A pszichológiai zavarok megértése

Szorongásos zavarok

Időről időre mindenki szorong, és a szorongás az élet természetes velejárója. A szorongásos zavarokkal küzdő emberek azonban tartós szorongást tapasztalnak, amely gyakran akadályozza mindennapi működésüket. A szorongásuk gyakran aránytalan az adott helyzethez képest.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) szerint a szorongásos zavarok az idegrendszeri fejlődési állapotok leggyakoribb típusai, amelyek a felnőttek közel 30%-át érintik életük egy szakaszában. Bár bárkinek lehet szorongásos zavara, a nők körében gyakoribbak, mint a férfiaknál.

A szorongásos zavarok gyakori típusai a következők:

• generalizált szorongásos zavar

• betegség szorongásos zavar (korábban hipochondriának nevezték)

• szeparációs szorongásos zavar
• szociális szorongásos zavar
• specifikus fóbiák
• pánikbetegség

A tünetek rendellenességenként eltérőek, de általában a következőket foglalják magukban:

• szorongó gondolatok vagy hiedelmek, amelyeket nehéz ellenőrizni
• nyugtalanság
• koncentrálási nehézség
• ingerlékenység

A beszélgetésterápia a szorongásos zavarok első vonalbeli kezelésének számít. Bizonyos esetekben gyógyszereket – például antidepresszánsokat vagy benzodiazepineket – is fel lehet írni.

Az életmódbeli változtatások, például a rutin fenntartása és az egészséges stresszoldó módszerek alkalmazása szintén segíthetnek.

Depressziós, bipoláris és egyéb hangulati rendellenességek

A hangulatzavarok a következők:

• Depressziós rendellenességek, például súlyos depressziós rendellenesség, szülés utáni depresszió és szezonális mintázatú súlyos depressziós rendellenesség, más néven szezonális affektív zavar.

• Bipoláris zavarok

• Premenstruációs diszfóriás rendellenesség, amely súlyos premenstruációs szindróma (PMS) tüneteivel jár, különösen a hangulattal kapcsolatos tünetekkel

A tünetek a következők lehetnek:

• depressziós tünetek, mint például a szomorúság, a reménytelenség vagy az apátia tartós érzése

• mániás tünetek, amelyek a bipoláris zavar mániás epizódjai során jelentkeznek, beleértve a nagy energiájú, feldobott és nyugtalan időszakokat

A hangulati zavarokat elsősorban talkterápiával kezelik. Gyógyszerekkel is kezelhetők – például antidepresszánsokkal, antipszichotikumokkal és hangulatstabilizátorokkal.

Az alternatív terápiák, például az elektrokonvulzív terápia, a fényterápia és a pszichedelikus kezeléssel segített terápia szintén segíthetnek.

Skizofrénia és más pszichózisok

A skizofrénia, egy gyakran félreértett állapot, az Egyesült Államok lakosságának kevesebb mint 1%-át érinti. Ez egy krónikus pszichiátriai rendellenesség, amely a valóság torzulásával jár, gyakran téveszmék vagy hallucinációk formájában.

A skizofrénia korai tünetei a következők lehetnek:

• elszigetelve magát a barátoktól és a családtól
• barátok vagy társadalmi csoportok megváltoztatása
• a fókusz és a koncentráció megváltozása
• alvási nehézség
• ingerlékenység és izgatottság
• iskolai munkával kapcsolatos nehézségek vagy gyenge tanulmányi teljesítmény
• szorongás
• homályos gyanakvás
• másoktól eltérő érzést

Az előrehaladott skizofrénia tünetei a következők lehetnek:

• hallucinációk, amikor valaki olyan dolgokat hall, lát vagy érez, amelyek nincsenek ott

• téveszmék, amelyek heves, hamis hiedelmek, például azt hiszik, hogy mások összeesküdve árt nekik

Bár a skizofrénia nem gyógyítható, kezelhető. Az antipszichotikus gyógyszeres kezelés a skizofrénia leggyakoribb kezelése. Segíthet a hallucinációk és téveszmék kezelésében.

A pszichoszociális beavatkozás, amely magában foglalhatja az egyéni terápiát, a családterápiát és a szociális készségek képzését, szintén segíthet.

A pszichózis a skizofrénia tünete, de az embereknek is lehet pszichózisuk skizofrénia nélkül. Egyes esetekben ez egy átmeneti állapot lehet, amikor téveszméi és hallucinációi vannak.

