echokardiográfia ultrahanghullámokat használ a szívről készült valós idejű képek létrehozásához. Megmutatja, hogy a szív mennyire hatékonyan pumpál, a szívbillentyűk megfelelően működnek-e, folyadék veszi-e körül a szívet, és a szívfal egyes részei rendellenesen mozognak-e – ami a szívroham jele lehet.
A mellkas számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálata rendkívül részletes keresztmetszeti képeket nyújt. A CT pulmonális angiográfia kifejezetten a tüdőartériákat ábrázolja, és megerősítheti vagy kizárhatja a tüdőembóliát. A CT aortaangiográfia képes kimutatni az aorta diszekciót.
A koszorúér-angiográfia olyan eljárás, amelynek során az orvosok kontrasztanyagot fecskendeznek közvetlenül a koszorúérbe, és röntgensugarak segítségével láthatóvá teszik azokat. Az orvosok a koszorúér-angiográfiát mind a koszorúér-elzáródások diagnosztizálására, mind azok kezelésére használják.
A spirometria és más tüdőfunkciós vizsgálatok mérik, hogy a tüdeje mennyi levegőt képes befogadni, és milyen gyorsan tud kilélegezni. Ezek a vizsgálatok segítenek felmérni, hogy a tüdőbetegség hozzájárul-e a tüneteihez.
A mellkasi nyomással járó légszomj kezelése
A kezelés teljes mértékben az alapbetegségtől függ.
Szívroham esetén a legfontosabb a véráramlás minél gyorsabb helyreállítása. Az orvosok elsődleges koszorúér-angioplasztikát végeznek – egy vékony katétert vezetnek be az elzáródott artériába, egy kis ballonnal megnyitják, majd egy fém sztentet helyeznek el, hogy nyitva tartsa. Az irányelvek szerint ezt a beavatkozást a kórházba érkezéstől számított 90 percen belül el kell végezni. Kutatások szerint az elzáródott artéria megnyitásának minden 30 perces késedelme körülbelül 7,5%-kal növeli a halálozás kockázatát. Ha ez a beavatkozás nem áll azonnal rendelkezésre, a vérrögoldó gyógyszerek lépnek az angioplasztika helyébe.
A tüdőben folyadékgyülem kialakulásával járó szívelégtelenség esetén intravénás diuretikumok (leggyakrabban furoszemid) segítségével gyorsan eltávolítják a felesleges folyadékot, kiegészítő oxigénellátás segíti a légzést, súlyos esetekben pedig nem invazív lélegeztetéssel nyomás alatt lévő oxigént juttatnak a beteghez egy arcmaszk segítségével. A hosszú távú gyógyszeres kezelés – beleértve az angiotenzin-konvertáló enzim gátlókat, a béta-blokkolókat és az újabb hatóanyagokat, mint például az SGLT2-gátlók – jelentősen csökkenti a halálozást.
Tüdőembólia esetén az antikoaguláns gyógyszerek (vérhígítók) megakadályozzák a vérrög növekedését, miközben a szervezet természetes rendszerei feloldják azt. A hemodinamikai instabilitással járó masszív tüdőembólia esetén trombolitikus terápiára van szükség – ez egy erős, vénásan beadott vérrögoldó gyógyszer.
Az asztma és a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) súlyosbodásai esetén az inhalált hörgőtágító gyógyszerek gyorsan megnyitják a légutakat, a szisztémás kortikoszteroidok csökkentik a gyulladást, a kiegészítő oxigén pedig támogatja a vér oxigénszintjét. A nem invazív lélegeztetés jelentősen csökkenti a halálozást a súlyos COPD-súlyosbodások esetén.
Tüdőgyulladás esetén az antibiotikumok a bakteriális fertőzést célozzák meg, míg az oxigén és az intravénás folyadékok támogatják a gyógyulást. Pánikbetegség esetén a kontrollált légzési technikák azonnali enyhülést nyújtanak; a kognitív viselkedésterápia és a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (például a szertralin) a leghatékonyabb hosszú távú kezelések.
Discussion about this post