A nagymamámnak gyakran hallucinációk vannak, miért?

A hallucinációk, amikor valaki olyan dolgot érzékel, amely valójában nincs jelen (például látás, hallás vagy érzés, ami nem ott van), az embert és családtagjaikat félelmet, zavart és szorongást érezheti. Ha egy idősebb felnőtt, mint egy nagymama, gyakran hallucinációkat tapasztal, az aggasztó lehet. Számos oka van, kezdve az egészségügyi állapotoktól a gyógyszerek mellékhatásaiig. Az alábbiakban elmagyarázzuk az idősebb felnőttek hallucinációinak leggyakoribb okait, és információkat szolgáltatunk a diagnózisról és a kezelési lehetőségekről.

1. Demencia és Alzheimer -kór

A demencia, különösen az Alzheimer -kór, az idősebb felnőttek hallucinációinak egyik leggyakoribb oka. Az Alzheimer -kór egy progresszív neurológiai rendellenesség, amely károsodást okoz az agysejtek számára, ami kognitív hanyatláshoz vezet. Ahogy az agy romlik, ez befolyásolhatja a különféle funkciókat, ideértve az észlelést és a memóriát is. Az Alzheimer -i hallucinációk az agy kémiai egyensúlyának megváltozása vagy a memóriavesztés által okozott zavart okozhatják. Az érzékszervi információk feldolgozásáért felelős agy részei megszakadhatnak, téves észlelésekhez vagy „hamis” szenzoros tapasztalatokhoz vezethetnek.

Diagnózis

Átfogó orvosi értékelésre van szükség a demencia és az Alzheimer -kór diagnosztizálásához. Ez az értékelés gyakran magában foglalja a fizikai és neurológiai vizsgálatot, a kognitív tesztelést és az agyi képalkotást (például MRI vagy CT letapogatást). Az orvos megkérdezheti a család kórtörténetét, és mentális státusz -értékelést végezhet a kognitív funkció felmérése érdekében. A hallucinációk gyakoribbak az Alzheimer -kór későbbi szakaszaiban, így a korai diagnózis a kognitív hanyatlás azonosítására összpontosíthat.

Kezelési lehetőségek:

Jelenleg nincs gyógymód az Alzheimer -kór számára, de a gyógyszerek segíthetnek a tünetek kezelésében. A kolinészteráz -gátlók (pl. Donepezil, rivastigmin) felírhatók a lassú kognitív hanyatláshoz és a memória problémáinak segítéséhez. Bizonyos esetekben az antipszichotikus gyógyszereket (pl. Quetiapin, risperidon) óvatosan lehet használni a hallucinációk kezelésére, ám ezeket a gyógyszereket általában a mellékhatások miatt, különösen az idősebb felnőttek esetében kell fenntartani. A nem farmakológiai megközelítések, például a kognitív stimulációs terápia és a stabil, alacsony stressznyújtási környezet fenntartása szintén segíthetnek.

2. Parkinson -kór

A Parkinson -kór egy neurodegeneratív rendellenesség, amely elsősorban a mozgást befolyásolja, de kognitív változásokhoz is vezethet, ideértve a hallucinációkat is. Ez a betegség a dopamintermelő sejtek elvesztését okozza az agyban, ami megzavarja az agy különböző részeinek közötti kommunikációt. Ez a zavar mind motoros tüneteket (például remegést és merevséget), mind nem motoros tüneteket, beleértve a hallucinációkat is eredményezheti. A hallucinációk lehetnek vizuális hallucináció (pl. Az emberek vagy állatok látása) vagy a halló hallucináció (halló hangok), és ezek általában a betegség előrehaladtával vagy a gyógyszeres kezelés eredményeként fordulnak elő.

Diagnózis

A Parkinson -kórot a kórtörténet, a fizikai vizsgálat és a tünetek megfigyelése révén diagnosztizálják. Nincs egyetlen teszt a Parkinson -kórra; A neurológus azonban különféle diagnosztikai teszteket végezhet, ideértve az MRI -vizsgálatokat vagy a vérvizsgálatokat is, hogy kizárja az egyéb állapotokat. A diagnózist gyakran megerősítik a motoros tünetek (például a remegés vagy a bradykinesia) és a beteg kórtörténete alapján.