A pszichózis tünetei a következők lehetnek:

• téveszmék
• hallucinációk
• szervezetlen viselkedés, amely mások számára impulzívnak vagy értelmetlennek tűnhet

• catatonia, ahol valaki „fagyottnak” tűnik

• hirtelen érdeklődés hiánya a számukra általában fontos dolgok iránt
• kifejezéstelen arc vagy lapos hangszín, ami érzelemmentesnek tűnik
• ápolatlan megjelenés

Ha valakinek pszichózisos epizódja van, ahol veszélyt jelent önmagára vagy másokra, akkor gyors megnyugváson eshet át, amikor is olyan anyagot fecskendeznek be, amely ellazítja vagy nyugtatja.

Egy pszichózis epizódja után antipszichotikus gyógyszereket írhatnak fel Önnek a hallucinációk és téveszmék kezelésében. Az egyéni beszélgetésterápia, a csoportterápia és a családterápia is segíthet.

Traumával és stresszel kapcsolatos rendellenességek

A két gyakori traumával és stresszel kapcsolatos rendellenesség a rögeszmés-kényszeres rendellenesség (OCD) és a poszttraumás stressz zavar (PTSD).

Az APA becslése szerint az Egyesült Államokban az emberek 2-3%-a szenved OCD-ben.

Az OCD jellemzői:

• rögeszmék, amelyek ismétlődő, nem kívánt gondolatok, amelyek nem tűnnek el
• kényszerek, amelyek olyan viselkedések vagy rituálék, amelyek megtételére késztetést éreznek a megszállott gondolatok enyhítése érdekében

Az OCD kezelhető és kezelhető talkterápiával. Az expozíció- és válaszmegelőzésnek nevezett terápia az OCD kezelésének arany standardja, de más típusú terápia is alkalmazható.

Egyes esetekben gyógyszereket írhatnak fel az OCD tüneteinek segítésére.

A PTSD tünetei a következők lehetnek:

• olyan emberek vagy dolgok kerülése, amelyek az eseményre emlékeztetnek
• depresszió
• nehézségekbe ütközik az eseményekről való gondolkodás
• nehezen emlékeznek az események egyes részeire
• a bűntudat, az aggodalom vagy a hibáztatás torz érzései
• szorongás vagy „szélén”
• visszaemlékezések
• ingerlékenység és harag
• rémálmok
• pánikrohamok
• csökkent érdeklődés az egykor élvezett tevékenységek iránt
• megdöbbentő könnyen

A PTSD-t gyakran beszédterápiával, különösen kognitív viselkedésterápiával vagy expozíciós terápiával kezelik. Egyes esetekben a csoportterápia hasznos lehet.

A mentális egészségügyi szakember antidepresszánsokat, szorongáscsökkentő gyógyszereket vagy altatót is felírhat a PTSD tüneteinek segítésére.

Személyiségzavarok

A személyiségzavaros emberek gondolkodásmódja, érzése és viselkedése eltérhet a kultúra elvárásaitól oly módon, hogy az szorongást okoz, és megnehezíti az egészséges működést.

A személyiségzavar diagnosztizálásához hosszú távú viselkedési mintákkal és belső tapasztalatokkal kell rendelkeznie, amelyek az alábbiak közül legalább kettőt érintenek:

• hogyan gondolsz magadról és másokról
• hogyan reagál érzelmileg
• hogyan viszonyulsz más emberekhez
• hogyan irányítod a viselkedésedet

A 10 személyiségzavar a Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében, 5. kiadás, szöveges átdolgozás (DSM-5-TR):

• antiszociális személyiségzavar
• elkerülő személyiségzavar
• borderline személyiségzavar
• függő személyiségzavar
• hisztrionikus személyiségzavar
• nárcisztikus személyiségzavar
• rögeszmés-kényszeres személyiségzavar
• paranoid személyiségzavar
• skizoid személyiségzavar
• skizotípusos személyiségzavar

A személyiségzavarokat általában beszédterápiával és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kezelik. Bizonyos gyógyszerek segíthetnek javítani a személyiségzavarok tüneteit, mint például a rossz hangulat, a szorongás vagy az impulzivitás.

Alvászavarok

Az alvászavarok befolyásolhatják az alvási szokásait, ami azt jelenti, hogy a szokásosnál lényegesen többet vagy jelentősen kevesebbet aludhat.

Bizonyos alvászavarok szokatlan viselkedéssel járnak alvás közben, például alvajárással.

