Áttekintés
Mi az a mielofibrózis?
A myelofibrosis a vérrák ritka típusa, amelyben a csontvelőt (a legtöbb csontban lévő puha, szivacsos szövetet) rostos hegszövet váltja fel. A krónikus leukémia egyik formájának tekintik. Ha a myelofibrosis önmagában jelentkezik, azt elsődleges mielofibrózisnak nevezik. Ha egy különálló betegség eredményeként jelentkezik, másodlagos mielofibrózisnak nevezik (pl. hegszövet a csontvelőben, mint egy autoimmun betegség szövődménye).
A csontvelő éretlen vérképző sejteket tartalmaz, amelyek háromféle speciális vérsejtekké fejlődhetnek: vörösvérsejtek, fehérvérsejtek vagy vérlemezkék. Ha változás (mutáció) történik egyetlen sejt DNS-ében, a mutáció átadódik új sejteknek, amikor a hibás sejt osztódik.
Az idő múlásával egyre több abnormális sejt termelődik. Ezenkívül további mutációkat is szerezhetnek, amelyek idővel agresszívebbé teszik a rákos sejteket. Végül helyettesíthetik a normál sejteket a csontvelőben. A csontvelő kezdi elveszíteni azon képességét, hogy normális vérsejteket termeljen. A kóros vérképző sejtek a csontvelőn kívül is növekedhetnek a májban, a tüdőben, a nyirokcsomókban és más szervekben.
Mik a myelofibrosis jellemzői?
A mielofibrózis egyik jellemzője a megakariocitáknak nevezett óriássejtek túltermelése. A megakariociták általában apró fragmentumokat szabadítanak fel, amelyeket vérlemezkéknek neveznek. A vérlemezkék fontos szerepet játszanak a vérrögképződésben a sérülés helyén.
Amikor mielofibrózis lép fel, a csontvelő túl sok megakariocitát termel, amihez citokineknek nevezett fehérjék felszabadulnak. A citokinek ugyanazok az anyagok, amelyektől rosszul érzi magát, amikor influenza van. A myelofibrosisban előforduló citokinek gyulladást okoznak, és több rostos szövet felhalmozódását okozzák a csontvelőben.
Vérszegénység léphet fel, ha a vörösvértest-termelés hiánya áll fenn. Thrombocytopenia fordulhat elő, ha a vérlemezke-termelés hiánya áll fenn. Az alacsony vérlemezkeszámú betegek hajlamosabbak lehetnek a vérzésre.
Az esetek körülbelül 12%-ában az elsődleges mielofibrózis akut mieloid leukémiává fejlődik, amely a vérrák egy nagyon agresszív formája.
Milyen gyakori a myelofibrosis?
A myelofibrosis ritka állapot, évente körülbelül 1,5 esetet jelentenek 100 000 emberre számítva az Egyesült Államokban. Férfiakban és nőkben egyaránt előfordul. Bármely életkorú embernél előfordulhat mielofibrózis, bár nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják 50 év felettieknél. A myelofibrosissal diagnosztizált gyermekeknél a betegség általában 3 éves kor előtt kezdődik.
Tünetek és okok
Mi okozza a mielofibrózist?
Az elsődleges myelofibrosis kiváltó okát még nem határozták meg. Bár a mielofibrózis nem öröklődik, bizonyos gének DNS-változásaihoz kapcsolódik. A janus-asszociált kinázoknak (JAK) nevezett fehérjék szerepet játszanak a mielofibrózisban. A JAK-ok szabályozzák a vérsejtek képződését a csontvelőben azáltal, hogy jelzik a sejtek osztódását és növekedését. Ha a JAK-ok túlműködnek, túl sok vagy túl kevés vérsejt termelődik.
A betegek körülbelül 50%-ának van mutációja a JAK2 génben. A betegek további 5-10%-ának van mutációja a mieloproliferatív leukémia (MPL) génjében. A calreticulin (CALR) nevű mutáció a mielofibrózisos esetek körülbelül 35%-áért felelős.
A mielofibrózis kockázati tényezői közé tartozik az ionizáló sugárzásnak vagy petrolkémiai anyagoknak, például benzolnak vagy toluolnak való kitettség.
Ha a myelofibrosis önmagában jelentkezik, azt elsődleges mielofibrózisnak nevezik. Néha myelofibrosis alakulhat ki más csontvelőrákban szenvedő betegeknél, mint például az esszenciális thrombocytemia (túlzott vérlemezkék termelése) vagy polycythemia vera (többlet vörösvértest-termelés). Ezt posztesszenciális thrombocythemia vagy post-polycythemia vera myelofibrosis néven ismerik.
Mik a myelofibrosis tünetei?
Előfordulhat, hogy a mielofibrózisban szenvedő személynek sok éven át nincsenek tünetei. A betegek körülbelül egyharmada nem mutat tüneteket a rendellenesség korai szakaszában. A betegség során azonban a következő tüneteket vagy állapotokat tapasztalhatják:
- Vérszegénység: A vörösvértestek hiánya, amelyet gyakran fáradtság, gyengeség és légszomj kísér
- Sápadt bőr
- Megnagyobbodott lép (splenomegalia): Ez teltségérzetet vagy kellemetlen érzést okozhat a has bal felső részén.
-
Portális hipertónia: A vérnyomás emelkedése a vénában, amely a vért a lépből a májba szállítja
- Kitágult vénák a gyomorban és a nyelőcsőben: Ezek a vénák megrepedhetnek és vérzést okozhatnak.
