Hogyan diagnosztizálják az orvosok a szívelégtelenséget?

A szívelégtelenség azt jelenti, hogy a szív nem képes megfelelően pumpálni a vért a szervezetben. A szívelégtelenség általában azért jelentkezik, mert a szív túlságosan legyengült vagy merev. Ez a cikk bemutatja a szívelégtelenség diagnosztizálásának folyamatát.

A szívelégtelenséget néha pangásos szívelégtelenségnek is nevezik, bár ezt a nevet manapság nem használják széles körben.

A szívelégtelenség tünetei személyenként változnak. A tünetek hirtelen jelentkezhetnek, vagy fokozatosan, hetek vagy hónapok alatt alakulhatnak ki.

A szívelégtelenség fő tünetei

A szívelégtelenség leggyakoribb tünetei a következők:

• légszomj – ez a tünet tevékenység után vagy nyugalomban jelentkezhet; rosszabb lehet, ha fekszel, és éjszaka felébredhetsz, hogy levegőhöz juss
• fáradtság – az idő nagy részében fáradtnak érezheti magát, és a gyakorlatot kimerítőnek találhatja
• duzzadt boka és láb – ezt a tünetet a folyadék felhalmozódása (ödéma) okozza; reggel jobb lehet, a nap későbbi részében pedig rosszabb lehet

A szívelégtelenség kevésbé gyakori tünetei

A szívelégtelenség egyéb tünetei lehetnek:

• tartós köhögés, amely éjszaka rosszabb lehet
• zihálás
• dagadt pocak
• étvágytalanság
• súlygyarapodás vagy fogyás
• zavar
• szédülés és ájulás
• gyors pulzusszám
• lüktető, csapkodó vagy szabálytalan szívverés (palpitáció)

Néhány szívelégtelenségben szenvedő ember depressziót és szorongást is tapasztalhat.

A szívelégtelenség diagnózisa az orvosok által

A szívelégtelenség diagnosztizálásához kezelőorvosa alaposan áttekinti a kórtörténetét, áttekinti a tüneteit, és fizikális vizsgálatot végez. Kezelőorvosa kockázati tényezőket is keres, mint például a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség vagy a cukorbetegség.

Sztetoszkóp segítségével orvosa meghallgathatja a tüdejét, hogy megkeresse a torlódás jeleit. A sztetoszkóp a kóros szívhangokat is felveszi, amelyek szívelégtelenségre utalhatnak. Az orvos megvizsgálhatja a nyak vénáit, és ellenőrizheti a folyadék felhalmozódását a hasban és a lábakban.

A fizikális vizsgálat után orvosa elrendelheti az alábbi tesztek közül néhányat:

