A mikroműanyagok a bélből az agyba terjedhetnek

Az élelmiszerben és a vízben található mikroműanyagok a bélből az agyba terjedhetnek.

A mikroműanyagok apró műanyag részecskék, amelyek gyakran bejutnak számos anyagba, beleértve az élelmiszereket is.
A kutatókat érdekli annak megértése, hogy a mikroműanyagok fogyasztása hogyan befolyásolhatja a testi egészséget és működést.
Egy új, egereken végzett vizsgálat kimutatta, hogy a mikroműanyagok a bélből átterjedhetnek a szervezet létfontosságú szerveibe, például az agyba, a májba és a vesékbe.

Az emberek és az állatok gyakran vannak kitéve a mikroműanyagoknak, mivel a mikroműanyagok számos anyagban jelen vannak.

Miközben a kutatók arra törekednek, hogy megértsék a mikroműanyagok hatását, bizonyítékok gyűlnek össze az ezen anyagoknak való kitettség hatásairól, és arról, hogy ez hogyan befolyásolhatja az egészségügyi eredményeket.

Az Environmental Health Perspectives folyóiratban április 10-én megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy a környezetünkben találthoz hasonló mennyiségű mikroműanyagok fogyasztása milyen hatással volt az egerekre.

A tanulmány szerzői szerint a lenyelt mikroműanyagok a bélből az agyba, a májba és a vesékbe terjednek.

„Eredményeink azt sugallják, hogy a mikroplasztikum expozíciója metabolikus változásokhoz vezethet ezekben a szövetekben, ami potenciális szisztémás hatásokat jelez” – mondta el nekünk Marcus Garcia, a PharmD tanulmány szerzője, a University of New Mexico College of Pharmacy posztdoktori munkatársa.

„Eredményeinknek jelentős hatása van az emberi egészségre.”

A mikroműanyagok a bélből az agyba, más szervekbe terjednek

A mikroműanyagok rendkívül fontossá váltak a környezetben, így a talajban, az élelmiszerekben és a vízben.

Jelen tanulmány szerzői a mikroműanyagot 5 milliméternél kisebb műanyag részecskékként határozzák meg. Azt akarták kideríteni, hogy a különböző típusú mikroműanyagok hogyan hatnak az egerek szerveire.

A tanulmány szerzői megpróbálták megismételni a mikroműanyagok fogyasztását olyan mennyiségben, amely hasonló az emberi expozícióhoz. Az egereket különböző mennyiségű polisztirol vagy vegyes polimer mikrogömbök hatásának tették ki orális gyomortáplálással.

Miután az egereket mikroműanyaggal etették, a kutatók megvizsgálták a szérumot, az agyat, a májat, a vesét és a vastagbélszövetet, hogy azonosítsák a mikroműanyagok jelenlétét.

A kutatók mikroműanyagokat azonosítottak több szervben, köztük a kitett egerek agyában, májában és veséjében. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a mikroműanyagok hogyan képesek átterjedni a test más, távoli területeire.

A mikroplasztikus expozíció után azt is megállapították, hogy a vastagbélben, a májban és az agyban specifikus anyagcsere-változások következtek be.

Ezek a változások attól függtek, hogy az egerek mekkora expozíciót kaptak, és milyen típusú mikroműanyagnak voltak kitéve.

„Az emberi lenyeléshez hasonló mennyiségű mikroműanyag hatásának kitéve egereket felfedeztük, hogy ezek a részecskék valóban a bélből olyan szervekbe vándorolhatnak, mint a máj, a vese és az agy” – magyarázta Garcia.

„Csoportunk korábbi kutatásai kimutatták, hogy a mikroműanyagok megzavarhatják az immunrendszer működését. Ez a zavar problémát jelenthet a fertőzések kezelésekor, vagy ronthatja az olyan állapotokat, mint a gyulladásos bélbetegségek. Ezen túlmenően, vizsgálatunkat 4 hetes perióduson keresztül végeztük, amely jelentős változásokat mutatott ki az anyagcserében. Ez a tanulmány betekintést nyújt a mikroműanyagok hosszú távú felhalmozódásába a szervezetben, ami aggályokat vet fel a krónikus expozíció miatt. Ezenkívül tanulmányunk jelentős anyagcsere-változásokat tárt fel, amelyek különféle anyagcsere- és immunrendszeri rendellenességekhez kapcsolódnak, beleértve az aminosav-, lipid- és hormonanyagcsere-változásokat is.

Dr. Heather Leslie, az amszterdami székhelyű, az emberekben (és ökoszisztémákban) előforduló mikroműanyagok és adalékanyagok elemzésére szakosodott független tudós, aki nem vett részt ebben a tanulmányban, azt mondta, hogy a tanulmány egyik fontos megállapítása az, hogy „a laboratóriumban adagolt mikroműanyagok a részecskeméret felső határához közel vannak. A bélhám áthaladó rétegei nem csak lenyelés után szívódnak fel, hanem a szervekben is lerakódnak.”

