A Stockholm-szindróma általában nagy horderejű emberrablásokhoz és túszhelyzetekhez kötődik. A híres bûnügyeken kívül a hétköznapi embereknél is kialakulhat ez a pszichés állapot különféle traumák hatására.
Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk, mi is az a Stockholm-szindróma, hogyan kapta a nevét, milyen típusú helyzetek vezethetnek ahhoz, hogy valakinél ez a szindróma kialakuljon, és mit lehet tenni a kezelés érdekében.
Mi az a Stockholm-szindróma?
A Stockholm-szindróma pszichológiai reakció. Ez akkor fordul elő, amikor a túszok vagy bántalmazások áldozatai kötődnek elfogóikkal vagy bántalmazóikkal. Ez a pszichológiai kapcsolat a fogságban vagy bántalmazásban töltött napok, hetek, hónapok vagy akár évek során alakul ki.
Ezzel a szindrómával a túszok vagy a bántalmazás áldozatai együtt érezhetnek fogvatartóikkal. Ez az ellenkezője annak a félelemnek, rémületnek és megvetésnek, amely ezekben a helyzetekben várható az áldozatoktól.
Az idő múlásával egyes áldozatokban pozitív érzések alakulnak ki fogvatartóik iránt. Még az is előfordulhat, hogy úgy érzik, közös céljaik és okai vannak. Előfordulhat, hogy az áldozat negatív érzelmeket ébreszt a rendőrséggel vagy a hatóságokkal szemben. Lehet, hogy neheztelnek mindenkire, aki megpróbál segíteni nekik megszökni abból a veszélyes helyzetből, amelyben éppen vannak.
Ez a paradoxon nem fordul elő minden túszdal vagy áldozattal, és nem világos, miért fordul elő, amikor megtörténik.
Sok pszichológus és egészségügyi szakember úgy véli, hogy a Stockholm-szindróma egy megküzdési mechanizmus, vagy egy módja annak, hogy segítsenek az áldozatoknak kezelni a félelmetes helyzet traumáját. Valójában a szindróma története segíthet megmagyarázni, miért van ez.
Mi a történelem?
A Stockholm-szindrómaként ismert epizódok valószínűleg sok évtizeden, sőt évszázadon keresztül is előfordultak. De csak 1973-ban nevezték el ezt a csapdába ejtésre vagy visszaélésre adott reakciót.
Ekkor két férfi négy embert tartott túszként hat napig egy bankrablás után a svédországi stockholmi városban. Miután a túszokat szabadon engedték, nem voltak hajlandók tanúskodni fogvatartóik ellen, sőt pénzt is kezdtek gyűjteni a védelmükre.
Ezt követően pszichológusok és mentálhigiénés szakértők a „Stockholm-szindróma” kifejezést rendelték el arra az állapotra, amely akkor fordul elő, amikor a túszok érzelmi vagy pszichológiai kapcsolatot alakítanak ki azokkal az emberekkel, akik fogságban tartották őket.
Annak ellenére, hogy jól ismert, a Stockholm-szindrómát nem ismeri fel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének új kiadása. Ezt a kézikönyvet mentálhigiénés szakértők és más szakemberek használják mentális egészségügyi rendellenességek diagnosztizálására.
Mik a tünetek?
A Stockholm-szindrómát három különböző esemény vagy „tünet” ismeri fel.
Stockholm-szindróma tünetei
- Az áldozat pozitív érzéseket ébreszt az őt fogva tartó vagy bántalmazó személlyel szemben.
- Az áldozatban negatív érzelmek alakulnak ki a rendőrökkel, a hatósági személyiségekkel vagy bárkivel szemben, aki megpróbálja segíteni nekik, hogy megszabaduljanak fogvatartójától. Még az is előfordulhat, hogy megtagadják az együttműködést fogvatartójuk ellen.
- Az áldozat kezdi érzékelni fogva tartója emberségét, és azt hiszi, hogy ugyanazok a céljaik és értékei.
Ezek az érzések általában a túszhelyzet vagy a bántalmazási ciklus során fellépő érzelmi és erősen feltöltött helyzet miatt következnek be.
Például az elrabolt vagy túszul ejtett emberek gyakran fenyegetve érzik magukat fogvatartójukkal szemben, de a túlélésükben is nagymértékben függenek tőlük. Ha az emberrabló vagy a bántalmazó némi kedvességet mutat feléjük, pozitív érzelmeket kezdhetnek érezni fogva tartójuk iránt ezért az „együttérzésért”.
Idővel ez a felfogás kezd átformálódni és torzítani kezdi, hogyan látják az őket túszként tartó vagy bántalmazó személyt.
Példák a Stockholm-szindrómára
Több híres emberrablás is nagy horderejű Stockholm-szindróma epizódokhoz vezetett, beleértve az alábbiakban felsoroltakat is.
Nagy horderejű esetek
- Patty Hearst. A leghíresebb talán az, hogy William Randolph Hearst üzletember és újságkiadó unokáját 1974-ben elrabolta a Symbionese Felszabadító Hadsereg (SLA). Fogsága alatt lemondott családjáról, új nevet vett fel, és még az SLA-hoz is csatlakozott, ahol bankokat rabolt ki. Később Hearst letartóztatták, és ő a Stockholm-szindrómát használta védekezésül a perben. Ez a védekezés nem működött, ezért 35 év börtönbüntetésre ítélték.