Az alvászavarok típusai a következők:

• cirkadián ritmus alvás-ébrenlét zavarok
• hipersomnolencia zavar
• álmatlanság
• narkolepszia
• rémálom zavar
• nem gyors szemmozgásos alvási izgalom, amely magában foglalja az alvajárást és az éjszakai rémületeket
• parasomnia
• gyors szemmozgás alvási viselkedészavar
• nyugtalan láb szindróma
• alvási apnoe

Az alvászavarok a következőkkel kezelhetők:

• megfelelő alvási szokások
• relaxációs technikák
• gyógyszerek, például alvást segítő szerek
• beszélgetés terápia

Gyakran előfordul, hogy egy általános orvos lehet az első kapcsolatfelvételi pontja, amikor alvászavarral kapcsolatos segítséget kér. Egyes esetekben előnyös lehet alvásszakértővel, pszichiáterrel vagy terapeutával való beszélgetés.

Táplálkozási zavarok

Az étkezési zavarok befolyásolják az étkezéssel és az étkezéssel kapcsolatos viselkedését és gondolatait. Az APA szerint az étkezési zavarok az Egyesült Államok lakosságának akár 5%-át is érinthetik.

Az étkezési zavarok gyakori típusai a következők:

• elkerülő/korlátozó táplálékfelvételi zavar, amely extrém válogatós étkezéssel járhat, egészen addig a pontig, amíg nem tudja kielégíteni táplálkozási szükségleteit

• anorexia nervosa, amely tovább kategorizálható korlátozó típusba vagy falás/megtisztulási típusba

• bulimia nervosa, amely magában foglalja a fogyókúra és a falási evés váltakozását

• falási zavar, amely magában foglalja a falás epizódjait, majd később a falás viselkedésével kapcsolatos bűntudatot és szorongást

• pica, ami azt jelenti, hogy legalább egy hónapig olyan dolgokat eszünk, amelyek nem tápérték nélküli élelmiszerek

• kérődzési rendellenesség, amely a lenyelt étel ismételt regurgitációjával, valamint az élelmiszer újrarágásával és újranyelésével vagy kiköpésével jár

• más meghatározott táplálkozási és étkezési zavar, olyan diagnosztikai kategória, amely magában foglalja azokat az étkezési zavarokat, amelyek nem felelnek meg a fent említett rendellenességek diagnosztikai kritériumainak

Az étkezési zavarok kezelése magában foglalhatja a beszédterápiát, amely magában foglalhat egyéni, családi vagy csoportos terápiát. Egyes esetekben a kísérő tünetek enyhítésére gyógyszerek is használhatók.

A táplálkozási tanácsadás segíthet az étkezési zavarokkal küzdő embereknek az egészséges táplálkozás és étkezési szokások elsajátításában.

A szerhasználat zavarai

A szerhasználati zavarok az anyagok kényszeres fogyasztásával járnak. Ezek az anyagok lehetnek legálisak vagy illegálisak. Az APA a szerhasználat zavarát agyi betegségként sorolja be.

A szerhasználati zavarok kezelhetők. Általában az első lépés a méregtelenítés, amely magában foglalja az anyag használatának abbahagyását (vagy fokozatos abbahagyását). Ebben a fázisban az elvonási tüneteket kezelik.

A további kezelések, mint például az egyéni és csoportos tanácsadás, elősegíthetik az anyagtól való hosszú távú absztinenciát.

A gyógyszerek is segíthetnek a gyógyulásban – például ha heroinfüggőséget tapasztal, a klinikus felírhat egy metadon vagy buprenorfin/naloxon (Suboxone) nevű gyógyszert az elvonási tünetek enyhítésére.

A szerhasználati zavarok kezelése járóbeteg-intézetekben vagy fekvőbeteg bentlakásos helyreállítási programokban (például rehabilitációs programban) végezhető.

Hol tudhat meg többet, és hol találhat támogatást?

Ha pszichés zavarod van, tudd, hogy nem vagy egyedül. A pszichológiai rendellenességekkel nehéz együtt élni, de kezelhetők. Az orvossal vagy terapeutával való konzultáció nagyszerű első lépés lehet.

Mentálhigiénés forrásaink listája útmutatást tartalmaz a terápia megtalálásához, valamint az alacsonyabb költségű és ingyenes támogatási szolgáltatásokhoz. Nem kell pszichés rendellenességet diagnosztizálnia ahhoz, hogy részesüljön a terápiából.

Sian Ferguson szabadúszó egészségügyi és kannabisz-író, Fokvárosban, Dél-Afrikában él. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy tudományosan megalapozott, empatikusan közölt információk révén képessé tegye olvasóit arra, hogy gondoskodjanak mentális és fizikai egészségükről.