„Ez a felfedezés ellenőrzött körülmények között azt demonstrálja, hogy mi történik a szervezetben a „vad” mikroműanyagokkal, az én kifejezésem azokra a mikroműanyagokra, amelyekkel a lakókörnyezetünkben találkozunk” – mondta Leslie.

„Ez azért fontos, mert a szokásos mikroműanyag típusok a helyükre kerülve elkezdhetik zavarni a biológiát, amint azt a metabolomika több szervre is kimutatta.”

További vizsgálatokra van szükség a mikroműanyagok hatásairól

E megállapítások következményei ellenére a kutatásnak korlátai vannak.

Először is, a kutatók egereket használtak ehhez a vizsgálathoz, ezért jövőbeli kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy ezek az eredmények alkalmazhatók-e az emberekre.

Ezenkívül a kutatók olyan mikroműanyagokat használtak, amelyek nem tartalmaztak a mikroműanyagokban szokásos kémiai adalékokat, amelyek ronthatják a mikroműanyagok fogyasztását. A jövőbeli kutatások megvizsgálhatják, hogy ezek a vegyszerek hogyan befolyásolhatják a mikroműanyagok emberre gyakorolt hatását.

Ez a tanulmány nem vizsgálta a mikroműanyagok kiürülési arányát, ami befolyásolhatja a hatásukat. A kutatók csak az egerek agyának prefrontális kéregét értékelték, és nem tudták pontosan megjegyezni a mikrogömbök helyét. Így lehetséges, hogy a mikroműanyagok nem jutottak át a vér-agy gáton.

A kutatók megjegyzik továbbá, hogy a mikroműanyagok elemzése is korlátozott volt. A jövőbeli kutatások a szövetekben található mikroműanyagok és lágyítók azonosításának és mérésének jobb módjaira összpontosíthatnak.

„A további kutatások kritikus fontosságúak ahhoz, hogy megválaszoljuk a mikroműanyag felhalmozódásának az emberi egészségre gyakorolt hatását” – jegyezte meg Garcia.

„Jobban meg kell értenünk a mikroműanyagok általános hatását. Jelenleg azt kutatjuk, hogy a mikroműanyagok hogyan jutnak be az agyba. Ezenkívül újonnan bevezetett technikákat alkalmazunk a mikroműanyagok emberi agyban, májban és veseszövetekben történő felhalmozódásának vizsgálatára. Ezek a technikák lehetővé teszik számunkra a mikroműanyagok biológiai szövetekből történő izolálását és mennyiségi meghatározását pirolízis-gázkromatográfia/tömegspektrometria segítségével.”

– Marcus Garcia, PharmD, tanulmány szerzője

A mikroműanyagoknak való kitettséggel kapcsolatos aggályok kezelése

Ez a tanulmány kiegészíti a mikroműanyagok hatókörével és hatásával kapcsolatos meglévő orvosi szakirodalmat, de még több munkát kell végezni a hatások teljes megértéséhez.

Addig is van néhány módszer az ezen anyagoknak való kitettség kockázatának csökkentésére.

Például a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a víz felforralása és a kávészűrőn való átöntése segíthet a vízben található mikroműanyagok eltávolításában. Ha a kutatás továbbra is megerősíti ezeket az eredményeket, ez a módszer általánosabb gyakorlattá válhat.

Leslie további javaslatokat javasolt a mikroműanyagoknak való kitettség kockázatának csökkentésére:

válasszon műanyagmentes ruházatot és egyéb műanyagmentes árut
válaszd a teljes, minimálisan feldolgozott élelmiszereket
szűrt vizet inni

„El kell döntenünk, hogy vigyázunk magunkra, és kerüljük a nem kívánt műanyagrészecskéket kibocsátó tárgyak vásárlását, mivel nem akarjuk, hogy mikroműanyagok szennyezzenek bennünket” – mondta Leslie.

Tracey Woodruff, a tanulmányon kívüli szerző, PhD, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem Environmental Research and Translation for Health (EaRTH) Központjának professzora és igazgatója elmondta, hogy a jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy a politikai döntéshozóknak a lehető leghamarabb cselekedniük kell a megelőzés érdekében. az emberi mikroműanyagoknak való kitettség tovább növekszik.

„Tudjuk, hogy a következő évtizedben a műanyaggyártás várhatóan gyorsan növekszik, és ez több mikroműanyagot jelent. A kormány intézkedései a legméltányosabb és leghatékonyabb módja annak, hogy az emberek ne legyenek kitéve a mikroműanyagoknak. Mindeközben az emberek korlátozhatják a műanyagok használatát, és áttérhetnek üveg/kerámia és fém tartályokra a vízhez és tárolóedényekhez. Az olyan műveletek is, mint a kézmosás, a nedves felmosó- és szűrőporszívók, csökkentik a por kitettségét ott, ahol az MP-k (mikroműanyagok) és más vegyszerek szeretnek összegyűlni.”

– Tracey Woodruff, PhD, környezetkutató professzor