A frontotemporális demencia viselkedési változata (BvFTD) drasztikusan befolyásolhatja a személy személyiségét, viselkedését és társadalmi interakcióit.
A viselkedési variáns frontotemporális demencia (BvFTD) a frontotemporális demencia egy fajtája, amely idegkárosodást okoz az agy elülső vagy temporális lebenyében, ami jelentős változásokat eredményez viselkedésében és személyiségében.
Becslések szerint az Egyesült Államokban 50 000–60 000 ember szenved frontotemporális demenciában.
Számos különböző neurodegeneratív rendellenesség okozhat demenciát. A demencia minden típusa befolyásolja a gondolkodást és a viselkedést, de az egyes állapotok hatásai és az egyénekre gyakorolt hatás nem azonos. Például a demencia bizonyos típusai befolyásolják a mozgást, míg mások nem.
A BvFTD egy neurodegeneratív rendellenesség, amely gyakran drasztikus változásokat okoz személyiségében, napi szokásaiban és viselkedésében.
Mi a frontotemporális demencia viselkedési változata?
A frontotemporális demencia (FTD) egyfajta demencia, amelyet az agy elülső vagy halántéklebenyeinek károsodása jellemez. Nevezhetjük homloklebeny demenciának vagy Pick-kórnak is.
Az agy elülső és temporális lebenye irányítja viselkedését, személyiségét és beszédét, valamint érzelmeit. Amikor az agy ezen régióiban az idegsejtek degenerálódni kezdenek, az befolyásolja, hogyan viselkedik, beszél, és hogyan kommunikál másokkal.
Sokféle FTD létezik. A BvFTD az FTD leggyakoribb formája. A személyiség, a viselkedés és a társadalmi magatartás progresszív változásai jellemzik.
BvFTD tünetek
Úgy tűnhet, hogy valakinek, akinek BvFTD-je van, hirtelen megváltozik a személyisége és a viselkedése. Viselkedésük durvának vagy elidegenítőnek tűnhet.
A BvFTD tünetei a következők:
- apátia vagy észrevehető érdeklődés hiánya a számukra egykor fontos tevékenységek, kapcsolatok és munka iránt
- úgy tűnik, hogy hiányzik az empátia vagy az együttérzés mások iránt
- étkezési szokásaikban bekövetkező változások (különösen a falás, a kényszeres evés vagy az étkezési preferenciák észrevehető változásai)
- kényszeres, rituális vagy ismétlődő viselkedések (például felhalmozás, kifejezések ismétlése vagy ugyanazon mozdulatok ismételt megtétele)
- nehézségek a döntésekben, a problémamegoldásban és a tervezésben
- érzelmi instabilitás vagy hangulati ingadozások
- impulzív viselkedés
- nem megfelelő viselkedés (például nem jellemzően sértő megjegyzések megfogalmazása vagy az emberek határainak figyelmen kívül hagyása)
- a higiénia hiánya
- a belátás vagy az öntudat hiánya (például mások hibáztatása vagy dühösség tetteik következményeiért)
- hajlam arra, hogy ehetetlen tárgyakat vegyenek a szájukba (gyakran hiperoralitásnak nevezik)
Általában a memóriaproblémák nem a legjelentősebb vagy legszembetűnőbb tünet a korai stádiumú BvFTD-ben szenvedőknél.
A BvFTD későbbi szakaszaiban a személy olyan problémákat tapasztalhat, mint az izomgyengeség, görcsök és merevség. Ez megnehezítheti a mozgást, és fizikai segítségre lehet szükségük a napi feladatokhoz.
Melyek a BvFTD diagnosztikai kritériumai?
A BvFTD diagnózis megszerzéséhez egy személynek legalább három jellemzőt kell megjelenítenie a következő jellemzők közül:
- apátia (érdeklődés elvesztése)
- kényszeres viselkedések
- gátlástalanság (a visszatartás vagy az impulzuskontroll hiánya)
- hiperoralitás (kényszer a tárgyak szájon át történő vizsgálatára, beleértve az élelmiszereket és az ehetetlen tárgyakat is)
- az empátia elvesztése
- a végrehajtó funkció elvesztése (például nehézségek az ítélkezésben, a tervezésben és a problémamegoldásban)
Az UCSF Weill Institute for Neurosciences szerint a BvFTD diagnosztizálása kihívást jelenthet, és előfordulhat, hogy rosszul diagnosztizálják. A BvFTD tünetek tünetei átfedhetik a pszichiátriai rendellenességeket, a stroke-ot vagy más neurodegeneratív állapotokat, például az Alzheimer-kórt vagy a vaszkuláris demenciát.
A diagnózis folyamatának részeként az egészségügyi szakembereknek esetleg más állapotokat is tesztelniük kell, hogy kizárják azokat.