- Natascha Kampusch. 1998-ban az akkor 10 éves Nataschát elrabolták, és a föld alatt tartották egy sötét, szigetelt szobában. Elrablója, Wolfgang Přiklopil több mint 8 évig tartotta fogva. Ezalatt a férfi kedvességét tanúsította, de meg is verte, és megfenyegette, hogy megöli. Natascha el tudott menekülni, Přiklopil pedig öngyilkos lett. A híradók akkoriban arról számoltak be, hogy Natascha „vigasztalhatatlanul sírt”.
- Mary McElroy: 1933-ban négy férfi fegyverrel fogva tartotta a 25 éves Maryt, falhoz láncolták egy elhagyott parasztházban, és váltságdíjat követeltek a családjától. Amikor szabadon engedték, nehezen tudta megnevezni foglyul ejtőit a későbbi perben. Nyilvánosan is kifejezte együttérzését irántuk.
Stockholm-szindróma a mai társadalomban
Míg a Stockholm-szindrómát általában túsz- vagy emberrablási helyzethez hozzák, valójában számos más körülményre és kapcsolatra is vonatkozhat.
Stockholm-szindróma is előfordulhat ilyen helyzetekben
-
Visszaélésszerű kapcsolatok.
Kutatás kimutatta, hogy a bántalmazott egyének érzelmi kötődést alakíthatnak ki bántalmazójukhoz. A szexuális, fizikai és érzelmi bántalmazás, valamint a vérfertőzés évekig tarthat. Ez idő alatt egy személyben pozitív érzések vagy szimpátia alakulhat ki az őt bántalmazó személy iránt. - A gyermekbántalmazás. A bántalmazók gyakran fenyegetik áldozataikat sérelmekkel, akár halállal is. Az áldozatok megpróbálhatják elkerülni bántalmazójuk felzaklatását azzal, hogy engedelmeskednek. A bántalmazók olyan kedvességet is tanúsíthatnak, amely valódi érzésként fogható fel. Ez tovább zavarhatja a gyermeket, és oda vezethet, hogy nem érti meg a kapcsolat negatív természetét.
-
Szexkereskedelem. Az emberkereskedelem áldozataivá váló egyének gyakran a bántalmazóikra támaszkodnak olyan szükségleteikért, mint az élelmiszer és a víz. Amikor a bántalmazók ezt biztosítják, az áldozat elkezdheti
pozitív érzések kialakítása bántalmazójuk felé. Ellenállhatnak a rendőrséggel való együttműködésnek is, mert félnek a megtorlástól, vagy azt gondolják, hogy meg kell védeniük bántalmazóikat, hogy megvédjék magukat. - Sportedző. A sportolás nagyszerű módja annak, hogy az emberek készségeket és kapcsolatokat építsenek ki. Sajnos ezeknek a kapcsolatoknak egy része végül negatív is lehet. A durva coaching technikák akár sértővé is válhatnak. A sportoló azt mondhatja magának, hogy edzője viselkedése a saját érdekeit szolgálja, és ez egy 2018-as tanulmány szerint végső soron a Stockholm-szindróma egyik formájává válhat.
Kezelés
Ha úgy gondolja, hogy Ön vagy valaki ismerőse Stockholm-szindrómát alakított ki, találhat segítséget. Rövid távon a poszttraumás stressz-zavarral kapcsolatos tanácsadás vagy pszichológiai kezelés segíthet enyhíteni a felépüléssel kapcsolatos azonnali problémákat, például a szorongást és a depressziót.
A hosszú távú pszichoterápia tovább segíthet Önnek vagy szeretteinek a gyógyulásban.
A pszichológusok és pszichoterapeuták megtaníthatják Önnek az egészséges megküzdési mechanizmusokat és válaszeszközöket, amelyek segítenek megérteni, mi történt, miért történt, és hogyan léphet előre. A pozitív érzelmek újbóli hozzárendelése segíthet megérteni, ami történt, nem a te hibád.
Alsó vonal
A Stockholm-szindróma egy megküzdési stratégia. A bántalmazott vagy elrabolt egyéneknél kialakulhat.
A félelem vagy a rettegés a leggyakoribb ezekben a helyzetekben, de egyes egyénekben pozitív érzelmek kezdenek kialakulni fogva tartójuk vagy bántalmazójuk iránt. Előfordulhat, hogy nem akarnak együttműködni a rendőrséggel, vagy kapcsolatba lépni vele. Még az is lehet, hogy tétovázik, hogy szembeforduljanak bántalmazójukkal vagy emberrablójukkal.
A Stockholm-szindróma nem hivatalos mentális egészségügyi diagnózis. Ehelyett úgy gondolják, hogy ez egy megküzdési mechanizmus. Azoknál az egyéneknél, akiket bántalmaztak vagy kereskednek, vagy akik vérfertőzés vagy terror áldozatai, kialakulhat. A megfelelő kezelés sokat segíthet a gyógyulásban.
Olvassa el ezt a cikket spanyolul.
Discussion about this post