Ismerje meg a prosztaglandin és a kapcsolódó betegségeket

A prosztaglandin olyan bioaktív lipidek csoportja, amelyek döntő szerepet játszanak az emberi test különféle fiziológiai folyamatain. Míg a prosztaglandint először fedezték fel a szemináriumban, most már elismerték a számos biológiai funkció széles körű befolyását, a gyulladás szabályozásától a véráramlás ellenőrzéséig. Ez a cikk elmagyarázza, hogy mi a prosztaglandin, mi a szerepe, a prosztaglandin szintézis és a prosztaglandinnal kapcsolatos egészségügyi kérdések.

Mi az a prosztaglandin?

A prosztaglandin a hormonszerű anyagok egy csoportja, amely zsírsavakból, elsősorban az arachidonsavból származik. A prosztaglandin az eicosanoidok néven ismert molekulák szélesebb kategóriájába tartozik, amely magában foglalja a leukotriének és a tromboxánokat is. A specifikus mirigyekben előállított és a távoli szerveket érintő hagyományos hormonokkal ellentétben a prosztaglandin szintetizálódik a test szinte minden szövetében, és hatással van a közeli sejtekre.

Szerkezetileg a prosztaglandinok 20-szénláncot tartalmaznak, és az arachidonsav enzimatikus átalakításán keresztül szintetizálják. Lipidben oldódó természetük miatt a prosztaglandinok diffundálhatnak a sejtmembránokon, és kötődhetnek a szomszédos sejtek specifikus receptoraihoz, a biológiai válaszok kaszkádját kezdeményezve.

A prosztaglandin hormon?

A prosztaglandint gyakran hormonszerű anyagnak nevezik, de technikailag nem hormon a hagyományos értelemben. A „hormon” kifejezés jellemzően olyan vegyi anyagokra utal, amelyeket specifikus mirigyek termelnek, a véráramon áthaladnak és befolyásolják a távoli célszerveket. Ezzel szemben a prosztaglandinok helyi mediátorok, amelyeket az ingerekre adott válaszként szintetizálnak, és ugyanabban a szövetben vagy szervben a közeli sejtekre hatnak.

Míg a hormonokat általában endokrin mirigyek termelik (például a pajzsmirigy vagy a mellékvese), és széles körben elterjedtek, a prosztaglandin szinte minden szövetben és szervben szintetizálódik, és annak hatása általában a környező területre korlátozódik, ahol előállították.

Ennélfogva, míg a prosztaglandin funkcionális hasonlóságokkal rendelkezik a hormonokkal – például a különféle fiziológiai folyamatok szabályozásával – a helyi fellépés és az előállítás és az elosztás módja megkülönbözteti azt a hagyományos hormonoktól.

A prosztaglandin szintézise

A prosztaglandin az arachidonsavból szintetizálódik – egy többszörösen telítetlen zsírsavból, amelyet a legtöbb szövet sejtmembránjaiban találnak. Amikor a sejteket különféle jelek – például sérülés, fertőzés vagy gyulladás – stimulálják, az A2 foszfolipáz aktiválódik, és az arachidonsav felszabadul a membrán foszfolipidekből.

Miután felszabadultak, az arachidonsavat prosztaglandinré alakítják a ciklooxigenáz (COX) enzimek hatására. A COX enzimnek két fő izoformája van: COX-1 és COX-2.

• A COX-1 konstitutív módon expresszálódik a legtöbb szövetben, és felelős a prosztaglandinok előállításáért, amelyek fenntartják a normál fiziológiai funkciókat, például a gyomor nyálkahártya védelmét és a vérlemezke-aggregációt.
• A COX-2 indukálható és elsősorban a gyulladás során expresszálódik, ahol prosztaglandinokat termel, amelyek közvetítik a fájdalmat, a lázot és a gyulladást.

A prosztaglandin termelését más enzimek is szabályozzák, például a prosztaglandin -dehidrogenáz, amely a prosztaglandin felszabadulása után inaktiválja.