Egy másik probléma az, hogy a legtöbb BvFTD-ben szenvedő ember nincs teljesen tisztában a tüneteivel. Lehet, hogy nem veszik észre, hogy segítségre van szükségük. Néhány BvFTD-s ember megtagadhatja a szakemberrel való beszélgetést. Ez megnehezítheti a korai diagnózis felállítását.
Annak érdekében, hogy valaki BvFTD-t diagnosztizáljon, az egészségügyi szakember általában teljes fizikai vizsgálatot végez, és lejegyzi az Ön kórtörténetét. Beszélhetnek szeretteikkel és gondozóikkal, akik képesek lehetnek leírni a viselkedésükben bekövetkezett változásokat.
Az egészségügyi szakember a következő teszteket használhatja a BvFTD diagnosztizálására:
- vérvétel
- agyi képalkotás
- CT vizsgálat
- MRI teszt
A szakemberek gyakran használnak neuropszichológiai teszteket, hogy teszteljék ítélőképességét és memóriakészségeit. Ez a vizsgálati forma segíthet nekik kideríteni, milyen demenciája van.
Melyek a BvFTD szakaszai?
A BvFTD-hez nincsenek hivatalos állomásozási kritériumok. A BvFTD azonban progresszív betegség, ami azt jelenti, hogy a tünetek idővel rosszabbodnak.
A korai szakaszban a tünetek enyhék lehetnek és nehezen észrevehetők.
A köztes szakaszokban a tünetek észrevehetően befolyásolják a mindennapi életet és a kapcsolatokat.
A későbbi szakaszokban előfordulhat, hogy valaki BvFTD-vel nem tud önállóan megfelelően működni. Olyan problémákat is tapasztalhatnak, mint az izomgörcsök és az izommerevség, ami megnehezíti számukra a mozgást és az öngondoskodást. A későbbi szakaszokban is gyakoriak a beszédproblémák.
Melyek a BvFTD kockázati tényezői?
Nem teljesen világos, hogy egyeseknél miért alakul ki BvFTD, míg másoknak nem. A kutatók azonban megállapították, hogy úgy tűnik, hogy a gének szerepet játszanak.
Ha szoros vérrokonsága van az FTD-vel, akkor hajlamosabb lehet az állapot kialakulására. Fontolja meg, hogy beszéljen egy genetikai tanácsadóval, ha úgy gondolja, hogy veszélyben van.
Az FTD-ben szenvedőket általában 45 és 65 év közötti korban diagnosztizálják. Ez azonban fiatalabbakat is érinthet. Valójában néhány embernél FTD-t diagnosztizálnak a 20-as éveikben.
A BvFTD kezelési lehetőségei
A BvFTD-re nincs gyógymód, de számos kezelés segíthet a tüneteken.
Például a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) és az antipszichotikus gyógyszerek javíthatják a tünetek egy részét.
A terápia, beleértve a családterápiát és az egyéni tanácsadást, szintén előnyös lehet. Azt is fontolóra veheti, hogy kipróbálja a demencia foglalkozási terápiáját, amely segíthet a hasznos napi készségek gyakorlásában.
Néha a családtagoknak és a gondozóknak egyéni mentális egészségügyi támogatásra van szükségük, hogy segítsenek nekik megbirkózni szeretteik személyiségváltozásával. A gondozói támogató csoportok is hasznosak lehetnek.
Mennyi a BvFTD várható élettartama?
Az UCSF Weill Institute for Neurosciences szerint a BvFTD-ben szenvedő személy átlagosan 6 évig él a diagnózis után. De ez személyenként változhat.
Ha korai stádiumban diagnosztizálják, a tünetek jól kezelhetők, és a BvFTD-ben szenvedő személy és szerettei számára megfelelő életminőséget lehet fenntartani.
Ha gyanítja, hogy Ön vagy egy szeretett személy BvFTD-ben szenved, fontolja meg, hogy időpontot kérjen egy szakemberhez.
Elvitel
A BvFTD a demencia egy olyan típusa, amelyben az agy elülső vagy temporális lebenyei károsodnak, ami befolyásolja személyiségét és viselkedését.
Megfelelő kezelés mellett a BvFTD-ben szenvedő betegek életminősége jó néhány évig élhet.
A következő források segíthetnek:
- Alzheimer Egyesület
- Családgondozók Szövetsége
- Frontotemporális demencia gondozói támogató központ
- A Frontotemporális Degeneráció Egyesülete
- A frontotemporális demencia támogató csoport
A demenciában szenvedők gondozása megterhelheti Önt. Ha szeretett személyéről gondoskodik a BvFTD-vel, mindenképpen gondoskodjon magáról is. A tanácsadó és támogató csoportok általános jóléted javát szolgálhatják.
