A vírus egy fertőző részecske, amely az élet és a nem élet jellemzőivel rendelkezik. A vírusok szerkezetükben és működésükben különböznek a növényektől, állatoktól és baktériumoktól. A vírusok nem sejtek, és nem képesek önmagukban szaporodni. A vírusoknak a gazdaszervezetre kell támaszkodniuk az energiatermeléshez, a szaporodáshoz és a túléléshez. Bár általában csak 20-400 nanométer átmérőjűek, a vírusok számos emberi betegség okozói, beleértve az influenzát, a bárányhimlőt és a megfázást.
1. Egyes vírusok rákot okoznak.
A rákos megbetegedések bizonyos típusait összefüggésbe hozták a rákvírusokkal. A Burkitt-limfóma, a méhnyakrák, a májrák, a T-sejtes leukémia és a Kaposi-szarkóma olyan rákos megbetegedések példái, amelyeket különböző típusú vírusfertőzésekkel társítottak. A vírusfertőzések többsége azonban nem okoz rákot.
2. Egyes vírusok nincsenek burkolva
Minden vírusnak van fehérjebevonata vagy kapszidja, de néhány vírusnak, például az influenzavírusnak van egy további membránja, az úgynevezett burok. Az ilyen extra membrán nélküli vírusokat csupasz vírusoknak nevezzük. A burok jelenléte vagy hiánya fontos meghatározó tényező abban, hogy a vírus hogyan lép kölcsönhatásba a gazdaszervezet membránjával, hogyan lép be a gazdaszervezetbe, és hogyan lép ki a gazdaszervezetből az érés után. A burokkal rendelkező vírusok a gazdasejt membránjával való fúzió révén bejuthatnak a gazdaszervezetbe, hogy genetikai anyagukat a citoplazmába engedjék, míg a csupasz vírusoknak a gazdasejt általi endocitózison keresztül kell bejutniuk a sejtbe. A burokkal rendelkező vírusok bimbózással vagy exocitózissal távoznak a gazdaszervezetből, de a csupasz vírusoknak lizálniuk kell (fel kell szakítaniuk) a gazdasejtet, hogy elmeneküljenek.
3. A vírusoknak 2 osztálya van
A vírusok egyszálú vagy kétszálú DNS-t tartalmazhatnak genetikai anyaguk alapjaként, sőt egyes vírusok egyszálú vagy kétszálú RNS-t is tartalmaznak. Ezenkívül néhány más vírus genetikai információja egyenes szálakba szerveződik, míg más vírusok körkörös molekulái vannak. A vírusban található genetikai anyag típusa nemcsak azt határozza meg, hogy mely sejttípusok alkalmasak gazdaszervezetnek, hanem azt is, hogy a vírus hogyan replikálódik.
4. A vírus évekig alvó állapotban maradhat a gazdasejtben
A vírusok több fázisból álló életcikluson mennek keresztül. A vírus először a sejtfelszínen lévő specifikus fehérjéken keresztül kötődik a gazdaszervezethez. Csatlakozás után a vírus endocitózissal vagy fúzióval belép a sejtbe. A gazdaszervezet mechanizmusait a vírus és az esszenciális fehérjék DNS-ének vagy RNS-ének replikálására használják. Miután ezek az új vírusok beérnek, a gazdaszervezet lizálódik, hogy az új vírusok megismételhessék a ciklust.
A replikáció előtti további fázis, az úgynevezett lizogén vagy nyugalmi fázis, csak számos vírusban fordul elő. Ebben a fázisban a vírus hosszabb ideig a gazdaszervezetben maradhat anélkül, hogy a gazdasejtben bármilyen látható változást okozna. Aktiválásuk után azonban ezek a vírusok azonnal beléphetnek a litikus fázisba. Ebben a fázisban replikáció, érés és felszabadulás következhet be. A HIV például 10 évig alvó állapotban maradhat.
5. A vírusok megfertőzik a növényi, állati és baktériumsejteket
A vírusok megfertőzhetik a bakteriális és eukarióta sejteket. A legáltalánosabban ismert eukarióta vírusok az állati vírusok, de a vírusok a növényeket is megfertőzhetik. Ezeknek a növényi vírusoknak általában rovarok vagy baktériumok segítségére van szükségük ahhoz, hogy áthatoljanak a növény sejtfalán. Ha a növény megfertőződött, a vírus számos betegséget okozhat. Ezek a betegségek általában nem pusztítják el a növényt, hanem deformációt okoznak a növény növekedésében és fejlődésében.
A baktériumokat megfertőző vírust fágnak nevezik. A fágok ugyanazt az életciklust követik, mint az eukarióta vírusok, és betegségeket okozhatnak a baktériumokban, valamint lízis révén elpusztíthatják azokat. Valójában ezek a vírusok olyan hatékonyan szaporodnak, hogy teljes baktériumkolóniák gyorsan elpusztulhatnak. A fágokat baktériumok, például E. coli és Salmonella baktériumok által okozott fertőzések diagnosztizálására és kezelésére használták.
6. Egyes vírusok emberi fehérjéket használnak a sejtek megfertőzésére
A HIV és az Ebola olyan vírusok példái, amelyek emberi fehérjéket használnak a sejtek megfertőzésére. A víruskapszid vírusfehérjéket és az emberi sejtek sejtmembránjából származó fehérjéket egyaránt tartalmaz. Az emberi fehérjék segítenek „leleplezni” a vírust az immunrendszer elől.
7. A retrovírust klónozásban és génterápiában használják
A retrovírus egy olyan vírustípus, amely RNS-t tartalmaz, és a genomját egy reverz transzkriptázként ismert enzim segítségével replikálja. Ez az enzim a vírus RNS-ét DNS-vé alakítja, amely beépülhet a gazda DNS-ébe. A gazdaszervezet ezután saját enzimjeit használja a vírus DNS-ének vírusreplikációhoz használt vírus RNS-vé történő fordítására. A retrovírusok egyedülálló képességgel rendelkeznek, hogy géneket építsenek be az emberi kromoszómákba. Ezeket a speciális vírusokat a tudományos felfedezések fontos eszközeiként használták. A tudósok számos technikát mintáztak retrovírusokkal, beleértve a klónozást, a szekvenálást és néhány génterápiás megközelítést.
:max_bytes(150000):strip_icc():format(webp)/bacteria_cell_drawing-5786db0a5f9b5831b54f017c.jpg "Mi a különbség a baktériumok és a vírusok között?")
Discussion about this post