Mi az iontophoresis (iontoforézis)?

Az Iontophoresis (iontoforézis) egy transzdermális gyógyszeradagolás folyamata a bőrön lévő feszültséggradiens használatával. A molekulák elektroforézis és elektroozmózis útján jutnak át a stratum corneumon, és az elektromos tér is növelheti a bőr áteresztőképességét. Ezek a jelenségek közvetlenül és közvetve az alkalmazott elektromos áram hatására aktív anyagszállítást jelentenek. A transzportot a kémiai fluxus egységeiben mérik, általában μmol/(cm²*óra). Az iontoforézisnek vannak kísérleti, terápiás és diagnosztikai alkalmazásai.

Az iontophoresis használata

Laboratóriumi felhasználás

Az Iontophoresis hasznos laboratóriumi kísérletekben, különösen a neurofarmakológiában. A transzmitter molekulák természetesen továbbítják a jeleket a neuronok között. Mikroelektroforetikus technikákkal, beleértve a mikroiontoforézist is, mesterségesen neurotranszmitterek és egyéb kémiai szerek adhatók be az élő és természetesen működő neuronok közvetlen közelében, amelyek aktivitása egyidejűleg rögzíthető. Ezt a módszert farmakológiai tulajdonságaik és természetes szerepük tisztázására használják.

Terápiás felhasználások

Terápiás szempontból az elektromotoros gyógyszeradagolás (EMDA) a gyógyszert vagy más vegyszert a bőrön keresztül juttatja be. Más szóval ez egy tű nélküli injekció, és nem invazívnak mondható. Az EMDA különbözik a dermális tapaszoktól, amelyek nem támaszkodnak elektromos mezőre. Az EMDA egy töltött anyagot, általában egy gyógyszert vagy bioaktív anyagot, transzdermálisan taszító elektromotoros erővel vezet át a bőrön. Kis elektromos áramot vezetnek a bőrön elhelyezett iontoforetikus kamrába, amely töltött hatóanyagot és annak oldószeres vivőanyagát tartalmazza. Egy másik kamra vagy egy bőrelektróda viszi a visszatérő áramot. Egy vagy két kamrát megtöltünk egy hatóanyagot és annak oldószeres vivőanyagát tartalmazó oldattal. A pozitív töltésű kamra, az úgynevezett anód, taszítja a pozitív töltésű kémiai anyagokat, míg a negatív töltésű kamra, az úgynevezett katód, taszítja a negatív töltésű anyagokat a bőrbe.

Elektromotoros gyógyszeradagolást végeznek a tenyér-plantáris hyperhidrosis bizonyos típusainak kezelésére. A hyperhidrosis kezelésében gyakran a csapvíz a választott megoldás enyhe és közepes formák esetén. Nagyon súlyos hyperhidrosis esetén glikopirrónium-bromidot vagy glikopirrolátot, kolinerg inhibitort tartalmazó oldat használható.

Diagnosztikai felhasználások

Az acetilkolin iontoforézisét a kutatásban használják az endotélium egészségi állapotának tesztelésére az endotéliumtól függő nitrogén-monoxid képződés és az azt követő mikrovaszkuláris értágulat stimulálásával. Az acetilkolin pozitív töltésű, ezért az anódkamrába kerül.

A pilokarpin iontoforézist gyakran használják a verejtékkiválasztás serkentésére, a cisztás fibrózis diagnózisának részeként.

A fordított iontoforézis egy olyan technika, amellyel kimutatás céljából molekulákat távolítanak el a testből. A pufferolt pH-n a bőr negatív töltése miatt a bőr áteresztővé válik az olyan kationokkal szemben, mint a nátrium- és káliumionok, ami lehetővé teszi az iontoforézist, amely elektroozmózist okoz, és az oldószer az anód felé áramlik. Az elektroozmózis ezután elektroforézist idéz elő, amelynek során a semleges molekulák, köztük a glükóz, átjutnak a bőrön. Ezt jelenleg olyan eszközökben használják, mint a GlucoWatch, amely lehetővé teszi a vércukorszint kimutatását a bőrrétegeken keresztül.