• Vérvétel. Kezelőorvosa vérmintát vehet, hogy megkeresse a szívet érintő betegségek jeleit. Az orvos ellenőrizheti az N-terminális pro-B-típusú natriuretikus peptid (NT-proBNP) nevű vegyi anyagot is, ha a diagnózis más vizsgálatok után nem biztos.
• Mellkas röntgen. A röntgenfelvételek segítségével orvosa láthatja tüdeje és szíve állapotát. Orvosa röntgenfelvételt is használhat a szívelégtelenségtől eltérő állapotok diagnosztizálására, amelyek az Ön jeleit és tüneteit okozhatják.
• Elektrokardiogram (EKG). Ez a teszt rögzíti a szív elektromos aktivitását a bőréhez rögzített elektródákon keresztül. Az elektrokardiogram segít orvosának diagnosztizálni a szívritmuszavarokat és a szívkárosodást.
• Echokardiogram. Az echokardiogram hanghullámokat használ, hogy videóképet készítsen a szívéről. Ez a teszt segíthet az orvosoknak látni a szív méretét és alakját, valamint az esetleges rendellenességeket. Az echokardiogram méri az ejekciós frakciót, amely fontos mérési eredmény a szív pumpálására, és amelyet a szívelégtelenség osztályozására és a kezelés irányítására használnak.
• Teszteljen erőkifejtéssel. Ez a teszt méri a szív egészségét, hogy megtudja, hogyan reagál az erőkifejtésre. Megkérhetik Önt, hogy sétáljon egy futópadon, miközben EKG-készülékhez van csatlakoztatva, vagy intravénásan kaphat olyan gyógyszert, amely a testmozgáshoz hasonlóan stimulálja a szívét. Néha a tesztet úgy is el lehet végezni, hogy Ön maszkot visel, amely méri a szíve és a tüdeje oxigénfelvételi és szén-dioxid-kilégzési képességét. Ha kezelőorvosa képeket is szeretne látni a szívéről edzés közben, az orvos képalkotó technikákat alkalmazhat a szív vizualizálására a vizsgálat során.
• Szív számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat. A szív-CT-vizsgálat során egy fánk alakú gép belsejében egy asztalon fekszel. A készülék belsejében található röntgencső a test körül forog, és képeket gyűjt a szívéről és a mellkasáról.
• Mágneses rezonancia képalkotás (MRI). A szív-MR-vizsgálat során egy asztalon fekszel egy hosszú csőszerű gépben, amely mágneses mezőt hoz létre, amely egyes sejtekben az atomrészecskéket igazítja. Rádióhullámokat sugároznak ezek az egymáshoz igazodó részecskék felé, és olyan jeleket állítanak elő, amelyek képet alkotnak a szívedről.
• Koszorúér angiogram. Ebben a tesztben egy vékony, hajlékony csövet (katétert) helyeznek be az ágyéknál vagy a karjában lévő véredénybe, és az aortán keresztül a koszorúerekbe vezetik. A katéteren keresztül befecskendezett festék röntgenfelvételen láthatóvá teszi a szívét ellátó artériákat, segítve az orvosoknak az elzáródások észlelésében.
• Szívizom biopszia. Ebben a vizsgálatban orvosa egy kis, rugalmas biopsziás zsinórt helyez be a nyakában vagy az ágyékában lévő vénába, és kis szívizomdarabokat vesz. Ez a vizsgálat elvégezhető bizonyos típusú szívizombetegségek diagnosztizálására, amelyek szívelégtelenséget okoznak.

A szívelégtelenség osztályozása

E tesztek eredményei segítenek az orvosoknak meghatározni a jelek és tünetek okát, és kidolgozni a szív kezelésére szolgáló programot. Az Ön állapotának legmegfelelőbb kezelés meghatározásához az orvosok két rendszer alapján osztályozhatják a szívelégtelenséget:

• New York Heart Association osztályozása. Ez a tünetalapú skála a szívelégtelenséget négy kategóriába sorolja. Az I. osztályú szívelégtelenségben nincsenek tünetei. A II. osztályú szívelégtelenségben nehézségek nélkül végezhet mindennapi tevékenységeket, de ha megerőlteti magát, ingerültté vagy fáradttá válik. A III. osztályban nehézségekbe ütközik a mindennapi tevékenységek elvégzése, a IV. osztály pedig a legsúlyosabb, és még nyugalmi állapotban is légszomja van.
• Az American College of Cardiology/American Heart Association irányelvei. Ez a szakaszon alapuló osztályozási rendszer A-tól D-ig terjedő betűket használ. A rendszer tartalmaz egy kategóriát azoknak az embereknek, akiknél fennáll a szívelégtelenség kialakulásának kockázata. Például az a személy, akinek számos kockázati tényezője van a szívelégtelenségnek, de nincsenek szívelégtelenség jelei vagy tünetei, az A stádium. Az a személy, akinek szívbetegsége van, de nincsenek szívelégtelenség jelei vagy tünetei, a B stádium. Valaki, akinek szívelégtelensége van. betegség, és a szívelégtelenség jeleit vagy tüneteit tapasztalja vagy tapasztalta, a C stádium. Az előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő, speciális kezelést igénylő személy a D stádiumban van. Az orvosok ezt az osztályozási rendszert használják az Ön kockázati tényezőinek azonosítására, és a korai, agresszívabb kezelés megkezdésére a megelőzés érdekében. vagy késlelteti a szívelégtelenséget.

Ezek a pontozási rendszerek nem függetlenek egymástól. Orvosa gyakran együtt használja ezeket a pontozási rendszereket, hogy segítsen eldönteni a legmegfelelőbb kezelési lehetőségeket. Kérdezze meg orvosát a pontszámáról, ha érdekli szívelégtelensége súlyosságának meghatározása. Orvosa segíthet a pontszám értelmezésében és a kezelés megtervezésében az egészségi állapota alapján.