A prosztaglandinok típusai

Számos típusú prosztaglandin létezik; Mindegyik típusnak egyedi funkciói vannak, a szövet és a receptor, amelyre hat. Az emberek fő prosztaglandinjai a következők:

• PGE2 (Prostaglandin E2): Gyakran társul a gyulladáshoz, a lázhoz és a fájdalomhoz. A PGE2 kulcsszerepet játszik a gyulladásos reakcióban, és részt vesz a vérnyomás és az immunfunkció szabályozásában.
• PGF2α (prosztaglandin F2-alfa): részt vesz a méh összehúzódásában a születési szülés során és a menstruációs ciklus szabályozásában. A PGF2α szerepet játszik a simaizom összehúzódásában a tüdőben és az erekben.
• PGI2 (prosztaciklin): főként endotélsejtekben termelődött, és az erek tágulására és a vérlemezke -aggregáció gátlására szolgál. A PGI2 elengedhetetlen a véráramlás szabályozásához és a vérrög képződésének megelőzéséhez.
• TXA2 (A2 tromboxán): A vérlemezkékben elsősorban a vérlemezke -aggregációt és az ér -összehúzódást elősegíti, és kritikus szerepet játszik a vérrögképződésben.
• PGD2 (D2 prosztaglandin): Elsősorban hízósejtekben termelődik és részt vesz az immunválaszok szabályozásában, valamint az allergiás reakciók közvetítésében.

Minden prosztaglandin típus a specifikus receptoron keresztül hat. Ez a receptor egy G-protein-kapcsolt receptor (GPCR), amely számos intracelluláris jelátviteli útvonalat kezdeményez.

A prosztaglandin biológiai funkciói

A prosztaglandin központi szerepet játszik számos élettani folyamat szabályozásában. A prosztaglandin néhány fontos funkciója a következők:

Gyulladás és immunválasz

A prosztaglandinok, különösen a PGE2, a gyulladás kulcsfontosságú közvetítői. A prosztaglandint a szöveti sérülés vagy fertőzés hatására állítják elő, és hozzájárul a gyulladás tipikus jeleihez: bőrpír, duzzanat, hő és fájdalom. Az értágulás előmozdításával és az érrendszeri permeabilitás növelésével a prosztaglandin segíti a fehérvérsejteket és a tápanyagokat az érintett szövetek elérésében.

A PGE2 szerepet játszik a láz szabályozásában is. Az ilyen típusú prosztaglandin a hypothalamuson hat, hogy növelje a test beállított hőmérsékletét, ami lázhoz vezet az immunválasz részeként. Ezenkívül a prosztaglandin elősegíti az immunrendszer modulálását azáltal, hogy befolyásolja a különféle immunsejtek, beleértve a makrofágokat, a T-sejteket és a dendritikus sejteket.

Reproduktív rendszer

A prosztaglandin számos reproduktív folyamathoz elengedhetetlen. A nőstényekben a PGF2α és a PGE2 szabályozza a menstruációs ciklust a méh simaizom aktivitásának modulálásával. A menstruáció során a prosztaglandin serkenti a méh összehúzódásait, megkönnyítve a méhbélés kiutasítását. A prosztaglandin hozzájárul a menstruációhoz kapcsolódó fájdalomhoz (DY8XSME8XNORR8XHE8XA).

A Prostaglandin kritikus szerepet játszik a születési szülésben. A PGF2α indukálja a szüléshez szükséges méh összehúzódásokat, míg a PGE2 segít a méhnyak (méhnyak érés) lágyításában a szülés szülés előkészítése érdekében.

Kardiovaszkuláris rendszer

A szív- és érrendszeri rendszerben a prosztaglandin segíti a vérnyomás és az érrendszer tónusának szabályozását. Az endotélsejtek által az erek bélelő endotélsejtjei által termelt PGI2 tágítja az ereket és megakadályozza, hogy a vérlemezkék összecsapódjanak. Ezzel szemben a vérlemezkék által termelt TXA2 érrendszer -összehúzódást okoz és elősegíti a vérlemezke -aggregációt, ami nélkülözhetetlen a vérrögképződéshez.

A PGI2 és a TXA2 közötti egyensúly elősegíti a normál hemosztázis és a vérnyomás fenntartását. Ennek az egyensúlynak a megszakadása, például a TXA2 túltermelése hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségekhez, ideértve a magas vérnyomásot és az atherosclerosisot.

Gyomor -bélrendszeri rendszer

A prosztaglandin fontos szerepet játszik a gyomor -bélrendszer védelmében is. A PGE2 például elősegíti a gyomor nyálkahártya integritásának fenntartását azáltal, hogy elősegíti a nyálkahártya és a bikarbonát szekrécióját, amelyek megvédik a gyomorbélést a gyomorsav korrozív hatásaitól. Ezenkívül a prosztaglandin gátolja a gyomorsavszekréciót és elősegíti a gyomorbélés véráramlását, hozzájárulva a fekély gyógyulásához.