Kezelési lehetőségek:

A Parkinson -kór olyan gyógyszerekkel kezelhető, amelyek segítik a tünetek, különösen a dopamin -pótlások (pl. Levodopa) vagy a dopamin agonisták (pl. Pramipexole) szabályozását. A Parkinson -kór kezelésére használt gyógyszerek azonban néha kiválthatnak vagy súlyosbíthatják a hallucinációkat, különösen az idősebb felnőtteknél. Ezekben az esetekben az orvosok beállíthatják a gyógyszeres kezelési rendet, csökkenthetik az adagokat vagy kipróbálhatják az alternatív kezeléseket. Ha a hallucinációk továbbra is fennállnak, akkor az antipszichotikus gyógyszereket (például a quetiapin) alacsony dózisokban lehet használni, bár a potenciális mellékhatások miatt szorosan ellenőrizni kell őket.

3. gyógyszeres mellékhatások

Bizonyos gyógyszerek, különösen az idősebb felnőttek számára általában előírt gyógyszerek hallucinációkat okozhatnak mellékhatásként. Az olyan gyógyszerek, mint a benzodiazepinek, antidepresszánsok, antikolinergek és opioidok, ismertek, hogy növelik a hallucinációk kockázatát, különösen akkor, ha magasabb dózisokban vagy hosszabb ideig. Ezek a gyógyszerek befolyásolhatják az agy neurotranszmitter -egyensúlyát, vagy befolyásolhatják az érzékszervi feldolgozásban részt vevő agy területeit, ami észlelési zavarokhoz vezet.

Diagnózis

A gyógyszeres kezelés által kiváltott hallucinációk diagnosztizálása megköveteli a beteg gyógyszeres felhasználási előzményeinek alapos áttekintését. Az orvos felméri a hallucinációk ütemezését az új gyógyszerek vagy az adagolás változásaihoz viszonyítva. Vérvizsgálat vagy gyógyszerszűrés is elvégezhető a testben lévő specifikus gyógyszerek szintjének ellenőrzése érdekében.

Kezelési lehetőségek:

Ha a gyógyszeres kezelés feltételezhető, hogy az orvos azt javasolhatja, hogy csökkentse a gyógyszeres adagot, abbahagyja ezt a gyógyszert, vagy váltson egy alternatív gyógyszerre, amelynek alacsonyabb a hallucinációk okozása. Alapvető fontosságú, hogy szorosan együttműködjön az orvossal a gyógyszerek beállításánál, mivel egyes gyógyszerek hirtelen abbahagyása súlyos mellékhatásokkal járhat.

4. Delírium

A delírium az akut zavar és a rendellenesség állapota, amelyet gyakran mögöttes egészségügyi állapot vált ki, például fertőzés, dehidráció vagy anyagcsere -egyensúlyhiány. Az idősebb felnőttek különösen érzékenyek a delíriumra, és a hallucinációk gyakori tünet. A delírium az agyi funkció egyensúlyhiányából származik, amelyet gyakran fizikai betegség vagy orvosi beavatkozás vált ki (pl. Működés, kórházi ápolás). Ebben az állapotban az agy félreértheti az érzékszervi információkat, ami hallucinációkhoz vezethet.

Diagnózis

A delíriumot klinikai értékelés útján diagnosztizálják, ideértve a beteg kórtörténetének, a jelenlegi egészségi állapotának és a gyógyszereknek a felülvizsgálatát. Az orvos felméri a kognitív funkciót, a figyelmet és a beteg általános tudatosságát is. Vérvizsgálat és képalkotó vizsgálatok elvégezhetők minden mögöttes ok, például fertőzés vagy dehidráció azonosítására.

Kezelési lehetőségek:

A delírium kezelése az alapjául szolgáló ok kezelésére összpontosít (pl. A fertőzések kezelése, a dehidráció kijavítása vagy az anyagcsere -egyensúlyhiány kezelése). A nyugodt és ismerős környezet biztosítása is segíthet, akárcsak a fizikai korlátozások vagy a felesleges gyógyszerek minimalizálása. Egyes esetekben antipszichotikus gyógyszereket (például haloperidolt) lehet felírni súlyos hallucinációkhoz, de ezeket a gyógyszereket óvatosan kell használni az idősebb felnőtteknél.

