A vírus élőlény?

A tudósok nem biztosak abban, hogy a vírus élő-e vagy sem. Általában a tudósok egy kritériumlistát használnak annak meghatározására, hogy valami élőlény vagy élettelen. Nézzük meg az élőlények néhány jellemzőjét, és nézzük meg, hogy a vírusok is rendelkeznek-e ezekkel a tulajdonságokkal vagy sem.

Az élőlényeknek sejtjeik vannak. A vírusoknak nincsenek sejtjeik. A vírusok fehérjebevonattal rendelkeznek, amely megvédi genetikai anyagukat (DNS-t vagy RNS-t). A vírusok azonban nem rendelkeznek sejtmembránnal vagy más organellumokkal (például riboszómákkal vagy mitokondriumokkal), amelyek a sejteknek vannak.

Az élőlények szaporodnak. Általában a sejtek DNS-ük másolatának elkészítésével szaporodnak. A sejtekkel ellentétben a vírusok nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel másolatot készíthetnek DNS-ükről. A vírusok azonban más módokat is találtak új vírusok létrehozására. A vírusok a vírus genetikai anyagának gazdasejtbe történő beillesztésével replikálódnak. Ez a folyamat arra készteti a sejtet, hogy másolatot készítsen a vírus DNS-éről, így több vírus keletkezik.

Sok tudós azzal érvel, hogy bár a vírusok más sejteket is felhasználhatnak önmaguk szaporodására, a vírusok még mindig nem tekinthetők élőlénynek e kritérium alapján. Ennek az az oka, hogy a vírusok nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel maguk replikálhatják genetikai anyagukat.

A közelmúltban a tudósok egy új típusú vírust fedeztek fel, az úgynevezett mimivírust. Ezek a vírusok tartalmazzák a DNS másolat készítéséhez szükséges eszközöket. Ez a megállapítás arra utal, hogy bizonyos típusú vírusok valóban élőlények lehetnek.

Az élőlények energiát használnak. A gazdasejten kívül a vírusok nem használnak energiát. A vírusok csak akkor válnak aktívvá, ha kapcsolatba kerülnek egy gazdasejttel. Aktiválásuk után a gazdasejt energiáját és eszközeit használják fel további vírusok előállítására.

Mivel a vírusok nem használják fel saját energiájukat, egyes tudósok nem tekintik őket élőlénynek. Ez azonban furcsa különbség, mert egyes baktériumok a gazdájuktól származó energiára támaszkodnak, és mégis élőlénynek tekintik őket. Az ilyen típusú baktériumokat obligát intracelluláris parazitáknak nevezik.

Az élőlények reagálnak a környezetükre. Vita tárgya, hogy a vírusok valóban reagálnak-e a környezetre. A vírusok kölcsönhatásba lépnek az általuk megfertőzött sejtekkel, de ennek a kölcsönhatásnak a többsége egyszerűen a vírus anatómiáján alapul. Például a vírusok a sejtek receptoraihoz kötődnek, genetikai anyagukat a sejtbe fecskendezik, és idővel (szervezeten belül) fejlődhetnek.

Az élő sejtek és szervezetek általában szintén rendelkeznek ilyen kölcsönhatásokkal. A sejtek más sejtekhez kötődnek, az organizmusok átadják a genetikai anyagot, és idővel fejlődnek, de ezek a hatások a legtöbb szervezetben sokkal aktívabbak. A vírusokban ezeknek a tevékenységeknek egyike sem aktív folyamat, egyszerűen a vírus kémiai összetétele és a környezet alapján történik.

Mi a végső válasz?

Amikor a tudósok ezt a kritériumlistát alkalmazzák annak meghatározására, hogy egy vírus élőlény-e vagy sem, a válasz továbbra sem világos. Emiatt folytatódik a vita arról, hogy a vírusok élőlények vagy nem élőlények. Ahogy a vírusok ismerete tovább fejlődik, a tudósok végül végső döntésre juthatnak ebben a kérdésben.

Ha a vírusok nem élőlények, hogyan pusztíthatjuk el őket?

Nem számít, hogy a vita melyik oldalán áll, tudjuk, hogy a vírusok deaktiválhatók. Ha a vírusok inaktívak, nem képesek megfertőzni a gazdasejtet.

Kétféle vírus létezik: a lipid külső héjjal rendelkezők és azok, amelyek fehérjebevonattal rendelkeznek, amelyet kapszidnak neveznek. A lipidhéjjal rendelkező vírusok esetében közönséges szappannal széttépheti a külső bevonatot, és deaktiválhatja a vírust. A vírusok fennmaradó részei ezután lemoshatók a mosogatóból, és ártalmatlanok. A nagyszerű dolog az, hogy ehhez mindössze 20 másodpercnyi alapos, szappanos kézmosás szükséges. A COVID-19-et okozó vírus lipidhéjjal rendelkezik, így szappannal deaktiválható.

A fehérjebevonatú vírusokat, mint a megfázást okozó rhinovírusokat és adenovírusokat, a szappan nem deaktiválja, de mégis kiürül bőrünkről, felületünkről, majd lemosható a mosogatóban. Emiatt is jobb a kézmosás szappannal és vízzel, mint a kézfertőtlenítő használata. A kézfertőtlenítők nem ugyanolyan hatást fejtenek ki a bőrünkről a vírusok eltávolítására, így azok lemoshatók a mosogatóból.