Vese

A vesékben a prosztaglandin szabályozza a vese véráramlását és a glomeruláris szűrési sebességet (GFR), biztosítva a vese megfelelő működését. A PGE2 és a PGI2 elősegíti a vese -erek vazodilatását, elősegíti a véráramlást és a hulladéktermékek szűrését. A prosztaglandin befolyásolja a nátrium- és víz egyensúlyát is, ezáltal befolyásolja a folyadék visszatartását és az elektrolit homeosztázisát.

A prosztaglandinnel kapcsolatos betegségek

A prosztaglandin termelés egyensúlyhiánya számos betegséggel és állapotával jár.

Krónikus gyulladás és autoimmun betegségek

A prosztaglandinok, különösen a PGE2, részt vesznek a krónikus gyulladásban, amely az autoimmun betegségek, például a rheumatoid arthritis, a lupus és az asztma jellemzője. A prosztaglandinok túltermelése súlyosbítja a szövetkárosodást, a fájdalmat és a duzzanatot ilyen körülmények között.

Rákbetegség

Bizonyos rákokban a prosztaglandinok – különösen a PGE2 – kimutatták, hogy elősegíti a tumor növekedését és metasztázisát. A tumor mikrokörnyezetének megnövekedett PGE2 szintje megkönnyítheti az új erek (A8XNGI8XOGE8XN8XIS) új erek kialakulását, az immunválaszok elnyomását és a rákos sejtek proliferációjának elősegítését. A prosztaglandin szintézis gátlása tehát a rákterápia érdeklődési területévé vált.

Szív- és érrendszeri rendellenességek

A prosztaglandin szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségekben is. A TXA2 túlzott előállítása rendellenes vérrögképződéshez vezethet, hozzájárulva a szívrohamhoz és a stroke -hoz. Hasonlóképpen, a prosztaciklin (PGI2) és a tromboxán közötti egyensúlyhiány hozzájárulhat az atherosclerosis és a magas vérnyomás kialakulásához.

Gyomor -bélrendszeri rendellenességek

A prosztaglandin részt vesz a gyomor -bél rendellenességek, különösen a peptikus fekélyek patogenezisében. A prosztaglandin szintézis gátlása nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (NSAID-k) csökkentheti a nyálkahártya védelmét, növelve a fekélyképződés és a gyomor-bél vérzés kockázatát.

A prosztaglandin felhasználása a betegségek kezelésében

Az emberi fiziológiában játszott változatos szerepeivel a prosztaglandin és analógjai terápiás alkalmazásokkal rendelkeznek különböző orvosi területeken.

Prosztaglandin analógok és felhasználásuk

A prosztaglandin analógok szintetikus vegyületek, amelyek célja a természetes prosztaglandinok hatásainak utánozása. Ezeket a gyógyszereket különféle kezelésekben használják:

• A születési munka és az abortusz indukálása: A prosztaglandin analógokat, például a misoprostolot használják a szülési szülés indukálására a méh összehúzódásának stimulálásával. A misoprostolt orvosi abortuszban is használják.
• A glaukóma kezelése: olyan gyógyszerek, mint a latanoprost – a prosztaglandin F2α analóg – csökkentik a glaukóma intraokuláris nyomását azáltal, hogy növelik a vizes humor kiáramlását.
• Pulmonális hipertónia: A prosztaciklin analógokat, például az epoprosztenolt alkalmazzák a pulmonális artériás hipertónia kezelésére az erek tágulásával és a tüdőben a vérnyomás csökkentésével.

Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAIDS)

Az NSAID -ok, mint például az aszpirin, az ibuprofen és a naproxen, gátolják a COX enzimeket, ezáltal csökkentve a prosztaglandinok szintézisét. A prosztaglandin termelés csökkentésével ezek a gyógyszerek enyhítik a fájdalmat, csökkentik a gyulladást és az alacsonyabb lázot. Az NSAID -ek hosszan tartó használata azonban gyomor -bél mellékhatásokhoz vezethet, például fekélyek és vérzés, mivel a gyomorban lévő védő prosztaglandinok gátolják.

Prostaglandin kutatásban

A prosztaglandin továbbra is aktív kutatás tárgyát képezi, különös tekintettel a betegségben betöltött szerepére és az új terápiák kidolgozására. A kutatók új prosztaglandin -gátlókat és prosztaglandin analógokat vizsgálnak olyan állapotok kezelésére, mint a rák, a szív- és érrendszeri betegségek és a neurodegeneratív rendellenességek. Ezenkívül megvizsgálják a prosztaglandin szerepét az öregedésben és az immunfunkcióban, hogy azonosítsák a terápiás beavatkozások potenciális célpontjait.