5. Látás vagy halláskárosodás

Egyes idősebb felnőttek esetében a hallucinációk összekapcsolódhatnak az érzékszervi nélkülözéssel, különösen jelentős látás vagy hallásvesztés esetén. Az agy megpróbálhatja kompenzálni az érzékszervi bemenet hiányát hallucinációk, különösen a vizuális vagy hallás hallucinációk létrehozásával. Ezeket a hallucinációkat néha „Charles Bonnet -szindrómának” nevezik látásvesztés esetén. Ebben az állapotban a súlyos látáskárosodásban szenvedő egyének élénk, nem létező képeket vagy embereket láthatnak.

Diagnózis

Az alapos szem- vagy hallásvizsgálat segíthet meghatározni, hogy az érzékszervi károsodás hozzájárul -e a hallucinációkhoz. A látási tesztek, beleértve a retina szkennelést vagy az optikai koherencia tomográfiát, diagnosztizálhatják a makuladegenerációt vagy a diabéteszes retinopátiát. A hallási tesztek (audiometria) segíthetnek azonosítani a hallásvesztést, amely hozzájárulhat a hallás hallucinációkhoz.

Kezelési lehetőségek:

A kezelés az érzékszervi veszteség javítására vagy kompenzálására összpontosít. Látáskárosodás esetén a nagyító eszközök vagy a korrekciós lencsék használata segíthet. A hallókészülékek javíthatják a hallás hallását és csökkenthetik a hallás hallucinációkat. Bizonyos esetekben az egyéneknek a hallucinációinak, például a kognitív viselkedésterápiájuk megbirkózásának elősegítése érdekében történő kezelés szintén hasznos lehet.

6. Mentális egészségi állapot (pl. Depresszió, skizofrénia)

Noha a fiatalabb egyéneknél gyakoribb, néhány idősebb felnőttnek mentális egészségi állapota, például depresszió vagy skizofrénia alakulhat ki, amelyek hallucinációkat okozhatnak. Az időskorúak depressziója, különösen kezeletlen esetén, pszichotikus tulajdonságokhoz vezethet, ideértve a hallucinációkat is. A skizofrénia egy krónikus állapot, amely hallási vagy vizuális hallucinációkat okozhat, bár az idősebb felnőtteknél ritkábban.

Diagnózis

A mentális egészséggel kapcsolatos hallucinációk diagnosztizálását átfogó pszichiátriai értékeléssel végezzük. Az orvos megkérdezi a beteg érzelmi és pszichológiai történetét, a jelenlegi tüneteket és a mentálhigiénés problémáinak családi anamnézisét. A standard pszichiátriai értékelések és szűrések segíthetnek meghatározni, hogy a depresszió, a skizofrénia vagy más mentálhigiénés rendellenesség jelen van -e.

Kezelési lehetőségek:

A mentális egészségi állapotokat, például a depressziót és a skizofréniát pszichoterápia és gyógyszerek kombinációjával kezelik. Az antidepresszánsok (például az SSRI) vagy az antipszichotikumok (például az olanzapin vagy a risperidon) felírhatók a mögöttes állapottól függően. A terápia, beleértve a kognitív-viselkedési terápiát, segíthet az egyéneknek a tünetek kezelésében és a megküzdési stratégiák javításában.

Összefoglalva, az idős személyek hallucinációit, például a nagymamát, különféle egészségügyi állapotok, gyógyszeres mellékhatások vagy szenzoros károsodások okozhatják. A mögöttes ok azonosítása elengedhetetlen a megfelelő kezeléshez, például a gyógyszerek beállításához, az idegrendszeri körülmények kezelése, vagy a látás és a hallásvesztés kezelése. Az egészségügyi szakemberek alapos értékelésért folytatott konzultációja a legjobb módja annak, hogy mind az érintett egyén, mind családjuk életminőségét kezeljék és javítsák.