- Éjjeli izzadás
- Megmagyarázhatatlan vérrögök
- Gyakori fertőzések
- Láz
- Viszkető
- Rendellenes vérzés vagy véraláfutás
- Megnagyobbodott máj
- Csont- vagy ízületi fájdalom
- Fogyás
- Extramedulláris hematopoiesis: A vérképző sejtek abnormális növekedése a csontvelőn kívül. Ezek a sejtek bejuthatnak a test más részeibe, például a tüdőbe, a gyomor-bélrendszerbe, a gerincvelőbe, az agyba vagy a nyirokcsomókba. A sejtek tömegeket (tumorokat) képezhetnek, amelyek összenyomják a szerveket vagy károsítják azok működését.
Diagnózis és tesztek
Hogyan diagnosztizálható a myelofibrosis?
Orvosa fizikális vizsgálatot végez, és megkérdezi az Ön kórtörténetét, beleértve az Ön által tapasztalt tüneteket is. Az orvos ellenőrizni fogja a lép-megnagyobbodás vagy a vérszegénység jeleit.
Az elvégezhető diagnosztikai vizsgálatok a következők:
-
Teljes vérkép (CBC): A megnövekedett fehérvérsejtek és vérlemezkék száma, valamint a normálnál alacsonyabb vörösvértestszám mielofibrózisra utalhat.
- Vérvizsgálatok: A húgysav, a bilirubin és a tejsav-dehidrogenáz emelkedett szintje myelofibrosis jelenlétét jelezheti.
További vizsgálatokra lehet szükség a diagnózis megerősítéséhez, beleértve
- Génmutáció-analízis: A vérsejteket bizonyos mielofibrózissal kapcsolatos mutációkra lehet vizsgálni.
- Csontvelő biopszia: Mikroszkóp alatti vizsgálat céljából csontvelőmintát lehet venni.
- Képalkotó vizsgálatok: Ultrahangos vizsgálat végezhető a lép megnagyobbodásának ellenőrzésére.
Kezelés és kezelés
Hogyan kezelik a mielofibrózist?
A myelofibrosis kezelésére a páciens tüneteitől és egyéni körülményeitől függően különböző módszerek állnak rendelkezésre. Néhány embernél évekig nem jelentkeznek tünetek. Még ha nem is igényelnek azonnali kezelést, ellenőrizni kell őket, nem észlelhetők-e az állapotuk romlására utaló elváltozások.
A legtöbb betegnél a cél a mielofibrózissal kapcsolatos állapotok kezelése. A Jakafi® (ruxolitinib) az első gyógyszer, amelyet az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (Food and Drug Administration) jóváhagyott közepes vagy magas kockázatú myelofibrosis kezelésére. Ez egy multikináz inhibitor, amely a túlaktív janus-asszociált kináz (JAK) jelátvitelt gátolja.
A gyógyszert szájon át kell bevenni. Segít enyhíteni a betegséggel összefüggő néhány tünetet, beleértve a lép megnagyobbodását, éjszakai izzadást, viszketést, fogyást és lázat.
A vérszegénység kezelésére használt gyógyszerek a következők:
- Glükokortikoidok
- Androgének (szintetikus férfi hormonok)
- Immunmodulátorok: Az interferont intramuszkuláris vagy szubkután (bőr alá) injekció formájában adják be. A talidomidot és a lenalidomidot szájon át kell bevenni. A pomalidomidet a mielofibrózissal összefüggő vérszegénység kezelésére irányuló klinikai vizsgálatokban vizsgálják.
-
Kemoterápiás gyógyszerek: A hidroxi-karbamidot szájon át kell bevenni, és a kladribint intravénásan adják be.
-
Vérátömlesztés végezhető a vörösvértestek számának növelésére súlyos vérszegénységben szenvedő betegeknél.
A lép megnagyobbodása (splenomegalia) kezelésére használt gyógyszerek közé tartozik
- Jakafi
- Hidroxi-karbamid
- Interferon
Súlyos esetekben lép eltávolítására (splenektómia) vagy sugárkezelésre lehet szükség. A sugárterápia az extramedulláris hematopoiesis (a vérképző sejtek csontvelőn kívüli kóros növekedése) kezelésére is alkalmazható.
Megelőzés
Hogyan előzhető meg a mielofibrózis?
A mielofibrózist nem lehet megelőzni, de az allogén hematopoietikus sejttranszplantáció (HCT) potenciális gyógymód lehet. Az eljárás során a páciens immunrendszerét megfelelő donor immunrendszerével helyettesítik. Ez az új immunrendszer felkutatja és elpusztítja a rákos sejteket a myelofibrosisos beteg csontvelőjében, valamint egészséges vérképző csontvelősejteket biztosít. Közvetlenül a transzplantáció előtt a páciensnek kemoterápián és/vagy sugárterápián kell átesnie saját immunrendszerének elnyomására, így a donor sejtjei felveszik.
A HCT nagy szövődmények kockázatát hordozza magában, és csak bizonyos betegek számára alkalmas. A szövődmények kockázata magasabb azoknál az embereknél, akik más betegségben szenvednek. Különféle tényezőket kell figyelembe venni azoknál a betegeknél, akiket az eljárásra jelöltek, beleértve az életkorukat, a tüneteik súlyosságát, egyéb kockázati tényezőket és a siker valószínűségét.
Discussion about this post