Gázdiffúziós tanulmány

A gázdiffúziós vizsgálatot tüdődiffúziós vizsgálatnak vagy a tüdő szén-monoxidra vonatkozó diffúziós kapacitásának (DLCO) is nevezik. A teszttel többek között megerőltető edzésprogram megkezdése előtt is mérhető az egészségi állapot.

Áttekintés

Mi az a gázdiffúziós vizsgálat?

A gázdiffúziós vizsgálat egyike a számos tüdőfunkciós tesztnek, amelyek segítenek meghatározni a tüdő működését. A „tüdő” szó azt jelenti, hogy a tüdővel van összefüggésben. A „diffúzió” ebben az esetben arra utal, hogy az alveolusok vagy a tüdőben lévő légzsákok milyen jól szállítanak oxigént és távolítják el a szén-dioxidot a vérből az őket körülvevő kapillárisokban (apró erekben).

Ennek a tesztnek a további nevei a tüdő diffúziós vizsgálata vagy a tüdő szén-monoxid-diffundációs képessége (DLCO).

Mikor van szükség gázdiffúziós vizsgálatra?

Számos oka van a gázdiffúziós vizsgálat elvégzésének. Használható:

Keresse meg a páciens légzési problémáinak okát, mint például a légszomj, vagy egyéb tüdőhöz kapcsolódó tünetek, mint például a mellkasi szorító érzés vagy a mellkasi fájdalom; köhögési vagy zihálási rohamok, és képtelenség olyan tempóban járni vagy futni, mint a többiek ugyanabban a korcsoportban.
Nézze meg, nincs-e jelenlegi tüdőkárosodás.
Szűrje ki a tüdőbetegség kockázatának kitett személyt. A kockázati tényezők közé tartozik az asztma vagy allergia jelenléte; szívbetegség; dohányzó; tuberkulózisnak való kitettség, valamint azbesztnek, füstnek vagy poros körülményeknek való hosszú távú kitettség.
Határozza meg a személy kockázati szintjét a műtét előtt.
Mérje fel egészségi állapotát, mielőtt elkezd egy megerőltető edzésprogramot.
Mérje meg egy már ismert betegség tüdőfunkcióra gyakorolt hatását.
Adjon információt arról, hogy a jelenlegi kezelés milyen jól működik.
Segítsen nyomon követni, hogy egy meglévő állapot javul-e vagy rosszabbodik-e.

Teszt részletei

Hogyan történik a gázdiffúziós vizsgálat?

A gázdiffúziós vizsgálatot általában speciális tüdőfunkciós laboratóriumban vagy klinikán végzik. Mielőtt a vizsgálatra bejönne, a beteg néhány utasítást kap:

Ha bármilyen inhaláló gyógyszert vagy hörgőtágítót használnak a légzési nehézségek kezelésére, azokat a vizsgálat elvégzése előtt egy időre fel kell függeszteni.
Ne egyen nehéz ételt a vizsgálat előtt.
Ne dohányozzon 4-6 órával a vizsgálat előtt.

A vizsgálat menete a következő:

A pácienst felkérik, hogy üljön vagy álljon egy spirométer nevű mérőeszköz mellé. Ez a kis gép a tüdőbe belépő és onnan kilépő levegő mennyiségét méri, és többféle tüdőfunkciós vizsgálathoz használják.
A páciens orrára kapcsot helyeznek, a száj körül pedig egy fúvókát illesztenek, így csak a szájrészhez csatlakoztatott csövön keresztül lehet lélegezni. Fontos, hogy a vizsgálat során szorosan lezárjuk a szájat.
A beteg gázkeveréket lélegzik be.
A lélegzetet 10 másodpercig visszatartják, majd kifújják a spirométer csövébe.
A gép méri, hogy a kilélegzett levegőkeverékben mennyi nyomjelző gáz van, jelezve, hogy a tüdő mennyi gázt tudott felvenni.

Akár a gázdiffúziós vizsgálat előtt, akár utána lehetséges, hogy a páciens orvosa javaslatára más típusú tüdőfunkciós vizsgálatot (PFT) is végeznek. Nincs ok arra, hogy egynél több PFT-t ne lehessen végrehajtani ugyanabban a munkamenetben.

A PFT egyéb típusai közé tartozik a spirometria és a tüdőtérfogat mérés (hígítással vagy test pletizmográfiával).

Milyen kockázatokkal jár a gázdiffúziós vizsgálat?

A gázdiffúziós vizsgálatban való részvétel ritkán okoz problémát. Néhány embernél szédülés jelentkezhet a lélegzet visszatartásától, de ez az érzés csak átmeneti lehet. Nem árt a gázkeverék belélegzése.

Eredmények és nyomon követés

Mi határozza meg a gázdiffúziós vizsgálat eredményeit?

A diffúziós sebességet számos tényező határozza meg, többek között:

A felület nagysága, amelyen diffúzió előfordulhat
A vér mennyisége a kapillárisokban
A vérben jelen lévő hemoglobin (a vérsejtek vörös része, amelynek feladata az oxigénszállítás) koncentrációja
Az alveolusok és a kapillárisok közötti membrán vastagsága
A felesleges folyadék jelenléte az alveolusokban

Ha a tüdőbetegség a fentiek bármelyikét érinti, alacsony diffúziós sebesség léphet fel, és a személynek a maximálisnál kevesebb oxigénfelvétele marad.

Mire utalhatnak a gázdiffúziós vizsgálat rendellenes eredményei?

Obstruktív tüdőbetegség

Cisztás fibrózis (túltermelés a nyálkahártyában, ami krónikus tüdőfertőzéshez vezet)
Emfizéma (a tüdő légtereinek kóros növekedése, ami nehéz légzéshez és fertőzéshez vezet)

A tüdőszövet károsodása

Gyógyszeres reakciók
Azbesztózis vagy más tüdőbetegség, amelyet a levegőben lévő rostoknak való ismételt expozíció okoz
Gyulladt alveolusok allergiás reakciók miatt
Szarkoidózis (rendellenes szövetcsomók)

Szisztémás betegségek, amelyek a tüdőt érintik